2013. január 5., szombat

[Evangelium] 2013-01-05

2013. január 5. – Szombat

Abban az időben, amikor Jézus Galileába készült, találkozott Fülöppel.
„Kövess engem!" – mondta neki. Fülöp Betszaidából származott, András és
Péter városából. Amikor találkozott Nátánáellel, közölte vele:
„Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak: a názáreti
Jézust, József fiát." „Jöhet-e valami jó Názáretből?" – kérdezte Nátánáel.
„Jöjj, nézd meg!" – felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel
közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne
kétszínűség!" Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?" Jézus így
felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt."
Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael
Királya." Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a
fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél." Majd így folytatta:
„Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és
Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett."
Jn 1,43-51

Elmélkedés:

András és János Keresztelő János tanúságtételének hatására, de saját
elhatározásukból, saját döntésükből lettek Jézus tanítványai, ahogyan
erről tegnap olvastunk. Nem hívja őket senki, mégis elindulnak. A mai
részben Jézus szólítja meg Fülöpöt. Személyes meghívás ez, amely a
későbbiekben többször megismétlődik majd, főként egyszerű halászok felé.
Az Úr tanítványainak köre ilyen személyes megszólítások, meghívások
alapján kezd növekedni.
Elsőként Fülöpre figyelünk. Jézus így szól hozzá: „Kövess engem!" (Jn
1,43). Ekkor érdekes dolog történik. Fülöp azonnal elmegy, hogy szóljon
Nátánáelnek, azaz egy másik embert hív Jézushoz, hogy ő is tanítványa
legyen. Fülöp hívása egyúttal hitvallás is arról, akinek éppen most lett
követője és tanítványa: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták
szólnak: a názáreti Jézust" (Jn 1,45). Nátánáel kételkedve kérdez vissza:
„Jöhet-e valami jó Názáretből?" Fülöp így szól: „Jöjj, nézd meg!" (Jn
1,46). Ebben a válaszban a hit fontos jellegzetességét fedezhetjük fel,
mégpedig azt, hogy erősebb a kételkedésnél. A hívő ember szilárd
meggyőzése, és e meggyőződés melletti kiállása képes legyőzni a
hitetlenségben élőket. Képes megmutatni számukra a hit útját. Gyere, nézd
meg személyesen! – mondja Fülöp Nátánáelnek. Gyere, és győződj meg arról,
amiről beszélek neked! Utána majd eldöntheted, hogy igazat mondtam-e. Az
evangélista ugyanazokat a szavakat adja Fülöp szájába, mint amit maga
Jézus mondott korábban annak a két tanítványnak, akik a Keresztelő
tanúskodására indultak utána.
Talán nekem is pontosan ezekkel a szavakkal kellene Jézushoz hívnom
másokat: Gyere és nézd meg őt! Talán éppen ma indíthatok el valakit ezen
egyszerű szavakkal a hit útján.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130105.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 4., péntek

[Evangelium] 2013-01-04

2013. január 4. – Péntek

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt
meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten
Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni
kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
megkérdezte: „Mit kívántok?" Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit
jelent, hogy Mester – hol laksz?" „Jöjjetek, nézzétek meg!" – mondta
nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt
Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a
Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte Jézushoz. Jézus
rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak,
azaz Péternek fognak hívni."
Jn 1,35-42

Elmélkedés:

Keresztelő Szent János tanúságtételét követően annak eredményéről tudósít
a mai evangélium. János két tanítványa nyomban Jézus után ered. Az egyikük
András, a másik pedig maga János evangélista, aki leírta a történetet.
Felébred bennük a vágy, hogy annak követői legyenek, akiről János azt
vallotta, hogy ő az Isten Fia. Mielőtt a két tanítvány társaként magunk is
Jézus után indulnánk, egy gondolat erejéig érdemes visszapillantanunk
Jánosra. Nincs benne féltékenység amiatt, hogy tanítványai közül ketten új
mestert választanak maguknak, hiszen éppen az volt a küldetése, hogy a
Jézushoz, a Megváltóhoz vezető utat előkészítse. Nem akarja egyetlen
percig sem marasztalni őket, hanem engedi, hogy elinduljanak. János
tanúságtétele tehát eredményes, ettől kezdve a háttérbe húzódik, mert
Jézus személye fontosabb az övénél.
Mit gondolhatott magában a Jézus nyomába szegődő két tanítvány? Mit
várhattak tőle? Biztosan tele volt a fejük ezernyi kérdéssel, és tele volt
a szívük a megismerés vágyával. Amikor Jézus váratlanul megfordul és
szándékukról kérdezi őket, hirtelen zavarodottságukban a lehető
legegyszerűbb kérdés jut csak eszükbe: „Mester, hol laksz?" (Jn 1,38).
Magam elé képzelem Jézus arcát, aki magában mosolyoghatott: Hát csak ez
jut eszetekbe? Nem tudtatok jobbat kitalálni? Tényleg arra vagytok csak
kíváncsiak, hogy melyik házban lakom? Dehogy! Sokkal többet szeretnétek ti
ennél! Meg akartok ismerni engem. A tanítványaim akartok lenni, ezért
szólítottatok Mesternek. Hát gyertek, megmutatom nektek a házat, megosztom
veletek életemet!
Talán ilyesfélét gondolhatott Jézus, aki ma hozzám fordul, s tőlem
kérdezi, hogy mit szeretnék. Uram, nem a lakcímedre vagyok kíváncsi, hanem
veled szeretnék élni!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg.
Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk
jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden
cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük
jelenlétedet.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130104.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 3., csütörtök

[Evangelium] 2013-01-03

2013. január 3. – Csütörtök

Abban az időben, amikor Keresztelő János látta, hogy Jézus közeledik
feléje, így szólt: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ő
az, akiről azt mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert
előbb volt, mint én. Én sem ismertem őt, de azért jöttem, és azért
keresztelek vízzel, hogy megismertessem őt Izraelben." János azután így
folytatta tanúságtételét: „Láttam, hogy az égből, mint egy galamb, leszáll
rá a Lélek, és rajta marad. Én sem ismertem őt, de aki küldött, hogy
vízzel kereszteljek, az mondta nekem: Akire látod, hogy rászáll a Lélek,
és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. Én láttam, és tanúskodom
arról, hogy ő az Isten Fia!"
Jn 1,29-34

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium folytatásaként ma részletesebben olvashatunk
Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtételéről. Három kijelentést
tartalmaz ez a tanúskodás.
Elsőként ezt mondja János: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ
bűneit!" (Jn 1,29). Jézus a Megváltó, az ő küldetése az, hogy
megszabadítsa az embereket a bűntől. Az Isten Báránya kifejezés világos
utalás Jézus áldozatára, aki feláldozza magát a kereszten. Az ő áldozata
hozta meg számunkra az Istennel való kiengesztelődést, bűneink bocsánatát.
János második fontos kijelentéséből megtudjuk, hogy Jézus a Szentlélekkel
fog majd keresztelni. Ez arra való utalás, hogy a vízzel történő
megkeresztelkedés után, amely az Istennel való élet kezdete, a
Szentlélekben való megkeresztelkedés, megerősítés az Istennel való életet
teszi teljessé bennünk. A Szentlélek egészen tisztává tesz bennünket,
amely lelki megtisztulás az isteni élet feltétele. Arra indít bennünket,
hogy életünket egészen Istennek adjuk.
A harmadik, s minden bizonnyal a leglényegesebb kijelentés János részéről
így hangzik: „Én láttam, és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!" (Jn
1,34). János a Szentlélek Jézusra ereszkedését látta, s ez volt számára az
a jel, amely meghozta annak hitbeli felismerését, hogy Jézus az Isten Fia.
Jézust látni még nem jelenti a hitet számomra. A hit új látásmódot jelent.
Azt, hogy a jelekben felismerek valami egészen újat. E jelek új irányba,
Isten felé fordítják az életemet. A hit útja nem vezethet más irányba,
csak Isten felé.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, te felbecsülhetetlen ajándékot helyeztél életünkbe. Mindenkinek
fölajánlod a lehetőséget, hogy jelenléted fényének tükre lehessen. A
Szentlélek által szereteted szándékát nem kőtáblákra, hanem szívünk
mélységeibe vésed. És lelkünket betöltő békességed által képessé teszel
minket arra, hogy szebbé tegyük mindazok életét, akiket reánk bíztál.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130103.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 2., szerda

[Evangelium] 2013-01-02

2013. január 2. – Szerda

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek
hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?" Erre megvallotta,
nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás." Ezért
megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?" „Nem vagyok" – felelte.
„A próféta vagy?" Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor
ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit
mondasz magadról?" János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok:
Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem
te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt:
„Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki
utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." Ez
Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés:

Az egykori zsidó vallási vezetők nem mentek személyesen Keresztelő
Jánoshoz, hanem szolgáikat küldték hozzá. Azért szeretnének tisztán látni
személyével kapcsolatban, mert hallottak arról, hogy tömegek mennek hozzá
a pusztába prófétai szavait hallgatni és megkeresztelkedni. Kezdeti
távolságtartásuk már előrevetíti, hogy miként fognak viszonyulni János
tevékenységéhez. „Ki vagy te?" (Jn 1,19) – hangzik a kérdés János felé,
aki tulajdonképpen nem is válaszol erre a kérdésre. Inkább arról kezd el
beszélni, akinek az előhírnöke. Önmagáról legfeljebb annyit árul el, hogy
milyen kapcsolatban áll a Messiással, az ő érkezését készíti elő. János
cselekedeteiben egyesek joggal fedezték fel a messiási idők jeleit. A
pusztában él, rendkívül egyszerű módon táplálkozik és öltözködik. De János
nyíltan megvallja, hogy nem ő a Messiás. Ki vagy te? Talán Illés vagy? A
próféta vagy?– hangzik ismételten a kérdés, de ő mindannyiszor nemmel
válaszol. Ezt követően János nagyon röviden a hamarosan megérkező Jézusról
beszél.
A keresztény tanúságtétel fontos elemére vezeti gondolatainkat János
tanúskodása. Ne értékeljük túl önmagunkat, feladatunkat, munkánkat!
Krisztushoz viszonyítsuk életünket! Róla beszéljünk! Hozzá vezessük a
keresőket! Az ő tanítását hirdessük az igazságra szomjazóknak! Életemnek
Krisztus a forrása. Életem őrá mutat, ő a viszonyítási pont. Azt, hogy ki
vagyok, egyedül az határozza meg, hogy milyen kapcsolatban vagyok
Jézussal. Ő alakítja személyiségemet, ő adja hitem növekedését. Jézus
éljen és növekedjen bennem!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szent Atyánk, tekints erre az emberiségre, amely az első lépéseket teszi
meg az új évezredben. Életére még erősen rányomja bélyegét a gyűlölet, az
erőszak, az elnyomás, de az igazságosság, az igazság és a kegyelem iránti
éhség még nem tűnt el sok ember szívéből, akik várják, hogy valaki elhozza
a megváltást, amelyet te Fiad, Jézus által vittél végbe.
Boldog II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130102.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. január 1., kedd

[Evangelium] 2013-01-01

2013. január 1. – Kedd, Szűz Mária, Isten Anyja (Újév)

A pásztorok sietve elindultak, és megtalálták Máriát, Józsefet és a
jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték mindazt, amit már
korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a
pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran
elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és
magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak, pontosan úgy,
amint (az angyalok) előre megmondták nekik. Azután eltelt nyolc nap, és
körülmetélték a Gyermeket. A Jézus nevet adták neki, mert így nevezte őt
az angyal, mielőtt még anyja méhében megfogant volna.
Lk 2,16-21

Elmélkedés:

Mária, példaképünk a hit útján
A karácsonyi időszak szép ünnepeként Máriára, Isten Anyjára figyelünk a
mai napon. A karácsonyi örvendezés során az Egyház nem feledkezik meg az
édesanyáról, akinek közreműködése, Isten akarata előtti teljes meghajlása
szükséges volt ahhoz, hogy a Megváltó megszülethessen. Most mi is gyermeki
szeretettel fordulunk Jézus édesanyjához, aki nagy szeretettel fordul
minden édesanyához és gyermekhez.
Az evangéliumban arról olvashatunk, hogy az angyali üzenetet hittel fogadó
pásztorok Betlehembe érvén elbeszélik csodás éjszakai látomásukat. Mária
és a jelenlévők figyelmesen hallgatják őket. E rövid részlet összefoglalja
az Isten Fia születésére adott emberi reakciókat: a csodálkozást, az
elgondolkozást és az istendicsőítést.
Lukács evangélista ezt írja: „Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok
elbeszélésén" (Lk 2,18). E megjegyzés alapján jogosan gondoljuk, hogy a
pásztorokon kívül mások is a születés helyére érkeztek. Az evangéliumok
semmit sem árulnak el arról, hogy kik lehettek ők és hogyan értesültek a
születésről. Nem tudhatjuk, hogy mi alapján jutottak el az istállóhoz, de
aligha véletlenül jártak arrafelé éppen ebben az időben. Mivel még senki
sem tudott a Megváltó születéséről, ezért csak arra gondolhatunk, hogy
Isten valamilyen módon másoknak is tudomására hozta Fia születésének
tényét. Igen, a történések hátterében Isten titokzatosan jelen van. Közli
velünk szándékait, megismerteti velünk az általa véghezvitt dolgokat és
olykor rejtélyes utakon indít el bennünket Jézus felé. Bizony néha magunk
is elcsodálkozunk azon, hogyan is kerültünk ide, s milyen utakon vezetett
bennünket az Isten. Csodálkozunk, mert szinte felfoghatatlan számunkra a
csoda, hogy Isten emberré lett. Csodálkozunk, mert rendkívül dolgokat
tudunk meg Isten üdvözítő tervéről és annak minden emberi képzeletet
felülmúló megvalósulásáról.
Az evangélium így folytatódik: „Mária pedig szívébe véste szavaikat, és
gyakran elgondolkodott rajtuk" (Lk 2,19). Mennyire jellemző Máriára az
isteni üzenetről való elmélkedés! Gondolkozik mindarról, amit megismer
Isten csodálatos szándékaiból. Az angyali üdvözletkor is megfigyelhettük,
hogy Mária nem csak hallgatta a neki szóló üzenetet, hanem hittel
elfogadta azt, és kész volt ahhoz igazítani saját akaratát. Igent mond
Isten tervére és egész életében megteszi amit Isten kér tőle. Vajon én
hogyan hallgatom Isten szavát? Meghallom-e a személyesen nekem szóló
útmutatásokat és kész vagyok-e arra, hogy ahhoz igazítsam életemet?
Törekszem-e arra, hogy az Isten szaváról való elgondolkozás, elmélkedés
révén mind jobban megismerjem az ő szándékait?
A történetet ezzel zárja az evangélista: „A pásztorok ezután hazatértek.
Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és hallottak" (Lk
2,20). Legyen az istendicséret és az Istennek szóló magasztalás az én
válaszom, hitvallásom, tanúságtételem arra, amit karácsonykor láttam és
hallottam! Isten jelen van a világban és csodás dolgokat tesz. Isten
velünk van. Isten velem van. Az isteni üzenetre rácsodálkozó, az arról
elmélkedő és az Istent magasztaló Mária legyen példaképem a hit útján!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mária, Istennek szent anyja és a béke királynője! Taníts meg minket arra,
hogy ha a békét akarjuk, akkor Jézusnak, a te fiadnak lépteit kell
követnünk, s Jézusnak, az Isten Fiának útját kell járnunk. Segíts minket
abban, hogy legyőzzük szívünkben a rosszat, legyőzzük szívünkben a
nyugtalanságot, legyőzzük szívünkben a békétlenséget! Mária, fiad
születésének éjjelén neked mondták el elsőként a betlehemi pásztorok, hogy
az angyalok Istentől származó békét hirdettek a jóakaratú embereknek a
földön. Segíts minket, hogy mi is közreműködjünk abban, hogy a béke
megszülessen a világon!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130101.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 31., hétfő

[Evangelium] 2012-12-31

2012. december 31. – Hétfő

Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt
kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami
lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Föllépett
egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy
tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a
világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de
a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test
kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. És
az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét,
mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam,
hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én." Hiszen mi
mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt
ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus
Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta; Isten
Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1-18

Elmélkedés:

Az év utolsó napján Szent János evangéliumának kezdő sorait, az Isten
Igéjéről, Jézus Krisztusról szóló himnuszt olvassuk az evangéliumban. A
kezdő szavakban visszacseng a Teremtés könyvének indulása. „Kezdetben
teremtette Isten az eget és a földet" (Ter 1,1) – olvassuk a Biblia első
sorait. János pedig így kezdi írását: „Kezdetben volt az Ige" (Jn 1,1).
Rögtön azt érezzük, hogy új teremtés kezdődik. Az Ige megtestesülésével,
Jézus születésével új korszak kezdődik a történelemben. Isten, aki egykor
megteremtette a világmindenséget, most, Fiának elküldésével újjáteremti az
egész világot.
Ebben az új korszakban Isten új módon mutatja meg magát az emberiségnek. A
teremtésben, a teremtett világ szépségében és csodáiban az ember már
felfedezhette Isten jóságát és gondviselő szeretetét, aki szeretetből
teremtette meg az embert és az ember számára a világot. Ezt követően az
évszázadok során az emberek megtapasztalhatták Isten jelenlétét, aki
törvényeket ad az emberek számára és önmaga felé irányítja a népeket. A
választott nép történelme folyamán számos eseményben ismerte fel Isten
közbelépését.
Isten megismerésében új korszak kezdődik el Jézus Krisztussal. Jézusban
Isten emberré lesz, hogy teljesen azonosuljon emberi sorsunkkal. Ettől
kezdve Jézus az út, aki az Atyához vezet. Az isteni kegyelem és igazság
szerinti élet Krisztus követését jelenti.
Az esztendő utolsó napja elgondolkoztat: Vajon mennyire követtem őt?
Közeledtem-e Jézus által az Atyához? Növekedtem-e lélekben a Szentlélek
által? Mire szeretném használni a következő év napjait?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus, aki a világra jöttél, s születésed pillanatától fogva
gyermeki arccal tekintettél minden emberre, ne rejtsd el előlünk soha a te
arcodat! Szemlélni szeretnénk az isteni irgalmat és jóságot sugárzó
arcodat. Segíts minket abban, hogy minden embertársunkon felismerjük a te
arcod, a te tekinteted! És segíts minket abban, hogy egyre jobban
hasonlítsunk hozzád, aki Üdvözítőnk és Megváltónk vagy!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121231.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. december 30., vasárnap

[Evangelium] 2012-12-30

2012. december 30. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József

Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az
ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban
Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a
hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni
kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült,
hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak
okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és
én bánkódva kerestünk téged." Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem
tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" Ám ők nem értették, mit
akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt
nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus pedig növekedett
bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt.
Lk 2,41-52

Elmélkedés:

Családban született

A Szent Család mai ünnepén azt a jelenetet idézi fel az evangélium, amikor
a tizenkét éves Jézus egy jeruzsálemi zarándoklaton vesz részt családjával
együtt. Ez az egyetlen történet, amelyet a Szentírás megőrzött Jézus
gyermekkoráról. Az elbeszélés lezárja a gyermekségtörténetet és
előrevetíti Jézus fellépésének idejét.
Az ünnepi zarándoklat után hazaindulnak, de Mária és József csak egy nap
múlva veszik észre, hogy Jézus nincs a hazatérők között. Jeruzsálembe
visszatérve a templomban találnak rá, ahol kérdezte és hallgatta a
tanítókat. Elcsodálkozunk azon, hogy a mindössze tizenkét éves fiú
mennyire otthonosan mozog a felnőttek világában és otthon van a vallási
kérdésekben. Ezen még a tapasztalt tanítók is meglepődnek.
És mindjárt magunk előtt látjuk Jézust, aki néhány évvel később, már
felnőtt férfiként elindul, hogy bejárva a városokat és falvakat, tanítsa
az embereket. Tömegek gyűlnek köré, csodálkozva hallgatják őt, mert
megérzik, hogy isteni bölcsesség szól belőle. Milyen jó volna nekem is még
gyakrabban, rendszeresen hallgatnom őt! Milyen jó volna szívembe zárni
minden szavát! Milyen jó volna életem minden napján követni tanítását!
„Miért kerestetek?" (Lk 2,49) – fordul a templomba aggódva érkező Máriához
és Józsefhez Jézus, amikor végre rátalálnak. Nem a kamaszok pimasz
kérdezése ez a szülőkhöz. Nem a felnőttként viselkedő, a magát felnőttek
szintjére emelni szándékozó ifjú szemtelenkedése ez. A kérdéssel
kinyilvánítja, hogy a mennyei Atyát tekinti atyjának: „Miért kerestetek?
Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" (Lk 2,49). Én miért
keresem Jézust? Keresem-e őt?
Az evangéliumi elbeszélés a következőkkel zárul: „Hazatért velük
Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte
szívében. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben
Isten és emberek előtt" (Lk 2,51-52). E rövid mondatok összefoglalják,
hogy mi jellemezte az ifjú Jézus életét addig, amíg harminc éves korában
megkezdte nyilvános működését.
A Názáretben töltött éveket titokzatos csend fedi. Az isteni kegyelem
titokzatos csendje, amely a bölcsességben való növekedést eredményezte
Jézus számára. Az engedelmesség csendje, amely minden gyermeket
figyelmeztet szülei iránti magatartásának egyik legfontosabb elemére, az
engedelmességre, és amely emlékeztet bennünket arra, hogy Istennek is
engedelmességgel tartozunk. A család csendje, amely minden gyermek számára
az otthon biztonságát nyújtja. Isten azt akarta, hogy Jézus egy családban
szülessen és nevelkedjen. Isten Fiának, Jézusnak szüksége volt egy
családra, hogy felnőjön. Vajon a családoknak szüksége van-e őrá?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Születéseddel az isteni szeretet jött el emberi
világunkba. Legyen minden család a szeretet otthona! Legyen minden család
az élő Isten otthona! Legyen minden család az élő hit otthona! Urunk,
jelenléted teremtse meg a szeretetet és a békét minden családban, hogy a
családtagok egymást segítve és felelősséggel teljesítsék hivatásukat!
Segítsd a keresztény családokat, hogy tanúságot tegyenek a világban a
szerelem, a szeretet, a házasság és a család szépségéről! Hiszek, Uram,
erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20121230.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum