2013. szeptember 14., szombat

[Evangelium] 2013-09-14

2013. szeptember 14. – Szombat, A Szent Kereszt felmagasztalása

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a
mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben
van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az
Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki
benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a
világ.
Jn 3,13-17

Elmélkedés:

A keresztény ember számára a lelki megújulásnak egyetlen forrása van:
Jézus Krisztus keresztje, amelyre feltekintve, ha meg nem is érthetjük
teljesen, de legalább megsejthetjük, hogy mit jelent a szeretet, Isten
emberek felé sugárzó szeretete. A nem hívők számára a kereszthalál kudarc,
mások botrányosnak vagy értelmetlennek tartják. Mert mi értelme lehet egy
ember halálának? Ha Jézus csupán ember lett volna, halála hasonlított
volna azok halálához, akiket keresztre feszítéssel végeztek ki abban az
időben. De Jézus valóságos Isten volt, ezért halála a megváltást jelenti
nekünk.
Hívő emberként az események hátterében meglátjuk Isten akaratát, s
megértjük a kereszt üzenetét: innen származik a megváltás, az üdvösség, az
élet és a remény. Jézus halálakor elsötétült az ég, megrendült a föld, s
mindezt látva a római százados megvallotta hitét: „Ez az ember valóban
Isten Fia volt" (Mt 27,54). Ha a keresztre tekintek, lassan elhomályosul
körülötte minden, lélekben megrendülök, s szívemben megszülethet a hit.
Jézus kereszthalála, illetve három nap múlva feltámadása azt mutatja, hogy
az utolsó szó Istené. Az emberi gonoszságnak és gyűlöletnek el kell
némulnia, miután kitombolta magát. A keresztre nézve az embernek csak
egyetlen szava lehet, megvallja hitét Jézus Krisztusban, az Isten Fiában.
Minden más szó felesleges. Jézus, segíts keresztemet hordozni!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Atyánk, sokszor úgy érezzük, hogy nincs helyünk ebben a
világban. Sokszor kiszakítjuk magunkat abból az otthonból, amely fölnevelt
és emberré érlelt minket, elindulunk és a magunk útját járjuk. Magunkkal
visszük az örökséget, hátat fordítunk családunknak, testvéreinknek,
eldobjuk hagyományainkat, ősi megtartó szokásainkat, mert azt gondoljuk,
hogy mi magunk majd másként és lakhatóbban tudjuk berendezni ezt a
világot. Add, hogy felismerjük: visszatérhetünk Hozzád, S ha
visszatérhettünk, ne engedd, hogy valaha is elszakadjunk Tőled!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130914.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. szeptember 13., péntek

[Evangelium] 2013-09-13

2013. szeptember 13. – Péntek

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak:
„Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a
gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember,
amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad
szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan
mondhatod embertársadnak: Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát,
holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb
a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát
embertársad szeméből."
Lk 6,39-42

Elmélkedés:

A tegnapi napon arról elmélkedtünk, hogy az ellenségszeretet megvalósítása
új helyzetet teremt az embertársainkkal való kapcsolatban. A mai
evangéliumban Jézus a bűnbánatra és a lelkiismeretvizsgálatra irányítja
figyelmünket, mint olyan magatartásra, amely új helyzetet teremt az
Istennel való kapcsolatban. Állandóan szükségünk van e kapcsolat
megújítására, hiszen különben üdvösségünket tennénk kockára. Jézus ezt
mondja: „Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember,
amikor már olyan, mint a mestere" (Lk 6,40). Hogyan értsük szavait? Ő a mi
Mesterünk, akit utánoznunk érdemes életvitelünkkel. Ő vezet minket a lelki
tökéletesedés útján. Őt követjük, hozzá akarunk hasonlóvá válni.
A szálkáról és a gerendáról szóló kijelentések arra figyelmeztetnek
minket, hogy ne mások hibáival törődjünk, hanem a magunk bűneitől, rossz
szokásaitól igyekezzünk megszabadulni. Mások hibáinak felfedezésében jók
szoktunk lenni, s rögtön készen állunk arra is, hogy jó tanácsokkal
szolgáljunk az illetőnek, miként kellene változtatnia magatartásán. A
magunk bűneivel viszont éppen ellenkezően állunk, túlzottan elnézőek
vagyunk. Nem szívesen vesszük észre azokat, és általában komoly akadályba
ütközik, hogy változtassunk magunkon. Tökéletesnek gondoljuk magunkat,
mintha nekünk nem volna szükségünk megtérésre. A farizeusi lelkület
jellemzője ez. Jézus a tökéletességnek másfajta útjáról beszél. Ez az út
hibáink felismerésével kezdődik és azzal folytatódik, hogy a változtatást
magunkon kezdjük.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, add, hogy felismerjük, mi a feladatunk az életben. Add, hogy
értelmesen, felelősen éljünk. Add, hogy megértsük: nekünk, embereknek van
szükségünk a Tőled való erőre, hogy helyt tudjunk állni ebben a világban.
Urunk, ránk bíztad ezt a világot. Add, hogy bizalmaddal sose éljünk vissza
és hűségesek lehessünk Hozzád, Akitől az életet kaptuk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130913.mp3
 

________________________________

Aktuális:

Katolikus Társadalmi Napok

Hamarosan izgalmas és színes programok gazdag tára várja a Magyar Nemzeti
Múzeum kertjébe látogatókat. Magyarországon először rendezik meg a
Katolikus Társadalmi Napokat 2013. szeptember 20. és 22. között, amely
szociális, gazdasági, vallási, etikai és kulturális kérdéseket egyaránt
körbejár. Kerekasztal-beszélgetések, előadások, koncertek, családi játékok
és valódi fesztiválhangulat adják a keretét a „KATTÁRS" közel három
napjának, amelynek kiemelt célja az Egyház válaszainak bemutatása a
társadalom aktuális problémáira.

A Katolikus Társadalmi Napok a Katolikus Egyház által Európa egyes
országaiban a XX. század elején életre hívott Társadalmi Hét mintájára
jött létre. A szervezők fő célja , hogy – miközben az érdeklődőknek
tartalmas időtöltést kínálnak – közvetítsék az Egyház válaszait az
embereket ma leginkább foglalkoztató társadalmi kérdésekre. A Nemzeti
Múzeum kertjében felállított sátrakban több mint negyven olyan katolikus
intézmény és civil szervezet mutatkozik be, amelyek jelentős eredményekkel
és tapasztalatokkal rendelkeznek a rászorulók – hajléktalanok, fogyatékkal
élők, börtönviselt emberek stb. – érdekében végzett munkában. A
kerekasztal-beszélgetések az oktatás, a vállalkozói szektor, a gazdasági
és sportélet, szociális és egészségügyi ellátás, az élet- és
környezetvédelem és a média szerepvállalása köré csoportosulnak.

A programról bővebben a www.kattars.hu honlapon vagy a
https://www.facebook.com/katolikustarsadalminapok oldalon olvashatnak.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. szeptember 12., csütörtök

[Evangelium] 2013-09-12

2013. szeptember 12. – Csütörtök, Szűz Mária szent neve

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok
engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és
imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik
arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is.
Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd
vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is
bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek,
milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik
azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is
jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik.
Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára
számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit
kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok
kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök,
és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a
gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne
mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne
ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és
nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött,
megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel
ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."
Lk 6,27-38

Elmélkedés:

Amikor azt tapasztaljuk, hogy valaki ellenségesen viselkedik velünk
szemben vagy rosszat tesz nekünk, akkor esetleg természetesnek tartjuk,
hogy hasonlóan viselkedjünk. Úgy védjük magunkat, hogy visszavágunk.
Lehet-e más módon reagálni az ellenségeskedésre? Tudunk-e más módon
viszonyulni bántalmazóinkhoz? Jézus tanítása szerint igen. Az ószövetségi
törvények megengedték az egyenlő mértékű bosszút, Jézus viszont nem. A
szeretetről szóló tanítása akkor éri el csúcsát, amikor az
ellenségszeretetről tanít. Azt ajánlja tanítványainak, hogy ha hitük miatt
támadások érik őket, akkor ne támadjanak vissza, hanem szeretettel
viszonozzanak minden ellenségeskedést. Ő is ezt tette, amikor halálra
ítélték és bántalmazták keresztútján. Nem vágott vissza kínzóinak, hanem
tűrte, hogy keresztre szegezzék. Utolsó perceiben is imádkozott azokért,
akik halálát okozták, ezzel bizonyítva, hogy megvalósítható a tökéletes
szeretet.
A veszekedés újabb vitát szül, a bántás újabb bosszút. Ebben az ördögi
körben, ebben a megállíthatatlan folyamatban új helyzetet teremthet, ha
valaki a bosszú helyett a szeretetet választja. Az ellenségszeretet
gyakorlása lehetőséget ad arra, hogy véget érjen az ellenségeskedés.
Bármennyire is nehéz vagy furcsának tűnik, érdemes elindulnunk ezen az
úton, hogy a szeretet új légkörét teremtsük meg a világban. Jézus legyen
ebben a példaképünk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Hálát adunk, mert kiárasztod ránk Lelkedet, hogy Szent Lelked által
valósággá váljék közöttünk az egység, a béke és a szeretet. Köszönjük,
Istenünk, hogy ma is Rád tekinthetünk. Add, hogy sose szűnjünk meg keresni
Téged, aki forrása és célja vagy életünknek, akiben élünk, mozgunk és
létezünk.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130912.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. szeptember 11., szerda

[Evangelium] 2013-09-11

2013. szeptember 11. – Szerda

Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira
emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert
tiétek az Isten országa.
Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek.
Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul.
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és
megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az
Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert
nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a
prófétákkal.
De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat.
Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok.
Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok!
Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a
hamis prófétákkal."
Lk 6,20-26

Elmélkedés:

Jézus a négy boldogság-mondással, illetve a négy „jaj"-mondással két
különböző utat mutat be. Szavai mindenkihez szólnak, nem választja
csoportokra őket, hogy más-más személyekhez intézze a boldogságokat és a
jajokat. A hallgatóság döntheti el magáról, hogy melyik csoporthoz
tartozik, melyik utat választja.
A boldogság állapota attól függ, hogy az ember milyen kapcsolatban van a
Jézus által meghirdetett és megvalósított Isten országával. A Jézushoz
való tartozás érdekében érdemes vállalni a szegénységet, a nélkülözést és
a sírást, és attól sem kell megretteni, ha emiatt üldözést szenvedünk. A
lemondások és az egyszerű élet jutalma az örök élet lesz. Erről szólnak a
boldogság-mondások. A „jaj-ok" a másik oldalt mutatják be. Aki a
gazdagságot és az evilági örömöket választja, az nem számíthat ennél
többre, hiszen jutalmát már földi élete során elnyeri.
A boldogságot keresve sokféle utat bejárunk. Néha azt gondoljuk, hogy
megtaláltuk azt, ami boldoggá tesz, de könnyen csalódhatunk. Máskor azt
képzeljük, hogy másoknak jó tanácsokkal tudunk szolgálni a boldogságot
illetően, de aztán kénytelenek vagyunk beismerni, hogy még a magunk igazi
boldogságát sem találtuk meg. Mi boldogít minket valójában? Ki boldogít
minket? Hol találjuk a boldogságot? Minderről vannak emberi
elképzeléseink, amelyek ideig-óráig boldogítanak is minket, de nem
tartanak sokáig. Jézus emberi szemmel nézve, emberi ésszel gondolkozva
kissé furcsa útját ajánlja a boldogságnak. Érdemes elkezdenünk Jézussal
megvalósítani e tanácsokat.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Köszönjük, Istenünk, hogy Krisztus által felkaroltál és magadhoz emeltél
bennünket, akik eltávolodtunk Tőled. Te mindig utánunk jössz kegyelmeddel,
szereteteddel megelőzöl minket: bárcsak méltók lehetnénk a Te
szeretetedre!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130911.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. szeptember 10., kedd

[Evangelium] 2013-09-10

2013. szeptember 10. – Kedd

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten
imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott
közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek
is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,
Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab
fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.
Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány
sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből,
Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy
hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok
is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta
őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19

Elmélkedés:

A bibliai időkben elterjedt szokás volt, hogy a rabbik öt tanítványt
vettek maguk mellé. Jézus viszont tizenkettő személyt választ tanítványai
köréből, akik ettől kezdve a legszorosabb kapcsolatban vannak vele, őket
nevezi apostoloknak, küldötteknek. Az ő kiválasztásukat, nevük
felsorolását olvassuk a mai evangéliumban.
A Tizenkettő lesz a Jézus által létrehozott közösségnek, az Egyháznak az
alapja, akik láthatják csodáit, s talán a leginkább megérthetik Jézus
tanítását. Minderre azért van szükség, hogy Jézus később küldetést adjon
nekik az evangélium hirdetésére.
A kiválasztás jelentőségét mutatja, hogy azt megelőzően Jézus az egész
éjszakát imádságban tölti. Mintegy a mennyei Atyától kér útmutatást.
Ugyanakkor jelentős a kiválasztott személyek számára is, hiszen egész
életük megváltozik attól kezdve, hogy apostolokká válnak. Lukács
evangélista nem hallgatja el, hogy a Tizenkettő közé a későbbi áruló,
Júdás is bekerül, de ő is az isteni megváltó szándék része lesz.
Az apostolokat Jézus valamivel később missziós útra küldi. Azt a küldetést
kapják, hogy Mesterük nevében tanítsanak és gyógyítsanak. Ezt az apostoli
küldetést folytatja az Egyház ma is. Jézus minket is kiválaszt, meghív
tanítványának és küldetést ad. Az apostoli alapokon nyugvó Egyház
tagjaként én is Krisztus közösségéhez tartozom, és az Egyház küldetéséből
nekem is ki kell vennem a részem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Te időt ajándékozol nekünk. és föltárod előttünk életünk
értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts,
hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a
pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek
cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet
birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk
Tebenned váljék gazdaggá.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130910.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. szeptember 9., hétfő

[Evangelium] 2013-09-09

2013. szeptember 9. – Hétfő

Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani
kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok
figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot
találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította
tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!" Az felkelt és
odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton
jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?" Végignézett
rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!" Az megtette,
és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról
kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11

Elmélkedés:

A mózesi törvények szigorúan tiltották a munkavégzést szombati napon. A
farizeusi törvényértelmezés szerint a gyógyítás is azon tevékenységek közé
számított, amit szombaton tilos volt végezni. Amikor Jézus meggyógyítja a
béna embert, ezt a törvényt szegi meg, legalábbis látszólag.
Érdekes, hogy ennél a gyógyításánál Jézus tulajdonképpen nem tesz semmit.
Más alkalmakkor meg szokta érinteni a beteget vagy a beteg testrészt, de
most nem tesz ilyet. Egyetlen kézmozdulatot sem tesz, nem alkalmaz
semmiféle gyógyító formulát, még csak nem is imádkozik, mint általában a
gyógyításoknál. Ebben az értelemben nem szegi meg a szombatra vonatkozó
törvényt. Jézus csak beszél, azt mondja a béna embernek, hogy nyújtsa ki a
kezét. Amikor a beteg ezt megteszi, engedelmeskedik Jézus szavának,
azonnal megtörténik a csoda, meggyógyul a keze. A törvényi szabályok nem
akadályozhatják meg a mi Urunkat abban, hogy megmutassa jóságát és Isten
irgalmáról bizonyságot adjon.
A csodák olyan jelképes cselekedetek, amelyek egyrészt Jézus isteni,
természetfeletti hatalmát jelzik, másrészt Isten irgalmáról tanúskodnak,
amely megszünteti a betegséget. Erre az isteni jóságra egyes farizeusok
úgy reagálnak, hogy hibát, törvényszegést keresnek benne, a szombati
nyugalom megszegésének minősítik Jézus tettét.
Észreveszem-e Jézus csodáit, amelyeket körülöttem vagy velem tesz?
Felfedezem-e Isten jóságát és segítő szándékát a csodákban? Figyelek-e az
isteni irgalom jeleire?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal,
tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének,
akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a
teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az
életre, hanem a pusztulásra vezet.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130909.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. szeptember 8., vasárnap

[Evangelium] 2013-09-08

2013. szeptember 8. – Évközi 23. vasárnap

Abban az időben: Amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk
fordult, és így szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját,
feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem
lehet az én tanítványom.
Aki tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én
tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le
előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha
az alapokat lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki
csak látja, gúnyolni kezdi: Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta
befejezni.
Vagy, ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és
számot vet, vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal,
aki húszezerrel jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor,
amikor messze jár, és békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond
le mindarról, amije van, nem lehet az én tanítványom."
Lk 14,25-33

Elmélkedés:

A tanítvány keresztje
Az ismert orosz író, Lev Tolsztoj tollából származik az a tanulságos mese,
amely két testvérről szól. Egy napon útra keltek, aztán déltájban
lefeküdtek pihenni. Amikor felébredtek, észrevettek maguk mellett egy nagy
követ, amire a következő volt írva: Aki megtalálja ezt a követ, menjen
egyenesen az erdőbe, ott talál egy folyót, ússzon át rajta. A túlsó parton
talál egy anyamedvét. Ragadja el tőle a medvebocsot és szaladjon fel vele
a hegyre, de hátra ne nézzen közben. A hegyen tetején majd megleli
szerencséjét. A fiatalabb fiú mindjárt bátorított testvérét: Rajta,
induljunk, elvégezzük az írás szerinti feladatot és mindketten megleljük
szerencsénket. De az idősebbik fiú óvatosabb volt és így szólt hozzá: Nem
megyek én sehová! Lehet, hogy nem is igaz, amit ez az írás tartalmaz.
Talán valaki csak bolondságból írta rá ezt a szöveget. És ha igaz is a
szöveg, mire beérünk az erdőbe, beesteledik és eltévedünk, meg sem
találjuk a folyót. De ha mégis megtaláljuk, lehet, hogy gyorsfolyású, vad
folyó és lehetetlen átúszni rajta. De ha mégis sikerülne, szembe találjuk
magunkat a medvével, aki azonnal széttép bennünket, amikor a medvebocshoz
közeledünk. S ha mégis magunkhoz ragadnánk a bocsot, lehetetlen volna
felszaladnunk vele megállás nélkül a hegyre. De ha sikerülne mindez, ki
tudja milyen szerencse vár ott ránk? Lehet, hogy nem is kell nekünk az a
szerencse. Meghallgatta az öccse a beszédet, de ő kitartott elhatározása
mellett és elindult, az idősebb meg ott maradt. A fiatalabb bement az
erdőbe, gyorsan megtalálta a folyót, átúszott rajta, az anyamedve éppen
aludt, felkapta a bocsot és szaladt vele a hegyre. A hegytetőn nagy tömeg
ember jött vele szembe, akik látván bátorságát, magukkal vitték és
királyukká választották.
Ennyi a kis történet, ami a következő gondolatot ébreszti bennem: Mi
volna, ha ne találnánk ki mindenféle kifogást, hogy miért nem tudjuk
követni Jézust, hanem egyszerűen csak elindulnánk nyomában?
Jézus mondásai és példái, amelyeket a mai vasárnap evangéliuma tartalmaz,
az ő követésének feltételeit foglalják össze és a tanítványi élet
jellemzőit mutatják be más-más oldalról. Mintegy harminc esztendős
korában, amikor megkezdte nyilvános működését a nép körében, Jézus
tanítványokat gyűjtött, ahogyan ezt abban a korban más tanítók is tették.
Nekik adta át először az Isten országáról szóló tanítást és arra nevelte
őket, hogy úgy éljenek, mint ő. A tanítványnak elsősorban Mestere
életmódját kellett elsajátítania, s csak ezt követően említhetjük
feladataként a tanítás elsajátítását. A tanítványság ezen szélesebb
értelmezése vonatkozik ránk is, akik Jézus követői vagyunk, ezért Jézus
mondásai nem csak egykori követőire vonatkoznak, hanem ránk is. Mit ajánl
nekünk, mit kér tőlünk Jézus?
Tanítványainak szóló első kijelentése így hangzik: „Aki hozzám jön, de nem
gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még
saját magát is, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26). A „gyűlölet" szó
megüti fülünket. Gyűlölnünk kellene családtagjainkat és rokonainkat? Mit
akar ezzel mondani Jézus? Tudnunk kell, hogy az egykori keleti
kifejezésmódra jellemző a túlzás. Itt is egy ún. túlzó-mondással
találkozunk, ami szándékosan állítja szembe a gyűlöletet és a szeretetet,
így emelve ki ez utóbbi fontosságát. A negatív kifejezést pozitívvá
alakítva így mondhatjuk: Aki apjánál, anyjánál, feleségénél, gyermekeinél
és testvéreinél is jobban szereti Jézust, az lehet az ő tanítványa. Mert
Isten iránti szeretetünknek nagyobbnak kell lennie bárki ember iránt
érzett szeretetünknél, s ez utóbbi valójában csak az elsőből fakadhat. Az
Isten felé irányuló szeretet elsőségének egyszerű oka van: ő mindenkinél
jobban szeret minket. És aki a legjobban szeret minket, azt érdemes nekünk
a legjobban szeretnünk. Jézus mondta és a kereszten meg is valósította
szavait: „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja
barátaiért" (Jn 15,13).
A tanítványi élettel kapcsolatban a következő kijelentés így hangzik: „Aki
nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom"
(Lk 14,27). Ezt nyugodtan újrafogalmazhatjuk: Aki felveszi és hordozza
keresztjét, az lehet Krisztus tanítványa. A szenvedéseket, a betegségeket,
a nehézségeket nem iktathatjuk ki életünkből. És ne is törekedjünk erre
soha! A szenvedések türelmes elviselése, életünk keresztjének hordozása
tesz bennünket hasonlóvá az Úrhoz, aki Isten létére vállalta az emberi
szenvedést.
Jézus harmadik mondása a következő: „Aki közületek nem mond le mindarról,
amije van, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,33). Az előbbiekhez
hasonlóan ezt is közelítsük meg a másik oldalról: Aki mindenéről lemond,
az lehet Jézus tanítványa. E területen ne játsszuk az áldozatot! Amúgy is
csak azokról a földi javakról tudunk lemondani, amit Isten jóságának
köszönhetünk. A földi élet biztonságát jelentő anyagi javakat, mindazt,
amit birtokolhatunk, tekintsük Isten adományának. Minden lemondásunk
fakadjon Isten iránti szeretetből. Az ő szeretete a legfontosabb.
Mit üzen nekünk a kereszt? Krisztus lemondott isteni méltóságáról.
Lemondott emberi méltóságáról. Lemondott saját akaratáról, hogy Isten
akaratát teljesítse. Kiszolgáltatta magát az embereknek és az emberi
gonoszságnak. Lemondása a megváltást, megváltásomat eredményezte. Hogyan
válaszolok a ő végsőkig elmenő szeretetére?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézusunk! Te örömhírt hirdettél az embereknek és olyan igazságokat
tanítottál, amelyek emberségünk legmélyét érintik. Te azt várod tőlünk,
hogy ne kényszerből, hanem önként és szeretettel kövessünk téged. Te azt
kéred tőlünk, hogy keresztutadon is kövessünk. Érted és az üdvösség
reményében lemondunk a kényelemről, az evilági előnyökről és személyes
érdekeinkről. Nem ragaszkodom régi életemhez, hanem élek az új élet
lehetőségével, amelyet te adsz. Töltsd el szívemet az újrakezdés örömével!
Töltsd el szívemet az irántad való őszinte szeretettel! Hiszek, Uram,
erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130908.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum