2015. április 18., szombat

[Evangelium] 2015-04-18

2015. április 18. – Szombat

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már
rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a
tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit eveztek már, amikor látták,
hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus
bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!" Fel akarták venni a bárkába,
de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21

Elmélkedés:

Jézus vizenjárása Máté, Márk és János evangéliumában egyaránt
megtalálható, ma az utóbbi változatot olvassuk. Az elbeszélések célja
kissé különbözik. Máté Jézus és az Egyház kapcsolatára teszi a hangsúlyt
(vö. Mt 14,22-33), Márk pedig Jézus természetfeletti hatalmát és
küldetését igazoló csodát lát benne (vö. Mk 6,45-52).
János evangélistát az a szándék vezeti, hogy összekösse a történettel a
kenyérszaporítás csodáját Jézusnak az élő kenyérről mondott beszédével.
Bemutatja, hogy aki képes sok ezer embert jóllakatni néhány kenyérrel, és
aki képes a víz tetején járni, annak érdemes elhinni azt, hogy a kenyérben
önmagát adja. Akinek ugyanis hatalma van ahhoz, hogy megszaporítsa a
kenyereket, és akit nem kötnek ennek a világnak természeti törvényei, azaz
nagyobb az ereje, mint a természetnek, az képes arra a csodára is, hogy
saját testét adja az embereknek a kenyérben.
Az evangélista e szándékát jelzi a haladási irány: az apostolok a bárkával
a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé indulnak, és „éppen ott érnek partot,
ahová tartottak" (Jn 6,21), illetve ahol Jézus elmondja beszédét az élet
kenyeréről.
Ha engedem, hogy Jézus nekem is csodát mutasson és felismerem, amikor
feltárja előttem istenségét, akkor hinni fogom azt, hogy önmagát nyújtja
nekem lelki táplálékként az Oltáriszentségben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, tedd, hogy átadhassam magam Neked. Adj hozzá bátorságot. Erősítsd
meg gyenge akaratomat, mely Utánad eped. Kinyújtom két karom Feléd, fogadj
el engem. Nincs erőm, hogy bele dobj am magam karjaidba, ezért Te vonj
magadhoz engem! Amen.
F. Fénélon

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-18
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150418.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 17., péntek

[Evangelium] 2015-04-17

2015. április 17. – Péntek

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának
a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket,
amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült
tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus
fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt
Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" Ezt pedig
azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni.
„Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami
keveset" – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére
megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez
ennyinek?" Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt
azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak
csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és
kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy a halból is, amennyit csak
akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a
maradékot, hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték, s tizenkét kosarat
töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik
ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus
végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön."
Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni,
hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen
egyedül.
Jn 6,1-15

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítás eseménye azt tükrözi, hogy miként találkozik
az emberi természetes vágyakozás azzal, amit Isten természetfeletti módon
ad az embernek, bár az emberi természetes gondolkozás nagyban különbözik
Isten természetfeletti megoldásától. Isten éppen a természetes vágyainkat
használja fel arra, hogy természetfelettiek utáni vágyat ébresszen
bennünk, bár ez nem mindig sikerül emberi földhöz ragadtságunk miatt.
A történet azzal indul, hogy az emberek éhesek és nyilvánvalóan enni
szeretnének. Ez egy természetes vágyakozás, az életösztön része,
testünknek szüksége van a táplálékra. Az ember egy ilyen helyzetben
természetes módon gondolkozik, amikor megoldást keres. Ezt jelzi Fülöp
apostol javaslata, aki arra gondol, hogy kenyeret kellene venni a sok
ember számára, hogy enni tudjanak.
Jézust viszont nem kötik az evilági keretek, képes túllépni a természetes
világ határain, képes csodát, azaz természetfeletti dolgot tenni. A
kenyérszaporítás ennek bizonyítéka. Olyan módon ad kenyeret az embereknek,
ahogyan ők el sem tudták volna képzelni. Ez Isten megoldása az emberi
problémára.
A kenyérszaporítás csodája ugyanakkor előremutat az Oltáriszentségre,
amelyben Krisztus a saját testét adja nekünk. Lelki éhségünket, Isten
utáni vágyunkat azzal csillapíthatjuk, ha a szentáldozásban magunkhoz
vesszük az Úr szent testét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram! Te mondtad: én vagyok a szőlőtő, ti vagytok a szőlővesszők. Ne
engedd, hogy a megváltás meddő maradjon bennem és embertársaimban. Ne
engedd, hogy valaha is elszakadjak az igazi szőlőtőtől. Hadd éljek szent
életközösségedben, s hadd járja át kegyelmed ereje minden tettemet! Amen.
F. Lelotte

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-17
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150417.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 16., csütörtök

[Evangelium] 2015-04-16

2015. április 16. – Csütörtök

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki
fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról
beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot,
amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám,
aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó.
Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a
Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki
hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem
nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja."
Jn 3,31-36

Elmélkedés:

A mai evangéliumi szövegünk gondolatilag kapcsolódik az előző napok
üzenetéhez. Valójában nem a Nikodémussal való beszélgetés folytatása,
hanem Keresztelő János tanúságtételét követi Szent János evangéliumában. A
részletben Jézus saját küldetéséről és az embereknek hozzá való
viszonyáról beszél. Kijelenti önmagáról, hogy a mennyből jött, a mennyei
Atyáról, valamint az ő szeretetéről tesz tanúságot az emberek előtt. Az
Atya küldötteként a Szentlélek erejével tanít, valamint megemlíti az
isteni személyek közötti szeretet-egységet. Az emberek különféleképpen
fogadják a Fiút, s ennek megfelelően más-más sorsra számíthatnak. Akik
hisznek benne, az örök életre jutnak, akik viszont nem hisznek, Isten
büntetésére számíthatnak.
Érdekes a szövegben a következő rész: az Atya „mindent az ő (a Fiú) kezébe
helyezett" (Jn 3,35). Ez azt jelenti, hogy a Fiú minden hatalmat megkapott
az Atyától. Minden hatalmat, tudást, erőt és képességet megkapott ahhoz,
hogy az embereknek hirdesse az örök életre vezető igazságot és elvezesse
őket az üdvösségre. Mit ad nekünk Jézus? Nem földi jólétet vagy
gazdagságot, hanem ennél lényegesen többet: önmagát adja nekünk, hogy az
örök életre juthassunk. Érdemes hinnünk benne és a nehéz élethelyzetekben
is kitartanunk mellette, mert mindhalálig hűséges ígéretéhez és
szeretetéhez.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szeretni akarom felebarátomat, Istenem, mennyei Atyám. hiszen Te is
szereted őt. Fivéreket és nővéreket adtál nekem, és azt akarod. hogy úgy
szeressem őket, mint Te. Amen.
Szalézi Szent Ferenc

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-16
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150416.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 15., szerda

[Evangelium] 2015-04-15

2015. április 15. – Szerda

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt
Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az
emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik
gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot,
és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki
azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson
nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe."
Jn 3,16-21

Elmélkedés:

Bár János evangélista írásában közvetlenül a Nikodémussal folytatott
éjszakai beszélgetés után következik a mai evangéliumi szakasz, mégsem
tűnik úgy, hogy Jézus kifejezetten neki beszélne. Megszűnik ugyanis a
párbeszédes jelleg, s Jézus inkább egy beszédet mond, amely gondolatilag
ugyan kapcsolódik a Nikodémussal való beszélgetés témájához, mégis inkább
annak részletesebb kifejtése, magyarázata. A szövegben arról van szó, hogy
Isten az emberek iránti szeretetből elküldi Fiát a világba. A Fiúban való
hit az emberek számára az örök életet jelenti. Akik hisznek a Fiúban, azaz
Jézus Krisztusban, mint Megváltóban, azok a világosságra jutnak. Akik
viszont gonosz módon elutasítják és nem hisznek benne, a sötétségre
jutnak. A világosság és a sötétség ebben az esetben az üdvösséget és a
kárhozatot jelenti.
Az evangélista a kereszt és a megváltás titkára irányítja figyelmünket az
Úr szavaival: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta
oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (Jn
3,16). Az üdvtörténet kiindulópontja az Atya végtelen szeretete. A bűnnel
az ember elfordul Istentől, magára vonja haragját, s az igazságosság elve
szerint büntetésre számíthat. Isten azonban mégsem büntetni akar, hanem
szeretetből megkönyörül az emberen, megbocsát a bűnös embernek. Az isteni
irgalmasság ezen bőséges kiáradása annak köszönhető, hogy a Fiú a végsőkig
engedelmeskedett az Atyának, feláldozta életét üdvösségünkért.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, Te életemnek túlvilági célt szántál. Mégis hatalmas bennem az
ösztön, hogy a földi életben maradjak és arról önként le ne mondjak. Bár
sejtem az én jelen életem és a nekem szánt túlvilági élet közti
összefüggést, nehezen győzöm le a belém oltott ösztönöket. Húsvét szent
ünnepe adja számomra is a győzelmet! Amen.
P. Eller

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-15
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150415.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 14., kedd

[Evangelium] 2015-04-14

2015. április 14. – Kedd

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt
hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A
szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön,
és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Erre
Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?" Jézus így válaszolt neki:
„Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony,
mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk,
amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi
dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni,
ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe,
csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte
a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy
mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
Jn 3,7-15

Elmélkedés:

A Nikodémussal folytatott párbeszéd második részét olvassuk a mai
evangéliumban, amelyben a lelki újjászületés módjáról érdeklődik Jézus
beszélgetőtársa. Ekkor Jézus egy megdöbbentő kijelentést, illetve kérdést
tesz fel Nikodémusnak: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted
ezeket?" (Jn 3,10). Nem megsérteni akarja őt, hiszen elismeri tanítói
tehetségét, hanem szembesíteni önmagával. Az önmagunkkal való kritikus és
őszinte szembenézés nélkül nincs lelki újjászületés. Ennek során be kell
látnunk, hogy a széleskörű vallási ismeretek még nem jelentenek igaz hitet
és nem feltétlenül ösztönöznek jócselekedetekre. A vallási kérdésekben
való jártasság vagy a hitigazságok ismerete nem elegendő. Nikodémus
számára sem volt elég és számomra sem elegendő.
Nekem is szükségem van az újjászületésre, a kegyelemben való megújulásra,
a Szentlélekben való újjászületésre. Isten újra és újra lehetőséget ad
erre, mégpedig a bűnbocsánat szentsége által. A keresztség és a bérmálás
szintén a lelki újjászületés szentségei, de ezekben csak egyetlen
alkalommal részesedhetünk. A bűnbocsánat kapuja viszont ismételten nyitva
áll előttünk, amely által szembenézhetünk múltunkkal, bűneinkkel és
találkozhatunk az irgalmas Istennel, aki a lelki megújulás ajándékozója.
Elfogadom-e Isten kegyelmét, amely által újjászülethetek?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézusom, miután leszálltál az alvilágra is, fölmentél az égbe. Úgy
betöltötted az egész Világmindenséget. minden irányban, hogy ezentúl –
boldogságunkra – lehetetlen már kilépnünk Belőled. Amen.
Teilhard De Chardin

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-14
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150414.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 13., hétfő

[Evangelium] 2015-04-13

2015. április 13. – Hétfő

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik
főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki:
„Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis
ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele."
Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem
születik, nem láthatja meg az Isten országát." Erre Nikodémus megkérdezte:
„Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza
anyja méhébe, hogy újra szülessék?" Jézus így felelt: „Bizony, bizony,
mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be
az Isten országába. Ami testből születik, az test, – ami viszont Lélekből
születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell
születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem
tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből
született."
Jn 3,1-8

Elmélkedés:

Jézus és Nikodémus beszélgetését olvassuk a mai evangéliumi részletben.
Nikodémus nagy tekintélyű személy, a főtanács tagja, vallási kérdésekben
jártas ember, akinek adtak a véleményére, mind a főtanácsban, mind a nép
körében. A zsidó vallási vezetők között valószínűleg egyedül maradhatott
Jézusról alkotott pozitív véleményével, amelyet titkolhatott előlük,
hiszen nincs elég bátorsága ahhoz, hogy nappal menjen Jézushoz. Inkább
éjszaka érkezik, hogy ne tudjanak róla mások. Látogatása és érdeklődése
teljesen jószándékú, ahogyan erről a beszélgetés tanúskodik. Ismerte a
farizeusok korábbi próbálkozásait, amivel Jézust akarták kelepcébe csalni,
tudott az írástudók által kezdeményezett vitákról, amelyekkel tanításába
akartak belekötni, s bőven lehetett információja a Jézus által véghezvitt
csodákról is. Tudni szeretné, hogy ki lehet az, aki csodatévő erővel
rendelkezik és ki az, akinek tanítására oly sokan lelkesednek, de nem
csupán a kíváncsiság vezeti.
Az udvariassági bevezető meghallgatása után Jézus rögtön az újjászületésre
tereli a témát. Az Úr szavaiból mindvégig kiérezzük, hogy elismeri
Nikodémus vallási tudását, ugyanakkor megérzi, hogy mire van szüksége
ennek az embernek, mire vágyakozik, tudniillik a lelki újjászületésre.
Keresem-e Jézust lelki újjászületésem reményében?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, töltsd be lelkünket istenséged örökkévaló élvezetével, melyet drága
testednek és vérednek mostani vétele már előre jelez. Amen.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-13
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150413.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2015. április 12., vasárnap

[Evangelium] 2015-04-12

2015. április 12. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk
az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem
érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát,
én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: „Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jézus még sok más
csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva
ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a
Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31

Elmélkedés:

Krisztus húsvéti ajándéka Az a tény, hogy Szent II. János Pál pápának
köszönhetően az Isteni Irgalmasságot ünnepeljük a húsvét utáni vasárnapon,
arra ösztönöz minket, hogy a „hitetlen" Tamás történetében odafigyeljünk a
megbocsátás mozzanatára.
Valójában nem elsősorban Jézus Tamással szemben gyakorolt megbocsátó
cselekedete miatt került e napra az Isteni Irgalmasság ünnepe, hanem a
bűnbocsátó hatalom átadása miatt, amiről az evangélium első része szól.
Megjelenése alkalmával a mi Urunk ezt mondta apostolainak: „Vegyétek a
Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek
nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot" (Jn 20,23). Mondhatjuk, hogy
a bűnbocsánat a feltámadt Krisztus egyik húsvéti ajándéka. Miként a mi
Urunk feltámadt a halálból, új életre kelt, ugyanúgy a bűnbocsánat a lelki
újjászületést eredményezi az ember számára. Szintén közös vonásként kell
megemlítenünk a mennyei Atya cselekedetét: az Atya támasztja fel Fiát,
Jézust, és a mennyei Atya ajándékozza nekünk az új élet lehetőségét,
amikor irgalmasan megbocsát nekünk.
Az anglikán vallásról a katolikus hitre tért hittudós és későbbi bíboros,
John Henry Newman - akit XVI. Benedek pápa avatott boldoggá 2010-ben -
mondta egyik szentbeszédében a következőket: „Ha létezik magasztos eszme a
Katolikus Egyházban, még ha csak mint eszmét tekintjük is, akkor az
Eucharisztia szentsége mellett a szentgyónás az. Micsoda mindent átható,
szívet békével eltöltő kegy, amikor örömkönnyeket vált ki, lényegileg és
érezhetően árad a lélekre az öröm olaja, amikor a bűnbánó végre föltámad,
amikor Isten kiengeszteli őt önmagával, bűneit örökre elhengerítve!" E
gondolat szépen megvilágítja a fentebb említetteket, a bűnbocsánat és a
húsvét kapcsolatát.
Milyen hatása van a bűnbocsánat szentségének az ember számára? A halálos
bűnnel az ember elveszíti a kegyelmi állapotot, eltávolodik Istentől és
szeretetétől. A bűnbocsánat szentsége visszaadja a kegyelmet, újból Isten
szeretetében élhetünk. A bűnbocsánat szentségében való rendszeres
részesedés érzékennyé tesz bennünket a bűnökkel szemben. Nem az a cél,
hogy az embernek állandó lelkiismeret furdalása legyen és emiatt
szüntelenül féljen Istentől és a büntetésétől, hanem az, hogy a
lelkiismeretünk lehetőleg még a bűn elkövetése előtt figyelmeztessen
minket. Aki rendszeresen elvégzi szentgyónását és arra komoly
lelkiismeret-vizsgálattal készül, az éberebben észreveszi a bűnalkalmakat.
A szentgyónásra mindig bizalommal készüljünk. Elsősorban ne a büntetéstől
való félelem vezessen minket Istenhez, hanem az iránta való szeretet. Az
igazi bűnbánat ugyanis mindig Isten iránti szeretetből fakad. Megérzem,
hogy Isten szeret, kész nekem megbocsátani, s erre szeretetből fakadó
bűnbánattal válaszolok. Nincs olyan súlyos bűn, amit Isten ne tudna és ne
akarna megbocsátani. Ha valaki azonban vakmerő módon bizakodik a
megbocsátásban és azt feltételezi, hogy Isten úgyis meg fog neki
bocsátani, és emiatt nem tartja szükségesnek a gyónást, az teljesen
félreértelmezi a megbocsátást.
A szentgyónásra mindig azzal a tudattal készüljünk, hogy az irgalomban
gazdag mennyei Atyával találkozhatunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te azt kéred tőlünk, hogy a szeretet gyakorlásában
ne álljunk meg jóakaratú felebarátainknál, hanem még az ellenfeleinket, a
rosszakaróinkat is szeressük, mindazokat, akik ellenségesen viselkednek
velünk vagy bántalmaznak minket. Ez annak a jele, hogy az emberi
könyörtelenség helyett az Atyától tanult irgalmasság győzhessen bennünk.
Egyedül a szeretetből fakadó megbocsátás következetes gyakorlása képes
legyőzni a rosszindulatot. Taníts minket, Urunk, az őszinte, szívből jövő
megbocsátásra!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-04-12
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150412.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum