2011. július 9., szombat

[Evangelium] 2011-07-09

2011. július 9. - Szombat

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Nem különb a tanítvány
mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány azzal, ha
olyan lesz, mint mestere, és a szolga, ha olyan lesz, mint ura! Ha a
családatyát Belzebubnak csúfolják, mennyivel inkább háza népét? Ne
féljetek az emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne,
sem titok, amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti
mondjátok el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a
háztetőkön! És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket
nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a
testet is a pokolba taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak?
És mégsem hull a földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül! Nektek
pedig minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal
többet értek ti a verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt,
én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki
megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a
mennyekben van.
Mt 10,24-33


Elmélkedés:
Jézus egyre komolyabb tanácsokat ad apostolainak, mielőtt útra küldi
őket. A tanítványoknak mindenkor azzal a tudattal kell útnak indulniuk
és küldetésüket teljesíteniük, hogy Krisztus követségében járnak, ezért
nem az ő személyük a fontos, hanem azé, aki küldte őket. Jézus nevében
kell beszélniük és tanúságot tenniük. Nem helyezhetik önmagukat
Krisztus személye elé.
A küldetés teljesítése sok helyen veszélyekkel járhat, hiszen az
emberek részéről nem mindenki fogadja szívesen Krisztus tanítását,
amely a küldöttekkel szembeni magatartásban nyilvánul meg. Ennek
ellenére nincs okuk félelemre, hiszen az Isteni Gondviselés mindig
vigyáz rájuk.
Az evangélium utolsó része arra figyelmeztet minket, hogy az üdvösség
elnyerése szempontjából milyen jelentősége van a tanúságtételnek. Az
Atya örök országába való bejutásnak ugyanis az a feltétele, hogy a
tanítvány hűséges maradjon mesteréhez, Jézushoz.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Jézusom, vezess engem a te utadon.
Ne engedjem el soha a te kezedet.
A Te kegyelmed éltessen engem.
A Te szereteted lakjék bennem.
A Te tisztaságod költözzék belém.
Ne a test legyen a szemem előtt, hanem a lélek.
Ne a jelen, hanem az örök élet.
Ne csak másoknak, de magamnak is szívből megbocsássak.
Mindig és mindenért, Neked hálát adni tudjak,
és ha választanom kell kettőnk között Jézusom,
mindig csak Te, Te és sohasem én legyek az első!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. július 8., péntek

[Evangelium] 2011-07-08

2011. július 8. – Péntek

Abban az időben Jézus így tanította apostolait: Íme, úgy küldelek
titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a
kígyók, és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel
szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak
titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot
tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor pedig bíróság elé
állítanak, ne töprengjetek azon, hogyan és mit beszéljetek! Megadatik
ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. Hiszen nem ti
beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd
testvér a testvérét, és apa a fiát. A gyermekek szüleik ellen támadnak,
és megöletik őket. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért.
Aki azonban mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. Amikor pedig az
egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom
nektek: Nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az
Emberfia.
Mt 10,16-23


Elmélkedés:
Megadatik ugyanis nektek abban az órában, hogy mit mondjatok – mondja
Jézus. Sajnos előfordult már, hogy valaki erre a mondatra hivatkozva
nem készült a prédikációra, aztán a végén csodálkozott, hogy mégsem
adatott meg neki, hogy mit mondjon. A Léleknek igencsak meg kellene
erőltetnie magát, hogy szólni tudjon az ilyen esetekben. De nem is azt
kell érteni alatta, hogy az egyetemistáknak nem kell készülniük a
vizsgákra, mert majd a Szentlélek megsegíti őket. Isten Lelke ugyanis
pótolja a mi emberi mulasztásainkat, s csak akkor számíthatunk a
támogatására, ha minden tőlünk telhetőt megtettünk. Ha a pap rendesen
felkészül a prédikációra vagy a tanuló a vizsgákra, akkor emberi
gyengeségét is fel tudja használni a Szentlélek. Ez a mondat
kifejezetten az üldözések esetére vonatkozik, amikor a keresztény ember
a fenyegetések és a halálveszély ellenére is tanúságot tesz hitéről, és
nem tagadja meg Krisztust. Az ilyen határhelyzetekben szintén mindenkor
számíthatunk a Lélek erősítésére, nehogy hitünket megtagadva letérjünk
az üdvösség útjáról.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Hiszem,Istenem és Megváltóm, erősen hiszem, hogy az Oltáriszentségben
vagy, mint igaz Isten és igaz ember.
Hiszem, hogy a te tested, a te véred, a te lelked, a te Istenséged és
szent emberséged egészen bennfoglaltatik e szent ostyában, habár
szemeim mindebből semmit sem látnak.
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. július 7., csütörtök

[Evangelium] 2011-07-07

2011. július 7. - Csütörtök

Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és
hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket,
támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki
ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se
arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se
két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha
egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó
arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig
beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor
a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll
rátok. Ha valaki nem fogad be titeket, sem szavatokra nem hallgat,
akkor menjetek ki a házból, de még a városból is, és rázzátok le a port
a lábatokról! Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének
tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
Mt 10,7-15


Elmélkedés:
Az apostolok misszióba küldéséről szóló tegnapi evangélium után ma
arról olvastunk, hogy Jézus gyakorlati tanácsokkal látja el őket. Az
apostoloknak nem szabad magukkal vinniük semmit tanító útjukra, hanem
teljesen eszköztelenül, egyedül Isten tanítását és békéjét birtokolva
kell indulniuk. Napjainkban persze nyugodtabbak vagyunk, ha útjainkra
magunkkal visszük a bankkártyánkat és a mobiltelefonunkat, de ha az
evangélium hirdetésére vállalkozva indulunk útra Krisztus nevében,
akkor ezekre semmi szükségünk sincs. Ma is elég a Jézusban való
bizalom, a szívünkben hordozott tanítás és a lelki békesség.
Az eszköztelenség és a teljes Krisztusra hagyatkozás nem fogja azt
eredményezni, hogy mindenki szívesen és örömmel fogadja a küldötteket.
Lesznek, akik nem hallgatnak a tanítványokra, illetve Krisztusra. De ez
sosem veheti el a kedvet attól, hogy teljesítsük feladatunkat és azon
fáradozzunk, hogy mindenkihez eljusson az örömhír igaz tanítása.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Jöjj, Uram Jézus szolgád keresésére!
Jöjj, jó pásztor, elkóborolt és
elfáradt bárányod keresésére!
Jöjj, Szentegyház Jegyese,
az elveszett drachma keresésére!
Jöjj, irgalmas Atya,
fogadni a tékozló fiút, aki visszatér!
Jöjj, ne vesszővel, hanem szeretetben és lelki édességgel!
Jöjj, hát Uram,
mert egyedül neked van hatalmad
visszahívni az elkóborolt bárányt,
megtalálni az elveszett drachmát,
megbocsátani a tékozló fiúnak!
Jöjj, hogy üdvösség teremjen
itt a földön, és öröm a mennyben!
Hajlíts engem magadhoz,
és add meg nekem az igaz
és tökéletes bűnbánattartást,
hogy az angyalok öröme lehessek,
ó, Uram, üdvösségem Istene!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. július 6., szerda

[Evangelium] 2011-07-06

2011. július 6. - Szerda

Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a
hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak
minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő:
Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus
fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és
Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül
karióti Júdás, aki később, elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus,
és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a
szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának
elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a
mennyek országa."
Mt 10,1-7


Elmélkedés:
A tizenkét apostol kiválasztásáról és missziós útra küldéséről
hallottunk az evangéliumban. Az apostolok hatalmat kapnak Jézustól a
gonosz lelkek kiűzésére és a gyógyításra, de ez a hatalom nem egészen
olyan, mint Jézusé. Jézus ugyanis nem mástól kapta ezt a hatalmat,
hanem mint Isten birtokolta azt. Ő a saját nevében volt képes csodákat
tenni, míg az apostolok, csak Jézus nevében használhatták hatalmukat.
Az apostolok küldésének másik fontos eleme, hogy a Jézustól kapott
megbízás értelmében Isten országának eljövetelét kell hirdetniük az
embereknek.
Az örömhír továbbadására tehát Isten embereket választ ki és használ
fel. De vajon engem is fel tud-e használni az evangélium terjesztésére?
Kész vagyok-e arra, hogy kiválasztottként Isten munkatársa legyek?
Felismerem-e küldetésemet, amelyet Jézustól kapok? Van-e bennem
bátorság ahhoz, hogy a nem keresztényekhez és az eltévedt juhokhoz
szóljak, s azok előtt is tanúságot tegyek hitemről, akik nem ismerik
Jézust?
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ó, Istenem, mikor találom meg végre nyugalmamat? Nagyon vágyódik lelkem
tehozzád! De erős leszek, s türelmesen várom azt az órát, melyen isteni
Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig csak az lesz a gondom, hogy
neki tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem. Mindenben Isten
akarata legyen meg, hiszen az övéi vagyunk az időben és az
örökkévalóságban. Ámen.
Chantal Szent Franciska
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. július 5., kedd

[Evangelium] 2011-07-05

2011. július 5. – Kedd

Egyszer egy ördögtől megszállott néma embert hoztak Jézus elé. Mihelyt
kiűzte belőle az ördögöt, megszólalt a néma. A nép elámult ezen, és azt
mondogatta: „Ilyen még sohasem történt Izraelben." A farizeusok azonban
megjegyezték: „Az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az
ördögöket." Jézus ezután bejárta az összes városokat és falvakat.
Tanított a zsinagógákban, hirdette Isten országának örömhírét, és
meggyógyított minden betegséget és minden bajt. Amikor látta a
népsokaságot, megesett rajtuk a szíve, mert olyan fáradtak és
kimerültek voltak, mint a nyáj, amelynek nincsen pásztora. Akkor így
szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek
az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat aratásába!"
Mt 9,32-38


Elmélkedés:
Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, hogy
küldjön munkásokat aratásába!- mondja Jézus az evangéliumban, s ezeket
a szavait sokszor szoktuk idézni a paphiánnyal kapcsolatban. A sok
aratnivalóval küzdő kevés munkás esetét sokszor problémaként és
nehézségként értékeljük és éljük meg napjainkban. De Jézus talán nem is
a nehézséget nézi, amikor elküldi kevés tanítványát, hanem a
lehetőséget, hogy a nép az örömhírre vár.
Éppen ezért talán helyesebb volna, ha nem a kevés munkásra
koncentrálnánk elsősorban, hanem a sok aratnivalóra, s meglátnánk a
lehetőséget az evangélium hirdetésére. Figyeljünk embertársaink lelki
igényeire, fogjunk hozzá az aratáshoz, s közben kérjük Istent
imáinkban, aki majd gondoskodni fog róla, hogy megfelelő számú munkás
legyen mindig. Tegyük ezt mindig hivatástudattal, tehát azzal a
meggyőződéssel, hogy Isten munkatársai vagyunk az evangélium
terjesztésében.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Adj nekem, Uram
buzgalmat – téged keresni,
bölcsességet – téged követni
lelket – téged ismerni,
tekintetet – téged látni,
életet – mely néked tetszik,
kitartást a végsőkig,
és boldog véget!
Gaston Phébus gróf imája
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. július 4., hétfő

[Evangelium] 2011-07-04

2011. július 4. - Hétfő

Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult
előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd
rá kezedet, és életre kel" Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt
elment vele.
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról
Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt
gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." Jézus
erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited
meggyógyított téged." Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a
lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány,
csak alszik!" Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus
bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt
azon az egész vidéken.
Mt 9,18-26


Elmélkedés:
A mai evangéliumi szakasz két történetében az elöljáró saját lánya
életéért, az asszony önmagáért könyörög. A két történetben közös, hogy
kérő imádságukkal mindketten Jézushoz fordulnak, s az Úr mindkettőjük
kérését teljesíti. Egyikük sem reménytelenül fordul Jézushoz, hiszen az
elöljáró hisz abban, hogy lánya életre fog kelni, ha Jézus ráteszi a
kezét, s az asszony is abban a reményben érinti meg Jézus ruháját, hogy
meg fog gyógyulni. Jézushoz fordulásuk módja bizonyítja, hogy hisznek
az Úr isteni erejében.
Imádságainkban mi is bátran fordulhatunk Jézushoz, akár önmagunk, akár
mások számára kérve segítségét, ha hisszük, hogy Ő valóban tud
segíteni. Gyógyulásunk érdekében nem kell nagy dolgokat véghezvinnünk,
hanem sokszor csak egy aprócska tettel kell Jézus elé állnunk, ami
hitünket bizonyítja. Meg tudjuk-e tenni ezt a keveset? Jézustól
várjuk-e a segítséget?
© Horváth István Sándor


Imádság:
Add nekem felfedeznem kincsedet, hadd tanuljak tőled, hadd szeresselek,
hadd áldjalak, mielőtt elmész.
Ne engedd, hogy elszalasszalak a hiú holnap reményében. Maradj velem,
amíg lehet, hiszen elmúlik minden, s csak a szeretet örök.
Egy nap majd földbe vájom ujjam, arcom párnába temetem, vagy kihúzom
magam, s karjaim az ég felé emelem, és nem kívánok mást: csak
visszatértedet.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. július 3., vasárnap

[Evangelium] 2011-07-03

2011. július 3. – Évközi 14. vasárnap

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak
elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez
neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki
más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a
Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak
vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek
magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s
az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30


Elmélkedés:
Kicsinnyé lett
A mai vasárnap evangéliumában egy Istent magasztaló imádságot
hallottunk Jézustól, amely így kezdődik: „Magasztallak téged, Atyám, ég
és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek!" (Mt 11,25). Az ima folytatódik
aztán, de mi álljunk meg itt! A mi Urunk kicsinyekről beszél. Vajon
kire, kikre gondol? Máté, Márk és Lukács evangéliumában számos helyen
előfordul ugyanez a kifejezés, megszólítás, de valójában nincs
közelebbről megjelölve, hogy kiknek szól. Első pillanatban arra
gondolnánk, hogy gyermekekre, kisgyermekekre vonatkozik. Vagy talán
Jézusnak a tanítványaira vonatkozik? De akkor miért nem csak olyankor
fordul elő, amikor Jézus csak nekik beszél? S végül, ismervén, hogy
Jézus milyen előszeretettel fordul a szegények felé, az is eszünkbe
jut, hogy a társadalom legalacsonyabb rétegeit, a kiváltságokkal és
előnyökkel nem rendelkezőket nevezi talán így a Mester. Azokat, akiket
mások lenéznek vagy mellőznek. Kik tehát az evangéliumi kicsinyek? És
milyen kapcsolatban állnak Jézussal?
Mindenekelőtt azokra a szegényekre érdemes gondolnunk, akik a
munkájukból nehezen élnek meg, bár tisztességgel dolgoznak. Talán ők
alkotják Jézus hallgatóságának többségét. Mindig szívesen mennek hozzá,
nem csupán azért, hogy betegeik számára gyógyulást kérjenek, hanem hogy
hallgassák tanítását. Megérzik, hogy az isteni igazság, a mennyek
országáról szóló tanítás őket is gazdagíthatja, s bizonyára ők
fogékonyabbak is erre, hiszen a gazdagok szívét más foglalja el. Ők
viszont nyitottak, akik örömmel fordulnak Jézushoz.
A kicsinyek alatt másodszor a tanítványokat kell értenünk. Amikor
ugyanis Jézus kicsinyekről beszél, elsősorban nem a gyerekekről vagy az
alacsony termetűekről van szó, hanem Jézus tanítványairól. A
tanítványokat, akik vállalkoztak arra, hogy maguk is kicsinyek lesznek
és követik Isten Fiát, aki kicsinnyé, emberré lett. A tanítványokat,
akik követik mesterüket a kicsinyek szolgálatában. A kicsinyek
megszólítás Jézus részéről semmiképpen sem lekicsinylő, hanem inkább
elismerő, dicsérő és kitüntető.
Jézus a kicsinyeiket, a gyermekeket példaként állítja tanítványai és
apostolai elé. „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be
a mennyek országába" (Mt 18,3) – mondja, amikor tanítványai arról
vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük.
A kicsinység evangéliumi kifejezésével kapcsolatban feltétlenül meg
kell még említenünk, hogy az alázatos, az Isten előtt önmagát kicsinek
elismerő embert értjük alatta. A kicsiny, az alázatos ember tudatában
van annak, hogy mindenben Istenre van utalva. De az alázattal
vigyáznunk kell. Nem mi tesszük magunkat alázatossá, hanem Isten. Aki
azt állítja magáról, hogy alázatos, már nem is az. Néri Szent Fülöpről
szól ezzel kapcsolatban egy kis történet. Egy alkalommal őt bízták meg
annak kivizsgálására, hogy valóban szentéletű-e az az apáca, akiről ezt
híresztelték, illetve, hogy csodákra képes. Szent Fülöp megérkezvén
hozzá, rögtön megkérte, hogy az úton besározódott lábbelijét segítsen
levenni. A nővér fennhangon utasította vissza a kérést, és ez már
elegendő is volt Szent Fülöp számára, hogy megállapítsa: „Nem lehet
szent, mert nincs benne alázat." Az alázatosság Isten adománya az ember
számára.
Mai elmélkedésünk befejezéseként egy feladatot szeretnék adni a jövő
hétre, mindenkit egy kereső munkára hívok. Keressük és vegyük észre a
kicsinyekben Jézust! Fedezzük fel a szegényekben, az elesettekben, a
nélkülözőkben Jézust! Vegyük észre a szenvedőkben az értünk emberré
lett, a szenvedést és a halált is vállaló Istent!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus, te kicsinnyé lettél, amikor Isten létedre emberi
testet vettél fel és közöttünk éltél. Egész életeddel példát adtál
nekünk a kicsik alázatos szolgálatára. Taníts minket arra, hogy
felismerjünk téged minden emberben, a kicsinyekben is és Téged
szolgáljunk mindenkiben!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum