2025. június 1. – Vasárnap, Urunk mennybemenetele
Evangélium
Feltámadása után Jézus utoljára jelent meg az apostoloknak, és így búcsúzott el tőlük:
„Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnapon fel kell támadnia a halálból. Az ő nevében Jeruzsálemtől kezdve minden népnek megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni. Ti vagytok ezeknek tanúi. Én meg elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból."
Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben eltávozott tőlük, és fölemelkedett az égbe. Ők leborulva imádták. Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.
Lk 24,46-53
Elmélkedés
Az Úr megdicsőülése
A keresztény hagyomány szerint a húsvét utáni negyvenedik napon Urunk mennybemenetelét ünnepeljük. Mivel ez a csütörtöki nap Magyarországon nem munkaszüneti nap, az ünnep átkerül a következő vasárnapra, tehát a mai napra.
Az első századokban a keresztény hívek Jézus mennybemenetelét együtt ünnepelték a pünkösddel. A keresztények ugyanis a kezdetektől fogva úgy gondolták, hogy az üdvösségtörténet bizonyos eseményei szorosan összetartoznak. Ahogyan egyetlen napon ünnepelték eredetileg Jézus kereszthalálát és feltámadását, ugyanígy egyszerre emlékeztek Jézus mennybemenetelére és a Szentlélek eljövetelére, amelyek beteljesítették és lezárták a húsvéti ünneplést. A 4. század közepe táján vált szét a két ünnep, a mennybemenetel a húsvét utáni 40., a pünkösd pedig az 50. napra került.
Szent János evangélista az utolsó vacsora leírásánál hosszasan, egészen részletesen elbeszéli, hogy miként készült Jézus földi küldetésének végső szakaszára. Többek között ezt mondja Jézus az ő apostolainak: „Az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához" (Jn 16,27-28). E szavakból világosan láthatjuk, hogy Jézus nem egyszerűen arra készül, hogy távozzon ebből a világból, hanem ez a távozás egyúttal visszatérést jelent a mennyei Atyához, akitől jött. Oda tér vissza, ahonnan jött. Az utolsó vacsorán a későbbiekben Jézus az Atyához fordul a következő szavakkal: „Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te is dicsőíts meg engem, Atyám!" (Jn 17,4-5). Jézus tehát annak tudatában készül visszatérni a mennybe, hogy földi küldetését teljesítette, és Jézus dicsőségről beszél. A mennybemenetel számára nem egy helyváltoztatás, eddig a földön volt, mostantól pedig a mennyben lesz, hanem megdicsőülést jelent számára. A mi Urunk visszatér abba a mennyei dicsőségbe, ahonnan eljött közénk. A mennybemenetel szó tulajdonképpen egy kifejezés arra, hogy az Atya megdicsőíti, felmagasztalja a Fiút, aki elfoglalja a mennyben az őt megillető helyet (vö. Mk 16,19). Az evangéliumokban mondanivalóját tekintve szorosan összetartozik Jézus feltámadása és mennybemenetele, hiszen mindkét eseménynél arról van szó, hogy az Atya megdicsőíti Jézust. Érdemes arra is odafigyelnünk, hogy mind az evangéliumok, mind az Apostolok Cselekedetei (vö. ApCsel 1,9-11) nagyon egyszerűen fogalmazzák meg a történteket. Jézus az apostolok és tanítványok szemeláttára felemelkedett az égbe és egy felhő eltakarta. A szent írók szándéka nem az, hogy valamiféle diadalmas, dicsőséges égbeszállást tárjanak elénk. A történet mondanivalója egyszerűen megfogalmazható: miután feltámadását követően Jézus többször is megjelent övéinek és találkozott velük, most egy érzékelhető jelét adja annak, hogy közvetlen jelenléte a világban megszűnik, visszatér a mennybe, és ígéretet tesz, hogy a hamarosan elérkező Szentlélek által követőivel marad a világ végéig (vö. Mt 28,20).
Jézus minket is a mennybe vár. Megmutatja nekünk az utat, az üdvösség útját, a mennybe vezető utat és azt szeretné, ha mindannyian eljutnánk oda. Tanítványaiként erre a sorsra számíthatunk. Ne feledkezzünk el arról a parancsról, amit egykor a mi Urunk az apostoloknak adott, s amely nekünk is szól: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot!" (Mk 16,15). Legyünk Krisztus hűséges tanítványai és tegyük az ő tanítványává az embereket: ez a mi küldetésünk!
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük neked azt a tanítást, amely lehetővé tette számunkra, hogy jobban megértsük az Atya akaratát. A Szentlélek világosítsa meg értelmünket, és adjon nekünk erőt mindannak megvalósítására, amit Isten kér tőlünk. Máriához, édesanyádhoz hasonlóan nem csak hallgatni szeretnénk téged, hanem bátran vállalkozunk követésedre és a tanúságtételre. Segíts minket, hogy hitünket minden helyzetben bátran megvalljuk! Segíts, hogy mindig hűségesek maradjunk hozzád és földi életünk után eljussunk a mennyországba!
Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu
Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20250601.mp3
Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas
Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás
