2010. december 25., szombat

[Evangelium] 2010-12-25

2010. december 25. – Urunk születése – Karácsony – Pásztorok miséje

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az Úr
hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet és
a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok
elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott
rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent
mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták
nekik.
Lk 2,15-20


Elmélkedés:
A Karácsony Istené
December első napjaiban egy család látogatott meg és elmesélték, hogy idén
ősszel a sok eső miatt viszonylag keveset tudtak kirándulni. A vasárnapi
szentmiséről nem szoktak hiányozni és még az esőre vagy a rossz időre sem
szoktak hivatkozni, hogy emiatt nem tudnak elmenni a misére. A lelki épülés
mellett hétvégeken kirándulni szoktak. Egy ilyen őszi természetjárás közben
a Bakonyban találkoztak egy festővel, aki ügyes mozdulatokkal varázsolta a
tájat a vászonra. A festmények természetesen nem olyanok, mint a fényképek,
s ez így volt ebben az esetben is. A kiránduló család elcsodálkozott a
művészeti alkotás és a szemükkel látható táj különbségén, de úgy ítélték
meg, hogy ennek ellenére a festmény hűen tükrözi a valóságot, sőt, szinte az
évszakok változását is magába sűríti. A család nyolc esztendős kislánya,
Eszter, aki ugyan nem érthet még a művészethez, bátran megkérdezte a festőt,
hogy miért más van a képen, mint, ami látható. A festő egyszerű választ
adott az érdeklődő Eszternek: Azt is lefestem, ami a látható dolgok mögött
van. A kislány ekkor megjegyezte, hogy a látható dolgok mögött egy másik
valóság is rejlik, s ezzel mindannyian egyetérthetünk. A kérdés számunkra
csak az, hogy ki látja meg ezt a másik valóságot? Ki veszi észre ezt a másik
világot? Hogyan látható meg egyáltalán ez a szemmel láthatatlan valóság? Úgy
gondolom, hogy sok esetben a művészek láttatják meg velünk ezt a titokzatos
világot, más esetekben pedig a művészethez talán nem értő, de a lényeget
példásan felismerő gyermekek lehetnek a segítségünkre.
Karácsony ünnepén szeretnénk a látható események mögé nézni, szeretnénk az
ünnep lényegét megérteni. Ebben talán ugyanaz a kíváncsisággal teli
érdeklődés vezet minket, mint ami a betlehemi pásztorokban is élhetett.
Először is nézzük azt, ami látható! Az éjféli szentmise és a karácsony napi
reggeli szentmise, a pásztorok miséjének evangéliuma röviden és egyszerűen
írja le Jézus születésének történetét. Az angyalok éjnek idején hírt hoznak
a pásztoroknak, hogy megszületett Betlehem városában egy gyermek, az
Üdvözítő. Ők egymást bíztatva elindulnak, hogy lássák mindazt, amit
megtudtak az angyali jelenés során és lássák a gyermeket.
A látható események mögé nézve, és ez már a hit cselekedete részünkről,
felfedezhetjük az isteni szeretet titkát, az isteni szeretet titokzatos
világát. A mennyei Atya elküldi Fiát emberi világunkba, hogy mi soha ne
érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk, hogy velünk az Isten. A
betlehemi Gyermekben a hit szemével nézve felismerhetjük Megváltónkat és
Üdvözítőnket. Ez a Gyermek hozza el számunkra a békességet és a boldogságot,
és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott
békesség és szeretet nélkül nincs Karácsony. A kis Jézust nem tudja
helyettesíteni a gazdagon feldíszített fenyőfa, a hóesés gyönyörű látványa,
de még a legszebbnek tűnő ajándék sem. Korunk legnagyobb tragédiája éppen
az, hogy Isten helyébe bálványok egész sorát tették és sajnos a Karácsony
sem kivétel. Mindenféle látványos dolgokkal és értékes ajándékokkal
próbálják egyesek helyettesíteni a szeretetet. Pedig Isten, aki maga a
szeretet nem helyettesíthető senkivel és semmivel. És a Karácsony Istené.
© Horváth István Sándor
2009. december 25. – Urunk születése – Karácsony – Ünnepi mise
Evangélium
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot
tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt
a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról. Az
Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson
minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem
ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak
azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek;
azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából,
és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté
lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya
Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot
tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de
megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi mindannyian az ő
teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által
kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta; Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő
nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18
Elmélkedés
Észrevehető szeretet
Öt esztendővel ezelőtt, néhány nappal a Karácsony ünnepét megelőzően Rómából
utaztam haza Magyarországra. A repülőtérre kiérve kellemetlen hír fogadott,
a járat öt óra késéssel indul. Ennyi időt nem szoktam semmittevéssel
elfecsérelni, de egy repülőtéren nem sok lehetősége van az embernek, ezért
imádkozni kezdtem, illetve arról gondolkozni, miről beszéljek majd a
karácsonyi szentmisén. Kis idő után felfigyeltem egy várakozó anyukára és
hat-hét év körüli kislányára. Beszédjükből ítélve lengyelek lehettek, a
kislány neve idegenül hangzott, de ha magyarok lettek volna, biztosan
Eszternek hívták volna. A fiatal édesanya gyermekével játszott. A kislány
többször körbefutotta a padokat, majd visszatért anyukájához, ilyenkor
megölelték egymást, egymásra mosolyogtak és az anya megsimogatta gyermeke
arcát. Érzékelhető volt kettejük egymás iránti szeretete. Legalábbis
számomra, aki türelmesen várakoztam, csendesen imádkoztam, észrevehető volt
ez a szeretet. Akik türelmetlenül szaladgáltak vagy idegeskedtek a járatuk
késése miatt, aligha vették észre ezt a szeretetet, az anya szeretetét
gyermeke iránt és a kislány szeretetét édesanyja iránt.
Minden ünnep, jelen esetben a Karácsony ünnepe megállít minket. Nem azért,
hogy semmittevéssel töltsünk órákat és napokat, hanem azért, hogy legyen
időnk az elcsendesedésre, és legyen lehetőségünk észrevenni a szeretetet. A
karácsonyi napokban szemünk a betlehemi istállóra, a városszéli barlangra
szegeződik. Elcsodálkozunk a szegényes környezeten, az Isten Fiához szinte
már méltatlan helyen és az újszülött közelében lévő állatokon. Mindezeknek
persze jelentősége van. A szegényes körülmények, a jászol szalmája jelként
szolgált a pásztoroknak és nekünk is. S bár a hely, az állatok istállója
méltatlannak tűnhet, Isten számára nincs méltatlan hely a földön. Mindenhol
megszületik, mindenütt jelen van, mindenhol él, ahol emberek élnek a földön
és szeretetre vágynak. Pillanatnyi csodálkozásaink után pedig észrevehetjük
az édesanyát, Máriát és gyermekét, a kis Jézust. S rögtön észrevehetjük
kettejük szeretetét. Mária szeretetét újszülött gyermeke iránt, s a gyermek
szeretetét édesanyja iránt. Kettejük kölcsönös szeretetét inkább az imént
felidézett repülőtéri tapasztalatom miatt említem elsőként, de valószínűleg
nagyon félresiklanánk és nem értenénk meg a karácsonyi titok lényegét, ha
azt gondolnánk, hogy a mostani ünnep csupán Máriának és a kis Jézusnak a
szeretetéről tanúsodik. Kétségtelen, hogy ez is jelen van, ez is fontos, ez
is észrevehető számunkra. Rögtön észre fogjuk venni, hogy kettejük
szeretetében is sokkal több van, mint amit első pillanatban gondolunk.
Emellett ugyanis érdemes észrevennünk Isten szeretetét, hiszen Jézus világra
jötte ennek ragyogó jele és szembetűnő bizonyítéka. Sokszor emlegetjük, hogy
a karácsony a szeretet ünnepe. De ha ezalatt csupán azt értjük, hogy az
emberek egymás iránti szeretetét, a családtagok szeretetét ünnepeljük, akkor
nagyon múlékony lesz a szeretet megtapasztalásakor érzett boldogságunk. A
karácsony mindenekelőtt Isten szeretetéről szól, az ő örökké tartó
szeretetéről. Isten szeretetből lesz emberré, szeretetből vállalja az emberi
életet és sorsot, szeretetből jön el közénk. Karácsonykor Isten szeretetét
ünnepeljük, amely Jézus Krisztus születésében nyilvánvalóvá, észrevehetővé,
láthatóvá válik az emberek számára. Karácsonykor Isten szeretetét
ünnepeljük, amely minden embernek szól, s amelyből minden emberek közti
szeretetkapcsolat ered. A betlehemi gyermek édesanyja felé irányuló
szeretetében benne rejlik Isten minden ember felé, minden édesanya, minden
édesapa és minden gyermek felé irányuló szeretete is. A másik oldalról nézve
pedig azt mondhatjuk, hogy Máriának, az édesanyának gyermeke iránti
szeretetében benne foglaltatik az egész emberiség szeretete, mindannyiunk
szeretete Isten felé, ezért mondtam az imént, hogy kettejük szeretete sokkal
mélyebb, mint azt első pillanatban gondoljuk. Vegyük észre és ünnepeljük
Isten szeretetét!
(Horváth István Sándor)


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te eljöttél emberi világunkba, hogy megmutasd
számunkra Isten szeretetét, az örökké tartó és a minket boldoggá tevő
szeretetet. Az angyalokkal és a pásztorokkal együtt mi is hirdetni akarjuk
jelenlétedet és szereteted jelenlétét a világban. Hozz békét a földre! Hozz
békességet szívünkbe!

________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim, az evangélium listán!
Megköszönve a karácsonyi jókívánságokat jelzem, hogy karácsonyi üzenetem itt
hallgatható meg:
http://zalalovo.plebania.hu/list/news/Karacsonyi_uzenet_2010.
Boldog Karácsonyt!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 24., péntek

[Evangelium] 2010-12-24

2010. december 24. - Péntek

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét;
erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint
szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az
ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal
irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet
Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem
nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk:
szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az
Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79


Elmélkedés:
A műholdas helymeghatározó eszközök korában sem bontják le a
világítótornyokat, amelyek évszázadok óta a biztos irányt mutatják fényükkel
a hajósoknak. A fény segít bennünket a tájékozódásban, az eligazodásban és a
helyes út megtalálásában. Szükségünk van az iránymutató világosságra, főleg
akkor, ha eltévedünk, vagy idegen környezetben vagyunk, mert a sötétben
elveszítjük biztonságérzetünket és bizonytalanul keresgélünk.
Jézus születése fogja beragyogni a mai éjszakát. A Gyermek, Mária fia, aki
ezen az estén megszületik Betlehemben és a te szívedben, az isteni kegyelem
fényét hozza el a mennyből, hogy megtörje a bűn sötétségét a földön. Jézus
tündöklő fénye mutatja meg nekünk az irányt a mennybe. Kövesd a betlehemi
csillag fényét, hogy megtaláld Jézust, életed igazi világosságát!
© Horváth István Sándor
2010. december 25. – Urunk születése - Karácsony – Éjféli mise
Evangélium
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.
Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai
Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket
várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje
gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba
fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége
beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne
féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek.
Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz
nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve." Az
angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt
zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú
embereknek!
Lk 2,1-14
Elmélkedés
Látni a láthatatlant
Gárdonyi Géza: Hallatlan kíváncsiság című novelláját olvastam a napokban. A
történetben egy kisfiúnak meghal az ikertestvére. Janika számára nagy
veszteség Pistuka távozása, hiszen egyetlen órát sem bírtak ki korábban
egymás nélkül. Miért halt meg, kérdezi szüleit, akik ezt válaszolják: Azért,
hogy angyalka legyen. Ő ugyan nem érti egészen ezt a választ, de megjegyzi
örökre, mert a gyerekeknek jó érzékük van a fontos dolgok megjegyzéséhez és
összekapcsolásához. Pár hónap múlva eljött a karácsony. Janika türelmetlenül
várja az ebéd végét, s hogy végre este legyen és láthassa a karácsonyfát meg
az ajándékokat. A legszívesebben mindjárt ebéd után bemenne a szobába, ahol
a feldíszített fa állni szokott, de még nem szabad. A szülei nyugtatják: A
kis Jézus még nem érkezett meg, de az angyalkák már itt vannak és
készülődnek. Az angyalkák már itt vannak? – csillan fel a kisfiú szeme, s
ettől kezdve aztán végképp nem lehet nyugtatni. Miközben az apuka bent van a
titokzatos szobában, ő próbál a kulcslyukon bekukucskálni, fülét az ajtóhoz
szorítva hallgatózik, s amikor nyílik az ajtó, a résen át akar belesni a
szobába. Édesapja már-már elveszti türelmét: „Hallatlan kíváncsiság! Az
angyalkák ezt nem tűrik! Nem szabad!" – mondja fiának. De a kisfiú nem
tágít, kérlelni kezdi apját, hogy benézhessen a szobába. Egész testében
reszket, a szeme csupa tűz és esdeklés: „Csak egy igen picit benéznék, csak
azt nézném, hogy hátha köztük van a Pistuka".
Látni a láthatatlant. Látni akarni a láthatatlant. A gyerekek esetében azt
mondjuk, hogy ez hallatlan kíváncsiság, a felnőttek esetében pedig emberi
lényünk, szívünk és lelkünk legmélyéről feltörő érzés és vágy. Látni a
láthatatlant. Látni a láthatatlan Istent. S mi nem nyugszunk bele, hogy nem
teljesülhet a vágyunk. És Isten beteljesíti legnagyobb kívánságunkat,
teljesíti legszebb vágyunkat: megláthatjuk az Istent. Megláthatjuk őt, aki
gyermekként születik meg. A láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg a
világban. Ezt ünnepeljük Karácsonykor. Jézus Krisztus megszületik
Betlehemben és e Gyermekben megláthatjuk, felismerhetjük Istenünket.
Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik éjszaka
megjelennek a betlehem környéki pásztoroknak. A pásztorokat a váratlan
angyali jelenés láttán félelem és rémület tölti el. Arra felkészültek, hogy
éjszaka vadállatok támadják meg a nyájat vagy rablók érkeznek, de arra nem
számítottak, hogy angyalok jelennek meg nekik. Félelmükre felfigyelve szól
az angyal: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek" (Lk 2,10). Ez a jó hír, z az örömhír nem csupán a
pásztoroknak, hanem nekünk is szól. Az ünnep alkalmával múljanak el
félelmeink, szűnjenek meg aggodalmaink, hogy az Istentől származó öröm
betölthesse életünket! A várakozás ideje, a készület időszaka lezárult,
eljött az ünneplés és az örvendezés ideje. Az örvendezés okát szintén az
angyaltól tudták meg a pásztorok és tudjuk meg mi is: „Ma megszületett a
Megváltótok, az Úr Krisztus" (Lk 2,11). Az angyali hírt hallva a betlehemi
pásztorokhoz hasonlóan mi is elindulunk, hogy felkeressük a Gyermeket,
akinek születése a mindenható Isten dicsőségéről tanúskodik, s akinek
világra jötte békét hoz a földre minden jóakaratú embernek.
A gyermekek egyszerűen gondolkoznak. Látni akarják legjobb barátjukat. Látni
akarják azt, aki őket a legjobban szereti. Ez a gyermeki lelkület legyen
bennünk, hogy 2010. Karácsonyán mindannyian láthassuk Isten Fiát, Jézus
Krisztust!


Imádság:
Urunk, Jézus, születésed híre a legnagyobb örömhír számunkra, amely igazi
békét és reményt ad nekünk. Szegényen érkeztél, hogy gazdaggá tegyél minket,
önmagaddal gazdagíts bennünket. Tölts el bennünket szereteteddel, és te, aki
emberré lettél, mutasd meg nekünk, hogyan kell emberként élnünk, hogy
életünk Istennek tetsző legyen.

________________________________
\
Aktuális:
Kedves Barátaim, az evangélium listán!
Megköszönve a karácsonyi jókívánságokat jelzem, hogy karácsonyi üzenetem itt
hallgatható meg:
http://zalalovo.plebania.hu/list/news/Karacsonyi_uzenet_2010.
Boldog Karácsonyt!
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 23., csütörtök

[Evangelium] 2010-12-23

2010. december 23. - Csütörtök

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült. Szomszédai
és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt
örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a
gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De anyja ellenezte:
„Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen senki sincs a
rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre atyjától, hogyan akarja
őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a
neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és
megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta Istent. Akkor félelem
szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg az egész hegyvidéken
erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla, elgondolkodva mondta:
„Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr van vele."
Lk 1,57-66


Elmélkedés:
Életünk sokszor egy hajszálon függ – mondják az emberek. A hívő inkább azt
mondja, hogy élete Isten kezében van. Neki köszönhetjük világrajöttünket és
az ő irgalmának köszönhető, hogy eljuthatunk az üdvösségre halálunk után.
Vegyük észre, hogy mennyire irgalmas az emberiséggel az Atya! Elküldi
követeit, a prófétákat, s az idők teljességében egyszülött Fia jön közénk a
földre. Az advent mindig az Atya szeretetére és irgalmára emlékeztet minket.
A Betlehemben megszülető Jézus személyében testet ölt az irgalom. Jézus
messiási küldetése az, hogy az Atya irgalmát földközelbe és emberközelbe
hozza.
Amikor a kis Jézus jászla mellé térdelünk, lássuk meg, hogy milyen irgalmas
hozzánk az Isten! Az ő irgalmától és könyörületétől függ üdvösségünk.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 22., szerda

[Evangelium] 2010-12-22

2010. december 22. - Szerda

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent: „Magasztalja
lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert tekintetre
méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak hirdet engem
minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő
neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az alázatosakat. Az
éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint
atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak mindörökre!" Mária ott maradt
még körülbelül három hónapig, azután visszatért otthonába.
Lk 1,46-56


Elmélkedés:
Az isteni irgalmasság nem egyes nemzedékek kiváltsága, hanem minden kor
emberére kiterjed. Korunk emberiségének oda kell figyelnie erre az
irgalomra, amely jelen van a világban. De ne maradjunk külső szemlélői az
irgalomnak, hanem engedjük, hogy részesévé váljunk, amikor Isten megbocsátja
bűnünket.
Ne zárjuk el magunkat isten megbocsátásától! A bűnbánat és a szentgyónás
megnyitja számunkra az irgalom végtelen forrását, hogy a bűn mélységéből az
isteni magasságba emelkedhessünk. Isten irgalmassága fénysugárként átragyog
bűneinken és megtisztítja lelkünket.
Már csak pár nap, néhány lépés, hogy találkozzunk a Megváltóval, aki
megszabadítja a világot bűneitől. Karácsony azt jelenti számunkra, hogy
velünk az Isten, velünk az Isten irgalma!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be művedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 21., kedd

[Evangelium] 2010-12-21

2010. december 21. - Kedd

Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik
városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a
magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott
neked!"
Lk 1,39-45


Elmélkedés:
Az angyal hírül viszi Máriának Isten üzenetét, és elmondja, hogy gyermeke
fog születni. Mária hitt az angyali szónak és hittel igent mondott Isten
akaratára, hogy tőle szülessék meg a világ Megváltója. E hit miatt nevezi őt
boldognak az evangélium. Az ígéret, a jövendölés beteljesült Mária életében.
Jézus bennünk is jelen akar lenni. A mi lelkünkben is meg akar születni az
Úr. Boldogok vagyunk, ha hiszünk abban, hogy Jézus bennünk is megszülethet
és mi újjászülethetünk Őbenne. Boldogok vagyunk, ha hiszünk a szemünknek, és
követjük a csillag fényét. Boldogok vagyunk, ha hiszünk a fülünknek, és az
angyali szót meghallva elindulunk a betlehemi jászol felé.
Induljunk el a hit útján! Hitünk beteljesedését láthatjuk meg a karácsony
éjjelén születő Gyermekben!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 20., hétfő

[Evangelium] 2010-12-20

2010. december 20. - Hétfő

Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten elküldte
Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt
egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az
angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr
veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!" Ennek hallatára Mária
zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal
azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert
íme, gyermeket fogansz méhedben és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni!
Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Uralkodni fog Jákob házán
mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor megkérdezte az
angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?" Az angyal
ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és a Magasságbeli ereje
borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, aki tőled születik: Isten Fiának
fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is gyermeket fogant öregségében,
sőt, már a hatodik hónapban van, bár magtalannak tartják az emberek,
Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr
szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!" Ezután az angyal
eltávozott.
Lk 1,26-38


Elmélkedés:
Jézust a Magasságbeli Isten Fiának nevezi az angyal a megtestesülés
hírüladásakor. Jézus születése leereszkedés, a menny földre szállása. A
láthatatlan Isten látható alakban jelenik meg köztünk. Egy szűz méhe magába
fogadja és később egy jászol körülöleli a végtelen Istent, aki hatalmasabb
mindennél.
Miközben az ember égre törő tornyokat épít, hogy egyre magasabbra jusson és
meghódítsa az eget, Isten lejön közénk a földre. Elérhető közelségbe kerül
hozzánk. És mi letekintünk erre a jászolban fekvő Gyermekre, aki magához
vonzza pillantásainkat. Úgy nézzük Őt, mint akit az ég küldött a földre,
hogy magával vigyen bennünket a földről az égbe.
A karácsonykor született Jézus végigjárja az emberi élet útját, hogy
megmutassa nekünk az Istenhez vezető utat, az üdvösség útját. Induljunk
vele!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2010. december 19., vasárnap

[Evangelium] 2010-12-19

2010. december 19. – Advent 4. vasárnapja

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek.
Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant
méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt
megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen
töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József,
Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant
élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő
váltja meg népét bűneitől."
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten".
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24


Elmélkedés:
Lépjetek be és lássátok!
Kispap koromban szívesen olvastam a katolikus hitre tért tudósok, művészek
és más hírességek életrajzát. Emlékszem többek között egy angol származású
íróra, akinek a nevét most idő hiányában nem kerestem meg, de talán nem is
neve a fontos. Ő anglikán vallású családban született, de tizenhat
esztendősen elhagyta hitét. Gyermekkorában inkább felszínes volt
vallásossága, ezért aztán oly könnyen vetette le ősei hitét, mint egy kinőtt
kabátot szokás levetni. Tíz évig tartó hitetlen életmód után tért meg, de
nem az anglikán vallásba tért vissza, hanem a katolikus Egyházba kérte
felvételét. Később sokszor megkérdezték tőle anglikán ismerősei és régi
barátai, hogy milyen a katolikus Egyház? Nagyon megjegyeztem a történetéből,
hogy ilyenkor mindenkinek ezt a választ adta: „Lépjetek be és lássátok!"
Advent negyedik vasárnapján, a karácsonyi ünnep kapuján, mintha csak egy égi
hang szólna hozzánk: „Lépjetek be és lássátok!" Adventi utunkat végigjárva
lépjünk be a betlehemi barlangba és lássuk a Gyermeket! De miként az
anglikán vallásból sem tér át mindenki a katolikus hitre, s ahogy a
gyermekkorukban csupán felszínes vallásosságig jutottak sem lépik át
valamennyien a meggyőződéses hit határát, ugyanúgy sokak maradnak csupán
külső szemlélői a karácsony ünnepének. Az ünnepi órákban értetlenül állnak
majd, a karácsony elmúltával pedig siránkoznak, hogy a mai karácsonyok már
nem az igaziak. Napjainkban is beteljesednek azok a szavak, amelyeket Szent
Máté evangéliumának elején olvashatunk: „A világosság a világba jött, de
mégsem ismerte fel a világ" (Jn 1,10). Nem lépnek be a Isten titkainak
világába és nem akarnak látni.
Az utolsó adventi vasárnap evangéliuma segít minket, hogy közelebb kerüljünk
a karácsony titkához, a megváltás titkához, Isten titkához. Mária
jegyesének, Józsefnek az álmából megtudjuk, hogy a gyermek a Szentlélek
közreműködésének köszönhetően fog megszületni. Az álomban hallott angyali
szó elárulja továbbá, hogy a születendő gyermek váltja meg a népet bűneitől,
azaz ő a Megváltó. Az álom leírását követően Szent Máté Izajás próféta
jövendölését idézi, amelyből megismerjük, hogy szűztől születik a megváltó,
akit Emmanuelnek fognak hívni. A Gyermek születése bizonyosságot hoz nekünk,
embereknek, hogy velünk az Isten, aki nem hagy el minket.
A mai vasárnapon, néhány nappal az ünnep előtt, tisztázzuk szívünk
szándékát! Mit várunk a karácsonytól? Mit várunk az ünneptől? Nyugalmat,
pihenést, szabadidőt a decemberi rohanás és az egész évi munka után?
Kellemes érzéseket, amelyeket talán boldogságnak érzünk? Vagy talán a
gyermekkori élmények feléledését várjuk? Esetleg megelégszünk néhány
ajándékkal, amit családtagjainktól kapunk? Mit várunk a karácsonytól? Kit
akarunk látni? Kivel szeretnénk találkozni?
A Karácsony az Isten-látás ünnepe. Ilyenkor minden szem, minden hívő ember
szeme a jászolra szegeződik. Még az utolsó adventi napokban is oly sok
minden vonja el figyelmünket a lényegről, a Gyermekről, az igazi
Világosságról. Ne engedjünk a csábításnak! Lépjünk be hittel a betlehemi
barlangba és lássunk! Hallgassunk az isteni küldöttekre, ismerjük fel az
isteni jeleket, szívleljük meg Isten üzenetét! Lépjünk be és lássunk!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézusunk! Az ünnep kapujában állva nem gondoljuk azt, hogy méltók
vagyunk jöveteledre és a veled való találkozásra. De kifejezzük vágyunkat,
irántad való vágyakozásunkat, a szeretet utáni igaz vágyunkat. Látni
szeretnénk téged, s szeretnénk felismerni benned Megváltókat és
Üdvözítőnket!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum