2008. október 4., szombat

[Evangelium] 2008-10-04

2008. október 4. - Szombat, Assisi Szent Ferenc

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött,
nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták Jézusnak -, a te nevedre még a
gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így válaszolt: "Láttam a
sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá
legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek,
hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy
nevetek föl van írva a mennyben."
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott:
"Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a
bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez,
Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más
nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." Jézus azután tanítványaihoz
fordult, és így szólt: "Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,
de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."
Lk 10,17-24

Elmélkedés:

A ma ünnepelt Szent Ferenc nagy felismerése az volt, hogy évszázadokkal
Krisztus kora után valami hiányzik az Egyházból, amit az Úr is szeretett,
s amit tanítványainak is ajánlott. Hiányzik valami, ami segíthetné az
örömhír terjedését az egyszerű nép körében. És ez a szegénység és az
egyszerűség volt. Nem lehet azt mondani, hogy az egész egyház és a vezetők
valamennyien gazdagságra törekedtek, de sokan valóban elfeledkeztek a
szegénységről és a szegényekről. Ferenc egészen szegényként, sőt
nincstelenül állt a szegények közé, s ezzel egy olyan utat mutatott az
Egyház számára, amely azóta is sokakat vonz Jézus követésére a
szegénységben. Olyan példát mutatott, amely sokakat segített vissza az a
krisztusi közösségbe. A teljes szegénység vállalása nem vakmerőség volt
részéről, hanem az Istenre való teljes ráhagyatkozás és bizalom jele.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mutasd meg, Uram, a Szegénységet, amelyet annyira szerettél! Irgalmas
Jézus, légy irgalommal irántam; teljesen eltölt a vágy Úrnőm, a Szegénység
után, aki nélkül nem lelek nyugalmat.
Te lobbantottad fel, Uram, szívemben az érte epedő szerelmet; add meg hát
a jogot is, hogy enyém lehessen! Arra vágyom, hogy ebben a kincsben legyek
gazdag! Állhatatosan kérlek, had' lehessen mindig az enyém!
Uram, Jézus, Te egészen szegény voltál, s így én sem kívánok e földön
semmit sem a sajátomnak mondani, és csak abból akarok élni, amit
felebarátaim adnak nekem!
Assisi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. október 3., péntek

[Evangelium] 2008-10-03

2008. október 3. - Péntek

Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: "Jaj, neked, Korozain!
Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna
azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban
tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa
lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel?
Egészen az alvilágig fogsz süllyedni." Majd így folytatta: "Aki titeket
hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig
engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem."
Lk 10,13-16

Elmélkedés:

Isten néha csodákkal és rendkívüli jelekkel próbálja bűnbánatra indítani
az embereket. Így próbálja őket figyelmeztetni arra, hogy hagyják el bűnös
útjaikat és térjenek vissza hozzá. Jézus a mai evangéliumban azoknak a
városoknak a lakóit figyelmezteti, amelyekben csodákat tett, de ezek nem
voltak elegendők. Érdekes, hogy bár Isten mindent megtesz annak érdekében,
hogy az emberek megtérjenek, az ember oly sokszor semmibe veszi ezeket a
jeleket és mit sem törődik Isten szavával. Sokan szinte menekülnek a
megbocsátó Isten elől, mert talán félnek ítéletétől. Pedig Isten valójában
nem elítélni akar, hanem megmenteni, ezért is ajánlja fel szüntelenül
bocsánatát. Vajon engem mikor ér utol Isten irgalma?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, gyújtsd föl bennem a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját! Hadd
legyek kész arra, hogy ezért mindent megtegyek, hadd tudjam a lelkek javát
minden elé helyezni, hadd használjak fel minden lehetséges eszközt a
hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért!
Boldog Charles de Foucauld

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Jövőre a Szentatya is elzarándokol Páper Pio sírjához. Akinek kedve van,
most még őt is megelőzheti.
Nagy olaszországi körút autóbusszal 2008. november 3-9. Páper Pio
nyomában. 125.000 Ft + 40 EUR.
Jelentkezés: Julianus Tours Tel/fax: + 36 1 374-0037.

Szent Pio atya nyomában zarándokút 2008. október 6-12. Részvételi díj:
106.900,- Ft + biztosítás és belépők. Jelentkezés és információ: Iseum
Tours Tel: 94/505-555.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. október 2., csütörtök

[Evangelium] 2008-10-02

2008. október 2. - Csütörtök, Szent Őrzőangyalok

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
"Békesség e háznak!" Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek,
ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek
és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok
házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket,
egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és
hirdessétek: "Elérkezett hozzátok az Isten országa!" De ha betértek
valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára,
és mondjátok: "Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt,
de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!" Bizony, mondom
nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a
városnak."
Lk 10,1-12

Elmélkedés:

A tanítványokban bizonyára nagy lehetett a bátorság és a Jézus iránti
bizalom, hogy teljesen eszköztelenül, mindössze a Mester tanításával a
tarsolyukban útnak mertek indulni. Ez a bátorság többek elsősorban abból
fakadhatott, hogy Jézus közelében számos alkalommal megtapasztalhatták,
hogy milyen szívesen hallgatják az emberek mesterük szavait, s azt is
láthatták, hogy a tanítás mögött milyen emberfeletti erő rejlik. S ha most
ők nem a saját nevükben és nem a maguk tanításával, hanem Jézus nevében és
az Ő örömhírével indulnak útnak, akkor hasonló eredményre számíthatnak
igehirdetésük során.
Ha megfogadom az Úr tanácsait, s nem magamban, hanem Őbenne bízom, akkor
tanúságtételem gyümölcsöző lesz.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Milyen nagy a te türelmed, Istenem! Tőled születik minden egyes nap, te
öntöd a napsugarat jókra, gonoszokra; te áztatod a földet esőiddel,
jótéteményedből senki sincs kizárva, megkülönböztetés nélkül adod a vizet
igazaknak és gonoszoknak. Egyforma türelemmel bánsz a bűnösökkel és az
ártatlanokkal, azokkal, akik ismernek téged, és azokkal, akik tagadnak,
akik hálálkodnak és akik hálátlanok.
Gyakran, sőt állandóan keserítenek a sértések, de te mégsem engeded
szabadjára méltatlankodásodat, türelmesen vársz az ítélet napjára. S mivel
a te hatalmadban van a megtorlás, inkább türelemmel, hosszan várakozol,
vagyis kegyességedben inkább elhalasztod az ítéletet, arra várva, hogy az
ember gonoszsága, ha egyáltalán lehetséges, végül mégis megváltozzék.
Szent Ciprián
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. október 1., szerda

[Evangelium] 2008-10-01

2008. október 1. - Szerda, Lisieux-i Szent Teréz

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy
útközben valaki így szólt hozzá: "Követlek, bárhová mégy." Jézus így
válaszolt: "A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Egy másikat Jézus szólított fel: "Kövess engem!" Az így válaszolt: "Uram,
engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." "Hagyd a holtakra,
hadd temessék el halottaikat - mondta neki -, te pedig menj, és hirdesd az
Isten országát."
Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy
előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: "Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Lk 9,57-62

Elmélkedés:

Mindegy, hogy én lépek Jézushoz a követés vágyával vagy ő hív meg engem, a
kérdés mindig az, hogy el tudok-e mindent hagyni Őérte. Az evangéliumi
találkozások szerint nem elegendő ugyanis a szándék, az elhatározás, ha
bizonyos dolgok visszahúznak a világba, s megakadályoznak abban, hogy
egészen Jézusnak adjam magamat. A követésnek, a tanítványi életnek ez a
lényege: egészen az Úrnak adom magam, nem tekintek hátra, hanem csak
előre, arra az útra, amelyen haladnom kell, arra a feladatra, amelyet
teljesítenem kell. A mi Urunk ilyen elkötelezett embereket szeretne, mert
az Isten Országának örömhírét csak osztatlan szívvel lehet gyümölcsözően
hirdetni.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Adj nekem, Uram
buzgalmat - téged keresni,
bölcsességet - téged követni
lelket - téged ismerni,
tekintetet - téged látni,
életet - mely néked tetszik,
kitartást a végsőkig,
és boldog véget!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. szeptember 30., kedd

[Evangelium] 2008-09-30

2008. szeptember 30. - Kedd

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: "Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
hozzájuk fordult és megfeddte őket: "Nem tudjátok, hogy milyen lelkület
van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa,
hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51-56

Elmélkedés:

A "hirtelen felindultság" sem mentség a két apostol számára, akik a Jézust
be nem fogadó szamaritánusok "méltó" büntetését szeretnék azonnal
kieszközölni. Jézus rögtön figyelmezteti is őket arra, hogy kijelentésük
mögött bizony rossz szándék húzódik meg, amely méltatlan az ő
tanítványaihoz. Érdekes, hogy a máskor oly kicsinyhitű apostolok, most
mennyire bátrak és mennyire bíznak abban, hogy kérésük azonnal teljesül és
egy gyors fohásszal majd elintézhetik az egész falu lakosságát.
Jézus számtalanszor a lelkünkre köti, hogy a rosszat soha ne viszonozzuk
rosszal. Ilyen esetekben ne hivatkozzunk a végsőkig az igazságosságra, ne
a bosszú és megtorlás járjon a fejünkben, hanem a megbocsátás.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ha eltávolodunk tőle, elveszünk,
ha felé fordulunk, feltámadunk,
ha benne maradunk, rendíthetetlenek leszünk,
ha visszafordulunk feléje, újjászületünk,
ha benne lakunk, akkor élünk.
Szent Ágoston
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. szeptember 29., hétfő

[Evangelium] 2008-09-29

2008. szeptember 29. - Hétfő, Szent Mihály, Szent Gábor és Szent Rafael
főangyalok

Egy alkalommal: Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így
szólt: "Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség."
Nátánáel megkérdezte: "Honnan ismersz engem?" Jézus így felelt: "Még
mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt." Nátánáel erre
elismerte: "Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya." Jézus
így szólt: "Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt.
Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél." Majd így folytatta: "Bizony,
bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten
angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett."
Jn 1,47-51

Elmélkedés:

Az írástudóknak vagy bölcs férfiaknak egy csoportja minden bizonnyal egy
fügefa tövében szokott rendszeresen találkozni, hogy megvitassák egymással
a vallási és egyéb kérdéseket. Ehhez a csoporthoz tartozott az a Nátánáel,
akiről a mai evangéliumban hallottunk, s aki Jézushoz megy. Talán napokkal
vagy hetekkel korábban az említett fügefánál láthatta őt Jézus, amit a
többiekkel beszélgetett, s most nyomban felismeri őt. Jézus kijelentése
mögött talán ez állhat, így is értelmezhetjük a történteket.
Más elgondolás szerint Jézus mintegy távolba látva pontosan megmondta,
hogy hol volt éppen Nátánáel, amikor Fülöp apostol elhívta őt Jézushoz.
Nátánáel felismeri Jézusnak ezt a különleges, embereknél egyáltalán nem
szokványos képességét, s ez indítja arra a hitvallásra, amely szerint
Jézus az Isten Fia.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Áldalak téged, dicsőséges Atya, aki nekem rettenthetetlen szívet adsz,
hogy hozzád menjek még a lángokon át is! Íme, amit hittem, azt most látom!
Amiben reméltem, azt most birtoklom! Amit óhajtottam, azt most magamhoz
ölelhetem! Ajkam és szívem téged vall meg, lényem legmélyéből feléd
törekszem. Megyek, igen, megyek hozzád, egyedül igaz Isten, aki a Te
Fiaddal, a mi Urunk Jézus Krisztussal és Szentlelkeddel élsz és uralkodsz
mindörökkön örökké!
Szent Ágnes
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. szeptember 28., vasárnap

[Evangelium] 2008-09-28

2008. szeptember 28. - Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: "Erről mi
a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így
szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! - A fiú azt
válaszolta: Nincs kedvem!, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a
másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!, menni
azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?"
Azt felelték: "Az első."
Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők
megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az
igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők
viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek
jobb belátásra, hogy higgyetek neki!"
Mt 21,28-32

Elmélkedés:

Megszólaló Isten
Ma, szeptember utolsó vasárnapján a Szentírás vasárnapját tartjuk, s erről
idén, a Biblia évében különösen is illő megemlékeznünk. A Biblia évének
egyik célja az, hogy a szentírás mindennapi olvasása által közelebb
kerüljünk Krisztushoz. Ha erre gondolunk, azonnal megértjük, hogy a mai
napon nem egyszerűen csak egy könyvet állítunk tiszteletünk tárgyává,
hanem a megszólaló Istent. Nem csupán a világ legolvasottabb könyvére
gondolunk, hanem a Szentírásban megszólaló Istent csodáljuk. A híveknek
érdemes elgondolkozni azon, hogy miként hallgatják Isten szavát, nekünk
papoknak, és személy szerint nekem is érdemes elgondolkoznunk azon, hogy
miként hirdetjük Isten szavát? Vajon növekszik-e bennünk, mindannyiunkban
a biblia ismerete és szeretete?

A Biblia évének kezdetétől folyamatosan buzdítok mindenkit, hogy
igyekezzen naponta olvasni a szentírást. A visszajelzések egészen
különbözőek. Vannak családok, ahol esténként, a közös vacsora után a
szülők gyermekeikkel közösen olvasnak a bibliából, esetleg beszélgetnek is
a hallottakról, s közös ima fejezi be a család lelki programját. Ez a pár
perces együttlét gyümölcsözően hat a család valamennyi tagjára. Emellett
vannak olyanok is, akik nem tartják fontosnak a szentírásolvasást. A minap
megkérdeztem egy templomba járó asszonyt, hogy szokta-e odahaza olvasni a
bibliát. Azt válaszolta, hogy neki elegendő az, amit a vasárnapi
szentmisén hall a bibliából. Hasonló véleményt egyébként már többektől
hallottam. Kicsit elszomorít az ilyen gondolkodásmód, de elfogadom, hogy
valakinek ez a lelki igénye és nem vágyik többre.

Az ideális persze az volna, ha a misén elhangzott szentírási szövegeket,
az olvasmányt, a szentleckét és az evangéliumot odahaza legalább egyszer
újból elolvasnánk, s felidéznénk magunkban a prédikációban elhangzott
magyarázatot, elmélkedést. II. János Pál pápa pontosan ezt tanácsolta Az
Úr napja kezdetű, a vasárnap megszenteléséről szóló apostoli levelében. A
Szentatya a következőket írta: "Ha az imádságos lelkületű és az egyházi
magyarázat iránt tanulékony lélekkel végzett szentírásolvasás nem táplálja
az egyes személyek és a családok lelki életét, Isten Igéjének puszta
liturgikus hirdetése nehezen fogja megteremni a remélt gyümölcsöket" (Dies
Domini 40.). Arról van tehát szó, hogy egyikünk se elégedjen meg csupán
azzal, hogy itt, a szentmisén odafigyel az Úr szavára, hanem odahaza is
próbáljunk meg időt szakítani erre.

Nem árulok el vele nagy titkot, hiszen mindenki sejtheti, hogy én sem itt
olvasom el először az evangéliumot, hiszen akkor nem tudnék róla
prédikálni. Az igehirdetésnek nálam is és minden más papnál is
elengedhetetlen feltétele, hogy előzetesen többször elolvassam a vasárnapi
evangéliumot, s elmélkedjek róla. A többszöri átgondolás eredményezi azt,
hogy a pap nem áll ki készületlenül a szószékre szentbeszédet mondani. A
felkészülés során arra próbál gondolni, hogy Isten mit akar őáltala
üzenni, tanítani a hívőknek. Odafigyelünk Isten szavára, hogy aztán ne
csak a magunkét mondjuk, hanem valóban Isten üzenetét közvetítsük.

Isten természetesen nem csak a papok személyen keresztül, közvetett módon
akar szólni, hanem közvetlenül is szeretne mindenkit személyes
megszólítani. Isten természetesen nem csak nekem szólal meg, amikor
kezembe veszem a bibliát, hanem mindenkinek megszólal. Ehhez türelem, egy
kis kitartó olvasás, figyelmesség, tanulékony lélek szükséges csupán. Néha
hallom egyesek panaszkodását: Néma az Isten! Nem szólal meg, amikor oly
nagy szükség volna rá! Ez egyáltalán nincs így. Igenis megszólal, csak oda
kellene figyelnünk rá. Halljuk meg a szentírás szavaiban megszólaló és
lelkünk visszhangját váró Istent!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Örök Ige, Istennek Igéje, legyen életem tartalma az, hogy mindig rád
figyeljek. Nagyon tanulékony akarok lenni, hogy mindent elsajátítsak
tőled, a sötétségen át, az ürességen át, az erőtlenségen át rád függesztem
a tekintetemet, s a te erőt adó fényedben járok.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum