2009. május 9., szombat

[Evangelium] 2009-05-09

2009. május 9. - Szombat

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ha ismernétek engem,
Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok."
Fülöp megjegyezte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk."
Jézus így válaszolt: "Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz
engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát:
Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok,
és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól
mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a
tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem,
ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még
nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek
majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a
Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem."
Jn 14,7-14

Elmélkedés:

Igazi újdonságként hat egykori hallgatói számára, amikor Jézus úgy beszél
Istenről, mint saját Atyjáról. De még ennél is tovább megy akkor, amikor
azt állítja, hogy Isten nem csak az ő Atyja, hanem minden emberé. Arra
bátorít minket, hogy imádságainkban Atyánknak szólítsuk őt, s gyermeki
bizalommal forduljunk hozzá kéréseinkkel. A tékozló fiúról és irgalmas
atyjáról szóló példabeszédben pedig csodálatos képet tár elénk arról, hogy
Isten minden bűnünk ellenére kész megbocsátani és visszafogadni minket.
Isten számtalan jelét adja, hogy atyai szeretettel, gondoskodással fordul
felénk, s mindent megad nekünk, ami földi boldogságunkhoz és örök
életünkhöz szükséges. Engedjük, hogy Jézus Atyánkhoz vezessen minket!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó Jézusom, hadd szeressem és gyakoroljam mindennap ezt a magányos és
titkos imát; azt az imát, amelyben senki más nem lát, csak a mennyei Atya,
és amelyben teljesen egyedül vagyunk vele titkos és édes beszélgetésben, s
szabadon és távol mindenki szemétől, kiöntjük előtte szívünket.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. május 8., péntek

[Evangelium] 2009-05-08

2009. május 8. - Péntek

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Ne nyugtalankodjék a
szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok
hely van. Ha nem így lenne, mondtam volna-e: "Elmegyek, és helyet készítek
nektek?" Ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és
magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. Hiszen
ismeritek az utat oda, ahová én megyek!" Ekkor Tamás így szólt: "Uram, mi
nem tudjuk, hová mégy; hogyan ismerhetnénk hát az utat?" Jézus ezt
felelte: "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az
Atyához, csak általam."
Jn 14,1-6

Elmélkedés:

Az ószövetség idején Ábrahám útnak indult, hogy eljusson arra a földre,
amelyet Isten ígért neki. A választott nép Isten parancsára útnak indult
Egyiptomból, hogy Mózes vezetésével eljusson a neki ígért földre. Isten a
későbbi időkben is újra és újra útnak indítja az embereket. S miközben az
ember az Isten által neki mutatott utakon jár, utat keres Isten felé. Mert
minden lelki útnak az a célja, hogy eljussunk életünk Urához. Az ember
persze választhat más utat is, a rossz sehová sem vagy éppen a pusztulásba
vezető széles útját. Az örök életre vezető út Jézus szavai szerint
keskeny, s csak kevesen járnak rajta. Jézus személyében Isten olyan új
utat mutat számunkra, amely mindannyiunk számára járható. Ő a legbiztosabb
út, aki az Atyához vezet minket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenem, a te szereteted égjen a szívemben, fenyítsen és vigasztaljon,
alázzon meg és emeljen föl, égesse el tökéletlenségeimet és tartsa meg
egész bensőmet a veled való kapcsolatban és a tökéletes engedelmességben.
Lemondok a saját akaratomról; vezérelj azon az úton, mely neked tetszik,
vezess, aki által akarsz, csak te légy az én mesterem.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. május 7., csütörtök

[Evangelium] 2009-05-07

2009. május 7. - Csütörtök

Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt
hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem
a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is
cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket
választottam. De be kell teljesednie az írásnak: "Akivel megosztottam
kenyeremet, sarkát emelte ellenem." Előre megmondom, mielőtt megtörténnék,
hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok. Bizony, bizony, mondom
nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem
fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem."
Jn 13,16-20

Elmélkedés:

Jézus ugyanazt a küldetést adja tanítványainak, mint ami az övé is, ezért
küldöttei az ő feladatát folytatják. Az emberek küldöttekkel szembeni
magatartása az Atya iránti állásfoglalás. Az apostolok küldetése tehát a
legszorosabban kapcsolóik Jézushoz. Jézus küldetése azáltal teljesedhet be
a későbbi korok nemzedékei számára, hogy tanítványai folytatják munkáját.
Az Egyház mindenkor magáénak érzi az első apostolok feladatát, s erre
vezethető vissza az a tudat, hogy az Egyház ma is az Úr követségében
hirdeti az evangéliumot, s szolgálata által vezeti az embereket Isten
felé. Az evangélium hírnökei hűséges szolgálatának köszönhetően az emberi
szívekben megszületik a Krisztusban való hit.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem
az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten
gyermekéhez méltóan cselekednem!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. május 6., szerda

[Evangelium] 2009-05-06

2009. május 6. - Szerda

Abban az időben Jézus hangos szóval hirdette: Aki bennem hisz, nem
énbennem hisz, hanem abban, aki küldött engem. Aki engem lát, azt látja,
aki küldött engem. Én világosságul jöttem e világra, hogy aki bennem hisz,
ne maradjon sötétségben. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem tartja
meg, azt nem én ítélem el, mert hiszen nem azért jöttem, hogy elítéljem a
világot, hanem hogy megváltsam a világot. Van bírája annak, aki megvet, és
nem fogadja el tanításomat. A tőlem hirdetett ige ítéli el őt az utolsó
napon. Mert én nem magamtól beszéltem, hanem az Atya, aki küldött engem,
hagyta meg nekem, hogy mit mondjak és mit hirdessek. Tudom, hogy az ő
parancsa örök élet. Amit tehát hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya
mondta nekem.
Jn 12,44-50

Elmélkedés:

Az ószövetségi időkben a próféták voltak Isten küldöttei. Azért küldi őket
Isten, hogy megtérítsék az embereket, s szívüket újra Isten felé vezessék.
Azt teszik, amit küldőjük kér, s azt hirdetik, amit Isten ajkukra ad.
Küldetésük az isteni üdvözítő szándékot szolgálja. Mindez elmondható
Jézusról is, nála azonban e küldetés az Atyával való személyes
kapcsolatból fakad. Jézus egyetlen vágya az, hogy teljesítse azt, amit az
Atya rábízott, s ebben a legvégsőkig elmegy, feláldozza önmagát. Az Atya
és a Fiú közti szoros kapcsolat következményeként a Jézushoz való
viszonyunk - szembefordulásunk vagy ráhagyatkozásunk - egyúttal
állásfoglalást jelent az Atyával szemben vagy mellette.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Égi Édesanyám, oltalmazd meg Magyarországot, püspökeinket, papjainkat,
családtagjainkat, közösségünk minden egyes tagját és az egész magyar
egyházat. Mindazoknak, akik még nem tudnak hinni, a Szentlélek ereje és
világossága által add meg az élő hit kegyelmét, hogy ez az ország Mária
országa, a Te országod legyen továbbra is. Tisztíts meg minket a bűntől és
vezess el bennünket Szent Fiadhoz, Jézushoz!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. május 5., kedd

[Evangelium] 2009-05-05

2009. május 5. - Kedd

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt.
Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók
körülvették őt, és megkérdezték: "Meddig tartasz még bizonytalanságban
minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!" Jézus így felelt:
"Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám
nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem
vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem
őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el
soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket,
hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és
az Atya egy vagyunk."
Jn 10,22-30

Elmélkedés:

A jó pásztorról szóló példabeszéd folytatásában Jézus az Atyával való
kapcsolatáról, egységéről beszél. A mennyei Atyától kapta azt a küldetést,
hogy összegyűjtse és az örök életre vezesse az embereket, mindazokat, akik
hittel hallgatják szavát, s benne felismerik az örök élet tanítását. Az
Atyához akarja vezetni mindazokat, akik elfogadják őt vezetőnek, s a
hitbeli engedelmesség jeleként követik őt. A cél az, hogy eljussunk az
Atyához és egységbe legyünk vele. A pásztor és juhok között, az emberek és
Jézus között egészen személyes, bizalmas kapcsolat alakul ki. Bizalommal
hagyatkozunk Jézus vezetésére, mert érezzük, hogy jót akar nekünk,
gondoskodik rólunk, s nem szeretné, ha elvesznénk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, hozzád fordulunk imádságunkkal, mert Te vagy a szeretet! Eléd
hozzuk most nemzetünk sorsát: örömeinket és gondjainkat egyaránt. Nálad
keressük a békét, amelyet a világ nem adhat meg, és a boldogságot,
amelynek egyedül Te vagy a forrása. Ma azért imádkozunk, hogy felismerjük
és elmélyítsük hitünk értékeit, s azokat figyelmes szeretettel tudjuk
átadni Téged kereső testvéreinknek.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. május 4., hétfő

[Evangelium] 2009-05-04

2009. május 4. - Hétfő

Abban az időben így szólt Jézus: "Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a
kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki
viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a
juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket.
Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a
hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját
nem ismerik."
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről
beszél. Jézus ezért így folytatta: "Bizony, bizony, mondom nektek: Én
vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és
rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam
keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj
csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy
életük legyen, és bőségben legyen."
Jn 10,1-10

Elmélkedés:

A jó pásztorról szóló példabeszédben saját hivatásáról vall Jézus.
Megtudjuk belőle, hogy legfőbb szándéka az emberek vezetése, az, hogy
elvezessen minket a mennyei Atyához. Jól ismer és nevükön szólít minket, s
mi már megismerjük barátságos, szeretetteljes hangját. A jó pásztor
céltudatos, tudja, hogy hová kell vezetnie a nyájat. Jézus is tudja, hogy
kihez szeretne minket elvezetni. A példázat azonban nem csak pásztorról, s
ezen keresztül Jézus küldetéséről szól, hanem arról is, hogy a tévelygő
juhokban magunkat ismerhetjük fel. Mi vagyunk azok, akik eltávolodunk
urunktól és egymástól. Mi vagyunk azok, akik nem tudjuk, hogy kihez
tartozunk. Mi vagyunk azok, akiknek szükségünk van Jézus vezetésére, hogy
eljuthassunk az Atyához.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen;
hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe;
hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék;
hogy lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek;
hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell;
hogy szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem;
hogy értelmem éber és friss legyen az igazság - csak az igazság -
befogadására;
hogy akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet,
ami fölemel!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. május 3., vasárnap

[Evangelium] 2009-05-03

2009. május 3. - Húsvét 4. vasárnapja

Abban az időben Jézus így szólt: "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor
életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok
nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a
farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut
el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor. Ismerem
enyéimet, és enyéim is ismernek engem, - mint ahogy az Atya ismer engem,
és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak,
amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni
fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor. Azért szeret engem az
Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el
tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van
rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól."
Jn 10,11-18

Elmélkedés:

A pásztori szeretet
Néhány hónapja, karácsony előtt csodás eset történt egy amerikai városban
egy édesanyával. Az asszony gyermeket várt, egészen pontosan gyermekeket,
ikreket, amikor két hónappal a szülés várható ideje előtt hirtelen rosszul
lett. A férje azonnal a kórházba szállította feleségét, de az orvosok
hiába próbáltak segíteni neki, hamarosan beállt a halál. Perceken
keresztül próbálták újraéleszteni, de sajnos nem jártak eredménnyel.
Látván, hogy az édesanya életét már nem lehet megmenteni, az egyik orvos
hirtelen úgy döntött, hogy legalább a gyermekek életét mentsék meg. A
műtétet percek alatt elvégezték, a két magzatot életben világra
segítették. Az édesanya ekkor már közel 15 perce halott volt. Amikor
azonban felsírtak a kicsinyek, hirtelen elkezdett dobogni az anyuka szíve,
felnyitotta szemét, az orvosok és segédkezők legnagyobb csodálkozására
gyermekeit kereste. Mindenki megdöbbent a csodán, mert ilyet még senki nem
látott, hogy egy halott édesanyát újszülött gyermekei visszasírtak volna
az életre.

Az édesanya elvesztése az ember számára az élet egyik legfájdalmasabb
eseménye. És hiába megy ki az ember a temetőbe édesanyja sírjához, hiába
hullnak könnyei a sírra, a sírás már nem hozza vissza az életbe az elhunyt
édesanyát. Pedig sokan talán azt szeretnék, ha csoda történne, olyan
csoda, mint amilyen az imént említett újszülöttekkel történt, és
visszasírhatnák édesanyjukat a földi életre. S mivel ilyen csoda nem
történik, az ember számára marad a lelkiismeret furdalás, a bánkódás a
mulasztásért, az elmulasztott szeretetért. A hatalmas koszorúkkal és a
méregdrága síremlékekkel azonban nem lehet már pótolni azt a szeretetet,
amelyet valaki elmulasztott gyakorolni szülei iránt még földi életükben.
Az édesanyák mai ünnepe figyelmeztessen minket arra, hogy a legjobban az
édesanyánk érdemli meg, hogy még életében kimutassuk iránta szeretetünket.

Az édesanyákról való szeretetteljes megemlékezésünk mellett a mai
vasárnapon arról is szólnom kell, hogy ma van világszerte a papi hivatások
napja. Minden pap példaképe maga Krisztus, aki egész földi életével
megmutatta, hogy milyennek kell lennie a papnak. Istentől kapott
hivatásunkat akkor teljesítjük hűségesen, ha egészen őrá, a Jó Pásztorra
hasonlítunk. A mai evangélium szerint Jézus a következőket mondta: "A jó
pásztor életét adja a juhokért." Majd így folytatta: "Ismerem enyéimet, és
enyéim is ismernek engem". Jézus tehát ismerte övéit, ismerte mindazokat,
akiket az Atya rá bízott. Azt tartotta küldetésének, hogy összegyűjtse az
embereket és kész volt életét is feláldozni értük. Mi, papok arra kaptunk
megbízást, hogy folytassuk, amit Jézus megkezdett, s tegyük láthatóvá
szüntelen jelenlétét a világban.

Papként jól tudom, hogy Jézushoz való hasonlóságunk tesz hitelessé minket.
Minél jobban hasonlít életünk Jézus életéhez, annál inkább bátoríthatjuk a
híveket a jézusi életre. Minél inkább a mi Urunk szolgálatába állítjuk
életünket, annál bátrabban ajánlhatjuk másoknak, hogy életüket ők is Isten
szolgálatába állítsák.

A papi élet a szeretet megvalósítására törekszik. Minden pap a szeretet
megélésére törekszik. Szeretet él azoknak a fiataloknak a szívében, akik
vállalják a papi életre való felkészülést és a papszentelést. Szeretet
Isten iránt, szeretet az Egyház iránt, szeretet a hívek közössége iránt.
Lehet, hogy ez a szeretet az évek során megkopik, lehet, hogy a hívek
számára nehezebben észrevehető, de biztosan ott él minden pap szíve
mélyén, aki kitart hivatásában. És ez a szeretet nem egyszerűen egy ember
szeretete, hanem Isten szeretetének a tükröződése, Isten szeretetének a
jele a hívek felé.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Mária, Jézus Anyja és a papok Anyja, engedd, hogy így szólítsunk téged,
hogy ünnepelhessük anyaságodat, s Fiad és fiaid papságát szemlélhessük
nálad, Istennek szent Anyja!
Jézus Krisztus Anyja, ki Fiad mellett álltál élte kezdetén és
küldetésében, kerested Őt, a Mestert a sokaságban, mellette álltál, amikor
fölmagasztalták a földről, s odaadta magát egyetlen és örök áldozatul; aki
fiadként kaptad meg Jánost, fogadd el az öröktől fogva meghívottakat,
oltalmazd növekedésüket, kísérd életükben és szolgálatukban a te fiaidat,
Papok Édesanyja!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum