Napi Evangélium: 2025. november 9.

2025. november 11., kedd

[Napi e-vangelium] 2025. november 12. szerda

2025. november 12. – Szerda

Evangélium

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén. Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor megálltak, és hangosan így kiáltottak: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!" Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak." Útközben megtisztultak.
Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?" Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged."
Lk 17,11-19

Elmélkedés

Útja során Jézus leprásokkal találkozik. A korabeli szigorú szabályok szerint a betegség további terjedése megakadályozása érdekében a leprások Jeruzsálembe és a városokba nem mehettek be. A falvakba és kisebb településekbe bemehettek, de itt sem élhettek együtt a többi emberrel, hanem elkülönített helyeken laktak. Lukács evangélista leírása szerint a leprások Jézustól távol megálltak és onnan kiáltottak felé, kérték a segítségét. Ez a mozzanat megfelel a korabeli elvárásoknak, miszerint a fertőzöttek nem közeledhettek az egészségesekhez, nem érintkezhettek velük. A tíz leprás így kiált Jézushoz: „Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!" A „Mester" megszólítással kifejezik Jézus iránti tiszteletüket, de nem nevezik őt például „Dávid fiának", ami Jézus messiási szerepére, küldetésére utal. Könyörületet kérnek Jézustól, ami a gyógyulás utáni vágyuk kifejezése.
Ebben az esetben Jézus nem mond egyetlen gyógyító szót sem, hanem utasítást ad nekik, hogy mutassák meg magukat a papoknak. Az előírások szerint ugyanis, ha meggyógyult egy leprás és visszatérhetett a társadalom közösségébe, akkor ennek tényét a pap állapította meg. A leprások azonnal eleget tesznek az utasításnak, amely hitüknek köszönhető, s ezért útközben megtisztulnak, megszűnik betegségük.
A tíz meggyógyult közül csak egy érzi kötelességének, hogy Jézushoz visszatérjen és hálát adjon neki. Legyünk hálásak mindazért, amit Istennek köszönhetünk!
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk! Gyújtsd fel mindannyiunk szívében a szeretet tüzét! Szereteted tüze és fénye oszlassa el az aggodalmaskodás, a hitetlenség, a kételkedés, a békétlenség és a bűn sötétségét! Segíts, hogy megőrizzük és továbbadjuk másoknak is ezt a fényt! Segíts, hogy továbbsugározzuk a hit világosságát, a remény ki nem alvó lángját és a szeretet tüzét! Az általad megígért és elküldött Szentlélek tüze pünkösdkor átalakította és bátorsággal töltötte el az apostolokat. Alakíts át engem is! Tégy csodát velem is! Tégy engem is tüzes lelkűvé, hogy örömhíredet bátran hirdessem!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20251112.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2025. november 10., hétfő

[Napi e-vangelium] 2025. november 11. kedd

2025. november 11. – Kedd

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz." Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?" S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lk 17,7-10

Elmélkedés

A mai evangélium példázata, amely urakról és szolgákról szól, kiválóan szemlélteti az egykori társadalmi viszonyokat, a gazdagok és a szegények élethelyzetét. Az urak és a szolgák között nem csak kapcsolat volt, hanem nagy különbség is. Ezt talán úgy jellemezhetnénk, hogy az úrnak mindent szabad volt megtennie, semmiféle kötelezettsége nem volt szolgája felé, a szolgának pedig semmiféle joga nem volt urával szemben. E nyilvánvaló társadalmi egyenlőtlenséget Jézus e hasonlattal nem akarja minősíteni, nem helyteleníti és nem is helyesli.
Jézus ezt a kijelentést teszi: „amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt." Félreértés volna azt kiolvasnunk a szavakból, hogy a szolgák fogadják el alárendelt sorsukat és tűrjenek el minden megalázást gazdájuk részéről, törődjenek bele abba, hogy helyzetük soha nem fordulhat jobbra. Az a gondolat is helytelen és rossz irányba visz minket, hogy Isten úrként viselkedik és szolgaként bánik velünk.
A példázat nem az elvtelen szolgalelkűséget ajánlja, hanem az Isten előtti alázatra akar minket emlékeztetni. Az Istennek való engedelmesség nem megalázó, mert Isten soha nem akarja elvenni szabadságunkat. Szabadon dönthetünk arról, hogy szolgáljuk-e őt.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem! A várakozás nem elfecsérelt, elpazarolt idő. A várakozás percei, órái, napjai vagy évei meghozzák gyümölcsüket, mert közben maga Isten tevékenykedik bennünk csendesen. Add, hogy észrevegyem szüntelen jelenlétedet és ez jelentse számomra a boldogságot!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20251111.mp3

2025. november 9., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2025. november 10. hétfő

2025. november 10. – Hétfő

Evangélium

Egy alkalommal Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő; de jaj annak, aki azokat okozza! Jobb lenne, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák, mint hogy egyet is megbotránkoztasson ezek közül a kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, fedd meg! De ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, de hétszer fordul hozzád, és azt mondja: Megbántam, – bocsáss meg neki!"
Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet!" Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedik nektek."
Lk 17,1-6

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet három témát érint röviden, amelyek közös pontja a közösség, a közösségi élet. Elsőként a megbotránkoztatásról esik szó, amely bármely közösség vagy csoport életében, az Egyházban is előfordulhat. A botrányokozás itt azt jelenti, hogy a közösség egyik tagja helytelen, erkölcstelen tettével rossz példát mutat másoknak. Az ilyen személynek nincs helye a közösségben, mert a többieket is rossz cselekedetekre ösztönzi. A botrányok akadályozzák a közösséget és annak tagjait a hit útján való előrehaladásban.
Másodszor a megbocsátás fontossága kerül elő. A közösségen belül számtalan esetben előfordulhat, hogy valaki megbántja, megsérti felebarátját. A helyes eljárás ebben az esetben nem az, hogy az illetőt azonnal ki kell zárni a közösségből. Ez főként akkor nem volna járható út, ha megbánja tettét és bocsánatot kér. Ilyenkor meg kell bocsátani neki, még akkor is, ha bűnét a későbbiekben megismétli, de újból kifejezi bánatát. A megbocsátás azt szolgálja, hogy a közösség tagjai békességben éljenek egymással, amelyet azonban ellehetetlenít a megbocsátás hiánya, azaz ha a múltbeli hibás cselekedeteket állandóan a bűnös szemére vetjük.
Harmadikként a hit erejéről van szó. A közösség összetartó ereje ugyanis a közös hit, amely Isten adománya az egyének és az egész közösség javára.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor azt ajánlottad tanítványaidnak, hogy az Istenben való gazdagodásra törekedjenek, s ezt tanítod nekünk is. Elismerjük, hogy hiába van valakinek rengeteg pénze, valójában végtelenül szegény, ha a lelki értékeket semminek tekinti. Hiába gondolja valaki gazdagnak magát, ha közben nincs szüksége Istenre. Hiába nézegeti valaki a kincseit, ha a gazdagság elvakítja és nem látja meg a szükséget szenvedőket. Segíts minket, hogy ne az anyagi javakban, hanem az isteni gondviselésben bízzunk!

Aktuális

Kedves e-vangélium olvasók!
Több mint 10 éve írtam gyerekeknek könyveket, s azóta ezzel kapcsolatban érkezett hozzám a legtöbb kérdés: mikor lesz folytatás? Idén rászántam magamat és el is készült egy 16 történetet tartalmazó képeskönyv A legbátrabb pásztor címmel, Jónás-Meszleny Anna gyönyörű, művészi illusztrációival. A nyomdai kivitelezés egészen igényes, kifogástalan. Ez a könyv igazán szép karácsonyi ajándék lehet gyermekeiteknek, unokáitoknak.

És most is megjelent a jövő évi e-vangéliumi elmélkedéseket tartalmazó könyvem, a Szívem első gondolata 2026. kötet.

Mindkét könyv megrendelhető ezen a linken:
https://evangelium365.hu/szivem-elso-gondolata
István atya - Horváth István Sándor

Személyen vásárlás lehetősége országszerte a nagyobb városok egyházi könyvesboltjaiban és kegytárgyüzleteiben. A boltok listája megtalálható a könyv leírásánál a webáruházban.

Előszó a Szívem első gondolata 2026. könyvhöz
A szentírásban a virág a remény, az újjászületés és a szépség jelképe. Egyetlen virág képes megszólítani a szívet, nem harsányan vagy tolakodó módon, hanem békét árasztó jelenlétével. Az evangélium is egy ilyen virág. Jézus tanítása nem parancsok gyűjteménye, hanem az élet szépségét sugárzó virágszirmok, amelyek napról napra bontakoznak ki a lélek csendjében. Az Ige nem erőlteti magát senkire, csak hív: figyelj, nyisd meg szívedet, engedd, hogy kibontakozzék benned a mennyei szépség.
Ez a könyv az év minden napjára kínál elmélkedést az evangélium alapján. Minden egyes elmélkedés olyan, mint egy virág az isteni kertből: más-más színű, illatú, formájú, de egy közös gyökérből ered, Jézus Krisztus tanításából. Nem akarja egyetlen marokba zárni a teljességet, hanem napról napra tár fel egy-egy szirmot, amely közelebb visz a titokhoz. Aki naponta szemléli ezeket a szirmokat, lassan felfedezi bennük a Lélek finom munkáját, amely minden erőlködés nélkül átalakítja gondolkodásunkat, világlátásunkat, kapcsolatainkat, végső soron egész életünket.
A virág lassan nyílik, nem siet, nem nyílik ki egyik pillanatról a másikra. Az evangélium is ilyen. Sokszor csak később értjük meg, mit jelentett egy-egy mondat, amit olvastunk. Aki mégis türelemmel és nyitott szívvel olvassa, az egyszer csak azt veszi észre, hogy benne is virágzás kezdődött: gondolatai megtisztulnak, a szíve érzékenyebb lesz a jóra, és új remény virul ott is, ahol eddig csak sivárságot látott.
Izajás próféta könyvében arról olvasunk, hogy virág sarjad a pusztában (vö. Iz 35,1). Az ember szíve is lehet száraz, terméketlen vagy kemény, akár a puszta. De az evangélium, ha elfogadják, virágba borítja a legkopárabb tájat, embert is. Nem önmagában a világot akarja szebbé tenni, hanem minket. És az így megújult ember maga is virággá válik mások számára, derűt, békét, jóságot árasztva.
Ez a kötet egy lelkiségi kert, amely nem magyarázni akar, hanem a szemlélődés örömére hív. Nem eszmerendszert épít, hanem szépséget tár elénk, Isten szépségét, amely Krisztusban láthatóvá vált, és bennünk is testet ölthet. Az evangélium igaz és egyúttal szép. És az a szépség – ha naponta engedjük – kivirágzik bennünk.
Induljunk el ebbe a virágoskertbe, és sétáljunk benne egy éven át. Engedjük, hogy a szirmok lassan nyíljanak, amíg egyszer csak felismerjük: a naponta olvasott evangélium csendesen virágba borítja lelkünket.