2016. december 31., szombat

[Napi e-vangelium] 2016-12-31

2016. december 31. – Szombat

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

Az esztendő fordulója újra és újra a mögöttünk lévő időre és az előttünk
lévőre irányítja gondolatainkat. Keresztény hitünk a teremtő isteni
szándékban fedezi fel mindennek az eredetét és kezdetét, beleértve emberi
természetünket is. Ugyanakkor a teremtés végső céljára a világ
beteljesedésére, az ember újjászületésére is gondolunk, mert nem élhetünk
csupán a múltból, hanem jövőnket is terveznünk kell, sőt, Istennek is
terve van velünk a jövőben, mind a közeliben, amit földi életnek nevezünk,
mind a távoliban, amit örök életnek. A keresztény hit nem egyszerűen csak
visszatekintés a múlt év eseményeire, amelyeket személyesen megéltünk és
nem csak felidézése az elmúlt évszázadok eseményeinek, amelyeket elődeink
átéltek, hanem szüntelen előretekintés. Előretekintés és várakozás arra,
hogy a jövőben Isten és a világ úgy találkozik, hogy Isten lesz a világban
és a világ megújul Istenben. Vonatkozik ez a teremtett világra és az
emberre, mint teremtményre egyaránt. Minden létező számára Isten a kezdet
és ő a végső cél, hozzá szeretnénk mi is eljutni. És hogy ez az út, az
Istenre találás és az Istenhez érkezés útja milyen hosszú, hány évig vagy
évtizedig tart, az bizonyos szempontból nem is lényeges, mert egyedül az a
fontos, hogy megérkezzünk hozzá. Éveink számához mindig hozzáadhatunk
egyet a születésnapunkon és a történelmi időt az új év kezdetétől eggyel
nagyobb évszámmal jelölhetjük, de ez már nem lesz fontos, amikor
megérkezünk az örökkévalóságba.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Légy áldott, ó, Atyánk, ki mérhetetlen szeretetedben egyszülött fiadat
ajándékozta nekünk. Ő megtestesült a Szentlélektől a Szűzanya legtisztább
méhében és mintegy kétezer éve megszületett Betlehemben. Útitársunk lett,
s új értelmet adott a történelemnek, közös utunknak az Új Ég és Új Föld
felé, melyet szorongás és szenvedés, hűség és szeretet kísér. Ennek végén
Te, a halált legyőzve, minden leszel mindenben.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161231.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 30., péntek

[Napi e-vangelium] 2016-12-30

2016. december 30. – Péntek, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és
így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére,
mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!" József fölkelt, fogta
a gyermeket és anyját, és visszatért Izrael földjére. De amikor
meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt
odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment.
Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit
a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni".
Mt 2,12-15. 19-23

Elmélkedés:

A Szent Család képe Szomorú eset, amikor egy gyermek eltűnik. A szülők
kétségbeesve keresik őt, majd a rendőrség is bekapcsolódik a keresésbe.
Egyes esetekben előkerül az elveszett gyermek, más esetekben évek múltán
sem ad életjelt magáról. Néha erőszakkal rabolnak el valakit, máskor maga
a gyermek vagy a fiatal hagyja el szüleit, úgy érzi, mindenből elege lett.
Régebbi időkben a villanyoszlopokra, hirdetőtáblákra és más feltűnő
helyekre ragasztották ki az eltűnt személyek arcképét, bízván abban, hogy
valaki felismeri őt és értesíti a szülőket. Újabban a televízióban,
újságokban vagy az interneten is keresnek eltűnt személyeket. Valamikor a
XX. század elején történt, hogy az amerikai nagyvárosban, New York-ban
eltűnt egy fiatal lány, pontosabban egy családi vita után elhagyta a
szüleit. Édesanyja és édesapja hiába várta vissza heteken és hónapokon
keresztül, a lányuk nem jelentkezett, nem jött vissza. Ekkor többen
tanácsolták nekik, hogy a lány arcképét függesszék ki mindenfelé a
városban, hátha valaki felismeri és segíthet a szülőknek. A szülők napokig
gondolkoztak az ötleten, aztán mégis máshogy döntöttek. Nem függesztették
ki a lányuk arcképét, hanem elmentek egy fényképészhez másik két
gyermekükkel együtt és készíttettek magukról egy képet. Ezt a családi
képet, amelyről hiányzott eltűnt lányuk, aztán kiragasztották a városban
sokfelé, azzal a mondattal, hogy továbbra is szeretik lányukat, hiányzik a
családból. A lány, aki egyébként nem hagyta el a várost, lépten-nyomon
találkozott csonka családjának képével és néhány nap múlva visszatért
hozzájuk.
Az emberek Istentől való eltávolodását és korunk hitetlenségét látva úgy
gondolom, hogy Isten újra és újra telerakja a világot a Szent Család
képével. Azt szeretné, hogy térjünk vissza hozzá, éljünk vele, ezért
szüntelenül keres minket. Isten kész a megbocsátásra és kész arra, hogy
visszafogadjon minket szeretetébe. De nem a mi arcképünket teszi ki
mindenfelé, nem a bűn miatt eltorzult arcunkkal akar szembesíteni minket,
hanem más módon hív minket. Irántunk való végtelen szeretetére emlékeztet
minket, arra, hogy helyünk van az ő közelében. Amikor ma, a Szent Család
ünnepén, magunk elé képzeljük a kis Jézust, édesanyját, Máriát és
nevelőapját, Szent Józsefet, akkor gondoljunk arra, hogy ebben a családban
nekünk is helyünk van. A Szent Család otthona a mi otthonunk is, legyen az
szegényes istálló Betlehemben, ideiglenes szálláshely az Egyiptomba való
menekülés idején vagy egyszerű ház Názáret városában. A Szent Család sorsa
a mi sorsunk is, legyen az boldog öröm a betlehemi barlangban, nyugtalan
menekülés egy távoli országba vagy csendes munka a családi otthonban.
Vegyük észre, hogy Isten teleragasztja a Szent Család képével városainkat
és utcáinkat, mert hazavár minket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk! Hisszük, hogy a házasság és család drága kincs,
megbecsülendő érték. Segíts minden embert, hogy megtalálja ezt a kincset!
Hisszük, hogy az evangéliumi értékrend biztos segítséget nyújt
mindazoknak, akik gyorsan változó világunkban, a válságok korában, a
nehézségek idején a te szeretetedben akarnak élni. Vezesd a családban
élőket igazságaid felismerésére és a szeretet hűséges megélésére a
mindennapokban! Segítsd emberhez méltó élethez, emberi méltóságuk
megőrzéséhez és hivatásuk megtalálásához azokat, akik pillanatnyilag
nélkülözik a család szeretetét! Emlékeztesd a szülőket felelősségükre
gyermekeik iránt és tanítsd a gyermekeket engedelmességre szüleik iránt!
Segíts minden embert, hogy megtalálja a boldogságot!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161230.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 29., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2016-12-29

2016. december 29. – Csütörtök

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, szülei
felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona." Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő
ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A
Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg nem
látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba,
amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
„Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
szemeim meglátták szabadításodat, melyet minden nemzet számára
készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és
dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35

Elmélkedés:

János apostol a Jézussal töltött esztendők alatt és az azt követő évek
során elsajátította a hit látásmódját. Evangéliumának minden történetéből
és szavából ez sugárzik. A hit útján akarja vezetni írásának olvasóit. Az
idős Simeonnak, akiről a mai evangéliumi szakaszban olvasunk, nem volt
erre szüksége. Mondhatjuk, hogy ő nem Jézustól tanult, hanem a Szentlélek
indításaira hallgatott. Hitt a Lélek kinyilatkoztatásának, amely szerint
még életében meg fogja látni az Üdvözítőt. A Lélek indította, hogy a
templomba menjen és a Lélek nyitja meg szemeit, hogy felismerje a kisded
Jézusban a megváltót, akinek érkezésére várt. Ettől kezdve Simeonnak nincs
több vágya. Mert mit is kaphatna nagyobbat az élettől, minthogy
megláthatta az Isten Fiát?
Simeon jelenléte a Jézus születése körüli eseményekben nem csak valóságos,
hanem van egy jelképes szintje is. Az ő személye jelképezi ugyanis
mindazokat, akik az ószövetségi időkben az isteni ígéretek alapján vártak
a messiás jövetelére. Sok évszázad nemzedéke nem élhette meg személyesen e
jövetelt. Az ő nevükben is szól Simeon hálaadása Istennek, aki mindig
beteljesíti ígéreteit.
Ne mondja karácsony után senki csalódottan, hogy másmilyen Jézust
szeretett volna! Ez a Gyermek az Isten Fia. A hit szemével felismerhetjük
őt.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg,
ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a
választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere
valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és te megadod nekem
mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.
Szent Ágoston

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161229.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 28., szerda

[Napi e-vangelium] 2016-12-28

2016. december 28. – Szerda, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek
kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől
megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta
jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

Karácsony öröme nem tartott sokáig, mert mindjárt az ünnep másnapján Szent
István vértanúságára emlékeztünk, majd ismét vértanúkra, az Aprószentekre
emlékezünk a mai napon. Azokat az ártatlan gyermekeket nevezzük
Aprószenteknek, akiket Jézus miatt öltek meg Betlehemben. Heródes király
saját földi hatalmát féltve adta ki a kegyetlen parancsot, miszerint
Betlehemben minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket meg kell ölni. Katonái
kérdezés, mérlegelés nélkül teljesítették a parancsot. Az emberi
féltékenység, a kicsinyesség az uralkodót szörnyű cselekedetre indítja.
Hatalmával visszaélve ártatlanok életét oltja ki.
De mindez nem rendítheti meg Istenbe vetett hitünket! Bár nagynak és
legyőzhetetlennek tűnik az emberi gonoszság, mi hisszük, hogy Isten jósága
képes minden fájdalmat szeretetté alakítani. Bár sok esetben
megfékezhetetlennek tűnik az emberi rosszindulat, mégis szilárdan hisszük,
hogy legyőzhető a jósággal. Bár látszólag emberek irányítják saját
kényük-kedvük szerint az eseményeket, mégis hiszünk abban, hogy végső
soron Isten akarata fog megvalósulni. A Szent Család megmenekülése e
gondviselésnek köszönhető. Törekedjünk arra, hogy megmaradjon bennünk az
Isten iránti igaz szeretet, az ő gondviselésébe vetett bizalom, mert az
Isten-szeretőknek valóban minden a javukra válik.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, mindenható Atyánk, engedd összes gyermekednek megtapasztalni,
hogy úton vannak feléd, az ember végső célja felé, s hogy van kísérőjük,
aki jót akar nekik: Mária, a tiszta szeretet képe, akit eleve arra
választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen. Neked, aki az
élet Atyja, kezdet nélküli forrás, a legfőbb jó és örök világosság vagy, a
Fiúval és a Szentlélekkel együtt legyen tisztelet és dicsőség, dicséret és
hála mindörökkön örökké! Ámen.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161228.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 27., kedd

[Napi e-vangelium] 2016-12-27

2016. december 27. – Kedd, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül
adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter
és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

Szent János apostol egyértelműen azzal a szándékkal írta meg evangéliumát,
hogy elvezesse az olvasókat a Jézus Krisztusban való hitre. E szándéka
világosan nyomon követhető egész művén. A Jézus csodáiról szóló
elbeszélésekben különösen is megfigyelhető a hit szerepe, amely vagy a
gyógyításokat megelőzően szerepel, azaz mintegy az emberek hitét látva
cselekszik Jézus vagy azok után, a csodatettek, mint hitet ébresztő jelek
láttán születik meg az emberekben. Gondoljunk csak például arra, hogy
Jézus első csodájának, a kánai menyegzőn a víz borrá változtatásának
története ezzel a kijelentéssel zárul: „Ezzel kezdte Jézus csodatetteit a
galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, tanítványai pedig hittek
benne" (Jn 2,11). Vagy gondolhatunk a vakok, bénák, leprások
meggyógyítására, amelyek azt követően történnek, hogy a gyógyulni vágyók
kifejezik Jézus istenségébe, isteni hatalmába vetett hitüket.
Szent János evangélista jól tudja, hogy történetei hiteltelenek volnának,
ha nem mutatná be saját előrehaladását a hit útján és nem tenne tanúságot
személyes hitéről. Ma az ő ünnepén azt a részletet olvassuk fel írásából,
amely minden bizonnyal a legdöntőbb volt számára. Saját nevét ugyan
elhallgatja művében, de mi tudjuk, hogy Péter mellett ő volt a másik
tanítvány, aki a feltámadás hajnalán Jézus sírjához sietett, majd az üres
sír és az otthagyott leplek láttán megszületett benne a hit.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi
világunkba. Emberré lettél értünk és vállaltad emberi sorsunkat.
Születésed által megújítasz, újjáteremtesz minket. Emberi világunkba
születéseddel az isteni világba, az isteni életbe hívsz bennünket. Hittel
valljuk, hogy te vagy megváltónk és üdvözítőnk. Betlehemi kis Jézus,
taníts minket, hogy megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet és az
istengyermeki méltóságot!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161227.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 26., hétfő

[Napi e-vangelium] 2016-12-26

2016. december 26. –Hétfő, Szent István első vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog
titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés:

Karácsony másnapján Szent Istvánt, az Egyház első vértanúját ünnepeljük.
Személyében egy olyan szentet látunk, aki végigjárta a hit útját, és a
döntő pillanatban kiállta a próbát, megtartotta hitét, még akkor is, ha ez
élete feláldozását jelentette. István történetét nem az evangéliumok,
hanem az Apostolok Cselekedeteiben Lukács evangélista hagyta ránk (vö.
ApCsel 6. és 7. fejezet). Leírásában megcsodálhatjuk István végtelen
türelmét és a krisztusi hithez való ragaszkodását. Nem gyalázta
ellenségeit, hanem imádkozott értük. Nem tagadta meg hitét, hanem hűséges
maradt.
A későbbi keresztény évszázadok keresztényei szintén megtapasztalták, hogy
a hit útja veszélyes, próbatételekkel teli, és rajta ellenséges érzületű
emberekkel is lehet találkozni. Jézus Krisztus jövetele döntési helyzet
elé állítja az embert. Vagy elfogadja valaki Jézus tanítását és azok
szerint él vagy elutasítja azt. Az evangéliumok e kettős emberi
magatartást, hozzáállást hűségesen mutatják be. Olvashatunk a Jézust
kereső tömegekről, elénk tárul a nép lelkesedése, ugyanakkor az
evangélisták nem hallgatnak azokról sem, akik a kezdetektől fogva a
vallási élet felforgatóját látták Jézus személyében. E kettős fogadtatást
a Jézus által missziós útra küldött apostolok, majd pedig a későbbi
időkben a hitükről tanúságot tevő keresztények is megtapasztalták.
Szent István vértanú példája segítsen minket, hogy kitartsunk a hitben és
elnyerjük az üdvösséget.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi
sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba
születéseddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást és
üdvösséget hozol számunkra. Ó, betlehemi Gyermek, taníts minket, hogy
örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161226.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 25., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2016-12-25

2016. december 25. – Urunk születése – Karácsony

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14

Elmélkedés:

Vedd el, ami az enyém, és add nekem, ami a tiéd! Szent Jeromos, aki
elsőként fordította az akkori köznyelvre, a latinra a Szentírást, sok éven
át élt remeteként abban a betlehemi barlangban, ahol Jézus született. A
legenda szerint egy karácsonyi éjszaka imádság közben azt kérdezte
Jézustól, hogy emberként miként tudná viszonozni azt, hogy Isten vállalta
a nagy egyszerűséget, amikor megszületett. Kérdésére a következő szavakat
hallotta: „Énekelj Istennek e szavakkal: Dicsőség a magasságban Istennek!"
Erre nem is kellett volna bíztatni őt, hiszen szíve nagy örömével
szüntelenül ismételgette az angyalok énekét, akik azon a bizonyos
éjszakán, a Megváltó születése napján így énekeltek a pásztoroknak:
Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
embereknek! Szent Jeromos azonban kevésnek találta ezt, ezért felajánlotta
összes pénzét Istennek, de erre azt a választ kapta, hogy vagyonát inkább
adja a szegényeknek. Jeromos megígérte, hogy teljesíti a kérést, de tovább
erősködött, mert mindenképpen adni szeretett volna valamit Istennek is.
Úgy érezte, ha nem adhat semmit, akkor belehal a szenvedésbe. Erre azt a
választ kapta, hogy akkor a bűneit adja oda. Ekkor Szent Jeromos így
fejezte be imádságát: „Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, és add nekem,
ami a tiéd!"
A szeretet ünnepén lehet nagy felajánlásokat tenni, de ha önmagunkat nem
akarjuk felajánlani Istennek, akkor semmit sem adtunk. Karácsonykor szép
és értékes ajándékokat kaphatunk szeretteinktől, de ha Istent, aki önmagát
akarja nekünk ajándékozni, nem fogadjuk a szívünkbe, akkor semmit sem
kaptunk. Karácsonykor megfogalmazhatunk csodaszép imákat, amelyekben hálát
adunk Istennek a megváltásért és a Megváltó eljöveteléért, de ha nem
vagyunk készek arra a csodálatos változásra, amely emberségünket Istennek
tetszővé alakítja, akkor hiábavaló szavakat mondunk csupán. Tanuljuk meg
tehát Szent Jeromos rövid imáját és mondogassuk gyakran ezekben az ünnepi
napokban: „Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, és add nekem, ami a tiéd!"
Istennek nem drága ajándékokra vagy nagy ígéretekre van szüksége, hanem
szívünk megtérésére. Adjuk tehát neki bűneinket, valljuk meg, hogy
engedetlenek voltunk, hogy ő megtisztítsa szívünket, eltörölje bűneinket.
Szent Jeromos szavait utánozva így imádkozhatunk: Kisded Jézus! Vedd el,
ami az enyém, vedd el, töröld el bűneimet és add nekem, ami a tiéd, azaz a
lelki tisztaságot és az életszentséget! Az ünnep előtti hetek és napok
mindig fokozott izgalommal járnak, alig bírjuk elvégezni megszaporodott
teendőinket. Ezért most, a karácsony ünnepét megnyitó éjszakán imádkozzunk
így: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el türelmetlenségemet, vedd
el szívem nyugtalanságát, és add nekem, ami a tiéd, add nekem békédet, add
nekem nyugalmadat! A karácsony ünnepe szerénységre és alázatra indít
minket. Imádkozzunk ezért így: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd
el túlzott magabiztosságomat, vedd el megváltoztathatatlannak gondolt
elképzeléseimet, vedd el akaratoddal ellentétes szándékaimat, és add
nekem, ami a tiéd, add nekem akaratod elfogadását, add nekem az
engedelmesség lelkületét! Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, vedd el a
hétköznapok gondját, és add nekem, ami a tiéd, add nekem az ünnep örömét!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Istenünk! Segíts minket, hogy az ünnep folyamán odafigyeljünk a
karácsonyi örömhírre és a te lelki ajándékaidra! Szeretnénk olyan gyermeki
lélekkel hallgatni az angyalok énekét, mintha először hallanánk, hogy új
öröm ébredjen szívünkben. Szeretnénk elindulni a betlehemi pásztorokkal
együtt, hogy mi is csodát lássunk. Lássuk a Gyermeket, aki mindig új arcát
mutatja nekünk, amikor odatérdelhetünk jászola elé. Szeretnénk, ha úgy
sugározna rólunk az öröm, mintha most találkoztunk volna vele először,
mert bár minden évben eljön közénk, mindig új boldogságot, új szeretetet
gyújt szívünkben. Segíts minket, hogy amikor találkozunk veled, őszinte
szívvel tudjuk imádkozni: Kisded Jézus! Vedd el, ami az enyém, és add
nekem, ami a tiéd!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161225.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 24., szombat

[Napi e-vangelium] 2016-12-24

2016. december 24. – Szombat

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje.
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Keresztelő János születésének elbeszélését az apja, Zakariás hálaénekével
zárja Lukács evangélista, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk.
Zakariás imádsága összefoglalja az isteni ígéretet, miszerint eljön majd a
megváltó, a megváltó jöveteléről szóló prófétai jövendöléseket, az
ószövetségi idők nemzedékeinek várakozását. Az ima fő motívuma a
szabadítás. Isten győzedelmeskedik mindazok felett, akik ellenszegülnek
akaratának, megtagadják a neki való engedelmességet és semmibe veszik
üdvözítő tervét. Az emberi gőg, a gyűlölet, az erőszak nem győzheti le
Istent. Látszólag az ember egy ideig azt tehet, amit csak akar,
elképzeléseinek és nagyravágyásának semmi nem szabhat határt, de az isteni
közbelépés a történelem rendjébe nem marad el, Isten helyreállítja az
igazságosságnak, a szeretetnek és a megbocsátásnak a rendjét. Ez a
közbelépés a megváltó eljövetelével valósul meg, akit Zakariás imája
„felkelő napnak" nevez. Jézus Krisztus a Megváltó, a világ világossága
fényt hoz az emberiség életébe, a bűn sötétségében lakók életébe.
Jézus által szabadulhatunk meg félelmeinktől, a fenyegetésektől, az
üldözésektől. Ő hozza el számunkra a megváltásnak, az örömnek és a békének
azt a korszakát, amelyben hitünk szerint élhetünk és hitünket szabadon
megvallhatjuk. Várjuk örömmel jövetelét!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, te földi életed során mindig érezhetted Atyád, a mennyei
Atya ölelését. Szenvedésedben és halálodban is ő ölelt át téged. Mi
könnyen megfeledkezünk arról, hogy születéseddel az Atya magához ölel
minden embert. Engedd, hogy mindannyian karácsonykor és életünk minden
napján érezzük Istenünk ölelését és szeretetét. Jézusunk, taníts meg
minket arra, hogy mindig ezt az isteni szeretet utánozzuk, és úgy
szeressünk mindenkit, ahogyan te szeretsz minket, s ahogy általad az Atya
szeret minket! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161224.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 23., péntek

[Napi e-vangelium] 2016-12-23

2016. december 23. – Péntek

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele."
Lk 1,57-66

Elmélkedés:

Az események Keresztelő János születésével folytatódnak. A mai
evangéliumban névadásáról, holnap pedig apjának, Zakariásnak a
hálaadásáról olvasunk. János születésekor eljönnek a rokonok, a
szomszédok, hogy kifejezzék örömüket a szülőknek. A gyermek névadásával
kapcsolatban kisebb bonyodalom adódik, mert a rokonság a hagyományoknak, a
szokásoknak megfelelően az apa nevét akarja adni az újszülöttnek. Amikor a
rokonság meghallja Erzsébettől a János nevet, mindenki elcsodálkozik,
elképzelésük sincs arról, honnan származik az ötlet. Csodálkozásuk csak
még jobban nő, amikor a gyermek apja, az akkor még néma Zakariás szintén a
János nevet írja fel egy írótáblára. A rokonságnak tehát nincs tudomása
arról, hogy a gyermek születését hírül hozó angyal mondta Zakariásnak,
hogy János lesz a gyermek neve, bizonyára az egész jelenésről sincs
tudomásuk, s arról sem, hogy miért volt hónapokon keresztül néma Zakariás.
A névadásnál tehát nem a hagyományokat képviselő, a szokásrendhez
ragaszkodó rokonok elképzelése érvényesül, hanem Isten akarata. Ugyanezt
láthatjuk majd a későbbiekben, hiszen Keresztelő János életmódja eltér a
szokásostól. Születésével, a születése körüli rendkívüli eseményekkel és
személyével Isten jelet mutat az emberiségnek, amelyből lassanként
felismerhető a messiási korszak beköszönte.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161223.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 22., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2016-12-22

2016. december 22. – Csütörtök

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban Erzsébet dicsőítő szavai Máriára irányították
tekintetünket, a mai részletben pedig Mária magasztaló éneke tovább vezeti
tekintetünket Isten felé, akinek a megváltás műve köszönhető. Az
evangéliumi szöveggel kapcsolatban három apró részletre, mélyebb lelki
üzenetre figyeljünk.
Elsőként arra, hogy Mária úgy teszi meg az utat Erzsébethez, hogy szíve
alatt hordozza születendő gyermekét, Jézust. Krisztust hordozó élete,
hivatása mindannyiunknak példa. A szentáldozás során Krisztus költözik
szívünkbe. De ne csak a szentmise végéig éljen bennünk, hanem vigyük
otthonunk, mindennapi teendőink helyszínére a szívünk mélyén az Urat!
Második üzenetként arra figyeljünk, hogy milyen szolgáló szeretettel
fordul Mária Erzsébet felé. Mondhatná, hogy ő is áldott állapotban van,
nem vállalhatja a hosszú és kimerítő utat, de ő mégsem keres kifogásokat,
hanem indul, hogy segítségére legyen rokonának. Harmadszor pedig a
názáreti lány hálás lelkülete tanulság számunkra. Nem csak azért ad hálát
Istennek, hogy anya lehet és az isteni kiválasztásnak köszönhetően ő lehet
a Megváltó édesanyja, hanem az egész emberiség nevében mond hálát a
Mindenhatónak, hogy hamarosan beköszönt a megváltás ideje Isten végtelen
irgalmasságának köszönhetően.
Vigyük Krisztust a világba! Szolgáljuk szeretettel embertársainkat!
Legyünk mindenért hálásak Istennek!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161222.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 21., szerda

[Napi e-vangelium] 2016-12-21

2016. december 21. – Szerda

Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik
városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a
magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott
neked!"
Lk 1,39-45

Elmélkedés:

Keresztelő János és Jézus születésének hírüladása után az események a két
gyermeket váró édesanya találkozásával folytatódnak. Mária nem a rokonság
tagjaitól értesül arról, hogy Erzsébet gyermeket vár, hanem az angyaltól,
aki neki is hírt hozott. Gábor angyal ezt mondta neki: „Lásd, rokonod,
Erzsébet is gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban
van." Máriát elsősorban nem az indítja útnak Erzsébethez, hogy
meggyőződjön az isteni üzenet valóságáról, hiszen abban aligha
kételkedett, hanem az a szándék vezeti, hogy segítségére legyen
Erzsébetnek a szülés előtti időben, valamint megossza vele örömét, hogy
hamarosan ő is gyermeknek ad életet.
Kettejük találkozását az öröm és ujjongás jellemzi, amely a mindenható
Isten felé hálaadásként, magasztalásként, dicsőítésként nyilvánul meg.
Mária és Erzsébet együtt örvendezik az anyaság ajándékának. Még nem
tudják, nem tudhatják pontosan, hogy születendő gyermeküknek milyen
szerepe lesz Isten tervében, az üdvösség rendjében, de ők maguk készséggel
állnak Isten szolgálatára. Hivatásuk az engedelmesség, amely hitből fakad
és hűség táplálja. Engedelmesség Istennek, aki megáldotta őket és akinek
köszönhetik anyaságukat. Engedelmesség Istennek, akinek üdvözítő terve
emberek közreműködésével, szolgálatával valósul meg.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161221.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 20., kedd

[Napi e-vangelium] 2016-12-20

2016. december 20. – Kedd

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte
Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt
egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az
angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr
veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!" Ennek hallatára Mária
zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal
azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert
íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt
nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog
Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor
megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem
ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a
Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled
születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

Lukács evangélista nagyon szépen állítja párhuzamba Keresztelő János
születésének hírüladását (tegnapi evangélium) és Jézus születésének
hírüladását (mai evangélium), amely lehetőséget ad számunkra a
hasonlóságok és eltérések összevetésére. Az angyali jelenés helyszíne
Zakariás esetében a jeruzsálemi templom, ahol szolgálatát végzi, Máriánál
pedig az ő názáreti otthona, ahol mindennapjait éli, teendőit végzi. Egyik
jelenésnek sincs további tanúja, az angyal által hozott üzenetet csak az
hallja, akinek Isten szánta. Bár a Bibliában sokszor előfordul, hogy Isten
egy álomban, álomszerű látomásban közli szándékát az általa kiválasztott
személlyel, sem Zakariás, sem Mária esetében nincs erről szó, mindketten
ébrenléti állapotban részesülnek az angyali jelenésben. Emberileg nézve
egyik kiválasztott szereplőnek sem születhetne gyermeke, hiszen Zakariás
már idősebb, a felesége, Erzsébet szintén, és Máriának nincs még férje. A
gyermekek Isten akarata szerint mégis megfogannak és világra jönnek, mert
Istennél semmi sem lehetetlen. Zakariás és Erzsébet gyermeke természetes
módon fogan meg, ezzel szemben Mária természetfeletti beavatkozásnak
köszönhetően, a Szentlélek ereje által kerül áldott állapotba.
A két hírüladás közös mondanivalója továbbá, hogy minden Isten akaratának,
szándékának megfelelően történik.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161220.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 19., hétfő

[Napi e-vangelium] 2016-12-19

2016. december 19. – Hétfő

Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, aki Ábia
papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, és
Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és
feddhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. De nem
született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten
éltesebb korúak voltak.
Amikor Zakariás egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot
teljesített Isten színe előtt, ráesett a sor, hogy a papi szolgálat
szokása szerint az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A
tömjénáldozat órájában nagy tömeg imádkozott a templomon kívül. Akkor az
áldozati oltár jobb oldalán megjelent Zakariásnak az Úr angyala. Láttára
Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt
hozzá: „Ne félj, Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált. Feleséged,
Erzsébet fiút szül, és Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő,
és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt: bort és
részegítő italt nem iszik, sőt már anyja méhében betelik Szentlélekkel.
Izrael fiai közül sokakat megtérít Istenükhöz, az Úrhoz. Illés szellemében
és erejével fog színe előtt járni, hogy az atyák szívét a fiak felé
fordítsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt
készségessé tegye a népet."
Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen
már öreg vagyok, és feleségem is éltesebb korú." Az angyal így válaszolt:
„Én Gábor vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy
beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél
szavamnak, amely majd valóra válik annak idején, megnémulsz, és nem tudsz
beszélni a beteljesedés napjáig." A nép várta Zakariást, és csodálkozott,
hogy annyit késlekedik a templomban. Amikor pedig kijött, nem tudott
megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett
nekik, de néma maradt.
Mihelyt szolgálatának napjai elmúltak, hazament. E napok után felesége,
Erzsébet méhében fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem
az Úr – mondta –, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az
emberek előtt."
Lk 1,5-25

Elmélkedés:

A karácsony előtti utolsó napokban a Megváltó előhírnökének, Keresztelő
Jánosnak születéséről és a Megváltó, Jézus születése hírüladásáról
olvasunk az evangéliumokban. Szent Lukács evangélista pontos leírása
egyszerűvé teszi számunkra az egykori események elképzelését. Keresztelő
János születésének bejelentését Jézus születésének hírüladása követi.
Mindkét jelenetnél Isten angyala hozza meg a hírt a gyermek várható
születéséről, előbbi esetében az apa, Zakariás értesül róla, a másiknál a
leendő édesanya, Mária. Az első egy tényszerű közlés, Isten angyala,
küldötte által közli akaratát Zakariással. Mária esetében is az isteni
szándék kinyilvánításáról van szó, de itt szükséges az emberi
közreműködés, a názáreti leány beleegyezése, az isteni akarat elfogadása.
A két jelenetnél jelentős hangsúlyt kap, hogy Zakariás kételkedve,
hitetlenül fogadja a hírt, hiszen emberi számítások szerint neki és
feleségének, Erzsébetnek már nem lehetne gyermekük, mert idős korúak.
Hitetlensége büntetéseként Zakariás megnémul, s némasága csak gyermeke,
János születésekor szűnik meg. Ezzel szemben Mária hittel elfogadja Isten
szándékát, hogy ő legyen a Megváltó édesanyja. E hírüladásokat követi
Mária Erzsébetnél tett látogatása, még a két gyermek, János és Jézus
születése előtt, majd pedig Keresztelő János és Jézus születése.
Örömmel, hittel várom-e a Megváltó születését?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Szeretettel ajánlom nektek és szeretteiteknek a jövő évi evangéliumi
elmélkedéseket, amely Szívem első gondolata 2017. címmel jelent meg
könyvben. Olyan karácsonyi ajándék ez, amely nem csupán néhány napra
szerez örömet, hanem legalább egy évre. A könyvről és gyermekeknek szóló
új evangelizációs kiadványainkról részletes információt találtok online
Könyvesboltunkban:
www. evangelium365.hu/webshop

Az idő rövidsége miatt jelzem, hogy akik 2016. december 19. hétfő éjfélig
elküldik megrendelésüket, karácsonyig biztosan számíthatnak annak
megérkezésére. Utána is lehet természetesen kérni, de ez esetben csak az
ünnep után várható a szállítás.
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161219.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 18., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2016-12-18

2016. december 18. – Advent 4. vasárnapja

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől."
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten".
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

Velünk az Isten
Az evangéliumok és a többi újszövetségi írás legfontosabb kijelentése
Jézusról az, hogy ő az Isten Fia. Ez a megnevezés egyedül őt illeti és
talán ez fejezi ki a legjobban az Egyház hitét Jézusról, a második isteni
személyről. Az apostoli Egyház idejében az első keresztények többféle
címmel ruházzák fel Jézust, amelyek más-más szempontból világítják meg
személyét, származását és küldetését. Ennek megfelelően Jézus az Isten
Szolgája, ő a Próféta, a Szent és Igaz, a Messiás, a Megváltó, az
Üdvözítő, az Úr, a Krisztus, azaz Isten által fölkent személy. Azonban
nyugodtan állíthatjuk, hogy mindezeknél sokkal kifejezőbb az Isten Fia
megnevezés.
Az evangéliumok közül Szent János művében találkozunk a legtöbbször az
istenfiúság megvallásával vagy annak kifejtésével. Először Nátánáel
hitvallásában szerepel a megnevezés, aki Jézussal való első találkozása
alkalmával így szól: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya"
(Jn 1,49). A megszólítás előkerül Lázár feltámasztása eseményénél, amikor
Márta így vallja meg hitét Jézus iránt: „Hiszem, Uram, hogy te vagy a
Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön" (Jn 11,27). János írásának
befejező sorai szépen megvilágítják az egész mű célját: „Jézus még sok
egyéb csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek
megírva ebben a könyvben. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek,
hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hit által az ő nevében életetek
legyen" (Jn 20,30-31).
Szent Máté evangéliumával kapcsolatban érdemes megemlítenünk, hogy Jézus
perében kap nagy jelentőséget ez a cím, illetve akkor, amikor a
kereszthalált követően a római százados kijelenti: „Ez valóban Isten Fia
volt" (Mt 27,54). Ugyanakkor Máténál az Isten Fia megnevezéshez sajátos
többletet ad hozzá az Emmanuel, azaz a velünk az Isten kifejezés, amiről a
mai evangéliumban olvashatunk. Az evangélista Izajás prófétát idézi: „Íme,
a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami
azt jelenti: Velünk az Isten", s ezzel azt akarja állítani, hogy Jézus
személyében teljesedett be ez a prófétai jövendölés és isteni ígéret. Nem
egyszerűen csak arról van itt szó, hogy Jézus születése olyan jel, amely
azt igazolja, hogy velünk, azaz az emberiséggel van az Isten, hanem inkább
arról, hogy Jézus személyében van velünk az Isten. Máté evangéliumának
záró mondata szintén felidézi az Emmanuel-gondolatot, amikor a világból
való távozása, mennybemenetele előtt az Úr ezzel bátorítja tanítványait:
„Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!" (Mt 28,20). Isten
velünk-léte nem korlátozódik tehát Jézus földi életének néhány évtizedére,
hanem az Úr továbbra is köztünk marad szentségei és tanítása által az idők
végezetéig. Jézus jelen van Egyházában, jelen van a testvéri közösségben,
s ennek köszönhetően továbbra is azt érezhetjük, hogy Isten nem hagy
minket magunkra, hanem állandóan velünk van.
Az adventi idő utolsó napjaiban adjuk át magunkat annak az örömnek, hogy
Isten eljön hozzánk, hogy velünk legyen és velünk maradjon.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Hittel valljuk, hogy te vagy a Messiás, az Isten
által küldött Megváltó, az egész emberiség üdvözítője. Jöveteleddel
beteljesedtek az ígéretek és személyedben eljött a messiási időszak.
Születésed az ember újjáteremtése, mert a mindenható Isten, aki kezdetben,
a teremtéskor megteremtette az embert és a világba helyezte, most
újjáteremti emberi természetünket, egész emberségünket, amelyet a
bűnbeesés, a bűn megrontott. Te vagy a lelki újjászületés forrása
számunkra. Születésed ünnepén töltsön el bennünket a remény, hogy
életünknek célja van: keresni és megtalálni Istent, aki találkozni akar
velünk. Születésed napján töltsön el minket az öröm: velünk vagy,
Istenünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161218.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 17., szombat

[Napi e-vangelium] 2016-12-17

2016. december 17. – Szombat

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák
volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és
Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb,
Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól,
Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám,
Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám,
Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás,
Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak
pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek
Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór,
Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár,
Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József. Ő volt a férje
Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni
fogságig tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságtól Krisztusig is
tizennégy nemzedék.
Mt 1,1-17

Elmélkedés:

Jézus nemzetségtábláját a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük
pontosnak vagy teljesnek. Zömében ismeretlen személyek nevei szerepelnek
benne, akik a jártasabb bibliaolvasók számára is legfeljebb halvány
emlékként derengenek. A felsorolás elnagyolt, hiányos és befejezetlen,
hitelessége megkérdőjelezhető. Ráadásul a nemzetségtábla valójában nem
Jézus őseit sorolja fel, hiszen Józseffel végződik, aki nem vér szerinti
apja volt Jézusnak, hanem nevelőapja. Ez a József volt a jegyese, majd
pedig férje, annak a názáreti lánynak, Máriának, aki Jézus édesanyja volt,
ahogyan ezt a nemzetségtábla zárása meg is említi. Akkor miért olvassuk
fel évről évre egy héttel karácsony előtt? És miért kezdi ezzel Jézusról
szóló írását Szent Máté evangélista?
A nemzetségtábla összeállításával Máténak az lehetett a célja, hogy a
messiás származását igazolja. A messiás is családban, emberként születik,
alárendeli magát az élet rendjének. Ugyanakkor Jézus Dávid király
leszármazottja, legalábbis törvényesség szerinti, jog szerinti és nem
vérszerinti utóda. A dávidi származás hangsúlyozása azért fontos, mert
ennek említése a messiással kapcsolatban többször szerepel a prófétai
jövendölésekben.
A nemzetségtábla összefoglalja azokat a nemzedékeket, amelyek az isteni
ígéret beteljesedésére vártak. Ez az ígéret Jézusnak, mint megváltónak
születésében teljesedett be.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő:
amit tudnunk kell, tárd elő!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161217.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 16., péntek

[Napi e-vangelium] 2016-12-16

2016. december 16. – Péntek

Abban az időben Jézus így beszélt a zsidókhoz: „Ti Jánoshoz fordultatok,
és ő tanúságot tett az igazságról. De nekem nincs szükségem emberi
tanúskodásra. Csak azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek. Égő és világító
fény volt ő, ti azonban csak ideig-óráig akartatok fénysugarában
gyönyörködni. Olyan tanúságom van, amely felülmúlja Jánosét: tetteim,
amelyeknek teljesítését rám bízta az Atya. Maguk a tettek, amelyeket
végbeviszek, tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött engem."
Jn 5,33-36

Elmélkedés:

Az előző napok evangéliumi szövegeihez kapcsolódik gondolatilag a mai
részlet, de nem annak a beszédnek a folytatása, hiszen ez a rész nem
Lukács, hanem János írásában található. Jézus Keresztelő János
küldetéséről és a saját küldetéséről beszél. Jogosan állítja, hogy saját
küldetése és tanúságtétele felülmúlja Jánosét. János feladata az volt,
hogy előkészítse az Úr jövetelét, Jézusé pedig, hogy megvalósítsa a
megváltást.
Jézus világító fénynek nevezi Keresztelő Jánost. A hasonlat értelme
szerint János életmódjával, tanításával és a bűnbánatot tartók
megkeresztelésével világította be a megváltó jövetelének útját. Ezen az
úton ugyan sokan jártak, de nem mindenki járta végig. Az egykori vallási
vezetők, a farizeusok és a törvénytudók, akik szüntelenül a messiási
várakozásban éltek, valójában nem haladtak előre, egy helyben jártak, mert
a döntő pillanatban, az idők teljességében nem ismerték fel sem a messiási
idők jeleit, sem magát a megváltót. Az egyszerű nép és a bűnösnek ítélt
vámosok és katonák viszont hallgattak Jánosra, bűnbánatot tartottak és
megkeresztelkedtek. Ők később Jézust is elfogadták, szívesen hallgatták.
Bár János szava emberi szó, emberi tanúságtétel volt, mégis sokan
felismerték benne Isten üzenetét, figyelmeztetését, útmutatását.
Hallgatok-e Isten küldötteire?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd
szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki az
életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és
feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161216.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 15., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2016-12-15

2016. december 15. – Csütörtök

Amikor János követei eltávoztak, Jézus beszélni kezdett a néphez
Keresztelő Jánosról: „Miért mentetek ki a pusztába? Hogy széltől lengetett
nádat lássatok? Vagy azért mentetek ki, hogy puha ruhába öltözött embert
lássatok? Aki drága ruhában jár és kényelmesen él, királyi palotában
lakik. Miért mentetek hát ki? Hogy prófétát lássatok? Igenis, mondom
nektek, prófétánál is nagyobbat. Róla mondja ugyanis az Írás: „Íme,
elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat."
Mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint
Keresztelő János. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő."
Az egész nép, amely hallgatta őt, még a vámosok is, felismerték Isten
akaratát, és megkeresztelkedtek János keresztségével. Csak a farizeusok és
a törvénytudók nem keresztelkedtek meg nála, és ezzel meghiúsították
magukban Isten szándékát.
Lk 7,24-30

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban Keresztelő János küldöttei számára Jézus a saját
cselekedeteire hivatkozva igazolta messiási mivoltát. A küldöttek távozása
után a jelenlévő hallgatóságnak Keresztelő Jánosról kezd beszélni, amely
egyértelműen dicsérő jellegű. A dicséret két okból jár Jánosnak. Egyrészt
teljesítette azt a feladatot, amivel Isten megbízta, azaz beszédeivel és
keresztelésével felkészítette a népet a megváltó érkezésére. Másrészt
azért, mert nem tért le az igazság útjáról, s annak kimondását úgy is
vállalta, hogy tisztában volt azzal, hogy az uralkodónak egyáltalán nem
fog tetszeni. János emiatt börtönbe került, majd pedig kivégezték. Jézus
dicsérete a következő kijelentéssel éri el csúcsát: „Az asszonyok
szülöttei között nincs nagyobb próféta, mint Keresztelő János."
A tegnapi szöveg tehát Jézus személyét és cselekedeteit, a mai pedig
Keresztelő Jánost mutatja be, ugyanakkor két korszakot is. Keresztelő
János lezárja az üdvösségnek azt a korszakát, amelyben az emberek vártak
az isteni ígéret beteljesedésére, a megváltó jövetelére. Jézus pedig
elhozza Isten országát, ő a megváltó. A farizeusok és törvénytudók,
akikről Jézus említést tesz, ezt a korszakváltást, a messiási idő
beköszöntét, az Isten országa megvalósulását nem ismerték fel.
Felismerem-e a jeleket, amelyek erősítik Jézusba, a Messiásba vetett
hitemet?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, annyi okunk volna a csüggedésre, a szorongásra, magunkba
zárkózásra, annyi okunk volna a félelemre. De Jézus minket is megszólít:
ne féljetek! Adj nekünk, Istenünk, nyitott szívet, készséges, hívő
értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető emberi
szándékok ne zavarhassanak meg minket. Add, hogy e világ zűrzavarában
Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged, aki ma is megszólítasz minket:
Ne féljetek!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161215.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2016. december 14., szerda

[Napi e-vangelium] 2016-12-14

2016. december 14. – Szerda

Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel
a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást
várjunk?"
A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket,
és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és
betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig
visszaadta szeme világát.
Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit
láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások
megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek
pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem."
Lk 7,19-23

Elmélkedés:

A vasárnapi evangélium kapcsán Máté írásából már felidéztük azt a
jelenetet, amikor a börtönbe vetett Keresztelő János elküldi tanítványait
Jézushoz, mert tudni szeretné, hogy Jézus-e a Messiás? A mai evangéliumban
ugyanennek az eseménynek Lukács szerinti változatát olvassuk. Ebben a
szövegben nagyobb hangsúlyt kap a kérdés, amely kétszer is szerepel: „Te
vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?"
A korabeli elképzelések szerint az eljövendő messiás, akiről a korábbi
idők prófétai jövendölései szóltak, egy uralkodó lesz. A messiás abban az
értelemben lesz szabadító, hogy a zsidó nép függetlenségéért,
szabadságáért fog küzdeni. Ezt az elképzelést Keresztelő János is jól
ismeri, s ebbe a képbe aligha fér bele Jézus személye, aki egyáltalán nem
törekedett arra, hogy megszerezze az uralmat, az ország irányítását. Ez
okozza Keresztelő János bizonytalanságát.
Jézus válasza arra szólítja fel Jánost, hogy szakítson e hagyományos
messiás-elképzeléssel, mert Isten tervében egészen más megváltó szerepel.
János is és kortársai is a messiási idők jeleit láthatják meg Jézus
tetteiben, különösen is csodáiban. E cselekedetei, azaz a vakok, sánták,
süketek és leprások csodás meggyógyításai, valamint a mindenkinek szóló
örömhír hirdetése azt igazolják, hogy valóban Jézus a Megváltó.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Jézus! Gyermekként jöttél emberi világunkba. Gyenge, magatehetetlen
gyermekként születtél meg, miként minden ember. Gyermekként szükséged volt
a szeretetre, a gondoskodásra, a törődésre. Oly módon szeretnék hozzád
közeledni, ahogyan az édesanyák gyermekükhöz. Szeretettel, gyengédséggel,
odafigyeléssel. Alázattal meghajolva a születés titka előtt, az élet titka
előtt, a gyermek titka előtt. Rácsodálkozva arra, hogy minden új élet,
minden újszülött gyermek az Isten ajándéka. Hiszem, hogy születésed új
lehetőségeket, új utat nyit meg számomra. Születésed adjon nekem
bátorságot és erőt az újrakezdéshez és a lelki újjászületéshez!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20161214.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum