2014. március 22., szombat

[Evangelium] 2014-03-22

2014. március 22. – Szombat

Azokban a napokban vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.
A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll
bűnösökkel, sőt eszik is velük" – mondták. Jézus erre a következő
példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szóit apjához:
Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük
vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment
egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor
mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s ő maga is
nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az
kiküldte a tanyájára, hogy őrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna
gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába
szállt: Atyám házában hány napszámos bővelkedik kenyérben – mondta –, én
meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és azt mondom neki; Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy
fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be. Azonnal útra is kelt, és
visszatért atyjához. Atyja már messziről meglátta, és megesett rajta a
szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú
megszólalt: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem
vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak:
„Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyűrűt az
ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le.
Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és
megkerült." Erre vigadozni kezdtek.
Az idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a
házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és
megkérdezte: Mi történt? Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt
borjút, mivel épségben visszakapta őt – felelte a szolga. Erre az
idősebbik fiú megharagudott, és nem akart bemenni. Ezért atyja kijött és
kérlelni kezdte. De ő szemére vetette atyjának: Látod, én annyi éve
szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még
egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most
pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, megjött,
hizlalt borjút vágattál le neki.
Ő erre azt mondta: Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. De
most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és
most életre kelt, elveszett és újra megkerült."
Lk 15,1-3.11-32

Elmélkedés:

A fiú és az atya találkozására csak a fiú készülhetett fel előre. Az apja
nem tudhatta, hogy fia mikor jön haza vagy hogy egyáltalán hazatér-e
valaha. A fiú viszont hazafelé tartva állandóan arra a pillanatra gondolt,
amikor majd apjától bocsánatot fog kérni. Talán arra is felkészült, hogy
apja eltaszítja és nem fogadja el bocsánatkérését. De bármennyire is
próbált készülni a találkozásra, olyan fogadtatásban részesült, amire nem
számított. Erre utal, hogy azzal is megelégedett volna, hogy a napszámosok
közé befogadják.
Az apa nem számíthatott arra, hogy fia visszatér hozzá, de a fiú jötte
mégsem érte váratlanul. Az atyja megbocsátására vágyó fiú még észre sem
veszi apját, amikor ő már megpillantja és eléje siet. Ilyen megbocsátó
szeretettel siet elénk az irgalomban gazdag Isten, ha a bűnbánat legkisebb
jelét mutatjuk és elindulunk felé.
A példázat cselekményei a házhoz kötődnek. E házat hagyja el a fiatalabb
fiú, ide kívánkozik vissza, amikor mindenét elpazarolta, és ebbe az atyai
házba tér vissza. Neki mindig helye volt ebben a házban, akkor is, ha ez a
hely egy időre üres maradt. Az idősebb testvér, akinek szintén helye van
az atyai házban, a történet végén mégsem akar oda belépni, mert talán azt
gondolta, hogy az ő helyét akarja elfoglalni öccse, akit nem is
testvérének, hanem atyja fiának nevez. Vajon bement-e később az idősebb
fiú a házba?
És én belépek-e az irgalmas Isten házába, ahol nekem is helyem van?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, nyisd fel szememet az imára és taníts engem imádkozni! Nyisd
fel szememet, hogy a szenvedésben nem elviselhetetlen rosszat lássak,
hanem lehetőséget az Istenhez való közeledésre. Vezess engem az ima és a
szenvedés által a megtérés útján!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140322.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 21., péntek

[Evangelium] 2014-03-21

2014. március 21. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek:
„Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy gazdaember, aki szőlőt
telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott, és
őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a munkásokra, és elutazott.
Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy a
termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a szolgáit, s az egyiket
összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték. Erre más
szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is ugyanúgy bántak.
Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: „A fiamat csak megbecsülik!"
Amikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak egymáshoz:
„Ez itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az öröksége!" Meg is
ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megölték. Amikor megjön a szőlőskert
ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal?" Ezt válaszolták:
„Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra bízza, akik
idejében átadják neki a termést."
Jézus így folytatta: „Nem olvastátok soha az írásokban: „A kő, melyet az
építők elvetettek, mégis szegletkővé lett, az Úr tette azzá, és szemünkben
csodálatos ez!" Ezért mondom nektek: Az Isten országát elveszik tőletek,
és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét." A főpapok és
a farizeusok hallották a példabeszédet, és megértették, hogy Jézus róluk
beszél. El akarták fogni, de féltek a néptől, mert mindenki prófétának
tartotta.
Mt 21,33-43.45-46

Elmélkedés:

A gonosz szőlőmunkásokról szóló példázatot az üdvösségtörténet
hasonlataként értelmezhetjük. Isten, a gazda az emberekre bízta a földet,
akik az ő küldötteit, a prófétákat sorban megölték. A végső időkben az
Atya saját Fiát, Jézus Krisztust küldte el, akinek a sorsa szintén a halál
lett. Az Isten szándékával szembeszegülők, akiket a gyilkos szőlőmunkások
jelképeznek, elveszítik az Isten országát. Egy olyan új nép fogja azt
megkapni, akik elfogadják Istent életük Urának és engedelmeskednek neki.
Isten országát azok nyerhetik el, akik ehhez az új közösséghez tartoznak.
A példabeszéd egy lehetséges választ szemléltet. Szembe lehet fordulni a
gazda szolgáival. Sőt, szembe lehet fordulni a gazdával is. Igen, meg
lehet azt tenni, hogy az ember kezébe veszi a dolgok irányítását. De
mindennek vannak következményei, s talán éppen ezzel nem számoltak a
szőlőmunkások. A történetet olvasván teljes esztelenségnek tűnik
cselekedetük. Miért lenne a föld az övék, ha megölik az örököst? Ez teljes
képtelenség. Vagy talán arra számítottak, hogy a gazda vég nélkül eltűri
gonoszságukat? Talán abban reménykedtek, hogy elmarad a felelősségre
vonás? Hogyan juthattak erre az elvakultságra?
A nagyböjti idő jó alkalom számomra, hogy megvizsgáljam Istennel való
kapcsolatomat. Isten a gazda, én vagyok a szolga. Sok esztelenségtől
megóv, ha tudom a szereposztást, s nem akarok Isten helyébe lépni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait. Segíts, hogy napi fájdalmainkat és
konfliktusainkat, mint növekedésre kapott lehetőségeket fogadjuk, és így
egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád. Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a
szenvedéseket, bízva abban, hogy Te támogatsz.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140321.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 20., csütörtök

[Evangelium] 2014-03-20

2014. március 20. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta el a farizeusoknak: „Volt
egy gazdag ember. Bíborba és patyolatba öltözködött, és mindennap dúsan
lakmározott. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a gazdag kapuja
előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott volna az ételmaradékból, amely a
gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a kutyák
jöttek, és nyalogatták a sebeit. Meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám
kebelére vitték. A gazdag is meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor
nagy kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és a keblén
Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt,
hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm
ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábrahám –, emlékezzél rá, hogy milyen
jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg mennyi jutott a rosszból. Most ő
itt vigasztalódik, te pedig odaát gyötrődöl. Azonfelül köztünk és köztetek
nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne tudjon,
se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám –
kiáltotta újra –, küldd el őt atyai házunkba, ahol még öt testvérem él.
Tegyen bizonyságot előttük, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek
helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra
hallgassanak. Ám az erősködött: Nem teszik, atyám, Ábrahám! De ha valaki,
a halottak közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának. Ő azonban így
felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, akkor még ha a halottak
közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
Lk 16,19-31

Elmélkedés:

Az evangélium szerinti gazdag embernek mindene megvolt, ami ezen a világon
boldoggá tehette, a szegény Lázárnak viszont csak a rosszból jutott.
Haláluk után fordul a kocka, a gazdag a pokol szenvedéseire jut, Lázár
pedig az örök boldogságra. A koldus Lázár nem egyszerűen szegénysége miatt
jutott a mennybe, hanem a földi életben türelemmel viselt szenvedéseiért.
A dúsgazdag ember sem egyszerűen azért jutott a kárhozatra, mert gazdag
volt, hanem azért, mert vagyonából nem segítette a rászorulót, tehát
elmulasztotta az irgalmasság gyakorlását.
A példabeszéd szereplői közül talán az „öt testvér" helyébe képzelhetjük
el leginkább önmagunkat. Hiszen a történet elsősorban az evilágon
maradottaknak, azaz nekünk szól. Nekünk kell döntenünk abban a kérdésben,
hogy vajon melyik példát követjük. A dúsgazdagét, aki ugyan jól él itt a
földön, de a túlvilágon gyötrelemben van része vagy Lázárét, aki a földi
szegénység és nélkülözés után részesül a menny boldogságában.
Nagyböjti jófeltételeinkhez éppúgy hozzátartozik az irgalmasság, a
szegények segítése, mint a böjt és az imádság. Ezek által szintén Istenhez
fordulunk, csak éppen embertársainkon keresztül. A példabeszédből
egyértelműen kiderül, hogy aki nem fordul szeretettel a nélkülözőhöz és
irgalom nélkül elfordítja arcát tőle, az nem számíthat arra, hogy Isten
irgalmasan fog őrá tekinteni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140320.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 19., szerda

[Evangelium] 2014-03-19

2014. március 19. – Szerda, Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese

Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának,
Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt:
Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna,
Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember
volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban
bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és
így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát,
mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit
Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!" Amikor József
felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta
neki.
Mt 1,16.18-21.24a

Elmélkedés:

Úton a nagyhét felé a liturgiában Szent Józseffel találkozunk, akiről
viszonylag keveset árulnak el az evangéliumok. A Jézus gyermekségéről
szóló részekből kiderül, hogy igaz ember volt és hallgatott az angyalok
által hozott isteni üzenetekre. Aggodalmai és félelmei ellenére Isten
utasítására magához veszi Máriát, és vele együtt Jézust is befogadja
életébe. Nekünk is ilyen természetes egyszerűséggel kellene mindig
magunkba fogadni Jézust. Nem kell tartanunk a vele való találkozástól,
mert nem elítélni jön, hanem abban segít, hogy az igazzá válás biztos
útján járjunk.
József engedelmeskedik az isteni üzenetnek. Ez egészen konkrétan abban
nyilvánult meg, hogy életét szolgálattá, áldozattá tette és a
megtestesülés titkát szolgálta. Önmagát, egész életét, munkáját a Szent
Családnak szentelte. A család szeretetére szóló hivatását a Messiás
gyermek szolgálatába állította, akit atyai gondoskodással szeretett.
Az éjszakai álomból tehát nem csupán hitvese hivatását tudja meg, hanem a
saját feladatát is. Nekünk is észre kell vennünk, meg kell hallanunk Isten
szavát, amelyet hivatásunkkal kapcsolatban intéz hozzánk, s életünket
ennek fényében kell alakítanunk. Boldogok vagyunk, ha egész életünkkel
Jézus Krisztust, az Isten Fiát szolgáljuk! Odafigyelek-e Isten
útmutatásaira? Képes vagyok-e emberi akaratom háttérbe szorítására és
Isten szándékainak elfogadására?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk.
Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket
oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj
át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te
jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem
egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te
ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140319.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 18., kedd

[Evangelium] 2014-03-18

2014. március 18. – Kedd

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz:
„Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és
tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne
kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt
elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára,
de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért
teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és
köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre
ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek
köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák
őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti
pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a
földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok
magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek,
az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és
aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják."
Mt 23,1-12

Elmélkedés:

Kortársainak hamis, kétszínű, a látszatra törekvő vallásosságát leplezi le
Jézus, aki az írástudók és farizeusok tanítását ugyan követendőnek tartja,
de cselekedeteiket nem, mert azok ellenkeznek szavaikkal. Mindeközben
nagyon kemény szavakat használ. De ugyanilyen határozottsággal szól
hozzánk is, ha engedünk a kétszínűség kísértésének. Sokan, amikor
felfedezik magukban e kétszínűséget, elhatározzák, hogy most aztán
megmutatják Istennek, hogy tudnak igazán vallásosak lenni. Istennek
tetszően fogok imádkozni és részt venni a misén – mondják. Vigyázat! Ezzel
már megint az ember kerülhet a középpontba és nem Krisztus!
A kétszínűség, a farizeusi lelkület ellenszere az alázat. Ezt ajánlja
nekünk Jézus nagyböjti utunkon. Az alázatos ember elkerüli az önhittséget,
nem próbálja önmagát és értékeit felnagyítani, hanem mindig a szerénységre
törekszik. Az alázatosság tehát először is azt jelenti, hogy más
emberekkel való viszonyomban nem akarok mások fölé kerekedni. Az
alázatosságnak egy komolyabb szintje az, amikor elismerem Isten előtti
kicsinységemet, beismerem, hogy mindent Istennek köszönhetek. Az Isten
előtti alázat bűnösségem beismerését jelenti. De még ennél is mélyebb
értelmű Krisztus alázata, aki megváltásunk alázatos szolgája lett. Az ő
alázatosságát utánozva Isten felé fordulok és kérem: Istenem, fordítsd
felém arcodat!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az
embertársainkat, akik szegénységben élnek és halnak meg. Add meg nekik a
mai napon a mi kezünk által mindennapi kenyerüket, és a mi megértő
szeretetünk által adj nekik békét és örömet.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140318.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 17., hétfő

[Evangelium] 2014-03-17

2014. március 17. – Hétfő

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok,
amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s
akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket
sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és
akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek
öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek
is."
Lk 6,36-38

Elmélkedés:

Jézus szavai, amellyel az evangéliumban találkozunk, minden nap egy
magasabb eszmény, egy tökéletesebb élet felé vezetnek minket. Egy új
életstílus megvalósítására hív az Úr, amelyben nincs helye a haragnak vagy
a gyűlöletnek. Itt nincs ellenség és ellenfél. Nincs szembenállás és
ellenkezés a másik emberrel. Jézus azt kéri, hogy mindenkire, mint
testvérre tekintsünk. „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is
irgalmas" (Lk 6,36) – tanítja. Az Atya irgalma nem pillanatnyi fellángolás
vagy egyszeri cselekedet, hanem folyamatos állapot, azaz ő mindig kész a
megbocsátásra.
„Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek"
(Lk 6,37) – teszi hozzá előző kéréséhez Jézus. Ennek hátterében az áll,
hogy az Isten ítélete mindenkor igazságos, az emberi ítélkezés viszont
igazságtalan lehet. Bár az ítélkezés Isten joga, s a végső időkben ez be
is fog következni, mégis Jézus nem azért jön el világunkba, hogy elítéljen
minket, hanem hogy megváltson. Ő lemond az ítélet jogáról annak érdekében,
hogy az üdvösségünk szolgája lehessen. Mindezek után még inkább szembetűnő
az ellentét Isten megváltó szándéka és az ember ítélkezése között. Pilátus
a nép igazságtalan ítéletét mondja ki igazságtalan jogi formában Jézusról,
az Istenről. Az emberekről mondott igazságtalan ítéleteimmel mindannyiszor
Jézusra mondok halálos ítéletet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus, hittel vallom, hogy te valóban Isten vagy, aki isteni
hatalmadat oly sokszor kinyilvánítottad az embereknek. Taníts meg engem
arra, hogy mindig őszinte bizalommal merjek hozzád fordulni, aki
üdvösségemet és minden ember üdvösségét akarod. Ments meg engem életem
viharaiban és vezess engem a biztos kikötőbe, a te országodba!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140317.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. március 16., vasárnap

[Evangelium] 2014-03-16

2014. március 16. – Nagyböjt 2. vasárnapja

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és (ennek)
testvérét Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott
előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér
lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal
beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt
lennünk! Ha akarod, felállítok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek
egyet és Illésnek egyet!" Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította
be őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam,
akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!" Ennek hallatára a tanítványok
földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk,
megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel, és ne féljetek!" Amikor
szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről
lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg
az Emberfia a holtak közül fel nem támad!"
Mt 17,1-9

Elmélkedés:

Felfelé nézünk
Fiatalokkal kirándulunk a Somló-hegyen. A hegy lábához érve nagy
lendülettel indulunk felfelé gyalog, mert vonz minket a magasság. Amikor
felérünk, nem kívánkozunk hamar lefelé, visszafelé indulni. Jó megpihenni,
rácsodálkozni fentről a világra. Jó messze nézni, távolba s jövőbe látni,
az eljövendőről elmélkedni, közelebb lenni az éghez. A kilátóból a
horizontot figyelve a föld és az ég összeolvad, s bár a szemem mást
parancsol, értelmem mégis megkülönbözteti, hogy mi van fent és mi van
lent. Talán még gyerekkorunkban kezdtük el e megkülönböztetést, amikor
pólyás gyermekként a kiságyból felnéztünk édesanyánkra. Minden jót, minden
szeretetet, minden gondoskodást, minden biztonságot felülről, tőle
vártunk, tőle kaptunk. E gyermeki lelkülettel tekintünk felnőttként is
mindig az ég felé, minden jót, szeretetet, gondviselést, megbocsátást,
üdvösséget Istentől várva. Mert idővel megtanultuk, hogy a lenti dolgok
alantasak, a fentiek fenségesek, s csak a sátán törekszik összekeverni e
két világot, hogy összezavarjon minket. A hegyen nem csak a tér különül el
fentre és lentre, hanem azt érezzük, hogy titokzatos módon az idő is
kettéválik mulandóra és örökkévalóra. Itt megfeledkezve hétköznapi
gondjainkról és mulandó vágyainkról mintha jobban figyelnénk a
maradandóra, az örökre, az el nem évülőre.
A második nagyböjti vasárnap negyedik kiválasztottként csatlakozunk
Péterhez, Jakabhoz és Jánoshoz, hogy felmehessünk Jézussal a hegyre.
Felmegyünk, mert fenséges dolgokat szeretnénk látni, az Úr isteni
dicsőségét a színeváltozáskor. Szívünkben érezzük a vágyat, hogy minél
többet együtt kellene lennünk Jézussal, s ez különösen is igaz a mostani
nagyböjti időszakra. Mondjuk ki: jó vele lenni, jó a közelében lenni, jó,
ha jelen van életünkben. Felmegyünk a hegyre, amely a hagyomány szerint a
Tábor-hegy volt, s onnan felfelé nézünk, az örökkévalóra tekintünk,
bepillantást nyerünk a mennyországba. Megértjük, hogy milyen dicsőség vár
Jézusra szenvedését követően a feltámadás által, s mi vár ránk, ha
Krisztussal élünk és halunk meg, amikor minket is feltámaszt az örök
életre az Atya. Néha gyengülni érezzük feltámadásba vetett hitünket, néha
a feltámadás reménye elhalványodik szívünkben. Az ilyen helyzetekben erőt
ad nekünk az élmény, az Isten-látás élménye, amelyben csak egy hegyen, egy
lelki magaslaton részesülhetünk.
A ma olvasott Máté szerinti változat ugyan nem tesz említést róla, de
Lukács evangéliumában szerepel, hogy Jézus a hegyen Mózessel és Illés
prófétával „az ő eltávozásáról beszélt, amelyet Jeruzsálemben készült
beteljesíteni" (Lk 9,31). Az „eltávozás" alatt mindazokat az eseményeket
kell értenünk, amelyek Jézussal történtek élete utolsó napjaiban, tehát
szenvedésére és halálára kell gondolnunk. A mi Urunk tehát tudja, milyen
sors vár rá, mit kell elszenvednie az emberi gonoszság és gyűlölet miatt.
Lejön a hegyről és elindul Jeruzsálem felé, elindul a szenvedés útján, a
kereszthalálhoz vezető úton. Elindul és végigmegy azon az úton, amelyet a
mennyei Atya jelölt ki számára. Nem menekül el, nem keres könnyebb
lehetőséget, nem akarja későbbre halasztani az eseményeket. Az Atyának
való engedelmesség és az emberek iránti szeretet vezeti ezen az úton, a
megváltás útján.
Az én számomra az a kérdés, hogy végigmegyek-e Jézussal ezen az úton?
Felveszem-e életem keresztjét és a Krisztustól tanult türelemmel
hordozom-e azt? Vállalom-e a gyengeség, a betegség, a szenvedés
keresztjét? Milyen lelkülettel viselem azokat a bántalmazásokat és
üldözéseket, amelyek hitem miatt érnek? Ha hűséges maradok Krisztushoz a
szenvedésben, abban a dicsőségben fogok részesülni, amelyben ő részesült a
feltámadásban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus! A dicsőség fényében állsz előttünk, s feltárod isteni
dicsőségedet. Nem kellett neked a világ mulandó dicsősége és határozottan
visszautasítottad a sátán által kínált hamis dicsőséget. A reád váró
dicsőség látványa megerősít bennünket a hitben, erőt ad a mindennapi
kereszthordozáshoz és reményt ad számunkra, hogy feltámadunk az örök
életre. Ne engedd, hogy belefeledkezzünk evilági teendőinkbe és mulandó
dolgok után vágyakozzunk! Segíts minket, hogy észrevegyük az örök
értékeket és mindig szemünk előtt tartsuk végső célunkat, az üdvösséget!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140316.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum