2011. augusztus 20., szombat

[Evangelium] 2011-08-20

2011. augusztus 20. – Szombat, Szent István király

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki
meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez
hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár,
süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert
sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat,
ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette.
Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az
összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte
beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított,
mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29


Elmélkedés:
Jövőnk csak közös van
Az egyik vasárnap a felolvasásra beosztott Esztert arról kérdeztem a
mise előtt, hogy mi volt a hétvégi programja. Ő pedig röviden
elmesélte, hogy az egész család szombaton asztalt vásárolt, több
üzletben is körülnéztek, mire sikerült megfelelőt találniuk. Mivel az
édesapát ezermesterként ismerem, aki a ház körüli munkákat és az
anyagbeszerzéseket egyedül is meg tudja oldani, rögtön megkérdeztem,
hogy miért kellett az egész család az asztalvásárláshoz. A fiatal lány
elmondta, hogy ő és testvérei szintén ezt kérdezték édesapjuktól, mert
számukra is szokatlan volt, hogy a család minden tagja részt vett ebben
az amúgy egyszerű feladatban. Édesapjuk viszont megmagyarázta nekik,
hogy a közös családi asztal az egyik legfontosabb bútordarab a
házukban. Emellé fognak leülni naponta a közös étkezések alkalmával és
ennél az asztalnál fognak naponta közösen imádkozni, ezért mindenkinek
a véleménye fontos az asztal kiválasztásánál.
Ma, amikor Szent István király ünnepén az égiek pártfogását kérjük
gondok sokaságával küzdő magyar nemzetünkre, érdemes odafigyelnünk első
szent királyunk életpéldájára, aki nem csupán családjáról, hanem egész
nemzetéről igyekezett atyai, édesapai szeretettel gondoskodni. Szent
István királynak köszönhetően a Kárpát-medence nem csupán lakóhelye a
magyar népnek, hanem ez a mi szülőföldünk, otthonunk és hazánk. És a
hazánkat mi, magyarok, úgy szeretjük, mint az édesanyánkat. Szeretjük
akkor is, ha úgy érezzük, hogy megloptak bennünket. Szeretjük akkor is,
ha egyesek még a földet is eladták a lábunk alól. Szeretjük akkor is,
ha mindenfelé a fizikai és szellemi pusztulás nyomait látjuk.
Szeretjük, mert ha néha szűkösen is, de ez a föld adja nekünk a
kenyeret, ami a közös családi asztalra kerül. Szeretjük, mert itt
akarunk becsületesen megdolgozni a közös családi asztalra kerülő
kenyérért. Szeretjük, mert a nehéz esztendők után csak a mi munkánkkal
lehet ennek az országnak a felemelkedését biztosítani. Ahogyan egy
családban mindenkinek, még a legkisebbeknek a véleményét is érdemes
kikérni arról, hogy milyen legyen a közös családi asztal, mint az
együttlét helye és a családi egység jelképe, ugyanúgy érdemes ennek az
országnak minden állampolgárát meghallgatni arról, hogy miként képzeli
el a közös jövőt és a felemelkedést. Mert jövőnk csak közös van. Ha
nincsenek közös céljaink, és ha nem együtt akarunk dolgozni ezek
eléréséért, akkor nincs jövőnk. Mert jövőnk csak közös van.
Amikor családjaink és nemzetünk közös asztaláról beszélek, akkor nem
egy fizikai tárgyra és nem egy bútordarabra gondolok, hanem mindarra,
ami bennünket összefog, erősít és felemel. Mindarra, ami erőt ad nekünk
a mindennapi munkához, és ami szinte erőnk feletti képességet ad ahhoz,
hogy segítsük azokat az embertársainkat, akik önhibájukon kívül
kerültek rendkívül nehéz anyagi helyzetbe. Magyar nemzetünk közös
asztalánál mindenkinek helye van, aki becsületesen teljesíti
kötelességeit mind saját családja, mind magyar nemzete iránt. És ez nem
lakberendezési ötlet, hanem életrendezési tanács.
A ma ünnepelt Szent István királynak köszönhetjük azt, hogy a magyarok
nagy családi asztalára jelképesen odatette a keresztet, Jézus Krisztus
keresztjét. Hitünk szent jelét. A remény jelét. Jövőnk, közös jövőnk
jelét. Erre a keresztre tekintve és Isten segítségében bízva nem esünk
kétségbe a legnehezebb helyzetben sem. Kérjük Isten segítségét ahhoz,
hogy földi hazánk felemelkedéséért mindannyian fáradhatatlanul
dolgozzunk. És kérjük Isten segítségét ahhoz, hogy evilági küldetésünk
teljesítését követően az égi hazába is eljussunk!


Imádság:
Áldott Szent István, Istennek szolgája,
Krisztus hitének igaz plántálója,
Bálványozásnak eltávoztatója
És elrontója!
Irgalmas Isten kegyes jóvoltodból
Adaték nekünk magas mennyországból,
Utat, hogy lelnék gonosz pogányságból,
Régi vakságból.
Jobbodra kérünk, amely ma is épen,
Légy közbenjárónk Szent Király az égben,
Hogy áldás légyen a magyar nemzeten,
Adja meg az Isten.
Jóságos Jobbod nyújtsd ki reánk, kérünk,
Szent koronáddal új ezeret érünk,
Hogyha keresztek, s imádságod vélünk,
Régi vezérünk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 19., péntek

[Evangelium] 2011-08-19

2011. augusztus 19. – Péntek

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
„Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson
nyugszik az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40


Elmélkedés:
Az ószövetségi törvényeknek a zsidó vallásban nem volt annyira jogi
értelme, mint amilyet utólagosan néha tulajdonítanak neki. A mózesi
törvénykönyvekben szereplő parancsok és előírások inkább olyan tanítást
jelölnek, amely Istentől származik és az ember mindennapi magatartását
szabályozza vallási és nem vallási kérdésekben egyaránt. A parancsoknak
éppen attól van vallási alapja, hogy Isten adta azokat, így lesz az
emberi élet minden területének az isteni törvény az alapja. E törvény
első és legfontosabb eleme az Isten iránti szeretet, amelyet az
embertársak szeretete követ. A Jézus által adott új törvény alapja is a
szeretet, de ennek már a Krisztus által tanúsított szeretet a példája
és mértéke. Olyan engedelmes szeretettel kell lennünk az Atya iránt,
amely Jézusban is megvolt, és úgy kell szeretnünk embertársainkat,
ahogyan Jézus szeretett bennünket.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek
szemébe;
hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
hogy értelmem éber és friss legyen az igazság – csak az igazság –
befogadására;
hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet,
ami fölemel!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 18., csütörtök

[Evangelium] 2011-08-18

2011. augusztus 18. - Csütörtök

Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a
nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt
rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak,
jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat
küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem.
Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a
menyegzőre!" De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik
a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a
szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy
haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat,
városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző
kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az
útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!"
A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak
találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt
vendégekkel.
Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott
köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.
Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős
ruhád?" De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a
szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső
sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!" Sokan vannak a
meghívottak, de kevesen a választottak!
Mt 22,1-14


Elmélkedés:
A lakomáról szóló példabeszédben olyan emberekkel találkozunk, akik
valamilyen módon visszautasítják az Isten által felkínált üdvösséget.
Istennek nem kötelessége, hogy bárkit is megjutalmazzon az üdvösséggel.
Senkinek sincs joga ahhoz, hogy kikövetelje tőle a mennyek országába
való bejutást. Ö mégis, nagylelkűségének és jóságának köszönhetően
meghív minket, hogy vele éljünk, de nem kényszerít senkit. Sok
meghívott viszont könnyelműen elszalasztja a lehetőséget azáltal, hogy
evilági teendőire hivatkozva távol marad. Aki csak vasárnap tud
betonozni és nyaralót építeni, az csak a vasárnapi mise idején és
helyett tud majd ott füvet nyírni. Önmaga butaságáért senki ne
hibáztassa Istent!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Miasszonyunk, Istennek szent Anyja, minden asszonyok között első, aki
fogadalommal az Úrnak szentelted szüzességedet, kérlek téged, nyerd meg
nekem szent Fiadtól azt a kegyelmet, hogy a mai naptól kezdve ő legyen
lelkem jegyese.
Megígérem neked és neki, hogy soha nem lesz más jegyesem, mint ő, és
mindent megteszek, ami tőlem függ, hogy tisztán és folt nélkül őrizzem
meg magam, egyedül neki, napjaim során életem alkonyáig.
Sziénai Szent Katalin
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 17., szerda

[Evangelium] 2011-08-17

2011. augusztus 17. - Szerda

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy
szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a
munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint
kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt
mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd
nektek." Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra
kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül
is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok
itt egész nap tétlenül?" Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott
fel minket." Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!"
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!"
Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és
egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik
többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor
átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy
órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap
terhét és hevét viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek:
„Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél
meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit
szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit
akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az
utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a


Elmélkedés:
Emberi szemmel nézve a gazda igazságtalanságot követel abból a
szempontból, hogy az egész nap dolgozóknak ugyanannyi bért ad, mint
azoknak, akik csak egyetlen órát dolgoztak. Abból a szempontból viszont
nem történt igazságtalanság, hogy az abban az időben szokásos napi
munkabért, az egy dénárt, pontosan megkapták azok, akik egész nap
fáradtak. A többiek elvégzett munkájukhoz képest valóban többet kaptak,
mint amennyi járt volna nekik, de ez a gazda nagylelkűségének
köszönhető. A bér mindenkinek ugyanaz, de a később munkába állókkal
nagylelkűbb a gazda.
A történet azt példázza, hogy Isten minden embernek ugyanazt a jutalmat
szeretné adni a földi élet után, és ez az üdvösség. Az üdvösség minden
ember számára Isten nagylelkűségének ajándéka, amelyért azonban
legalább egy keveset dolgozni kell.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, gyújtsd föl bennem a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját!
Hadd legyek kész arra, hogy ezért mindent megtegyek, hadd tudjam a
lelkek javát minden elé helyezni, hadd használjak fel minden lehetséges
eszközt a hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért!
Boldog Charles de Foucauld
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 16., kedd

[Evangelium] 2011-08-16

2011. augusztus 16. - Kedd

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony,
mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom
nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak
bejutnia Isten országába." Ennek hallatára a tanítványok igen
megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk
tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden
lehetséges." Ekkor Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk,
és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: „Bizony,
mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor
az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét
trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz,
aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját,
gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök
életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők."
Mt 19,23-30


Elmélkedés:
Bár a gazdagságot is lehet jóra használni, mégis úgy tűnik, hogy jobb
óvatosnak lenni, mert azt a lelki veszélyt jelenti az ember számára,
hogy eltávolodik Istentől. A gazdagság ugyan jó, de csak másodlagosan,
s nem kerülhet az Isten által adott lelki béke, az öröm vagy az
életszentségre törekvés elé. A gazdag ifjú esete éppen azt mutatta meg
az apostoloknak, hogy vannak, akik számára a gazdagság fontosabb
Istennél, s nem akarnak róla lemondani. A gazdag könnyen azt hiheti,
hogy mindene megvan, és már nem vágyakozik a lelki kincsek után. Akinek
viszont kevés tulajdona van, könnyebben lemond arról az üdvösség
reményében. Ezért ajánlja Jézus is inkább a szegénységet, amely
közelebb segít Istenhez. Ő legyen a mi gazdagságunk!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Milyen nagy a te türelmed, Istenem! Tőled születik minden egyes nap, te
öntöd a napsugarat jókra, gonoszokra; te áztatod a földet esőiddel,
jótéteményedből senki sincs kizárva, megkülönböztetés nélkül adod a
vizet igazaknak és gonoszoknak. Egyforma türelemmel bánsz a bűnösökkel
és az ártatlanokkal, azokkal, akik ismernek téged, és azokkal, akik
tagadnak, akik hálálkodnak és akik hálátlanok.
Gyakran, sőt állandóan keserítenek a sértések, de te mégsem engeded
szabadjára méltatlankodásodat, türelmesen vársz az ítélet napjára. S
mivel a te hatalmadban van a megtorlás, inkább türelemmel, hosszan
várakozol, vagyis kegyességedben inkább elhalasztod az ítéletet, arra
várva, hogy az ember gonoszsága, ha egyáltalán lehetséges, végül mégis
megváltozzék.
Szent Ciprián
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 15., hétfő

[Evangelium] 2011-08-15

2011. augusztus 15. – Hétfő, Szűz Mária mennybevétele
(Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik
városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a
magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így
kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek
gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám?
Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve
felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak
beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56


Elmélkedés:
Jézus karján
Az elmúlt napokban egykori hittanos tanítványomtól, az azóta nagyra
nőtt Esztertől kaptam egy képeslapot. A családjával külföldön nyaraltak
és onnan küldte az üdvözlőlapot a helyi templomról. A képeslap egyik
részén egy hagyományosnak mondható Szűz Mária ábrázolás látható, Mária
a karján tartja a kis Jézust. A másik képen pedig Jézus tartja a karján
az ő édesanyját, Szűz Máriát. Ez utóbbi egy ritka művészeti ábrázolás a
középkorból, amely tulajdonképpen Mária megdicsőülését, az ő
mennybevételét mutatja be.
Évszázadokkal ezelőtt így képzelték el a művészek azt a hittitkot,
amelyet a mai napon ünneplünk. Mária, aki születése után karjában
tartotta gyermekét Jézust, testével együtt a mennyország dicsőségbe
jutott, ahol Isten fogadta őt. A keresztények már az első századoktól
fogva vallotta, hogy Mária, akit Isten a Megváltó édesanyjául
választott, eljutott a mennyországba. Az Egyház nem őriz ereklyét
Máriától, s ez a jel is mutatja, hogy földi élete nem úgy fejeződött
be, mint a minden más emberé. A századok során keletkezett imádságok és
liturgikus szövegek, valamint a különféle művészeti ábrázolások
egyaránt kifejezik a keresztény nép hitét arról, hogy Mária Isten
különleges kegyének köszönhetően jutott el az örök dicsőségbe. Erre a
több évszázados hitre alapozva hirdette ki XII. Piusz pápa 1950.
november 1-én a Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű
apostoli bullájában Mária mennybevételének hittételét, amely szerint „a
szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája
befejezése után testestől, lelkestől felvétetett a mennyei dicsőségbe".
Jézus édesanyjának mennyországba jutását szemlélve mindannyian
megérthetjük, hogy emberi életünk végső célja nem lehet más, mint hogy
mi is eljussunk a mennybe. Ennek tudata minden ember számára nagy
jelentőséggel bír. Sokan nem látják az emberi élet értelmét, s nem
ismerik fel azt a cél, aminek elérésért érdemes fáradozniuk. Az ő
számukra igazi és megvalósítható életcélt jelenthet, hogy az ég felé
törekedjenek. Mások talán a szenvedések, a betegségek és a földi lét
nehézségei miatt érzik értelmetlennek életüket. Az ő számukra szintén
reményt nyújthat, ha arra gondolnak, hogy a mennybe jutva megszűnik
minden szenvedés és a teljes boldogságban lesz részük. Azon könnyelmű
emberek számára, aki úgy élnek, mintha soha nem érne véget a földi
élet, s ezért csupán az evilági örömökre vágyakoznak, figyelmeztetést
jelent a mai ünnep: felelőtlenségük könnyen ahhoz vezethet, hogy
kizárják magukat a mennyből. Ismét mások tagadják, hogy Istennek helye
van világunkban. Az ő számukra hirdetnünk kell, hogy nem csupán
Istennek van helye ebben a világban, hanem nekünk is helyünk a van a
mennyben.
A mai ünnep evangéliumában az Isten akaratát engedelmesen elfogadó,
arra teljes emberségével igent mondó Máriáról hallottunk, aki
Erzsébetnél tett látogatása alkalmával a mindenható Istent magasztalja.
Dicsőítő éneke abból fakad, hogy saját életében megtapasztalta Isten
jóságát és kegyelmét. Ha Isten titkaira nyitott a lelkünk, Máriához
hasonlóan mis is észrevehetjük ezt az isteni jóságot, amely számunkra
is feltárja, megmutatja a menny felé vezető utat. Aggodalmainkat,
félelmeinket és kételkedésünket legyőzve ajánljuk mi is életünket Isten
szolgálatába, hogy elnyerhessük a mennyei koronát!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Napba öltöztél, legragyogóbb szép Szűz,
kétszer hat csillag koronádnak éke,
lábad alá hull zsámolyul a hold is,
égi Királynőnk!
Bűnt, halált, poklot letiport erényed,
Szent Fiad mellett ülsz mint közbenjárónk,
téged az ég s föld Királynőjének vall
s zengi hatalmad.
Szent hitünk buzgó követőit védd meg,
a tévelygőket hozd vissza a nyájba,
s mind, kiket elföd a halálos éj még,
hozd ki a fényre!
Kérd Istent értünk, bűnösökért, Szent Szűz,
sírva könyörgünk, adj erőt, segíts meg,
bármi veszélyben biztató reményként
csak te ragyogsz fel.
Áldjuk örökké a Szentháromságot,
ő adta néked koronádat, szép Szűz,
ő tett meg téged a mi Királynőnkké
s Édesanyánkká. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 14., vasárnap

[Evangelium] 2011-08-14

2011. augusztus 14. – Évközi 20. vasárnap

Abban az időben: Jézus továbbhaladt, és Tirusz és Szidon vidékére
vonult vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva
kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül
gyötri a gonosz szellem!" Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek
hozzá tanítványai, és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon
utánunk!" Jézus kijelentette: „Az én küldetésem csak Izrael házának
elveszett juhaihoz szól." Ám az asszony odajött, és leborult előtte e
szavakkal: „Uram, segíts rajtam!" Ő így válaszolt: „Nem való elvenni a
gyerekek kenyerét és odadobni a kutyáknak!" Mire az asszony: „Igen,
Uram, de a kutyák is esznek abból, ami lehull gazdájuk asztaláról!"
Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a te hited! Legyen úgy,
amint szeretnéd!" És a lánya meggyógyult még abban az órában.
Mt 15,21-28


Elmélkedés:
Mindenki számára
Napjaink történetével kezdem mai elmélkedésünket. Amikor kedvenc
hősünk, Eszter, már nagyobb volt, a szülei néha őt bízták meg, hogy
kisebb testvérét elkísérje az óvodába. Az út soha nem volt könnyű, mert
általában nem szívesen ment a kistestvér korán reggel az óvodába. Egy
alkalommal viszont egyáltalán nem kellett sürgetni, sőt, inkább ő
mondta, hogy gyorsabban menjenek. Eszter nem értette a dolgot, de az
óvodába érve minden világos lett számára. Nem csak az ő testvére, hanem
a többi gyerek is sietett, hogy minél hamarabb odaérjen, mert az
intézmény előző nap kapott új játékokat. Reggel aztán a gyerekek mind
igyekeztek, hogy a számukra legkedvesebbet tudják lefoglalni. Az óvó
nénik alig tudtak rendet teremteni köztük. A gyerekek csak akkor
nyugodtak meg, amikor már mindenki szorongatott egy macit, kengurut
vagy hasonlót. Többen mondták is: Ez az enyém, ezzel csak én fogok
játszani! De aztán hamar rájöttek, hogy nem érdemes kisajátítaniuk
egyes dolgokat, mert az nem jó játék, ha egy plüss állatot szorongatva
egész nap csak egymást nézik.
A történetet azért mondtam el, mert néha nem csak a gyerekeket, hanem a
felnőtteket is megkísérti ez a fajta önzés. Bizonyos dolgokról azt
hisszük, hogy az csak a miénk, arra más ember rá sem nézhet. A vallás
világában pedig – és itt kapcsolódunk a mai evangéliumhoz – ez úgy
jelenik meg, hogy egyesek azt képzelik, hogy bizonyos lelki javak csak
őket illetik meg, és néha egészen látványosan irigykednek, ha a jó
Isten kegyelmi segítségét mások életében is felfedezik.
Az evangéliumban egy asszonyról hallottunk, aki Jézus közbenjárását
kéri lánya gyógyulása érdekében. Más alkalmakkor is előfordult hasonló,
s történtek is csodás gyógyulások, ez a rész viszont nem a gyógyulásra
helyezi a hangsúlyt, hanem az asszony és Jézus beszélgetésére. Kettejük
párbeszédéből kiderül, hogy az Isten által felkínált javak és végső
soron a legfőbb jó, azaz maga az üdvösség, nem csupán az ószövetségi
választott nép tagjai számára adatik meg, hanem a pogányoknak és minden
embernek is. Jézus először visszautasító, sőt, szinte sértő módon
válaszol, de az asszony nem tágít, tovább kér, érvel, amíg el nem éri
célját.
A történet egyik fontos tanulsága az számunkra, hogy Isten mindenkit
meghív a vele való közösségre. És ebből senki nincs kizárva. Isten
minden embernek felkínálja az üdvösséget és megmutatja, hogy milyen
úton érhetjük el. Egyedül az ember zárhatja ki magát azzal, hogy
elutasítja Istent és semmibe veszi törvényeit. És Isten minden
embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadja a segítséget
ahhoz, hogy üdvözüljünk.
A másik fontos mondanivaló az lehet, hogy Isten mindig meghallgatja
azokat a kéréseinket, imáinkat, amelyek valóban a javunkra szolgálnak.
A Jézus és az asszony közötti vitában a mi Urunk tulajdonképpen
alulmarad. Az a Jézus, aki más alkalmakkor mindig megfelel az őt
kérdezőknek és kikerüli a farizeusok által felállított szóbeli
csapdákat, most kénytelen engedni, elfogadj az asszony érvelését és
teljesíti kívánságát. De mindjárt tegyük is hozzá ehhez, hogy az
asszony jó szándékkal kér, és nem alattomos szándékkal, mint más
esetekben az írástudók. A jó szándékú kérésnek pedig Jézus enged.
Miként egykor a kánaáni asszony, úgy mi is az Isten elé terjesztett
kéréseinkkel fejezzük ki azt, hogy elismerjük Isten hatalmát és azt,
hogy egyedül ő képes nekünk segíteni olyan nehéz helyzetekben, amikor
emberekre már nem számíthatunk. Állhatatos, kitartó imádsággal és nagy
bizalommal forduljunk mindig Istenhez, aki odafigyel ránk és mindent
megad nekünk, ami üdvösségünket szolgálja.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi
szavaink nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki
fejlődésünkhöz. Hittel és bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy
adj meg nekünk mindent, ami üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és
hálával tartozunk neked azért, mert gondunkat viseled és segítesz
minket, hogy eljussunk az üdvösségre.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum