2017. október 7., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-10-07

2017. október 7. - Szombat, Rózsafüzér Királynője

A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött,
nagy örömmel tért vissza. "Uram - mondták Jézusnak -, a te nevedre még
a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így válaszolt: "Láttam a
sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek,
hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá
legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak
örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak
örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben."
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott:
"Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a
bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez,
Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki
más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a
Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." Jézus azután
tanítványaihoz fordult, és így szólt: "Boldog az a szem, amely látja,
amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna
látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti
hallotok, de nem hallotta."
Lk 10,17-24
Elmélkedés:
Papként gyakran hallom a hívektől, hogy azért nem szeretik imádkozni a
rózsafüzért, mert nem látják semmi értelmét az igen hosszú imádkozásnak
és unalmasnak tartják. Magam is megtapasztaltam, hogy a céltalan
imádkozásnak valóban nem sok értelme van, és sokszor szinte teljesen
hiábavalónak tűnik. Ugyanakkor azt is megtapasztaltam, hogy ha egy
egészen konkrét szándékért imádkozom, valamiért, amit nagyon fontosnak
tartok, akkor észre sem veszem az idő múlását, nem nézegetem az órámat,
és nem sajnálom az időmet az imádságra szánni. Ha például lelki
beszélgetések vagy szentgyónások alkalmával azt tanácsolom valakinek,
hogy imádságát ajánlja fel egy bizonyos szándékra vagy meghatározott
személyért, akkor örömmel jönnek vissza, hogy ez valóban működik,
könnyebb így imádkozni. Bizonyára sokan átélték már ugyanezt. És
mindannyiunknak vannak olyan szándékai, amiért fontosnak tartjuk az
imát, mert esetleg már semmi más nem segíthet.
Lehet, hogy Isten nem teljesíti vagy nem úgy teljesíti kéréseinket,
ahogyan azt mi elképzeljük. Talán azért lehet ez így, mert ő jobban
tudja, mi szolgál lelkünk javára. A rendszeres és kitartó imádkozásnak
annyi haszna mindenképpen van, hogy tiszta vízként állandóan átjárva
minket, tisztítja lelkünket, gondolatainkat és érzéseinket. Fedezzük
fel újra a rózsafüzér imádságot, mint tiszta forrásvizet!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy
az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot,
amely elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged
tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és
gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya
keblére. Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el
ne szakadjak tőled.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171007.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. október 6., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-10-06

2017. október 6. - Péntek

Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: "Jaj, neked,
Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban
történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég
szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és
Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítéleten, mint nektek. És te
Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel? Egészen az alvilágig fogsz
süllyedni." Majd így folytatta: "Aki titeket hallgat, engem hallgat; és
aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti
meg, aki küldött engem."
Lk 10,13-16
Elmélkedés:
Jézus azzal küldi tanítványait missziós útjukra, hogy adják tovább
tanítását. "Aki titeket hallgat, engem hallgat" - mondja a mai
evangéliumban. Jézus szava csodálatos erővel bír. Szavára az emberek a
bűnbánat útjára lépnek. Parancsoló szavára az embereket megszálló
gonosz lelkek távoznak. A betegek nagy számban jönnek hozzá, hogy szava
gyógyulást hozzon számukra, az eddig mozdulni sem bíró bénák talpra
ugranak és járni kezdenek. Küldő szavára a tanítványok elindulnak, hogy
hirdessék az örömhírt.
Istennek az a célja, hogy szavával, csodáival és rendkívüli jelekkel
bűnbánatra indítsa az embereket. Így próbálja őket figyelmeztetni arra,
hogy hagyják el bűnös útjaikat és térjenek vissza hozzá. Jézus a mai
evangéliumban azoknak a városoknak a lakóit figyelmezteti, amelyekben
csodákat tett, de ezek nem voltak elegendők. Érdekes, hogy bár Isten
mindent megtesz annak érdekében, hogy az emberek megtérjenek, az ember
oly sokszor semmibe veszi ezeket a jeleket és mit sem törődik Isten
szavával. Sokan szinte menekülnek a megbocsátó Isten elől, mert talán
félnek az ítéletétől. Pedig Isten valójában nem elítélni akar, hanem
megmenteni, ezért is ajánlja fel szüntelenül bocsánatát. Vajon engem
mikor ér utol Isten irgalma?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és
bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a
lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük
és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség
vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni
akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi
természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk
élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171006.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. október 5., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-10-05

2017. október 5. - Csütörtök

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az
úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt
mondjátok: "Békesség e háznak!" Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti
békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban,
és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga
bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen
látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a
betegeket, és hirdessétek: "Elérkezett hozzátok az Isten országa!" De
ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen,
menjetek ki az utcára, és mondjátok: "Még a port is lerázzuk, ami
városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az
Isten országa!" Bizony, mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz
azon a napon, mint ennek a városnak."
Lk 10,1-12
Elmélkedés:
Az evangéliumokban olvashatunk arról, hogy nyilvános működése idején
Jézus missziós útra küldi az általa kiválasztott tizenkét apostolt.
Máté és Márk mellett Lukács evangélista is beszámol erről az eseményről
(vö. Lk 6,1-6), de ő az egyetlen, aki egy másik misszióba küldést is
megemlít, a hetvenkét tanítvány küldését, amelyről a mai evangéliumi
részben olvasunk.
A leírás jellegzetessége, hogy nem a tanítványok tevékenységéről,
munkájáról, Mesterük nevében végzett szolgálatáról ír, hanem a Jézus
általi küldés áll a középpontban. Ezáltal világít rá a misszió, a
küldetés természetére és tartalmára, amely egyrészt bepillantást enged
abba, hogy az első időkben hogyan indult az evangélium hirdetése,
másrészt irányelveket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a későbbi
időkben mit érdemes szem előtt tartania azoknak, akik Krisztus
követségében indulnak. A küldöttek a bárányok szelídségével indulnak,
szinte teljesen védtelenek az ellenséges érzületű emberekkel szemben,
de mindenkor számíthatnak küldőjük segítségére. A missziónak minden
korban az a célja, hogy Isten országának jelenléte megtapasztalható
legyen az emberek számára. Ezt a célt szolgálja az evangélium
üzenetének a hirdetése és a betegek gyógyítása is, amelyre szintén
hatalmat kapnak a tanítványok.
Kész vagyok-e az evangélium hirdetésével folytatni Krisztus művét?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod
aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban
kövessenek Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel
válaszoljanak a csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és
valamennyi ember javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel
élsz és uralkodol, most és mindörökké. Ámen.
Szent II. János Pál pápa


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171005.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. október 4., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-10-04

2017. október 4. - Szerda

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy
útközben valaki így szólt hozzá: "Követlek, bárhová mégy." Jézus így
válaszolt: "A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Egy másikat Jézus szólított fel: "Kövess engem!" Az így válaszolt:
"Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." "Hagyd a
holtakra, hadd temessék el halottaikat - mondta neki -, te pedig menj,
és hirdesd az Isten országát."
Egy harmadik ezt mondta neki: "Uram, követlek téged, de engedd meg,
hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: "Aki kezét
az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten
országára."
Lk 9,57-62
Elmélkedés:
Három sikertelen kísérletről olvastunk az evangéliumban. Két ember
önként jelentkezik, hogy Jézus követője lesz, egy harmadikat pedig az
Úr szólít meg. Mindhármuk valami miatt alkalmatlan arra, hogy Jézus
tanítványa legyen. Az első jelentkező bizonyára egy kiszámíthatóbb és
biztonságosabb életre vágyott, amit Jézus nem tudott volna sem neki,
sem bárki másnak biztosítani, hiszen az ő tanítványának késznek kell
lennie a mindenkori alkalmazkodásra és a nehézségek elviselésére.
A második személy esetében Jézus nem egy kegyeleti cselekedettel
szemben foglal állást, hanem az általános értelmezés szerint inkább a
lelki halottak feladata a fizikai halottak eltemetése. Akit Jézus
meghív, annak fel kell adnia emberi terveit, hogy Isten útján
járhasson. A harmadik ember példája pedig azt mutatja, hogy a
tanítványoknak a jövő felé kell fordulniuk, hogy minden erejükkel a
Jézustól kapott küldetés teljesítésére koncentráljanak.
A tanítvány ugyanis, aki életét egészen Krisztus követésére szenteli,
nem azzal törődik, hogy éppen hol fog aludni, de nem is azzal, hogy
eltemesse a halottakat vagy a múltat, s nem a szeretteitől való
elbúcsúzás a gondja. A tanítvány egyedül mesterére figyel, aki mellett
elkötelezte magát. Úgy tűnik, hogy az talál ki magának mindenféle
hirtelen intéznivalót, akiben nem elég komoly az elhatározás Jézus
követésére. Kész vagyok-e azonnal indulni, ha engem hív Jézus?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg
bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak
legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát.
Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk
el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a
segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom
lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171004.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. október 3., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-10-03

2017. október 3. - Kedd

Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak:
Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el
őket? De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy
milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az
embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse. Ezután másik faluba
mentek.
Lk 9,51-56
Elmélkedés:
A tegnapi evangéliumban Jézus már próbálta lehűteni forrófejű és olykor
hirtelen haragú apostolait. Ma ismét egy olyan esetről olvasunk, amikor
túlzásba esnek az apostolok, s az Úr szelíd intésére, tanácsára van
szükség. A "hirtelen felindultság" sem mentség a két apostol számára,
akik a Jézust be nem fogadó szamaritánusok "méltó" büntetését szeretnék
azonnal kieszközölni. Jézus rögtön figyelmezteti is őket arra, hogy
kijelentésük mögött bizony rossz szándék húzódik meg, amely méltatlan
az ő tanítványaihoz. Érdekes, hogy a máskor oly kicsinyhitű apostolok,
most mennyire bátrak és mennyire bíznak abban, hogy kérésük azonnal
teljesül és egy gyors fohásszal majd elintézhetik az egész falu
lakosságát.
Jézus számtalanszor lelkünkre köti: a rosszat soha ne viszonozzuk
rosszal. Ilyen esetekben ne hivatkozzunk végsőkig az igazságosság
elvére, ne a bosszú és megtorlás járjon a fejünkben, hanem a
megbocsátás. Isten sem mindenáron megbüntetésünket akarja, hanem
türelmesen vár bűnbánatunkra. Életünk erkölcsi minősítésekor nem is az
a mérvadó, hogy a többitől elkülönítve egy-egy cselekedetünk milyen,
hanem az, hogy milyen lelkület van bennünk. Mi az alapvető szándékunk,
irányultságunk, amely a cselekedeteink sorozatát meghatározza.
Törekedjünk a békességes, a megbocsátó lelkületre!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő,
aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem
terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek
megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te
útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa
megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre
szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük
életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk
hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre
szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171003.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. október 2., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-10-02

2017. október 2. - Hétfő

Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a
legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott
egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki
befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig
engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb
köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk
valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert
nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg,
mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50
Elmélkedés:
Jézus nem tökéletes és hibátlan emberekből hozta létre közösségét.
Tanítványai és apostolai emberi gyarlóságokkal rendelkeztek, és
küzdöttek is ellenük. Őket is megkísértette időnként a nagyravágyás és
a versengés szelleme, ahogyan erről a mai evangélium bevezető
mondatában olvasunk. Mesterüktől, Jézustól soha nem láttak olyat, hogy
hatalmat igyekezett volna magának szerezni vagy mások felett akart
volna uralkodni. Jézus az egyszerűségnek és a szerénységnek példáját
mutatta nekik.
Az apostolokban lassanként kezdett kialakulni egy kép arról, hogy Jézus
a Messiás. Messiási elképzeléseiket erősen befolyásolta a korabeli
elképzelés, miszerint az eljövendő Messiás egy uralkodó, egy király
lesz. Ha pedig ez így van, akkor a messiás-király uralmában nekik is
helyük, vezető szerepük lesz. Ezen elképzeléseikkel szemben Jézus egy
gyermeket állít eléjük példaképként, aki nem akar és koránál fogva nem
is képes mások felett uralkodni, hanem elfogadja kicsinységét, mások
vezetését és irányítását.
Ezzel a gyermeki lélekkel kell minden tanítványnak engedelmeskednie
Jézusnak és megtanulni tőle az alázatosságot és a szolgálatot. Miként a
gyermek a szüleitől és a felnőttektől tanulja meg a viselkedés
szabályait, ugyanúgy mi, keresztények Jézustól tanuljuk ezt.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram! Kérdést tettél föl, pedig én válaszokat nem tudok. Hitem
megvallása miatt sziklának neveztél, pedig gyenge és kicsinyhitű
vagyok. Azt kérted, tartsam össze az egyházat, pedig sokszor én
rendítem meg alapjait. Nekem adtad a kulcsokat, pedig megnyitni csak te
tudod a szíveket. Krisztus! Tedd hitelessé válaszaimat, formáld
hitemet, erősítsd alapjaimat, nyisd meg szívemet.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171002.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. október 1., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-10-01

2017. október 1. - Évközi 26. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: "Erről
mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és
így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! - A fiú azt
válaszolta: Nincs kedvem!, de később megbánta, és mégis kiment. Odament
a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!, menni
azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa
akaratát?" Azt felelték: "Az első."
Erre Jézus így szólt hozzájuk: "Bizony mondom nektek: A vámosok és
utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok
János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok
és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még
utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!"
Mt 21,28-32
Elmélkedés:
Legyen meg a te akaratod!
Napjaink embere olykor mindennél fontosabbnak tartja a szabadságot és
az önrendelkezést, és végtelenül sértve érzi magát, ha valaki
korlátozni akarná szabadságát. A szabadság és az önrendelkezés alapvető
emberi érték és jog, amely minden embert és nemzetet megillet. A dolog
árnyoldala, hogy miközben körömszakadtáig ragaszkodunk saját döntési és
cselekvési szabadságunkhoz, észre sem vesszük, amikor mások szabadságát
megsértjük, korlátozzuk. Az emberi szabadság helyes értelmezését
szintén elhomályosíthatja, ha megfeledkezünk arról, hogy Istennek
köszönhetjük szabadságunkat és szabad akaratunkat, ugyanakkor mégsem
függetleníthetjük magunkat tőle, hiszen az ő teremtményei vagyunk. Itt
jön a képbe az, hogy szabadságunk ellenére szembesülünk szabadságunk
határaival, el kell fogadnunk azt a tényt, hogy egy felsőbb erő, isteni
hatalom irányítja életünket. Egyesek kiszámíthatatlan véletlennek vagy
a sors szeszélyének nevezik az életet és az élet rendjét meghatározó
felsőbb erőt, a hívő ember pedig Istennek. Lelki fejlődésünk útján
örömmel fedezzük fel azt, hogy Isten törvényei jók, nem korlátozni
akarják szabadságunkat, hanem ahhoz szükségesek, hogy a helyes irányban
vezessék életünket, ahogyan a folyó két partja közrefogja és tereli a
vizet. Nagy károk keletkeznek, ha a víztömeg áttöri a gátat és nem
marad meg a folyómederben.
Ha hívő családban nőttünk fel, akkor gyermekkorunktól fogva imádkozzuk
a Miatyánkban: Legyen meg a te akaratod. Lassanként megtanuljuk, hogy
úgy tekintsünk a világ történéseire és személyes életünk eseményeire,
mint amelyek Isten akaratának köszönhetőek. A lelki kamaszkorban Isten
akaratával szembeállítjuk saját akaratunkat, az ő szándékaival
szembeállítjuk saját elképzeléseinket, az ő törvényeivel szembeállítjuk
azt, amit mi tartunk jónak. Aztán egy idő után, lázadásunk után, a
bűnös élet kudarcai után megnyugszunk, visszatérünk hozzá, s belátjuk,
hogy Isten jót akar nekünk, szeret minket, s e visszatalálásnak
köszönhetően egyre bátrabban, egyre szabadabban mondjuk ki: Legyen meg
a te akaratod. Egyre inkább szükségét érezzük annak, hogy ne a magunk
feje után menjünk, hanem megismerjük Isten szándékait és az ő
szolgálatába állítsuk életünket. Természetesen ennek csak akkor van
értelme és akkor fogja megadni életünk boldogságát, ha nem
rabszolgaságnak tekintjük, hanem valóban szabadon fogadjuk el Isten
akaratát.
A mai evangéliumban Jézus egy példabeszédet mond az apáról és két
fiáról. Amikor az apa előadja kérését, az egyik fiú ugyan elutasította,
de aztán megbánta ezt és teljesítette, amit apja kért tőle. A másik fiú
nagyon készséges volt a szavak szintjén, de mégsem ment dolgozni, nem
tette meg, amit apja kért. A példázat tanulságát a hallgatóság is
rögtön felfogja. Amikor ugyanis Jézus azt kérdezi tőlük, hogy a két fiú
közül melyik teljesítette az apa akaratát, akkor egyértelműen azt
válaszolják, hogy az első.
Még az első fiú viselkedésénél is helyesebb, ha mind szavainkkal, mind
cselekedeteinkkel elfogadjuk Isten akaratát. Legyen ebben példaképünk
Jézus édesanyja, Szűz Mária. Amikor az angyal közli vele Isten tervét,
hogy ő legyen a Megváltó édesanyja, akkor készséggel válaszolja: "Íme
az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint!" (Lk 1,38).
Isten akaratának elfogadása nem az élet feladása, nem a szabadság
feladása, hanem teljes bizalom Isten iránt, ráhagyatkozás a
gondviselésre.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te
egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani:
Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton,
és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet
élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj,
és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve,
mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat.
Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel
szolgálhassak másoknak!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171001.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum