2011. szeptember 3., szombat

[Evangelium] 2011-09-03

2011. szeptember 3. - Szombat

Amikor Jézus Galileában tanított, az egyik szombaton vetések között
járt. Tanítványai tépdesni kezdték a kalászokat, és kezükkel
morzsolgatva eszegették. Néhány farizeus rájuk szólt: „Miért tesztek
olyant, ami szombaton tilos?"
Jézus válaszolt nekik: „Nem olvastátok, mit tett Dávid, amikor
társaival együtt éhezett? Bement az Isten házába, fogta a szent
kenyereket, evett, és adott belőlük a többieknek is; pedig azokat csak
a papoknak lett volna szabad megenniük." Majd hozzátette: „Az Emberfia
ura a szombatnak is."
Lk 6,1-5


Elmélkedés:
A szentírásban a szombat olyan munkaszüneti napot jelent, amelyet nem
csak a pihenés szándékával, hanem vallási céllal tartanak meg. A
Törvényben szigorú előírások szabályozták megtartását, szinte semmit
sem volt szabad e a napon tenni, beleértve a legkisebb munkát is. Az
Emberfia ura a szombatnak is – mondja Jézus, s azt akarja ezzel
kifejezni, hogy a szeretet cselekedetei előbbre valóak a tilalmaknál,
amelyek végső soron kárt okozhatnak. Az egykori szombat és jelen
korunkban számunkra, keresztények számára a vasárnap megtartására is az
vonatkozik, hogy a jézusi szeretetnek kell áthatnia. A vasárnap az
istentiszteletnek, a felebaráti szeretet gyakorlásának és a pihenésnek
a napja.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
mindent; alárendelem magam neked. Hagyom, hogy fájdalmaid és
szenvedéseid teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és
akaratodhoz simulva hagyatkozom terád.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. szeptember 2., péntek

[Evangelium] 2011-09-02

2011. szeptember 2. - Péntek

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: „János
tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok
tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak." Jézus így felelt
nekik: „Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a
vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd
böjtölnek." Példabeszédet is mondott nekik: „Senki sem hasít ki új
ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is
elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új
bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor
kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor
mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt
mondja: Jobb az óbor."
Lk 5,33-39


Elmélkedés:
Új ruháról és új borról beszél Jézus a mai evangéliumban. A
szentírásban két különböző jelentéssel fordul elő az „új" szó. Egyrészt
jelenti, ami fiatal, azaz időben új, másrészt arra vonatkozik, ami
természetében új, minőségileg jobb, mint az azt megelőzők. E
jelentéstartalmak jön még az is, hogy minden új dolog szent, azaz
például az újszülöttek vagy a termés zsengéje Istennek van szentelve.
Jézus tanítása abban az értelemben jelent újat, hogy különbözik az
ószövetségi törvény tanításától. A Törvény lényege ugyan megmarad, de
meg kell újulnia és egy új lélekkel töltődik át. Jézus új tanítása
bennünket is megújít lélekben.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Lelkem és egész bensőm, ébredj rá, mivel tartozik egész lényem az
Úrnak. Valóban, Uram, azért, mert teremtettél és szeretetedért teljesen
adósod vagyok. Mert megváltottál, teljesen neked tartozom. Mert olyan
nagyot ígérsz nekem, teljesen adósod vagyok. Annál is többel tartozom
szeretetedért, amennyivel több vagy nálam, akiért feláldoztad s akinek
ígéred magadat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. szeptember 1., csütörtök

[Evangelium] 2011-09-01

2011. szeptember 1. - Csütörtök

Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett
köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján
két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták.
Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy
vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a
népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a
mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra." „Mester – válaszolta
Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te
szavadra, kivetem a hálót." Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy
szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak,
hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a
két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus
lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös
ember vagyok." A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt
félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus
fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj!
Ezentúl emberhalász leszel." Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket
elhagyva követték Jézust.
Lk 5,1-11


Elmélkedés:
Ezentúl emberhalász leszel – mondja Jézus Péternek a csodálatos
halfogást követően. Minden emberhalász Isten üzenetével, Isten
tanításának hirdetésével fogja az embereket, de nem önmaga, hanem Jézus
számára. Ha a halászat-horgászat hasonlatánál akarunk maradni, akkor
úgy fogalmazhatunk, hogy ez az emberhalászat csak akkor eredményes, ha
vannak olyanok, akik megeszik a csalétket, azaz hallgatják a tanítást.
A halászatnak az a célja, hogy a vízből kifogjuk a halakat, s megegyük,
és ez a hal életébe kerül. Az emberhalászatnak azonban nem az a célja,
hogy a természetes élettérből kiszakítva az ember halálát okozza, hanem
Jézus szolgálatába szeretne állítani és az Ő közösségébe hív.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, kérlek, engedd a szeretettel megízlelni azt, amit ízlelek az
ismerettel; éljem át az érzéssel azt, amit átélek értelmemmel. Többel
tartozom neked, mint ami vagyok teljes önmagamban, de nincsen másom; s
még magamat sem tudom önmagam által teljesen visszaadni.
Uram, legalább ezt az én egész valómat vond be szeretetedbe. Egész
voltom a teremtés által a tied, add, hogy egészen a tied legyen a
szeretet által is.Nézz Uram, szívemre, ezt szeretné, de magától nem
képes erre. Add meg te, amire nem képes. Engedj belépnem szereteted
szentélyébe.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 31., szerda

[Evangelium] 2011-08-31

2011. augusztus 31. - Szerda

Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon
(Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt
szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a
láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik.
Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle
bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket.
Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten
Fia!" Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek;
azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment
egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is
találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így
válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának
evangéliumát, mert ez a küldetésem." Azután folytatta tanítását Galilea
zsinagógáiban.
Lk 4,38-44


Elmélkedés:
Jézus fáradhatatlanul járja a falvakat, arra sincs szinte ideje, hogy
egyedül imádkozzon. Gyógyítja a hozzá érkező betegeket és hirdeti az
evangéliumot. Ahová Jézus belép, ott megváltozik az emberek élete.
Ragaszkodnak hozzá, nem akarják továbbengedni, mert szükségük van
közelségére, hallani akarják szavát.
Az én életem is megváltozik, ha beengedem életembe, és már nem magammal
foglalkozok, hanem az Ő szándékait keresem. Ha nem magamat keresem,
amikor imádkozom, hanem valóban Hozzá fordulok, és nem a magamét
mondogatom, hanem az Ő szavaira figyelek.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram! Vezess engem a halálból az életre, a hazugságból az igazságra.
Vezess engem a kétségbeesésből a reménységre, a félelemből a bizalomra.
Vezess engem a gyűlöletből a szeretetre, a háborúból a békére.
Engedd, hogy béke töltse be szíveinket, a mi világunkat és az egész
világmindenséget!
Boldog Kalkuttai Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 30., kedd

[Evangelium] 2011-08-30

2011. augusztus 30. - Kedd

Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton
ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma
volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember,
aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért
jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje." Jézus
ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!" Erre az ördög a földre
sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna
neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt
mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a
tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból." Ennek híre
elterjedt az egész környéken.
Lk 4,31-37


Elmélkedés:
Az evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus szavai ámulatba ejtik
hallgatóságát, mert szavának hatalma volt. A hegyi beszéd lezárásaként
is arról olvashatunk, hogy az emberek csodálkoztak tanításán, mert úgy
tanított, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az írástudók.
Jézusnak valóban rendkívüli hatalma van, ezt bizonyítják gyógyításai és
ördögűzései. Olyan megszabadító erő ez, amely feloldja a betegség és a
gonosz lélek bilincseit, s új élethez ad lehetőséget.
Jézus megszabadító, bűneinket megbocsátó szavának is olyan ereje van,
amellyel legyőzhetjük magunkban a rosszat és erőt ad a lelki
megújuláshoz. Nincs helye már többé bennünk semmilyen rossz szándéknak,
hanem éljen bennünk Krisztus!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Jézus, föltámadt Urunk! Te a szívet nézed és nem a külsőt. Lelkünk
mélyén néha így szólítunk meg: Jézus Krisztus, nem vagyok méltó hozzád,
de egyetlen szavadtól megnyugszik, gyógyulást talál a lelkem.
Krisztusunk, te nem vagy kínjaink és aggodalmaink okozója, mint inkább
állandó jelenléted felkelti szívünkben a Veled való közösség örömét.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 29., hétfő

[Evangelium] 2011-08-29

2011. augusztus 29. – Hétfő, Keresztelő Szent János vértanúsága

Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király
elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége,
Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette
Heródest: „Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás
áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.
Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember.
Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött,
mégis szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát
adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és
Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a
leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked." Sőt meg is
esküdött: „Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is." A
leány kiment, és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?" Anyja ezt felelte:
„Keresztelő János fejét." Erre visszasietett a királyhoz, és előadta
kérését. „Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő
János fejét!" A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a
vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött
egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment,
lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a
leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét,
és egy sírboltba temették.
Mk 6,17-29


Elmélkedés:
Márk evangéliumának 6. fejezetében arról olvashatunk, hogy Jézus
elküldi tanítványait a városokba és falvakba, hogy betegeket
gyógyítsanak és bűnbánatot hirdessenek, majd visszaérkezésük után a
tanítványok beszámolnak arról, hogy mi mindent tettek és tanítottak. E
két rész között található Keresztelő Szent János vértanúságának
elbeszélése. A történet arra utal, hogy János sorsa előrevetíti Jézus
sorsát és a tanítványok sorsát is. Aki Krisztus tanítványa akar lenni,
annak egyre inkább osztoznia kell az Ő sorsában, vállalva a
szenvedéseket és akár a halált is. János estében a vértanúsággal válik
teljessé az, hogy neki kisebbednie kell, Jézusnak pedig növekednie.
Bennünk is egyre inkább növekednie kell a Krisztus melletti
elkötelezettségnek és semmilyen veszély, de még a halál sem tarthat
bennünket vissza a hitünkről szóló tanúságtételtől.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Az ég kegyének hírnöke,
igazság bátor bajnoka,
Krisztus fáklyája: tündököl
örömről, fényről hírt hozón.
Miről prófétalelke szól,
mit ajka hirdet s élete:
pecséttel azt a szent halál
meggyőző jelként zárja le.
Az eljövendő Úr előtt
jön küldöttként a földre ő,
s mikor kereszttel felfedi
igaz keresztvíz Kútfejét.
Ki értünk meghalt bűntelen,
s a földre életet hozott,
őt jelzi most, mint hű tanú,
vérével a Keresztelő.
Add meg, kegyelmes jó Atyánk,
járhassunk János útjain,
s örökségként hadd nyerjük el
Krisztus mennybéli kincseit. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. augusztus 28., vasárnap

[Evangelium] 2011-08-28

2011. augusztus 28. – Évközi 22. vasárnap

Abban az időben Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra,
hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől,
főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a
halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: „Isten ments, Uram!
Ez nem történhet veled!" Mire ő Péterhez fordult: „Távozz tőlem, sátán!
Botránkoztatsz, mert nem az Isten ügyére van gondod, hanem az
emberekére!"
Azután így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki követni akar engem, tagadja
meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen. Mert mindaz, aki meg
akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét,
megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot
megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe
saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében,
angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint."
Mt 16,21-27


Elmélkedés:
Elbukás és felemelkedés
A közelmúltban egy fiatal, akit – véletlenszerűen választván egy nevet
a kalendáriumból – nevezzünk Eszternek, elmesélte, hogy családi
nyaralásuk során jártak egy vidámparkban és mindenféle egyéb
szórakoztató játék mellett kipróbálta a hullámvasutat. Először nagyon
félelmetesnek tűnt számára, hogy nagy magasságba felmegy a szerkezet,
aztán iszonyatos gyorsasággal halad lefelé, éles kanyarokat vesz
közben, ezért nem akarta kipróbálni, de a testvérei unszolására
mégiscsak felült rá, és ő is ment egy kört. Én még soha nem ültem ilyen
szerkezeten, ezért megkérdeztem tőle, hogy milyen érzés volt számára.
Eszter nagyon röviden foglalta össze élményét a hullámvasúttal
kapcsolatban: „Felfelé, amikor lassan mentünk, az nagyon jó volt, de
lefelé, az szörnyű volt! Kizárólag olyanra ülnék fel a jövőben, amelyik
csak felfelé megy, de olyan nincs!"
Ez a kis párbeszéd jutott eszembe a mai evangéliummal kapcsolatban. A
múlt vasárnap Péter apostol Jézusról tett csodálatos hitvallásáról, az
ő lelki útjának magaslatáról hallottunk, ma pedig hirtelen
hullámvölgybe, lelki mélypontra kerül. Az elmúlt héten hallott
hitvallása kapcsán Jézus elismerően állapította meg róla, hogy
meghallotta, felismerte az isteni kinyilatkoztatást, most pedig éppen
az ellenkezője történik: Péter nem az Isten akarata szerint
gondolkozik, nem képes megérteni és elfogadni Isten szándékát, amikor
határozottan elutasítja, hogy mesterét szenvedések érhetik. Péter
hitvallása erősíti kapcsolatát Jézussal, most viszont kijelentése Jézus
botránkozását váltja ki, és azt, hogy az Úr nem akar vele közösségben
lenni. Péter esetében nem ez volt az egyetlen felemelkedés és mélypont.
Gondoljunk csak például a három héttel ezelőtt olvasott evangéliumra,
amely Jézus vízen járásáról szólt. Akkor Péter először nagy
magabiztossággal, vakmerően kéri Jézustól, hogy járni tudjon és bátran
indul el a vízen, mert hisz abban, hogy Jézus parancsára képes erre.
Amikor viszont kételkedni kezd, rögtön süllyedni kezd, s vesztét
érezvén mindjárt alázattal fordul Mesteréhez, hogy mentse meg. De az
apostol másik lelki mélypontja is eszünkbe jut, amikor a főpap házának
udvarában a szolgák és szolgálók kérdésére háromszor tagadja meg
Jézust, pedig az Úr előre figyelmeztette őt az utolsó vacsorán (vö.: Mt
26,69-75). De a háromszoros tagadást jóvátéve háromszor vallja meg
szeretetét Jézus iránt a feltámadást követően (vö.: Jn 21,15-19).
A felemelkedés és az elbukás, a hit bátor megvallása és a kételkedés,
az alázatosság és a túlzott magabiztosság hullámvasútszerű lelki útját
Péterhez hasonlóan mindannyian végigjárjuk. Ahogyan egykori gimnáziumi
tanárom szokta mondani: A hívő embert időnként megkísérti a kételkedés,
de a hitetlenekben is felébredhet időnként a hit. Talán azt szeretnénk,
hogy lelki életünk folyamatos emelkedés, fejlődés legyen és ne érjenek
bennünket kísértések, de erre egyáltalán nincs esélyünk. Abban viszont
egészen biztosak lehetünk, hogy Isten soha nem engedi, hogy olyan nagy
kísértések érjenek bennünket a gonosz részéről, amelyeket nem tudunk
visszautasítani. Isten megadja nekünk a kegyelmet, hogy kitartsunk
mellette.
Befejezésül még egy gondolatomat szeretném megosztani, amin talán
érdemes elgondolkoznunk: Péter akkor kezd el tiltakozni, amikor a
szenvedésről hall. A szenvedéssel való személyes találkozás sok ember
hitét megrendíti, sokakat taszít lelki mélységbe. És mégis éppen a
szenvedés, Krisztus szenvedése, az Úr kereszthalála, és az a hit, hogy
mindennek van értelme és értéke, hozza meg számunkra a megváltást, az
üdvösséget, a lelki felemelkedést és a feltámadást.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Olykor nem érzem közelséged, nem hallom hangod,
nem látlak téged, nem ismerem fel szándékaidat és nincs erőm
engedelmeskedni. Naponta küzdök hibáimmal és gyengeségeimmel, bűneim a
mélybe taszítanak. A lelki mélység és sötétség rettenetes állapotából
emelj fel engem! Erősítsd hitemet, hogy bátran megvalljalak téged, és
irántad érzett szeretetem mindig hozzád vezessen és kössön!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum