2010. május 15., szombat

[Evangelium] 2010-05-15

2010. május 15. - Szombat

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom
nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek.
Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy
örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra,
amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról.
Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én
kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is
szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az
Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az
Atyához.
Jn 16,23b-28

Elmélkedés:

Jézus arra biztatja apostolait, hogy bátran forduljanak kéréseikkel az
Atyához, és ő teljesíteni fogja azokat. Az ember, aki Istennel szemben
sokszor megtapasztalja kicsinységét, de tudatában van Isten
mindenhatóságának, ösztönösen is odafordul kéréseivel ahhoz, akitől reméli
azok teljesítését. Jézus azonban az imának ennél magasabb szintjére
szeretne elvezetni minket, arra az igazi imára, amely az Ő nevében fordul
az Atyához. A Jézus nevében való imádkozás feltételezi, hogy kapcsolatban
vagyunk vele és azt fogjuk kérni, ami az ő akaratának megfelel. Imádságunk
feltétele továbbá az is, hogy szeressük őt. Mindazok kérése teljesül, akik
szeretik Jézust és hiszik, hogy az Atya küldte őt. Kéréseink
teljesítésének alapja Isten irántunk való szeretete, akinek gyermekei
vagyunk.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, én Istenem, én Uram! Hányan vannak, akik örömüket és vigasztalásukat
keresik tebenned, s akiknek kegyelmeket és ajándékokat osztogatsz.
Ellenben nagyon csekély azok száma, akik neked akarnak örömet szerezni, és
mellőzve a maguk érdekét, olyasvalamivel akarnak neked kedveskedni, ami
áldozatukba kerül.
Mert hiszen, én Istenem, tebenned ugyan nem hiányzik a jóakarat, hogy
nekünk kegyelmeket adj; csakis mi követünk el mulasztást azzal, hogy a
kapott kegyelmeket nem használjuk fel a te szolgálatodban, s ily módon nem
kényszeríthetünk téged arra, hogy folyton újabbakat adj.
Keresztes Szent János
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. május 14., péntek

[Evangelium] 2010-05-14

2010. május 14. - Péntek

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom
nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti
szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. Az asszony is, amikor szül,
szomorkodik, mert eljött az ő órája; de amikor megszülte gyermekét, már
nem emlékszik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. Így
ti is most szomorkodtok ugyan, de majd viszontlátlak titeket. Akkor örülni
fog szívetek, és örömeteket senki sem veszi el többé tőletek. Azon a napon
már nem lesz több kérdeznivalótok tőlem.
Jn 16,20-23a

Elmélkedés:

Jézus szenvedésének óráiról beszél tanítványainak. Ez az idő félelemmel és
szomorúsággal teli lesz a tanítványok számára, miközben a világ örülni
fog. A tanítványok szomorúsága azonban hamarosan örömre fog változni,
mégpedig olyan örömre, amit senki sem tud ezután elvenni tőlük. Ez az öröm
a viszontlátás öröme, a feltámadt Krisztussal való találkozás öröme. Ezt
az örömöt valójában még Jézus távozása a mennybe sem szünteti meg a
későbbiekben, hiszen hamarosan elérkezik a Szentlélek, aki Krisztus
küldetését folytatja a világban. Lelke által Krisztus él bennem, az ő
élete folytatódik az én életemben.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Jézusnak Szent Anyja! Te, aki az alázatosságban és a nagylelkűségben "az
Úr szolgálóleánya" voltál, add a te készségedet, amikor Istent és a világ
üdvösségét szolgáljuk. Nyisd meg szívünket Isten országa és a minden
teremtménynek szóló evangelizáció mérhetetlen távlataira.
II. János Pál
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. május 13., csütörtök

[Evangelium] 2010-05-13

2010. május 13. - Csütörtök

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Még egy kis idő és már
nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az
Atyához megyek.)" Tanítványai erre így tanakodtak: "Mit akar mondani
ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és
viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még
egy kis idő? Nem értjük, mit beszél." Jézus észrevette, hogy kérdezni
akarják, így szólt tehát hozzájuk: "Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még
egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok
engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ
pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul."
Jn 16,16-20

Elmélkedés:

A tanítványi élet mindennapi kapcsolatot jelent a mesterrel, aki nem
csupán tanítását és gondolatait osztja meg tanítványaival, hanem egész
életét. A tanítvány pedig nem elégszik meg a hallott tanok elfogadásával
és elsajátításával, hanem felajánlja életét mesterének, azaz legfőbb célja
az, hogy úgy éljen, mint tanítója. E szoros életkapcsolat megszakítása
fájdalommal jár, de a jó tanítvány egy idő után mestere nélkül is képes
megállni a saját lábán. Talán éppen az önálló élet és az arra való
képessége lesz a mércéje annak, hogy mindent jól megtanult-e. Jézus
egykori tanítványai számára próbát, próbatételt jelentett az Úr távozása.
De a mi krisztusi életünk is állandó próbáknak van kitéve, ugyanakkor
sosem feledkezhetünk el arról, hogy Jézus állandóan velünk van.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Neked adom gyávaságom,
add érte bátorságod!
Neked adom lanyhaságom,
Add érte lángolásod!
Neked adom gyöngeségem,
add érte a te erődet!
Neked adom bűneimet.
Vedd el tőlem azokat!
neked adom, ami enyém,
add érte, ami Tiéd!
Hozzád megyek, mint kis vízcsepp,
változtass át borrá engem!
Hozzád megyek, földi ember,
változtass magaddá engem!
Szunyogh Xavér Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. május 12., szerda

[Evangelium] 2010-05-12

2010. május 12. - Szerda

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Még sok mondanivalóm
volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az
Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog
beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni
nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.
Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit
majd hirdet nektek."
Jn 16,12-15

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézusnak azon kijelentéseit olvassuk, amelyekkel
búcsúbeszédében tanítványait készíti fel a távozása utáni időkre. Távozása
ugyanis tanítványaiban a magukra maradottság érzését és félelmét
kelthetné. Jézus megnyugtatja övéit, hogy a Szentlélek által állandóan
velük marad és jelen lesz a világban. A Szentlélek folytatja majd a Jézus
által megkezdett munkát és nevelést az emberek lelkében. Miként Jézus sem
magától beszélt, hanem azt hirdette, amit az Atya bízott rá, ugyanígy a
harmadik isteni személy is a mennyei Atya igazságát fogja hirdetni az
embereknek. Ez a tanítás pedig igazság, az örök üdvösségre vezető igazság
számunkra.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Lelkem és egész bensőm, ébredj rá, mivel tartozik egész lényem az Úrnak.
Valóban, Uram, azért, mert teremtettél és szeretetedért teljesen adósod
vagyok. Mert megváltottál, teljesen neked tartozom. Mert olyan nagyot
ígérsz nekem, teljesen adósod vagyok. Annál is többel tartozom
szeretetedért, amennyivel több vagy nálam, akiért feláldoztad s akinek
ígéred magadat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. május 11., kedd

[Evangelium] 2010-05-11

2010. május 11. - Kedd

Búcsúbeszédében Jézus ezt mondta tanítványainak: "Most elmegyek ahhoz, aki
küldött engem. Senki sem kérdi közületek, hová mégy. De mivel ezt mondtam
nektek, szomorúság tölti el szíveteket. Pedig én az igazságot mondom: Jobb
nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el
hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt nektek. Amikor eljön, meggyőzi
majd a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről: mert nem
hittek bennem. Az igazságról: mert az Atyához megyek, és már nem láttok
engem. Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték."
Jn 16,5-11

Elmélkedés:

Jézus arról beszél a mai evangélium szerint a tanítványoknak, hogy ne
szomorkodjanak távozása miatt, hanem örüljenek, mert elmenetelét követően
elküldi a Szentlelket, aki mindig az őt követőkkel marad. Az eljövendő
Szentlelket Jézus többször is az Igazság Lelkének nevezi, aki
megvilágosítja a bűnösök értelmét, hogy felismerjék vétkeiket és
bűnbánatot tartsanak. Ezzel elkerülhetik azt, hogy a végső ítéletkor a
kárhozatra kerüljenek.
Sok ember ugyanis nem látja át, hogy milyen súlyos dolog az, ha Isten
ellen bűnt követ el, s nem gondol annak következményeire. Pedig aki a
földi életben visszautasítja Isten szeretetét és nem fogadja el az ő
irgalmát, az a halál utáni életben is kizárja magát az Istennel való
közösségből. Ahogyan a Szentlélek az Isten ajándéka számunkra, ugyanúgy a
bűnbánat és a kiengesztelődés is. Felébreszti bennünk a vágyat, hogy
visszatérjünk hozzá az atyai házba. Ne halasszuk el ezt a lehetőséget,
hanem induljunk felé, az irgalom Istene felé.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Lelkem és egész bensőm, ébredj rá, mivel tartozik egész lényem az Úrnak.
Valóban, Uram, azért, mert teremtettél és szeretetedért teljesen adósod
vagyok. Mert megváltottál, teljesen neked tartozom. Mert olyan nagyot
ígérsz nekem, teljesen adósod vagyok. Annál is többel tartozom
szeretetedért, amennyivel több vagy nálam, akiért feláldoztad, s akinek
ígéred magadat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. május 10., hétfő

[Evangelium] 2010-05-10

2010. május 10. - Hétfő

Jézus az utolsó vacsorán így szólt apostolaihoz: Ha eljön a Vigasztaló,
akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd
tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől
fogva velem vagytok! Azért mondtam ezt nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
Ki fognak zárni benneteket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, amikor
mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek, így
tesznek majd veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. Ezeket
azért mondtam el nektek, hogy amikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy
előre megmondtam nektek.
Jn 15,26 - 16,4a

Elmélkedés:

A keresztényekre váró üldözésekről beszél Jézus a mai evangéliumban.
Bizonyára nem egy meghatározott időre gondolhatott, hiszen tudhatta, hogy
ez a jövőben bármely korban előfordulhat. Aki nem a hite szerint él, s
vallásosságának semmilyen külső jele sincs, annak nem kell attól tartania,
hogy bárki is megtudja róla, hogy keresztény, s emiatt üldözné.
Azokat az embereket érheti üldözés a világ részéről, akik nem szégyellik
Krisztushoz tartozásukat, keresztényként élnek a világban, s ez látható
is. A tanúságtevő keresztényeket érhetik tehát elsősorban a
megpróbáltatások. Az Úr mindenekelőtt azt kéri tőlünk, követőitől, hogy az
Ő szeretetéről és megbocsátó irgalmáról tegyünk tanúságot az emberek
előtt. Jézus figyelmeztetése azonban ennél tovább megy, hiszen azt
olvashatjuk ki belőle, hogy az üldözések és megpróbáltatások ellenére is
hűségesen ki kell tartanunk mellette, és folytatni kell a tanúságtételt.
Ebben a tanúskodásban azonban soha nem hagy magunkra Isten, hiszen az Atya
lelki megerősítésünkre Szentlelkét adja nekünk, aki maga is tanúságot tesz
Isten Fiáról.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Imádság szeretetért
Uram Jézus Krisztus, esengek: olvasszon föl magába
Szerelmed lángoló, édes mézzel-folyó nagy hatalma!
Hogy szerelmed szerelmébe haljak bele;
mert szerető szereteted értem kínhalált szenvedett.
Assisi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. május 9., vasárnap

[Evangelium] 2010-05-09

2010. május 9. - Húsvét 6. vasárnapja

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: "Aki szeret engem,
megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és
lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A
tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem
küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a
Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít
titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a
világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen
hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha
szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb
nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd
bekövetkezik, higgyetek."
Jn 14,23-29

Elmélkedés:

Aki szeret
"Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Aki nem szeret, az nem tartja
meg tanításomat" - hallottuk Jézus szavait a mai evangéliumban (Jn
14,23-24). Tanítás, tanulás, iskola. Olyan szavak ezek, amelyeket a
legtöbb gyermek a nyári szünetre készülve már most szeretne elfelejteni.
De a vakációig még van egy hónap, s érdemes volna belehúzni a tanulásba,
hogy jó legyen az év végi bizonyítvány. Azoknak a gyermekeknek és
fiataloknak, akik még diákéveiket töltik vagy éppen ezekben a napokban
érettségiznek, szeretnék bátorításként egy kis történetet mondani. Lázár
Ervin, a gyermektörténeteiről jól ismert magyar író, a Hóban című
novellájában írja le a következő esetet. Egy hideg téli napon, amikor már
a reggeli kemény, zord idő előre jelezte, hogy nagy hóvihar van
készülőben, a tanyán élő gyermeket szülei a szokott időben felkeltik és
elküldik az iskolába. A gyerek aztán a nagyszünetben véletlenül meghallja,
amint tanító nénije meglehetősen méltatlankodva éppen őróla és szüleiről
beszél az igazgatónak: "Ezt a kis tanyasi gyereket ebben a rossz időben is
elengedték az iskolába. Milyen emberek a szülei?" Az igazgató
elgondolkozott egy rövid ideig a kérdésen, aztán ezt mondta a tanítónak:
"Derék emberek. És a gyerek is az lesz." A történet tanulsága, hogy nem
buta kifogásokat kell keresni, hogy miért nem megyünk iskolába vagy miért
nem tanulunk. Azért kell tanulnia minden gyermeknek, hogy becsületes,
derék ember váljon belőle.

Továbbgondolva a történetet, ugyanez igaz a templomra, a szentmisére
járásra vonatkozóan is. Mert iskolába még csak elengedik a szülők a
gyermeket, ha esik az eső, de a templomba már nehezebben. Még szemerkélő
eső sem kell, elég, ha a távolban megjelenik néhány sötétebb felhő, máris
kéznél van a kifogás, hogy miért marad el a szentmise. Pedig a gyermek
fejlődéséhez szükséges a lelki növekedés is. Ahhoz, hogy becsületes, derék
ember váljon belőle, szükséges, hogy a jó Istent is megismerje és
megszeresse.

"Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Aki nem szeret, az nem tartja
meg tanításomat" - mondja Jézus. Minden pedagógus és szülő tudja, hogy a
gyermek akkor szeret egy tantárgyat, ha szereti a tanárt is. Ha nem szeret
egy tanárt, akkor nem fogja szívesen tanulni a tanár által oktatott
tárgyat. Ez természetesen a hittanra, a hitoktató és a tanuló kapcsolatára
is vonatkozik. De még inkább érvényes Jézussal való kapcsolatunkra. Azért
ismerkedünk meg Jézussal, hogy megszeressük őt, s általa megismerjük és
megszeressük Istent, a mi mennyei Atyánkat. Jézus azonban nem elégszik meg
azzal, hogy megtanuljuk tanítását! Ennél sokkal többet kér tőlünk: tartsuk
meg mindazt, amit tanít nekünk! És a tanítása szerinti életünk mutatja
majd meg azt, hogy valóban szeretjük-e őt. Ha megtartjuk tanítását, akkor
szeretjük Jézust, de ha elutasítjuk, akkor valójában nem él bennünk az
iránta való szeretet.

Néhány évvel ezelőtt, egyik régebbi tanítványom, akit szokásunknak
megfelelően most is nevezzünk Eszternek, éppen érettségizett. A ballagás
utáni napokban sok bátorításra volt szüksége. Jó tanuló volt, de mégis
félt egy kicsit, mert a felnőtté váló ember számára az érettségi az első
komoly próbatétel. Emlékszem rá, hogy a magyar érettségi után, estefelé
még mindig izgatottan mesélte, hogy reggel, a tételek kiderülésekor,
hogyan gondolkozott azon, hogy az Ady költészetében megjelenő új
érzésvilágot, Vörösmarty Mihályt vagy novellaelemzést válasszon. De a
következő napok is a tanulás és feszültség jegyében teltek Eszter számára,
s amikor minden sikerült, akkor jött csak a nyugalom. Jézus iskolájában
viszont folyamatos a tanulás, mindennaposak a próbatételek, és
tulajdonképpen sosem mondhatjuk, hogy már mindent tudunk, már mindent
teljesítettünk. A Jézustól való tanulás, a szeretet elsajátítása nem lehet
kényszer senki számára. Aki szereti Jézust, az tanul tőle és megtartja
tanítását. Aki nem szereti őt, az nem él tanítása szerint. De ebben
mindannyian szabadok vagyunk.

Befejezésül térjünk még vissza egy gondolat erejéig a rossz időben is
iskolába induló gyermek példájához. A szülő indítja el, engedi el. Az
útnak indítás, az elengedés a szeretet jele. Butaság volna azt gondolni,
hogy felelőtlenségből indítja el a szülő gyermekét az iskolába, a világba,
az életbe, ahol számos veszély fenyegeti. A veszély kockázatát is
vállalnia kell annak, aki becsületes és derék ember, becsületes és jó
keresztény akar lenni. S a veszélyek között sokszor ott van a szeretet
megtagadásának kockázata is. A növekedést, a szeretetben való növekedést
az Úr adja. Ez Isten ajándéka. Aki szereti Jézust, az megtartja tanítását.
Aki szereti Jézust, nem keres kifogásokat, nem menekül el embertársai és
önmaga elől, hanem megtartja tanítását.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, te magad vagy a szeretet! Taníts engem az egyetlen leckére, a
szeretet gyakorlására. Soha nem felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a
szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel magadat,
megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást
és hűséget. Úgy akarok élni, ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni,
ahogyan te szeretsz engem!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum