2012. január 28., szombat

[Evangelium] 2012-01-28

2012. január 28. - Szombat

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a
túlsó partra." Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal
vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és
megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt,
ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj
meg!" A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult:
„Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?" Nagy félelem fogta el
ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a
tenger is engedelmeskedik neki?"
Mk 4,35-41

Elmélkedés:

A vihar lecsendesítésének elbeszélésében az evangélista egymással
szembeállítja Jézus nyugodt viselkedését és az apostolok feszültségét.
Miközben Jézus nyugodtan alszik a háborgó tengeren, apostolai
halálfélelemmel a szívükben küszködnek, nehogy elmerüljenek a tengerben.
Miután felébresztik az Urat, ő nem csak a tengeri vihart némítja el, hanem
elcsendesíti tanítványai háborgó lelkét és eloszlatja félelmeiket. Szent
Márk írásában több helyen is észrevehetjük, hogy Jézus személyének
kilétére vonatkozóan szeretne tanítást adni. Az emberek is sokszor azt
kérdezték, ami többek között a mai jelenetben is szerepel, hogy ki
tulajdonképpen Jézus? Márk erre a kérdésre akar válaszolni az evangélium
megírásával. A mai rész több választ is ad erre. Egyrészt Jézus Úr a
természet felett, másrészt úr a gonoszt jelképező tengeri vihar felett. De
az is kiderül, hogy Jézus mindig velünk utazik életünk „bárkájában", nem
hagy el bennünket, az ő tanítványait. Ő az, aki a veszélyben eloszlatja
félelmeinket és növeli hitünket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Te vagy az Úr az egész teremtett világ felett. Életünk napjainak számát Te
méred ki. Te adsz nekünk lehetőséget, hogy amíg ebben a világban élünk,
azokat a kincseket keressük,amelyek soha el nem múlnak. Tégy minket
készségessé, hogy tekintetünket mindig az égre emeljük. Múlandó ez a föld,
ez a világ: add, hogy megértsük Igéd igazságát.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 27., péntek

[Evangelium] 2012-01-27

2012. január 27. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár
alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba
szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először
szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés
engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás."
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen
példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor
elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban
elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt,
úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak."
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták
megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül
volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34

Elmélkedés:

Két példabeszédet hallottunk az evangéliumban Jézustól az Isten
Országáról. Mindkettő az Isten Országának szüntelenül növekedő és fejlődő
természetét világítja meg számunkra. A magvetőről szóló példázat szerint,
nekünk, embereknek az a feladatunk, hogy az Ország magvait, azaz Jézus
tanítását, elhintsük a világban, de a növekedés már Isten kegyelmétől
függ. A mustármagról szóló hasonlat pedig azt jelzi, hogy a legkisebb
magból a legnagyobb növény fog kinőni. A mai két példabeszéd kapcsán
azonban arra is felfigyelhetünk, hogy mennyire érthetően beszél Jézus az
Isten Országának belső titkáról és természetéről. Az egyszerű emberek is
könnyen megértik világos beszédét. Amikor tehát mi a magvetés szolgálatát
végezvén szólunk ugyanerről a titokról, nekünk is szem előtt kell
tartanunk, hogy közérthető legyen a beszédünk. De arról se feledkezzünk
meg, hogy mi sem vagyunk minden ismeretnek a birtokában, mi is csak
folyamatosan ismerjük fel Isten Országának kimeríthetetlen természetét.
Törekedjünk arra, hogy bennünk és általunk a világban Isten szelíd uralma
növekedjék!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus, add, hogy úgy szóljak mindig, mintha ez lenne az utolsó szavam,
amelyet kimondok! Add, hogy mindig úgy cselekedjem, mintha ez lenne az
utolsó tettem, amelyet végbeviszek! Add, hogy úgy tudjak szenvedni mindig,
mintha ez lenne az utolsó gyötrelmem, amelyet felajánlhatok Neked! Add,
hogy mindig úgy imádkozzam, mintha ez lenne az utolsó lehetőségem itt a
földön, hogy beszélgessek Veled!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 26., csütörtök

[Evangelium] 2012-01-26

2012. január 26. – Csütörtök, Szent Timóteus és Szent Titusz püspökök

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az
aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket,
mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se
tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy
házba, először is ezt mondjátok: „Békesség e háznak!" Ha békesség fia
lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok
ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a
munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek,
és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg
ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!"
Lk 10,1-9

Elmélkedés:

Tegnap Szent Pált, a népek apostolát, ma pedig két tanítványát és
segítőtársát az evangélium hirdetésében ünnepeljük. Szent Timóteus az
efezusi, Szent Titusz pedig a krétai egyház püspöke volt. Szent Pál
apostol megtérésében az volt a legfontosabb belső elem, hogy Isten
kiválasztja az evangélium hirdetésére, ő pedig olyanokat vesz maga mellé
társakul, aki ugyanezt a feladatot folytatják. Az egyház történetében
mindig voltak olyanok, akik lelkesen vállalták az isteni megbízatást,
beálltak a magvetők sorába, hogy az üdvösség örömhíre eljuthasson minden
emberhez. Isten ma is ugyanilyen lelkes igehirdetőket vár! Olyanokat, akik
számára nem a saját kis önző világuk építése és nem is az önmegvalósítás a
cél, hanem Isten országának terjesztéséért munkálkodnak, s akik azt
akarják, hogy Krisztus növekedjék bennük. Induljunk mi is, hogy az Isten
igéje sokszoros termést hozzon!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

A jóért, amelyet kegyelmeddel cselekedtem, hálát adok neked. Jóságos
Istenem, te ajándékoztad azt nekem. A rosszért, amelyet elkövettem
gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással, bocsánatodat kérem.
Segíts, Uram, hogy jobb legyek!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 25., szerda

[Evangelium] 2012-01-25

2012. január 25. – Szerda, Szent Pál apostol megtérése

Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk:
Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden
teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az
elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket
űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha
valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és
azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18

Elmélkedés:

Szent Márk evangéliumának befejező sorait olvastuk a mai napon. E szavakat
Jézus közvetlenül mennybemenetele előtt intézte az apostolokhoz, megbízván
őket az evangélium hirdetésére. Az evangélium elfogadása és a Krisztusban
való hit az üdvösség feltétele. Lehetőség minden ember számára. Mindenki
rendelkezik értelemmel, amellyel felfoghatja az evangélium tanítását és
felismerheti a jeleket, amelyek megerősítik az igehirdetést. De erre senki
sem kényszeríthető. Mindenki szabad akarattal dönthet, hogy az üdvösség
útját választja, vagy elutasítja azt. Mindenkinek személyes felelőssége a
döntés meghozatala. Szent Pál apostol megtérésének mai ünnepe arra
emlékeztet mindannyiunkat, hogy bármennyire is megyünk a magunk feje után,
Isten egy adott pillanatban meghatározó módon, sorsdöntően beleszólhat
életünkbe. Lehetőséget ad mindenkinek, még a legnagyobb bűnösöknek is
arra, hogy megtérjenek. Ha nem is Szent Páléhoz hasonló megrázó módon, de
Isten kegyelme a mi lelkünket is lassan, folyamatosan alakítja.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istentől jövök, Istené vagyok, Istenért kell élnem! Ahogy létemet nem
kaphattam mástól, csak Istentől, úgy létemmel nem is szolgálhatok mást,
mint Istent. Hogy a világon vagyok, az nem szükségszerű, de ha már így
van, mindenképpen Istenhez kell tartoznom. Nekem minden Istenről beszél,
minden Istenhez vezet, és Istenhez emel föl? Istenem! Egészen a tied
akarok lenni! Add, hogy mindenek fölött csak téged szeresselek, csak érted
éljek, hogy mind jobban tapasztaljam, mekkora boldogság hozzád tartozni,
és a tiédnek lenni!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 24., kedd

[Evangelium] 2012-01-24

2012. január 24. - Kedd

Egy alkalommal Jézust fölkeresték anyja és rokonai. De nem mentek be a
házba, ahol Jézus tanított, hanem hívatták őt. Akik körülötte ültek,
odaszóltak Jézusnak: „Anyád és rokonaid kint vannak, és keresnek téged."
Jézus azonban így válaszolt: „Ki az én anyám? Kik az én rokonaim?" Aztán
végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, és csak ennyit mondott: „Ezek
az én anyám és rokonaim. Aki teljesíti Isten akaratát, az az én testvérem,
nővérem és anyám!"
Mk 3,31-35

Elmélkedés:

Jézus korában az egész társadalom és minden ember számára meghatározóak
voltak a családi kapcsolatok. Ugyanez természetesen érvényes Jézusra
vonatkozólag is, még akkor is, ha Isten az ő Atyja, hiszen földi
édesanyától jött a világra és családban nevelkedett fel. Éppen ezért kissé
hidegnek érezzük Jézus szavait, amelyet a házon kívül tartózkodó
rokonainak üzen. Jézus szavait azonban nem szabad úgy értékelnünk, hogy a
családi kapcsolatok fontosságát megtagadva azok helyébe a lelki
kapcsolatokat állítja. A család továbbra is rendkívül fontos marad
számára, de emellett testvéreinek tekinti mindazokat, akik tanítása
szerint élnek. Különösen is fontos ezt hangsúlyoznunk egy olyan korban,
amikor sokan megkérdőjelezik a családi kötelékek jelentőségét. A fiatalok
egy rosszul értelmezett szabadság reményében a mielőbbi önállóságra, a
családtól való elszakadásra vágyakoznak, de a családi fészek biztonságából
kikerülve hamar kiderül, hogy képtelenek a repülésre, az önálló életre. A
családi közösség által nyújtott pótolhatatlan értékekre: a boldogságra, a
biztonságra, az értelmi és érzelmi fejlődésre és az egymásért végzett
munkára könnyebben rátalálunk, ha családunk életében Jézusnak is szerepe
van.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Te szeretsz engem a szenvedésben is! Uram, hiszek irántam való
jóságodban és szeretetedben. Biztosan tudom, hogy Te gondoskodsz rólam.
Sok kegyetlenség van a világban. De a világ minden természetes
összefüggésével együtt egy magasabb hatalomnak van alávetve. Hiszem, hogy
Te vagy a világ Ura és Teremtője. Hiszem, hogy minden a Te kezedben van,
minden ember, én is. Te Atyánk vagy, és szeretsz mindannyiunkat. Köszönöm,
hogy Te vagy az állandó változásban az élet nyugvópontja, amelyhez
tarthatom magam. Köszönöm, hogy szilárd életem van Benned, és így a jövőm
nincs a véletlenre bízva.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 23., hétfő

[Evangelium] 2012-01-23

2012. január 23. - Hétfő

Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt
híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg", és: „A gonosz lelkek
fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket." Ám ő magához hívta őket,
és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt?
Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha
egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a
sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat
fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem
ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így
viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek
fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is
káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot,
azt örökös bűn terheli." (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt
terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek."
Mk 3,22-30

Elmélkedés:

Nem mindenki fogadja szívesen Jézus tanítását. Először az a szóbeszéd
járja róla, hogy „eszét vesztette", majd azt kezdik el híresztelni
egyesek, hogy az „ördög szállta meg", és a gonosz lelkek fejedelmével
működik együtt. Jézus visszautasítja ezeket a vádakat, mert hiszen jól
tudja azt, hogy a csodákat az Atya viszi végbe általa, ezekkel erősítvén
meg az igehirdetést. De nem csak Jézus kortársainak okoz gondot a jó és a
rossz megkülönböztetése, hanem sokszor nekünk is. Számtalan esetben nehéz
eldöntenünk, hogy az események mögött kik, milyen erők és szándékok
állnak. Jézus szava ad útmutatást az ilyen helyzetekben, aki azt mondta,
hogy minden cselekedet vagy szó valódi természetét a „gyümölcséről
ismerhetjük fel". Legyünk türelmesek, és várjunk, amíg a Szentlélek
megvilágosítja értelmünket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szentséges Atyánk, szenteld meg életünket! Kísérj minket hatalmaddal, hogy
tanúsíthassuk: Te, aki mindenek forrása vagy, egyedüli forrása vagy a
szeretetnek és a szabadságnak. Köszönjük neked az Istennek szentelt élet
ajándékát, mely a hitben téged keres, s a maga egyetemes küldetésében
mindenkit arra hív, hogy a Hozzád vezető utat járja.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 22., vasárnap

[Evangelium] 2012-01-22

2012. január 22. – Évközi 3. vasárnap

Miután Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten
evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és
higgyetek az evangéliumban!" Amikor a Galileai-tó partján járt, látta,
hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a
tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek velem, és én emberek
halászává teszlek titeket." Azok rögtön otthagyták a hálóikat és nyomába
szegődtek. Mikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és
testvérét, Jánost, amint a hálókat javították a bárkában. Őket is mindjárt
meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a napszámosokkal együtt, és
követték őt.
Mk 1,14-20

Elmélkedés:

2012. január 22. – Évközi 3. vasárnap Emberek halászai
Az elmúlt napok vezető hírei a zátonyra futott óceánjáró hajóról szóltak.
A kis olasz sziget plébánosának elmondása szerint a szerencsétlenség
estéjén az egész lakosság megmozdult és részt vett a bajba jutottak
mentésében. Ő is megnyitotta a templom kapuit, hogy a túlélők menedéket
találjanak. Az atya meghatottan beszélt a Vatikáni Rádió adásában arról,
hogy takarókról gondoskodtak legalább a gyerekek számára és próbáltak
mindenben segítséget nyújtani, másnap pedig a szentmisén a kenyér és a bor
mellett a túlélők körmenetben vitték a mentőmellényeket is az oltárhoz,
így adtak hálát Istennek, akinek életüket, megmenekülésüket köszönhették.
A példát azért említem, mert a mai evangéliumban emberhalászatról
hallottunk. Az emberhalászat, amelyre Jézus egykor meghívta tanítványait
és amely feladatra ma is hív fiatalokat, napjainkban sokszor az emberek, a
bajbajutott emberek mentését jelenti. Azokra az emberekre és családokra
gondolok, akinek az élete zátonyra futott, bajba kerültek és most
segítségre szorulnak. És nekünk, az Egyház tagjainak kötelességünk
segíteni ezeknek az embereknek. Kötelességünk felvállalni az ebben az
értelemben vett emberhalászat feladatát.

Az evangéliumi beszámoló szerint a Jézus által elsőként meghívott Péter és
András otthagyták a csónakot és a hálót, eredeti mesterségüknek, a
halászatnak eszközeit, és rögtön az Úr nyomába indultak, s ugyanígy tett
valamivel később a másik két halász, Jakab és János is. Meghívásukhoz elég
volt annyi, hogy Jézus meghívja őket az „emberhalászatra", de eszükbe sem
jutott, hogy megkérdezzék tőle, mit is jelent az emberhalászat. Azt
tudták, hogy mit jelent a halászat fáradságos munkája, amelyből
megélhetésüket biztosították, de arról aligha lehetett pontos
elképzelésük, hogy mire hívja őket Jézus. Mindenesetre nyitott szívvel,
készségesen fogadták el, hogy Jézus, az első emberhalász és minden
emberhalász legfőbb tanítója elsőként őket fogja hálójába. Talán már ekkor
megsejtették és példájukból mi is megérthetjük, hogy senki sem válhat
igazi emberhalásszá, ha előzetesen nem fogadja el Krisztus hálóját, a
szeretet közösségét, az Egyház közösségét, amely összetartja mindazokat,
akiket az Úr az emberek megmentésére kiválaszt és hív, valamint azokat,
akik az ő szolgálatukat várják.

Amikor újra és újra elolvasom az első apostolok meghívását, mindig
elcsodálkozom azon, hogy ezekben emberekben nincs félelem, nincs az
aggodalomnak még a nyoma sem, nincs bennük semmiféle bizonytalanság, hanem
egyetlen, határozott, nagyszerű döntéssel válaszolnak a hívásra és
vállalják az emberhalászatot, mindazt, amire meghívást kaptak. Ugyanezt a
bátorságot látom azokban, akik elfogadják napjainkban a papi hivatást. Sok
fiatalban látom a vágyat, hogy kilépjenek a középszerűség szintjéről, és
látom bennük a szándékot, hogy valami igazán emberhez méltót és Istenhez
méltót cselekedjenek életükben. De néha hiányzik belőlük a bátorság és
megbénítja őket a félelem. Hiányzik belőlük az, hogy életüket egészen
odaadják Istennek, odaadják az emberek szolgálatára.

Néha azt mondják a fiatalok, hogy azért nem vállalkoznak a papságra, mert
nem akarnak egyedül élni. De hát nincs is erről szó. Nincs szó
magányosságról egy pap életében. Jézus ezt mondta és érdemes pontosan
idéznünk szavait: „Jöjjetek velem, és én emberek halászává teszlek
titeket." Jöjjetek velem, éljetek velem! – így szól Jézus hívása. Hogyan
lehetne magányos az a pap, akit Jézus a vele való életre hív? Legyenek ma
is fiatalok, akik meghallják a mi Urunk hívását és bátran vállalják, hogy
Krisztussal mennek, ővele élnek és az ő nevében végzik az emberhalászatot,
az emberek mentését!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk! Napjainkban oly' sok fiatal gondolkozik éveken át hivatásán és
hosszú évekig jelent számukra problémát a pályaválasztás. Bizonytalanok,
késlekedők és bátortalanok. Az általad meghívottak egykor határozottan,
bátran, azonnal követtek téged. Add, hogy napjainkban is megragadja a
fiatalokat az első találkozás, az első kegyelem élménye, és elfogadva
hívásodat vállalják a veled való életet és az emberhalászatot, amellyel
sokakat menthetnek meg!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum