2018. május 5., szombat

[Napi e-vangelium] 2018-05-05

2018. május 5. - Szombat

Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: "Ha a világ gyűlöl titeket,
tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne
titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert
kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ.
Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem
üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották,
a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem
ismerik azt, aki küldött engem."
Jn 15,18-21
Elmélkedés:
Jézus búcsúbeszédének előzményében megismertük, hogy az iránta való
szeretet és a felebarátaink iránti szeretet élteti a krisztusi
közösséget. A közösség azonban találkozik a világgal, és a kifelé
irányuló kapcsolatban találkozik azzal, hogy nem mindenki fordul felé
szeretettel. Ennek oka Krisztus örömhírének meg nem értése vagy
elutasítása. Az ő magatartásuk éppen annak a szeretetnek az
ellenkezője, ahogyan a krisztust követők egymáshoz viszonyulnak. A hívő
emberek Krisztusért fordulnak szeretettel egymás iránt, őt látják
ugyanis felebarátjukban, a nem hívők viszont Krisztus miatt fordulnak
feléjük ellenségesen. Amikor János evangélista néhány évtizeddel az Úr
mennybemenetele után lejegyzi ezeket a jézusi mondásokat, akkor már
konkrét tapasztalata van azok igazságáról, a krisztusi közösségre már
ránehezedik a világ ellenségeskedése.
Krisztus tanítványát nem érheti váratlanul ez az ellenségeskedés és
gyűlölet, hiszen az Úrnak is ebben volt része. Őt sem fogadták
mindenhol szívesen, őt is üldözték, sőt végül meg is ölték. Az emberi
gyűlölet lehetséges oka az, hogy az emberek nem ismerik az Atyát, aki
Jézust elküldte a világba. Ha ismernék őt, megértenék azt, hogy az Atya
az ő irgalmasságát és szeretetét mutatta meg Fiában, Jézusban, és az
emberektől nem a gyűlölet, hanem a szeretet gyakorlását és a
megbocsátást várja.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenem, csodálatos gondviselésed által mindannyian arra vagyunk
hivatva, hogy Krisztus testének tagjaivá váljunk. Minden egyes tagnak
öröktől fogva meghatároztad a maga feladatát, számolva minden ember
adottságával. Ebben a rendben örök előrelátásoddal részemre is
kijelöltél egy helyet, ahol szolgálnom kell. Uram, készen állok erre a
szolgálatra! Kívánj tőlem akár csöndes, hangtalan munkát, akár hősi
elszántságot, nagy áldozatokat: követlek, Uram!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180505.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. május 4., péntek

[Napi e-vangelium] 2018-05-04

2018. május 4. - Péntek

Jézus így tanított az utolsó vacsorán: "Az az én parancsom, hogy
szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket! Nagyobb szeretete
senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti
barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak
titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura.
Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól,
tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én
választottalak titeket; és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és
gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az
én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek
egymást!"
Jn 15,12-17
Elmélkedés:
Ezekben a napokban Jézusnak az utolsó vacsorán mondott beszédét
olvassuk részletekben az evangéliumban. A mai részben Jézus a szeretet
kötelezettségére hívja fel figyelmünket. Az nem jelent újdonságot, hogy
szeretettel kell embertestvéreink felé fordulni, az viszont már
újdonság, hogy ennek példája az Úr szeretete. Jézus ezt mondja ugyanis:
"Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek
titeket!"
E kijelentés után kifejti, hogy ő hogyan szeret minket. Úgy tekint
ránk, mint barátra. Bár Isten és az ember kapcsolatára helyénvalóbb
volna alkalmazni az Úr és a szolga viszonyát, Jézus mégsem ezt teszi,
hanem barátjának nevezi azokat, akik törvényei szerint élnek. A
szeretetkapcsolat kezdeményezője Jézus, az ő szeretete mindig megelőzi
a miénket. Nekünk ajándékozza szeretetét, hogy ezt viszonozzuk és adjuk
mi is tovább másoknak. A szeretet gyakorlásáért nem csak az örök
életben kapunk jutalmat Istentől, hanem már a földi életben is
érezhetjük a természetfeletti jutalmat, azaz Isten odafigyel
kéréseinkre és meghallgatja azokat, ha Jézus nevében terjesztjük elé.
János evangélista itt feltárja a megváltás egyik gyümölcsét: Jézus
azonosul velünk emberekkel, ezért az Atya, elfogadja mindazok kérését,
akik Jézussal egyesülve fordulnak hozzá. Jézus önfeláldozó szeretetét
egyetlen ember sem tudja felülmúlni, de nincs is erre szükség. Elég, ha
példája szerint önmagunkat ajándékozzuk a másik embernek, önzetlenül,
szeretetből.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása
minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad
egykor: "Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!" Taníts
minket arra, hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya
is irgalmas hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának
hirdetőivé, hogy minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas
Isten szeretetét! Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy
fölismerjük bűneinket, s azokat őszintén megvalljuk! Adj nekünk őszinte
bűnbánatot és tiszta szívet!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180504.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. május 3., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2018-05-03

2018. május 3. - Csütörtök, Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: "Én vagyok az út, az
igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha
ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek
őt, és látjátok." Fülöp megjegyezte: "Uram, mutasd meg nekünk az Atyát,
és ez elég nekünk." Jézus így válaszolt: "Már olyan régóta veletek
vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát
is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán,
hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket
hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám
cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és
az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek!
Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket
fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet
azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az
Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban, Ha
pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem."
Jn 14,6-14
Elmélkedés:
Szent Fülöp és Jakab apostolok mai ünnepén azt a jelenetet idézi fel az
evangélium, amikor Fülöp ezt kéri Jézustól: "Uram, mutasd meg nekünk az
Atyát, és ez elég nekünk." A kérésére valójában éppen az a válasz,
amiről Jézus azt megelőzően beszélt: "Én vagyok az út, az igazság és az
élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam." Jézus tehát nem
csupán megmutatja a mennyei Atyához vezető utat, hanem ő maga az út,
aki által eljuthatunk az Atyához. Ha Krisztussal együtt élünk,
megismerjük és megvalósítjuk tanítását, akkor az Atya felé tart az
életünk. De ha eltávolodunk, elszakadunk Krisztustól, akkor elveszítjük
a célt, azaz életutunk is eltávolodik a mennyei Atyától. A zsidó
emberek számára az volt a végső életcél, hogy eljussanak Istenhez. Ezt
a mózesi törvény és annak megtartása által lehetett elérni. Jézus új
utat, új lehetőséget mutat, amikor azt állítja, hogy általa juthatunk
el az Atyához.
Fülöp apostolnak a kérdése arról árulkodik, hogy Jézus úgy beszélt az
Atyáról, hogy vonzóvá tette őt a tanítványok számára. Az
evangéliumokban sok helyen találkozunk azzal, hogy maguk a tanítványok
és az apostolok sem értik igazán, hogy mit akar Jézus mondani nekik.
Amikor Mesterük az Atyáról beszél, akkor nincs bennük ilyen
értetlenség, hanem felébred bennük a vágy, hogy az Atyához, az Atya
örök országába jussanak, ezért akarják megismerni az oda vezető utat.
Én törekszem-e arra, hogy eljussak a mennybe, az Atyához?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Elvinni a szeretetet, a te szeretetedet az
emberekhez, ez az apostoli lelkületet őrző Egyház feladata minden
korban és napjainkban is. Add, hogy közösségben, valódi
szeretetközösségben legyünk veled és egymással. Így válhatunk a
szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz
bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely ily módon jel
lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de
szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretetre. Az irántad való
szeretet adjon nekünk bátorságot és erőt az evangélium hirdetésére!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180503.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. május 2., szerda

[Napi e-vangelium] 2018-05-02

2018. május 2. - Szerda

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a
tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is
bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától,
ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok
a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő
termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem,
azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik
és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor
bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám,
hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés:
Jézus hasonlata a szőlőről nem előzmények nélküli az ószövetségben.
Izajás próféta könyvében arról olvasunk, hogy Izrael népe, a választott
nép Isten szőlőskertje, amelyet maga Isten gondoz (vö. Iz 5,1-7). Jézus
kissé más értelemben használja a képet, itt az ő és a tanítványai közti
kapcsolatot írja le. "Én vagyok az igazi szőlőtő" - mondja magáról.
Mind az egyének, mind a közösségek számára a természetfeletti élet
forrása Jézus. Őhozzá kell kapcsolódnunk annak érdekében, hogy Isten
kegyelme megnyilvánuljon az éltünkben. Mindennek hátterében a mennyei
Atya áll, akiről Jézus kijelenti, hogy ő a szőlőműves. Ezt úgy kell
érteni, hogy ő a kezdeményezője annak, hogy a Fiúisten megtestesüljön,
eljöjjön ebbe a világba, az emberek közé. Tehát az Atya mintegy
elülteti őt, a szőlőtőt ebben a világban, és az ő követői, az ő
tanítványai belőle, az ő küldetésének gyümölcseként nőnek ki. Az Atya
tevékenysége tetten érhető abban is, hogy a terméketlen vesszőket
lenyesi, a jól termőket pedig megtisztítja a még jobb termés
reményében.
A példázatban két felhívást fogalmaz meg Jézus, amelyek a benne való
megmaradásra és a gyümölcshozásra vonatkoznak, de ez a kettő szorosan
összetartozik. A keresztény ember legfőbb kötelessége, hogy kitartson
Krisztus mellett, megmaradjon az ő szeretetében, és ezáltal a
jócselekedetek gyümölcsét teremje.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben.
Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott
kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk,
amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted
átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a
szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt
minket egymással is. Egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te
bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod
nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre
belőlünk.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180502.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. május 1., kedd

[Napi e-vangelium] 2018-05-01

2018. május 1. - Kedd, Szent József, a munkás

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott
tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla:
"Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia
ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az
(unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is?
Honnét vette hát mindezt?" És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így
szólt: "Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és
otthonában." Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58
Elmélkedés:
Szent Józsefet, a munkást ünnepeljük a mai napon, aki a Szentírás
beszámolója szerint ács volt, s ezzel a mesterséggel biztosította a
Szent Család megélhetését. Mindennapi munkájával a gyermek Jézus és
Mária iránti szeretetét fejezte ki. Az evangéliumok nagyon keveset
árulnak el személyéről, csupán Jézus gyermekségtörténetében találkozunk
vele. Álombeli látomásban kap magyarázatot arra, hogy eljegyzett
felesége, Mária, miként várhat gyermeket, és utasításokat, hogy mit
kell tennie. József engedelmesen fogadja ezeket az isteni üzeneteket,
és mindent úgy tesz, ahogyan azt Isten kéri tőle. Szent József
elsősorban abban lehet példakép számunkra, hogy életünk minden
helyzetében fogadjuk el Isten szándékát, tegyük meg mindazt, amit Isten
kér tőlünk.
Másrészt abban is példamutató az ő élete, hogy munkánkat becsületesen
és lelkiismeretesen végezzük. Az így végzett munka mindig Istenhez visz
minket közelebb, mert folytatjuk az ő teremtő munkáját, jobbá tesszük a
világot. Ha valaki csupán megélhetési forrásnak és tehernek tekinti
munkáját, akkor aligha fog örömmel dolgozni. Inkább azt fogja keresni,
hogy ügyeskedéssel vagy mások becsapásával hogyan tud pénzt, minél több
pénzt keresni. Ez a lelkület távol áll a keresztény értékrendtől. Ne
csupán az elismerésért és az anyagi ellenszolgáltatásért dolgozzunk,
hanem találjuk meg a munkában az örömöt!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem
tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a
szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre,
hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján
felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi
szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha
ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg.
Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét
egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180501.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. április 30., hétfő

[Napi e-vangelium] 2018-04-30

2018. április 30. - Hétfő

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: "Aki ismeri és
teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt
Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam
neki." Júdás - nem a karióti - itt közbeszólt: "Uram, hogyan van az,
hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?" Jézus
így folytatta: "Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is
szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem
szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig,
amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött.
Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a
Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket
mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek."
Jn 14,21-26
Elmélkedés:
Jézus életének egyik fontos eleme a tanítás. Útja során betér a
zsinagógákba tanítani, az ünnepek alkalmával a jeruzsálemi templomban
szintén ezt teszi. Tanító beszédet intéz a néphez a hegyen vagy máskor
a tóról egy bárkából. Beszédmódja sok elemében megegyezik korának
tanítói módszerével, mégis több szempontból különbözik attól. A legfőbb
különbség abban rejlik, hogy miközben a hivatalos tanítók saját
véleményüket mondták a törvénnyel és a parancsokkal kapcsolatban, addig
Jézus azt hirdeti, amit a mennyei Atya rábízott. Az Atyától kapott
igazságot mondja el.
Ennek fényében sajátos értelmet nyer a mai evangélium kijelentése: "Aki
szeret engem, megtartja tanításomat" (Jn 14,21) - mondja Jézus. Aki
Jézust szereti, az a mennyei Atyát is szereti, hiszen az ő tanítását
tartja meg.
A szeretet nem csupán egy emberi érzés, hanem cselekedetekben
megvalósuló jóság. Isten emberek iránti szeretete sem csupán egy érzés,
hanem Krisztusban testet öltő valóság. A megtestesülés Isten
szeretetének a cselekedete. Jézus pedig azzal bizonyította szeretetét
az Atya iránt és irántunk, hogy véghezvitte a megváltást szenvedése és
halála által. Az igazi szeretet azt jelenti, hogy mindent oda kell adni
fenntartás nélkül. Ezt teszi Jézus, amikor odaadja az életét. E
végtelen szeretet indít engem arra, hogy szeressem Istent.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk, add, hogy készségesek legyünk befogadni az életet. Add, hogy
legyen bennünk erő, hogy fölemeljük fejünket, és föltekintsünk Jézusra,
akit értünk szegeztek keresztre. Add, hogy ne vesszünk el a hétköznapok
gondjaiban, hanem vegyük észre az odafönn-valókat. Add, hogy a
világosságban járjunk, ne pedig bűneink sötétségében. Köszönjük, hogy
Fiadban, Jézus Krisztusban az igazi Világosság jött közénk. Add, hogy
fölismerjük őt, neki szolgáljunk, ne pedig bálványoknak. Add, hogy
mindig úgy járhassuk életünk útját, hogy sose veszítsük szemünk elől:
egyedül te vagy az Úr, a mi Istenünk.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180430.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2018. április 29., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2018-04-29

2018. április 29. - Húsvét 5. vasárnapja

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Én vagyok az igazi
szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz
gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz,
megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a
tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is
bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától,
ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok
a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő
termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem,
azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik
és elégetik. Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor
bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám,
hogy bő termést hoztok, és a tanítványaim lesztek.
Jn 15,1-8
Elmélkedés:
Krisztushoz tartozunk
Magyarországon is egyre több helyen terjed az a szokás, hogy az
elsőáldozók fényképeit az ünnep előtt és után kihelyezik a templomban.
Ne ballagási tablóra gondoljunk, hanem sokszor még annál is
látványosabb formára. Például a Krisztust jelképező Oltáriszentség
rajza van középen, amelyet körbevesznek a gyerekek. Egy másik forma,
hogy az Egyház nagy hajójában vannak a gyerekek. Az is szép megoldás,
hogy egy teremben egy hatalmas asztal körül ülnek a gyerekek, középen
Jézussal, éppen úgy, mintha az elsőáldozók lennének ott az utolsó
vacsorán, amelyen az Úr először ajándékozta az Oltáriszentséget. Az
egyik plébánián pedig olyat készítettek, ahol egy igazi szőlőtőre
papírból tettek színes szőlőfürtöket, amelyeken az elsőáldozó gyerekek
arcképe volt. A megoldások közül ez utóbbi jól szemlélteti, hogy egy
gyermeknek, aki első szentáldozására készül, hogyan kell Jézushoz
kapcsolódnia: úgy, ahogyan a szőlőtőhöz kapcsolódnak a szőlővesszők és
a szőlőfürtök.
Ez a kép nem csak a gyermekekre, hanem a felnőttekre és minden
keresztény emberre is vonatkozik. A mai vasárnap evangéliumában éppen
erről tanít Jézus. Ezt mondja: "Miként a szőlővessző nem hozhat
gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem
maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem
marad, és én őbenne, az bő termést hoz."
A szőlő olyan növény, amelynek bőséges termése több dologtól is függ.
Természetesen függ az időjárástól, hiszen nem mindegy, hogy mennyi
napfényt és esőt kap, s az sem, hogy ezek az égi áldások mikor érik. A
termés másik feltétele az emberi munka, az odafigyelés. Ha a gazda nem
törődik a szőlőjével, akkor az könnyen elburjánzik. A szőlősgazda annak
tudatában dolgozik, hogy munkáját a zord időjárás, a fagy, egy jégeső
vagy heves vihar könnyen tönkreteheti.
Jézus kortársai ismerték a szőlővel kapcsolatos munkákat. A
példabeszédet hallva azonban nem csak a növénnyel kapcsolatos munkák
jutottak eszükbe, hanem más is. Az ószövetségi iratokban többször
szerepel ugyanis az a kép, hogy a választott nép Isten szőlőskertje. A
nép lelkileg terméketlen marad, ha nem tartja meg Isten parancsait. Ezt
a gondolatot azonban Jézus tanítása alapján továbbvihetjük. Az Egyház,
a krisztusi közösség Isten új szőlőskertje. A hívők, az Egyház tagjai
szoros kapcsolatban vannak a szőlőtővel, Krisztussal, illetve rajta
keresztül egymással. Két lényeges elem rejlik e képben. Egyrészt
Krisztusból merítjük az életet, tehát, ha leválunk róla, akkor
megszűnik az éltető forrás, elszáradunk és többé soha nem fogunk
termést hozni. Másrészt Krisztusnak köszönhetjük azt is, hogy
közösséget alkotunk, tehát ha tőle elszakadunk, akkor kiszakadunk a
közösségből is.
Honnan tudhatjuk, hogy valóban Krisztushoz tartozunk? A Krisztusban
való élet azt jelenti, hogy törekszünk az életszentségre, keressük
Isten akaratát és készek vagyunk engedelmeskedni neki. Az élő hitű
ember jellemzője továbbá, hogy hitét megvallja mások előtt, megvallja,
hogy Jézus életének az Ura. Egy következő jellemző az, hogy a közösség
többi tagjával is szeretetben él, azaz feléjük a szeretet érzésével és
jócselekedeteivel fordul.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, megváltó Jézusom, te azt kérted az utolsó vacsorán
tanítványaidtól, amikor megtörted a kenyeret, hogy "ezt cselekedjétek
az én emlékezetemre." Azt kéred tőlünk, hogy mindaddig, amíg el nem
jössz újra a földre, ismételjük meg újra és újra a kenyértörést és
együnk a megtört kenyérből. Köszönjük neked, Uram, hogy megalapítottad
az Eucharisztiát, és lehetőséget adtál számunkra arra, hogy veled, az
élő kenyérrel egyesülhessünk, újra és újra beköltözhess a szívünkbe!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180429.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum