2010. február 6., szombat

[Evangelium] 2010-02-06

2010. február 6. - Szombat

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: "Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.
Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket
sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés:

Jézustól, a Mestertől indulnak el és hozzá térnek vissza az apostolok. Ő
bízta meg őket azzal, hogy a nevében tanítsanak, meggyógyítsák a betegeket
és kiűzzék az emberekből a gonosz lelkeket. Nem a maguk igazságát hirdetik
tehát, s nem a maguk emberi erejével cselekszenek, hanem Jézus isteni
szava szólal meg bennük és az ő irgalmassága jelenik meg tetteikben. Jézus
küldötteiként a mi hivatásunk is ugyanez. Hirdetnünk kell örömhírét a
reményvesztetteknek, tanúskodnunk kell titokzatos, de valóságos
jelenlétéről a világban, így járulva hozzá az Isten Országa növekedéséhez.
Tanítása ma is, mint egykor, nagy vigasztalást jelent az örök igazságot
kereső embereknek.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet
Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. február 5., péntek

[Evangelium] 2010-02-05

2010. február 5. - Péntek

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze
földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje,
mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik
azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy
próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes
továbbra is azt gondolta magában: "Ő János, akinek fejét vétettem. Ő
támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta
Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás
miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest:
"Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott
ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis
félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt
menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen
meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján
lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes
meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz:
"Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is esküdött: "Bármit
kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány kiment, és
megkérdezte anyjától: "Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: "Keresztelő János
fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: "Azt akarom,
hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király
nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel
nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés:

Keresztelő János vesztét az igazság kimondása okozta, amit az érintettek
nem hallgattak szívesen. Korábban már a pusztában hozzá járuló vámosoknak
és katonáknak is kimondta az igazságot, de ők szívesen hallgatták ezt, s
mivel a megtérés szándékával fordultak hozzá, útmutatásai szerint
cselekedtek. Heródesből viszont hiányzott a megtérésnek és a bűnbánatnak
ezen szándéka. Ő is szívesen hallgatta, amíg az ő személyes bűne került
terítékre. A rosszindulatú női ügyeskedésnek aztán nem tudott ellenállni,
s kivégeztette Jánost.
Érdemes megszívlelnünk az embertársainktól kapott figyelmeztetéseket,
hiszen lehetséges, hogy Isten éppen általuk hív minket a megtérés útjára.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó, élet Ura, add meg, hogy életünk minden szakaszát ajándékként
értékeljük, mert telve van további ígéretekkel! Szeretettel valósítsd meg
ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy mindennap irgalmas karjaidba
veszel minket.
És ha eljön a végső "átmenet" pillanata, add, hogy derűs szívvel
induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a
hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi
értéket, amit itt a földön megismerhettünk. Akkor újra találkozhatunk
mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében.
II. János Pál pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. február 4., csütörtök

[Evangelium] 2010-02-04

2010. február 4. - Csütörtök

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek, s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés:

Vajon milyen érzésekkel indultak útra a tanítványok, akiket Jézus küldött?
Talán egyrészt bizonytalanság és félelem lehetett bennük, hiszen semmit
sem vihettek magukkal az útra. Legalábbis ezt gondoljuk mi, akik szinte
mindent könnyebben megoldunk valamilyen eszköz segítségével. A Jézus által
adott küldetés azonban más jellegű, a tanításhoz és a gyógyításhoz nem
volt szükség eszközökre. Másrészt mindenképpen valamiféle magabiztosság
lehetett a tanítványokban, hiszen látták, hogy milyen erő rejlik a Mester
szavaiban és cselekedeteiben. S most ők Mesterük küldetésében indulnak el,
hogy ugyanezt tegyék. Krisztus küldetésében járva az ő szavaiknak és
tetteiknek is különleges hatása van.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,
Szeretet nélkül a felelősség kíméletlenné tesz,
Szeretet nélkül az igazságosság keménnyé tesz,
Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,
Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,
Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,
Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,
Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,
Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,
Szeretet nélkül az élet értelmetlen,
Ám szeretetben élni: boldogság és öröm!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. február 3., szerda

[Evangelium] 2010-02-03

2010. február 3. - Szerda

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor
elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan
hallgatták, és csodálkozva mondogatták: "Honnét vette ezt? Miféle
bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: "Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában,
rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott csodát, csupán
néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott
hitetlenségükön.
Mk 6,1-6

Elmélkedés:

A názáretiek úgy tudják, hogy Jézus az ácsmesterséget tanulta meg
nevelőapjától, Józseftől, s minden bizonnyal Jézus gyakorolta is ezt a
foglakozást. Nem járt ő rabbiképzőbe, ahol a szentírás ismeretét oktatták,
ezért csodálkoznak tudását és a törvények ismeretében való jártasságán.
Amikor ácsnak nevezik, alacsony származására utalnak, s ebbe bizony van
egy kis megalázó szándék is. De nem csak Jézus tudása vált ki csodálatot,
hanem cselekedetei, csodái, természetfeletti ereje is. A názáretiek azzal
esnek hibába, amikor mindezek mögött földi eredetű magyarázatot keresnek,
mert nem tudják elfogadni, hogy Jézus a mennyei Atya küldötte, aki
Istentől kapta hatalmát. Ha ezt képesek lettek volna hittel elfogadni,
akkor mindenre magyarázatot kapnak.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Add Uram, hogy minden dolog felé rendezett szeretettel forduljak,
elszakítva tekintetemet a földről és az ég felé fordítva; úgy használjam e
világ javait, mintha nem használnám.
Add, hogy értelmem bizonyos belső érzékével meg tudjam különböztetni
azokat a dolgokat, amelyekre szükségem van, azoktól, amelyek csak
élvezetemre szolgálnak, hogy így az átmeneti dolgokkal csak ideiglenesen
foglalkozzam, és csak a szükséges mértékben, de ugyanakkor örök vággyal
öleljem át az örök valóságokat.
Clairvaux-i Szent Bernát
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. február 2., kedd

[Evangelium] 2010-02-02

2010. február 2. - Kedd, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki
Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna
prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai
előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és
imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba,
a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

A karácsonyi utáni negyvenedik napon Jézus bemutatását ünnepeljük. A
helyszín a jeruzsálemi templom, ahová a mózesi törvények szerint elviszi
Mária és József az újszülött Jézust. A templomban két idős személy tűnik
fel, akik örömmel fogadják a gyermeket és hitvallást tesznek arról, hogy ő
a várva várt üdvözítő. Ők jelképezik mindazokat, akik az isteni ígéret
alapján évszázadokon keresztül várták a Messiást. Vágyakozásuk
beteljesedett, amikor megpillanthatták és karjukba vehették Jézust.
Érdemes volt várniuk, érdemes volt hinniük az isteni ígéretben. A i
szívünk is akkor fog megnyugodni, amikor megtaláljuk Istent.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Ó Mária, tőled kell megtanulnunk, hogy Istenben bízzunk, főképp, hogy
reméljük üdvösségünket. Nem saját erőnkben kell bíznunk, csupán ezt kell
ismételnünk: Mindent megtehetek Abban, aki erőt ad.
Ó Mária, rád bízom magam; ebben a reményben élek, és remélem, hogy ebben a
reményben halok majd meg, ezt ismételve: Egyetlen reményem Jézus - és
Jézus után Mária.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. február 1., hétfő

[Evangelium] 2010-02-01

2010. február 1. - Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a
gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy
tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott,
és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és
láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki
sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott,
folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta
Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így
kiáltott: "Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre
kérlek, ne gyötörj!" Jézus ráparancsolt ugyanis: "Tisztátalan lélek,
takarodj ki ebből az emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: "Mi a neved?"
Azt válaszolta: "Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust,
hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda
legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól:
"Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett.
Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy
kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak,
és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a
tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve
látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most
felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták
nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni
kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az
imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte,
hanem így szólt hozzá: "Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen
nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is ment,
és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele
Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20

Elmélkedés:

A mai evangéliumi szakaszban talán kissé meglepődve olvassuk, hogy a
gonosz lelkek mennyire jól ismerik Jézust. Tudják, hogy kicsoda, s ezért a
"magasságbeli Isten Fiának" nevezik. Csodálkozásunkat az váltja ki, hogy
az emberek viszont oly nehezen ismerik fel, hogy Jézust a mennyei Atya
küldte. A názáretiek kételkedve fogadták, ellene fordultak, s mások is
hitetlenkedve fordulnak el tőle. Még a tanítványok is csak lassan, hosszú
idő múlva ismerik fel, hogy ki valójában a Mesterük. A gonosz lelkek jól
ismerik Jézust és az ő isteni hatalmát, s tisztában vannak vele, hogy
Jézus ereje nagyobb, mint az övék. Mert Isten szabadító ereje nagyobb,
mint a gonosz léleké, aki ártani akar az embernek. Ez az isteni erő nekünk
is megváltást hoz.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Eljöttem Hozzád, Jézus, hogy érintésedet fogadjam, mielőtt megkezdem a
napot. Pihentesd meg tekinteted tekintetemben, segíts, hogy munkámat
barátságod biztonságának tudatában végezhessem. Töltsd be gondolataimat,
hogy kitartsak a lárma sivatagában is, engedd, hogy áldott sugaraid
beragyogják elmém rejtett zugait, és adj nekem erőt azokért, akiknek
szükségük van rám.
Boldog Kalkuttai Teréz

________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (51.)
Haitiből folyamatosan érkeznek a hírek és a képek. Láthatjuk, hogy az
emberi nyomorúság a bajban még nagyobbnak tűnik. A jószándékú segélyek
viszályt keltenek a bajbajutottak között. Egy érdekes képet is kaptam,
amelyen a romba dőlt épületek között és sértetlen kőkereszt áll. Európában
egyesek levetetnék az iskolák faláról Krisztus keresztjét. Talán
erősebbnek gondolják magukat a természet erőinél? Mert Krisztus
keresztjének még a földrengés sem árt.
A héten meglátogatott valaki egy közeli faluból, aki néhány hónapja
iratkozott fel az e-vangéliumra. Elmesélte, hogy mindjárt az első napokban
továbbküldte ismerőseinek, hogy milyen nagyszerű lehetőség ez. Többet
visszaírtak neki, hogy már évek óta kapják. A válasza csak ennyi volt:
"Igen? És akkor miért nem szóltatok nekem?"
A pápa arra biztat a január 24-én közzétett kommunikációs világra szóló
üzenetében, hogy a papok az evangélium terjesztésére használják az
internetet. Én próbálom, de nélkületek nem megy. Talán érdemes volna egy
e-mailt küldenetek barátaitoknak.
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. január 31., vasárnap

[Evangelium] 2010-01-31

2010. január 31. - Évközi 4. vasárnap

Abban az időben: Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: "Ma beteljesedett
az Írás, melyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és
csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem
József fia ez?" - kérdezgették.
Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem:
Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk -
Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!" Majd így folytatta:
"Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában.
Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az
ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az
egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a
szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában
is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai
Namán."
Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt
a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a
szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,21-30

Elmélkedés:

Pillanatnyi lelkesedés?
Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az egyik falu új papot kapott, a több
éve ott szolgáló plébános mellé egy újmisés atyát helyeztek káplánnak. Az
ifjú pap az első lelkipásztori helyén tartott bemutatkozó szentmiséjén
gyönyörű nyári nap lévén többek között a különféle virágok szépségéről
prédikált és még azt is elárulta, hogy az ő kedvence a napraforgó,
mégpedig azért szereti nagyon ezt a növényt, mert mindig a fény, a nap
felé fordítja fejét. És mintha csak egy programbeszédet tartott volna,
hozzá tette, hogy azzal a szándékkal jött ebbe a faluba és szolgálja majd
a híveket, hogy mindenki szüntelenül az igazi világosság Jézus felé
forduljon. A híveknek nagyon tetszett ez a hasonlat, s lélekben első
pillantásaikat máris az égiek irányába vetették. Ugyancsak tetszett a
példa Eszternek is, a plébániai közösség lelkes gimnazista fiataljának,
aki a sekrestyeajtóban állt kezében egy virágcsokorral, a fejében pedig az
új atyát köszöntő verssel. Őrá bízták tudniillik, hogy a mise végén a
fiatalok nevében köszöntse az atyát. A prédikáció végén váratlan dolog
történt, Eszter megfordult, gyorsan letette a virágot és senkinek egy szót
sem szólva elviharzott. A sekrestyés bácsinak annyi ideje sem maradt, hogy
megkérdezze mi történt, s mivel már idős volt, arra nem is gondolt, hogy a
lány után szaladjon. Közben Eszter pedig csak szaladt végig a falun,
ünneplő ruhában, fehér blúzban, annyira igyekezett, hogy kis cipője
többször majdnem leesett a lábáról. Futott, futott, egy pillanatra sem
állt meg, amíg ki nem ért a falu határába, ahol aranysárga napraforgók
nyújtózkodtak az ég felé. Puszta kézzel szakított le három gyönyörű
virágot, s újonnan szerzett kincseivel már szaladt is vissza a templomba.
Még éppen időben érkezett, a sekrestyében villámgyorsan megigazította
ruháját és haját, s a napraforgókat az előre elkészített virágokhoz fogva
elégedett mosollyal lépett a templomba, hogy elmondja köszöntőjét, majd
pedig mindenki nagy csodálkozására a virágokkal együtt átadta az atya
kedvenc virágait, a napraforgókat is.

Ez a kis történet azt példázza, hogy milyen lelkesen lehet fogadni egy
papot, s ez a lelkesedés milyen leleményes ötletet ad a szeretet
kimutatására. Egy ilyen faluban persze hogy öröm szolgálnia a papnak, s a
történetben szereplő káplánnak annyiban szerencséje volt, hogy ott töltött
évei alatt a lelkesedés meg is maradt a hívek részéről. Jézusnak már nem
volt ekkora szerencséje a názáreti emberekkel. A mai evangéliumi
történetből megtudjuk, hogy kezdetben "mindenki helyeselt neki, és
csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak" (Lk 4,22). A
leírás viszont azzal fejeződik be, hogy meg akarják ölni. Miért ez a nagy
változás? Hogyan lehet az, hogy ilyen rövid időn belül az imént még
helyeslőkben hirtelen ellenséges, gyilkos érzület támad? Hogyan
fordulhatott elő, hogy a Jézus iránti szimpátia szinte pillanatok alatt
ellenszenvvé változik át? Miért fordul át a kedvező fogadtatás váratlan
elutasításba?

Lukács evangélista úgy helyezi el írásában ezt az eseményt, mint ami
megnyitja Jézus nyilvános működésének idejét. Jézus tulajdonképpen - mai
nyelven szólva - programbeszédet tart, amelyben elmondja, hogy
beköszöntött az üdvösség ideje, eljött a messiási idő, most valósulnak meg
a prófétai jövendölések. A hallgatóság csodálkozását az váltja ki, hogy
egyértelműen kijelenti: az ő személyével és az ő személyében valósul meg
mindez. A názáretiek, akiknek körében felnevelkedett, erre igazán nem
számítottak. Ők csak az "ács fiának" gondolták Jézust, s mit sem tudtak
arról, hogy ő a mennyei Atya küldötte. Hallottak már Jézus csodáiról,
amiket más városokban, többek között a közeli Kafarnaumban tett, s most
azt akarják, hogy az ő körükben is tegyen csodákat, amelyek imént mondott
szavait, kijelentését igazolják. De Jézus nem tesz csodát, s nyilvánvalóan
ez lehet az egyik oka a szembefordulásnak. A másik ok pedig az lehet, hogy
Jézus olyan kijelentéseket tesz, amelyek arra utalnak, hogy az üdvösség
nem csak Izrael népének szól, hanem a pogány népeknek is. A názáretiek
által is jól ismert Illés és Elizeus próféta esetét említi. Illés egy
szír, tehát egy pogánynak tartott embert gyógyít meg csodás módon, Elizeus
esetében pedig szintén egy pogány származású özvegyasszony javára történik
csoda. Az üdvösség ilyen kiterjesztése a zsidó népen kívül más népekre is
hallatlan gondolat volt a názáretiek és minden izraelita számára, akik meg
voltak győződve arról, hogy egyedül ők, a választott nép tagjai
részesülhetnek Isten jótéteményeiben.

A barátságos fogadtatás tehát e kijelentések miatt ellenséges hangulatot
kelt, s azt eredményezi, hogy Jézus életére törnek. Az emberek haragosan
ugrottak fel és "kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a
hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák" (Lk
4,29). Itt mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy Názáret valójában nem
egy hegyre épült, hanem egy völgyben fekszik. De nem arról van itt szó,
hogy Lukács evangélista téved, bár ez megbocsátható volna neki, hiszen
antióchiai származású lévén nem ismerhette jól a galileai földrajzi
viszonyokat. Jelen esetben mégsem pontatlanságról vagy tévedésről
beszélhetünk, hiszen egészen szándékosnak tűnik az evangélista
megfogalmazása: Jézust kivezetik a "városon kívülre", "fel a hegyre".
Mindez előrevetíti Jézus sorsát, az ő nagy elutasítását, amikor
Jeruzsálemben életére törnek, halálra ítélik, kiviszik a városon kívülre,
fel a Golgota hegyére, hogy keresztre feszítsék. Lukács tehát egészen
tudatosan fogalmazza meg így a názáreti esemény végét, előre jelezvén
ezzel a Jézusra váró sorsot. Most azonban még nem tudják Jézust
bántalmazni, mert nem jött el az ő ideje, s egyszerűen eltávozik.

A hitetlenség, a visszautasítás egy választási lehetőség, amit talán azért
választanak sokan, mert így nem kell megváltoztatniuk életüket. A hit, az
elfogadás egy másik lehetőség, ami életünk megjavítását kívánja.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Urunk, Jézusunk, lelkesen hallgatjuk szavaidat, s készek vagyunk arra,
hogy téged követve megvalósítsuk mindazt, amit kérsz tőlünk. Szavad
valóban örömhír, az üdvösség tanítása, igazság, amely az örök élet felé
vezető utat mutatja meg. Boldogan és nagy lelkesedéssel indulunk el ezen
az úton, s tudjuk, hogy te kísérsz minket. De nem szeretnénk
elbizakodottak lenni, tudván, hogy a lelkesedés csökkenni fog, amikor
látjuk, hogy a mi életutunk, miként a tiéd is, keresztútként végződik.
Kereszthordozásod példája, szenvedésed példája, türelmed példája, az
Atyának való engedelmességed példája adjon erőt ahhoz, hogy ne forduljunk
el soha tőled, hanem mindig hittel kövessünk téged!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum