2010. július 10., szombat

[Evangelium] 2010-07-10

2010. július 10. - Szombat

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány
mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha olyan
lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a családatyát
Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne féljetek az
emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok, amely
ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el
világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön! És ne
féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni.
Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is a pokolba
taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre
egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek pedig minden szál hajatokat
számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a verebeknél! Ha
valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki
a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az emberek előtt, én is
megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,24-33

Elmélkedés:

Jézus egyre komolyabb tanácsokat ad apostolainak, mielőtt útra küldi őket.
A tanítványoknak mindenkor azzal a tudattal kell útnak indulniuk és
küldetésüket teljesíteniük, hogy Krisztus követségében járnak, ezért nem
az ő személyük a fontos, hanem azé, aki küldte őket. Jézus nevében kell
beszélniük és tanúságot tenniük. Nem helyezhetik önmagukat Krisztus
személye elé. A küldetés teljesítése sok helyen veszélyekkel járhat,
hiszen az emberek részéről nem mindenki fogadja szívesen Krisztus
tanítását, amely a küldöttekkel szembeni magatartásban nyilvánul meg.
Ennek ellenére nincs okuk félelemre, hiszen az Isteni Gondviselés mindig
vigyáz rájuk. Az evangélium utolsó része arra figyelmeztet minket, hogy az
üdvösség elnyerése szempontjából milyen jelentősége van a tanúságtételnek.
Az Atya örök országába való bejutásnak ugyanis az a feltétele, hogy a
tanítvány hűséges maradjon mesteréhez, Jézushoz.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Mindenható Isten,
a te szent misztériumodban történt
részesedés adjon nekünk erőt,
s ne legyen senkinek ítéletére,
hanem töltsön be minket
minden áldással Krisztus által.
Általa dicsőség és hatalom néked,
most és mindenkor
és mindörökkön-örökké!
(Ókeresztény ima áldozás után, III. század)
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. július 9., péntek

[Evangelium] 2010-07-09

2010. július 9. - Péntek

Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és
egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert
bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók
és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a
pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé állítanak, ne töprengjetek azon,
hogyan és mit beszéljetek! Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy
mit mondjatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól
belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét, és apa a fiát. A
gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek
mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az
üdvözül. Amikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a
másikba! Bizony, mondom nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg
el nem jön az Emberfia.
Mt 10,16-23

Elmélkedés:

Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok - mondja
Jézus. Sajnos előfordult már, hogy valaki erre a mondatra hivatkozva nem
készült a prédikációra, aztán a végén csodálkozott, hogy mégsem adatott
meg neki, hogy mit mondjon. A Léleknek igencsak meg kellene erőltetnie
magát, hogy szólni tudjon az ilyen esetekben. De nem is azt kell érteni
alatta, hogy az egyetemistáknak nem kell készülniük a vizsgákra, mert majd
a Szentlélek megsegíti őket. Isten Lelke ugyanis pótolja a mi emberi
mulasztásainkat, s csak akkor számíthatunk a támogatására, ha minden
tőlünk telhetőt megtettünk. Ha a pap rendesen felkészül a prédikációra
vagy a tanuló a vizsgákra, akkor emberi gyengeségét is fel tudja használni
a Szentlélek. Ez a mondat kifejezetten az üldözések esetére vonatkozik,
amikor a keresztény ember a fenyegetések és a halálveszély ellenére is
tanúságot tesz hitéről, és nem tagadja meg Krisztust. Az ilyen
határhelyzetekben szintén mindenkor számíthatunk a Lélek erősítésére,
nehogy hitünket megtagadva letérjünk az üdvösség útjáról.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Dicsérlek téged, én Istenem és nagynak hirdetlek mindörökké, kevésre
tartom, s kezed alá vetem magam semmiségemnek mély meggondolásában. Íme
te, a szentek szentje, én pedig tisztátalan bűnös vagyok. Íme te hozzám
hajolsz, pedig arra is méltatlan vagyok, hogy föltekintsek terád. Íme te
jössz hozzám, te óhajtasz velem lenni, te hívsz meg lakomádra. Te kínálsz
mennyei eledellel, etetsz az angyalok kenyerével.
Kempis Tamás
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. július 8., csütörtök

[Evangelium] 2010-07-08

2010. július 8. - Csütörtök

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: "Menjetek, és hirdessétek,
hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel
halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen
kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se
rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se
botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba
érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok,
amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a
ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig
érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok. Ha valaki nem fogad be
titeket, sem szavatokra nem hallgat, akkor menjetek ki a házból, de még a
városból is, és rázzátok le a port a lábatokról! Bizony, mondom nektek:
Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint
annak a városnak.
Mt 10,7-15

Elmélkedés:

Az apostolok misszióba küldéséről szóló tegnapi evangélium után ma arról
olvastunk, hogy Jézus gyakorlati tanácsokkal látja el őket. Az
apostoloknak nem szabad magukkal vinniük semmit tanító útjukra, hanem
teljesen eszköztelenül, egyedül Isten tanítását és békéjét birtokolva kell
indulniuk. Napjainkban persze nyugodtabbak vagyunk, ha útjainkra magunkkal
visszük a bankkártyánkat és a mobiltelefonunkat, de ha az evangélium
hirdetésére vállalkozva indulunk útra Krisztus nevében, akkor ezekre semmi
szükségünk sincs. Ma is elég a Jézusban való bizalom, a szívünkben
hordozott tanítás és a lelki békesség.
Az eszköztelenség és a teljes Krisztusra hagyatkozás nem fogja azt
eredményezni, hogy mindenki szívesen és örömmel fogadja a küldötteket.
Lesznek, akik nem hallgatnak a tanítványokra, illetve Krisztusra. De ez
sosem veheti el a kedvet attól, hogy teljesítsük feladatunkat és azon
fáradozzunk, hogy mindenkihez eljusson az örömhír igaz tanítása.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Szívembe hintetted bűnbánat szikráját,
S én kérlek Uram, szíts belőle máglyát.
Égesd ki szívemből vágyát a bűnnek,
Eztán megmaradjak szeretetben hűnek.
Arra vezesd utam, ahol jót tehetek,
Ezáltal Tenéked jó szolgád lehetek.
Öröm a szívemnek, lelkemnek jutalom,
Hogy gyarló fejemre ily nagy az irgalom.
Áldassék a neved mindenségnek Ura,
Hogy nem zárult reám pokolnak kapuja,
A bűnös emberre irgalommal nézel,
És ha feléd fordul, megtöltöd reménnyel.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. július 7., szerda

[Evangelium] 2010-07-07

2010. július 7. - Szerda

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat,
hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és
minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más
néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus fiai: Jakab és testvére,
János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia
Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később, elárulta
őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: "Ne lépjetek
a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek.
Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és
hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa."
Mt 10,1-7

Elmélkedés:

A tizenkét apostol kiválasztásáról és missziós útra küldéséről hallottunk
az evangéliumban. Az apostolok hatalmat kapnak Jézustól a gonosz lelkek
kiűzésére és a gyógyításra, de ez a hatalom nem egészen olyan, mint
Jézusé. Jézus ugyanis nem mástól kapta ezt a hatalmat, hanem mint Isten
birtokolta azt. Ő a saját nevében volt képes csodákat tenni, míg az
apostolok, csak Jézus nevében használhatták hatalmukat.
Az apostolok küldésének másik fontos eleme, hogy a Jézustól kapott
megbízás értelmében Isten országának eljövetelét kell hirdetniük az
embereknek.
Az örömhír továbbadására tehát Isten embereket választ ki és használ fel.
De vajon engem is fel tud-e használni az evangélium terjesztésére? Kész
vagyok-e arra, hogy kiválasztottként Isten munkatársa legyek? Felismerem-e
küldetésemet, amelyet Jézustól kapok? Van-e bennem bátorság ahhoz, hogy a
nem keresztényekhez és az eltévedt juhokhoz szóljak, s azok előtt is
tanúságot tegyek hitemről, akik nem ismerik Jézust?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Úr Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz ember,
Szent és nagy Isten, halhatatlan Isten,
könyörülj rajtunk és az egész emberiségen!

Tisztíts meg bennünket bűneinktől
és gyarlóságainktól drága szent véred által,
hogy a te szeretetedben
és a te békédben éljünk
most, és mindörökké!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. július 6., kedd

[Evangelium] 2010-07-06

2010. július 6. - Kedd

Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt
kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt
mondogatta: "Ilyen még sohasem történt Izraelben." A farizeusok azonban
megjegyezték: "Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket."
Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat. Tanított a
zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és meggyógyított
minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a népsokaságot, megesett
rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és kimerültek voltak, mint a nyáj,
amelynek nincsen pásztora. Akkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat
aratásába!"
Mt 9,32-38

Elmélkedés:

Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy
küldjön munkásokat aratásába!- mondja Jézus az evangéliumban, s ezeket a
szavait sokszor szoktuk idézni a paphiánnyal kapcsolatban. A sok
aratnivalóval küzdő kevés munkás esetét sokszor problémaként és
nehézségként értékeljük és éljük meg napjainkban. De Jézus talán nem is a
nehézséget nézi, amikor elküldi kevés tanítványát, hanem a lehetőséget,
hogy a nép az örömhírre vár.
Éppen ezért talán helyesebb volna, ha nem a kevés munkásra koncentrálnánk
elsősorban, hanem a sok aratnivalóra, s meglátnánk a lehetőséget az
evangélium hirdetésére. Figyeljünk embertársaink lelki igényeire, fogjunk
hozzá az aratáshoz, s közben kérjük Istent imáinkban, aki majd gondoskodni
fog róla, hogy megfelelő számú munkás legyen mindig. Tegyük ezt mindig
hivatástudattal, tehát azzal a meggyőződéssel, hogy Isten munkatársai
vagyunk az evangélium terjesztésében.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Örüljünk minden nap, ma is:
hogy Isten kegyelme velünk,
hogy Isten gondviselése őriz,
hogy Isten szeretete övez,
hogy Isten az Édesatyánk,
hogy Jézus a testvérünk,
hogy a Szentlélek bennünk lakik,
hogy Mária az édesanyánk,
hogy őrangyalunk kísér,
hogy reményünk az örök hazáról beszél,
hogy bűneink miatt nem kell kétségbe esnünk,
mert Isten irgalmas.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. július 5., hétfő

[Evangelium] 2010-07-05

2010. július 5. - Hétfő

Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult
előtte, és így kérlelte: "Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá
kezedet, és életre kel". Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt
elment vele.
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról
Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt
gondolta magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Jézus erre
megfordult, ránézett, és így szólt: "Bízzál, leányom! Hited meggyógyított
téged." Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás
tömeget, rájuk szólt: "Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak
alszik!" Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement,
megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az
egész vidéken.
Mt 9,18-26

Elmélkedés:

A mai evangéliumi szakasz két történetében az elöljáró saját lánya
életéért, az asszony önmagáért könyörög. A két történet közös vonása, hogy
kérő imádságukkal mindketten Jézushoz fordulnak, s az Úr mindkettőjük
kérését teljesíti. Egyikük sem reménytelenül fordul Jézushoz, hiszen az
elöljáró hisz abban, hogy lánya életre fog kelni, ha Jézus ráteszi a
kezét, s az asszony is abban a reményben érinti meg Jézus ruháját, hogy
meg fog gyógyulni. Jézushoz fordulásuk módja bizonyítja, hogy hisznek az
Úr isteni erejében.
Imádságainkban mi is bátran fordulhatunk Jézushoz, akár önmagunk, akár
mások számára kérve segítségét, ha hisszük, hogy Ő valóban tud segíteni.
Gyógyulásunk érdekében nem kell nagy dolgokat véghezvinnünk, hanem sokszor
csak egy aprócska tettel kell Jézus elé állnunk, ami hitünket bizonyítja.
Meg tudjuk-e tenni ezt a keveset? Jézustól várjuk-e a segítséget?
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Kelts áldásoddal, ó, Uram,
s Te igazgasd minden utam,
sorsom ösvénye akármerre térjen.
Krisztusom, rajtam tanúsítsd
irgalmasságod javait,
s oltalmazz engem szent Anyád nevében.
Ahogy az angyal rá vigyázott,
s jászladnál melletted is állott,
szamár s ökör közt, ahogy
ott pihegtél, ős Isten, gyenge kisded
(s a derék József is, szívében
ártatlan hűséggel, serényen
őrizni sosem lankadott):
úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek
híveként töltsem a napot.
Walter von der Vogelweide
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. július 4., vasárnap

[Evangelium] 2010-07-04

2010. július 4. - Évközi 14. vasárnap

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és
igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit
elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen,
menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami
városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az
Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a
napon, mint ennek a városnak."
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták -, a te
nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így válaszolt:
"Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam
nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn
úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak
örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak
örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben."
Lk 10,1-12. 17-20

Elmélkedés:

Mindannyiunk küldetése
A mai vasárnap evangéliuma Jézus tanítványaira irányítja figyelmünket,
pontosabban egy, a tizenkettő apostolnál nagyobb számú tanítványi körre.
Azok az emberek, akik eddig "csak" követték Jézust és tanultak tőle, most
önálló feladatot, megbízatást kapnak a Mestertől. Jogosan mondhatjuk, hogy
tanítványi életükben fordulatot jelent ez az esemény, tudniillik a
misszióra való küldés, amelyet azért érdemes szemügyre vennünk mai
elmélkedésünkben, mert mi is ugyanezt a küldetést kapjuk.

Az útnak induló tanítványok tudatában vannak annak, hogy küldöttek,
megbízottak. Nem a maguk nevében indulnak és tevékenykednek, hanem
mesterüket Jézust képviselik. Lukács evangélista leírása szerint Jézus
olyan helyekre küldi őket, "ahová menni szándékozott", tehát ahová
személyesen akar eljutni a közeljövőben. Nem egyszerűen csak arról van itt
szó, hogy a tanítványok szállást keressenek Jézus számára, hanem hogy
előkészítsék az ő érkezését. Ez a valóságos, ugyanakkor jelképes
cselekedet azt az üzenetet hordozza minden idők küldöttei számára, hogy a
feladat nem lehet más, mint Krisztus jövetelére, fogadására felkészíteni
az embereket. A mi Urunk napjainkban is szeretne eljutni, szeretne utat
találni minden emberhez. Nekünk, az ő küldötteinek az a feladatunk, hogy
segítsük az ő találkozását az emberekkel.

Jézus nagyon érdekes kijelentést tesz: "Menjetek! Úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé" (Lk 10,3). Ez a komoly figyelmeztetés
arra utal, hogy minden jó szándékuk ellenére a tanítványok ellenséges
megnyilvánulásokkal és gyűlölettel is fognak találkozni. Missziós útjuk
nem diadalmenet lesz, hanem küzdelmes munka, amely során azonban mindig
számíthatnak Isten gondoskodására és védelmére. Jézus ugyanis jó
pásztorként védelmezni fogja őket. A küldöttek Jézus békéjét, az
üdvösséget viszik, s akik elutasítják őket, azok valójában az Isten által
számukra felkínált üdvösséget, mint legfőbb jót utasítják el.

Jézus útmutatásait követően hirtelen nagyot lépünk az időben, s rögtön
arról olvashatunk, hogy a tanítványok visszatérnek útjukról. Az
evangélista tehát nem írja le részletesen, hogy mi történt a küldöttekkel,
és a visszaérkezésük utáni beszámoló is meglehetősen szűkszavú.
Tulajdonképpen csak annyit tudunk meg, hogy a tanítványok maguk is
elcsodálkoztak azon, hogy Jézus küldötteiként olyan erővel rendelkeztek,
amelynek még a gonosz lelkek sem tudtak ellenállni. Ez a tény azt jelzi,
hogy küldetésük eredményes, sikeres volt. A sikeres ördögűzések újabb
jelképes mondanivalót tartalmaznak: nem a küldöttek, hanem maga Jézus
győzedelmeskedik az embereket fogva tartó és nekik ártó gonosz felett.

Az evangéliumi részlet utolsó szakasza a tanítványok örömére és ezen öröm
igazi okára irányítja figyelmünket. "Annak örüljetek, hogy nevetek föl van
írva a mennyben" (Lk 10,20) - mondja Jézus. Küldetésük teljesítésének
jutalma tehát az üdvösség. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy
miként az emberek részéről a küldöttek elutasítása az üdvösség
visszautasítását jelentette, a tanítványok részéről a küldetés nem
teljesítése azt jelenti, hogy kizárják magukat az üdvösségből.

A misszió, a krisztusi örömhír terjesztése az Egyház egyik legfontosabb
tevékenysége, szolgálata. Ez adja a közösségek lendületét, s ez biztosítja
a közösség életerejét, növekedését. Ha egy közösség nem érzi át igazi
küldetését és küldetésének jelentőségét, menthetetlenül magába fordul,
magába zárkózik. Az a közösség viszont, amelynek éltetője maga Krisztus, s
amelynek tagjai nem csak egymással, hanem Krisztussal is élő közösségben
vannak, sikerrel munkálkodhat a rossz visszaszorításán és az örömhír
terjesztésén a világban. Ez minden keresztény embernek és minden krisztusi
közösségnek a feladata, ez mindannyiunk küldetése.
(c) Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus, a te küldötted vagyok, ezért mindenkor a te örömhíredet
akarom továbbadni és rólad akarok tanúságot tenni. A te szereteted és
irgalmad jele szeretnék lenni a világban, naponta gyakorolva az irgalmas
szeretet cselekedeteit. Mindent a te nevedben akarok tenni, hogy te győzz
a rossz és a gonosz felett. Vezess engem Szentlelked által, aki indít és
megerősít engem és az egész Egyházat a missziós küldetésben!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum