2017. december 30., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-12-30

2017. december 30. - Szombat

Abban az időben, amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták a
jeruzsálemi templomban, ott volt Anna prófétanő is, Fánuel leánya Áser
törzséből. Idős volt már, napjai előrehaladtak. Leánykora után hét évig
élt férjével, majd özvegyen érte meg a nyolcvannegyedik évét. Nem
hagyta el a templomot soha, böjtölve és imádkozva szolgálta Istent
éjjel és nappal. Abban az órában is odament, dicsőítette Istent, és
beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek
városukba, a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és
erősödött; eltelt bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,36-40
Elmélkedés:
Az evangéliumi jelenet helyszíne továbbra is a jeruzsálemi templom,
ahol Mária és József bemutatja az Úrnak az újszülött Jézust. Simeon
után egy másik személy is megjelenik, egy idős asszony, akit Annának
hívnak. A Messiásra való csendes várakozás, a templomban való szüntelen
tartózkodás, az imádság jellemzi őt. Eddig talán senki sem vette észre,
hogy mennyit imádkozik a templomban, vagy talán furcsállották, hogy
állandóan ott van. Most megmozdul körülötte minden, érzi, hogy eljött a
beteljesedés napja. A mindenható Istent dicsőíti, mert megérte a
várakozás, eredményt hozott a szüntelen ima.
Érdemes elgondolkodnunk imádságunk módján. Sokszor azonnali választ
várunk kérdéseinkre. Sokszor azonnali megvalósulását várjuk annak, amit
Istentől kérünk. Sokszor azonnali megvilágosodást várunk, a számunkra
pillanatnyilag érthetetlen dolgok azonnali megértését.
Meg kell tanulnunk a türelmes várakozást. El kell sajátítanunk a
türelmes imádságot. Sőt, imáinknak el kell jutnia ahhoz a bizalomhoz,
hogy már nem is kérünk, hiszen Isten jól tudja, még nálunk is jobban
tudja, hogy mire van szükségünk, mi szolgája lelkünk fejlődését és
üdvösségünket.
Ebben segítsen minket Anna példája. És abban is, hogy felismerjük a
hozzánk érkező Istent, a mi Megváltónkat.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Családban születtél és családban ismerted meg a
szeretetet. A szeretetnek családra van szüksége, hogy otthonra
találjon. Segítsd a szülőket, hogy felelősségtudattal készüljenek a
gyermekvállalásra és gyermekük nevelésére. Segítsd őket, hogy helyet
adjanak otthonukban Istennek és az ő szeretetének. Add, hogy a családok
megerősödjenek az életszentségben hivatásuk teljesítéséhez, s ehhez az
Egyház minden segítséget megadjon, felmutatván a családi életközösség
igazi értékét.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171230.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. december 29., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-12-29

2017. december 29. - Péntek

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
szülei felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint
az Úr törvénye előírja: "Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona."
Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, "egy pár
gerlét vagy két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és
istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott
benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig,
amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy
menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a
törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette
őt, és így magasztalta Istent: "Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen:
kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek."
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához:
"Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő - még a te lelkedet is tőr járja át -, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
Lk 2,22-35
Elmélkedés:
Még mindig a karácsonyi időben vagyunk, amikor az evangéliumi szakaszok
a karácsony titkát, a betlehemi Gyermek titkát igyekeznek
megvilágítani. A mai részlet Jézus templomi bemutatásának eseményét
írja le. A mózesi törvény előírása szerint Mária és József elviszik a
kis Jézust a jeruzsálemi templomba, hogy bemutassák őt az Úrnak és
felajánlják az ilyenkor szokásos áldozatot.
A templomi bemutatás alkalmával jelen van Simeon, akinek szavaiból fény
derül Jézus személyére és küldetésére. Simeon azokat képviseli, akik a
korábbi évszázadokban várták a Messiás jövetelét. Idős ember ő, aki
hisz abban, hogy Isten ígérete meg fog valósulni. Hisz benne, mert egy
neki szóló kinyilatkoztatásból tudja, hogy a messiási ígéret még az ő
idejében beteljesül. Amikor karjába veszi Jézust, benne meglátja,
felismeri a Megváltót. Most már nyugodtan készülhet halálára, nem kell
tovább várakoznia sem neki, sem az emberiségnek.
Jézus személyében eljött a Megváltó. Isten véghezvitte tervét, amelyet
korábban ígért, elküldte a világba a Megváltót, aki nem egy uralkodó,
hanem Isten Fia. A bűntől való szabadulás, a megváltás örömhíre
mindenkinek szól, mert a megváltás műve minden emberre kiárad. Nem csak
az ószövetségi választott nép tagjaira, hanem a pogányokra és minden
nemzetre is.
Krisztus mindannyiunk Megváltója. Én is megváltott ember vagyok.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Ó, isteni fényesség, a te megmérhetetlen szereteteddel nyisd meg
lelkünket a hitnek, hogy téged igazán megismerjünk. Tágítsd ki
szívünket, hogy téged befogadhasson! Ihless bennünket, hogy tiszta
szeretettel keressünk téged, benned megpihenjünk, és veled egyesüljünk,
mint ahogy egyek a tagok a testben a fejjel, és amint egy a szőlővessző
a tőkével. Engedj a te erődből és a te kegyelmedből élni mindvégig, míg
csak el nem jutunk szent színed látására!
Granadai Szent Lajos


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171229.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. december 28., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-12-28

2017. december 28. - Csütörtök, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és
menekülj Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis
arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt,
fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott
maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
mondott: Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a
bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak
egész környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a
bölcsektől megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit
Jeremiás próféta jövendölt: "Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és
jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert
nincsenek többé."
Mt 2,13-18
Elmélkedés:
Ma, aprószentek ünnepén Jézus nevelőapjáról, a Szent Család
védelmezőjéről, Szent Józsefről olvasunk az evangéliumban, aki álmot
lát. Az álombeli látomásban Isten figyelmezteti őt arra a veszélyre,
ami az újszülöttet fenyegeti. Amikor korábban József álomban megtudja,
hogy nyugodtan feleségül veheti jegyesét, Máriát, mert nem más
férfitól, hanem a Szentlélek közreműködésének köszönhetően fogant
gyermeke, akkor József azt teszi, amit az álmában megjelenő angyal
közöl vele. Most is feltétel nélkül engedelmeskedik az isteni
utasításnak. Nem kételkedik abban, nem akar bizonyítékokat szerezni,
hanem késlekedés nélkül útnak indul, hogy így megmentse az újszülött
Jézust.
Időközben ugyanis az uralkodó, Heródes is értesül a születésről, de az
ő szívében félelem, féltékenység és gyűlölet ébred. Egy újszülöttől
félti hatalmát, ezért kegyetlen parancsot ad: induljanak katonái és
öljenek meg Betlehemben és környékén minden két évnél fiatalabb
fiúgyermeket. Őket, az áldozatokat, a betlehemi kisgyermekeket nevezzük
aprószenteknek, rájuk emlékezünk a mai napon.
A szomorú történet azt igazolja, hogy még az emberi gyűlölet és
rosszindulat sem képes meghiúsítani Isten üdvözítő tervét, aki
gondoskodik arról, hogy a Megváltó életben maradjon. És Isten segít
minket abban is, hogy még a rendkívüli gonoszság láttán is megmaradjon
bennünk a hit.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk! Neked köszönhetően minden születéssel, minden emberi élet
kezdetével valami új kezdődik el a világban. Minden születés csoda és
titok. Születésünktől fogva mindannyiunknak hivatása, küldetése van,
azt az utat kell végigjárnunk, amelyre a te szándékod szerint
hivatottak vagyunk életünk során. Mutasd meg nekünk hivatásunkat! Tárd
fel előttünk a szeretet titkát, hogy téged megismerve állandóan feléd
törekedjünk!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171228.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. december 27., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-12-27

2017. december 27. - Szerda, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna
elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,
és hírül adta nekik: "Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova
tették!" Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett.
Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint
Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott
gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta
az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem
volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen.
Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta
mindezt és hitt.
Jn 20,2-8
Elmélkedés:
Szent János apostolt, a negyedik evangélium szerzőjét ünnepeljük a mai
napon, aki a keresztény hagyomány szerint az apostolok közül
egyedüliként nem lett vértanú. Bár még a karácsonyi időszakban vagyunk,
Szent János ünnepének evangéliuma gondolatban a húsvéti eseményekhez
vezet minket, Jézus üres sírjához. Amikor Mária Magdolna elmondja az
apostoloknak, hogy az Úr sírja üres, akkor Péter és János azonnal a
sírhoz futnak, meg akarnak győződni arról, hogy a hír valóban igaz. Az
üres sírhoz érkezés János számára meghatározó élmény. Péter számára is,
de most figyeljünk csak Jánosra. Az eseményre, a futásra és az üres sír
látványára évtizedekkel később is határozottan, pontosan emlékszik.
Élményét és annak hatását egyetlen rövid mondatban foglalja össze:
"Látta mindezt és hitt."
A mi életutunk is a jászoltól az Úr üres sírjáig vezet. Ez a hit útja
számunkra. A gyermekben megcsodáljuk a Megváltót, aki aztán a
kereszten, halálában valósítja meg a megváltást. Isten Fia, Jézus
gyermekként született meg, s a kereszthalál pillanatában Isten hatalmas
Fiának bizonyult. De története nem ér véget halálával, mert az Atya
feltámasztja őt az örök életre. Jánosnak elég volt néhány egyszerű jel,
az üres sír, az otthagyott leplek, hogy higgyen. Bennem mi ébreszti fel
a hitet?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat emberi
világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem
megtapasztaljuk, hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi
Gyermekben a hit szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő
hozza el számunkra a békességet és a boldogságot, és reményt gyújt
mindannyiunk szívében. E Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és
szeretet nélkül nincs ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek
szerte a világon rátaláljanak Fiadra!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171227.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. december 26., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-12-26

2017. december 26. -Kedd, Szent István első vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok.
Abban az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen
nem ti fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek.
Halálra adja akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a
gyermekek pedig szüleik ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam
mindenki gyűlölni fog titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az
üdvözül.
Mt 10,17-22
Elmélkedés:
A karácsony ünnepét követő napon Egyházunk azt a Szent Istvánt ünnepli,
aki elsőként halt vértanúhalált Krisztus követői közül. Az ő személye
természetesen nem keverendő össze Szent István magyar királlyal.
Szent István vértanú történetét az Apostolok Cselekedeteiben ismerteti
Lukács evangélista. Az apostolok azt kérik a hívek közösségétől, hogy
válasszanak maguk közül olyan férfiakat, akik az oltár körüli
szolgálatot elvégzik, miközben ők egészen az igehirdetésnek
szentelhetik magukat. István annak a hét férfinak az egyike, akiket
ilyen módon választott meg a krisztusi közösség. Valamennyien jó hírben
álló férfiak ők, akiket eltöltött a Szentlélek és Isten bölcsessége.
Lukács István esetében e jellemzéshez még hozzáfűzi, hogy "eltöltötte
őt a hit." Valamivel később megjelennek István ellenfelei, akiket nem a
hit, hanem az irigység, a féltékenység, a gyűlölet töltött el. István
szenvedélyesen hirdeti Krisztust, de ez tovább fokozza az ellenfelek
gyűlöletét, akik végül megkövezik őt. A halála előtti pillanatokban
István megbocsátott bántalmazóinak.
Hová vezet a Krisztushoz való hűség? Hová vezet a hitben való kitartás?
Hová vezet az ellenségnek is megbocsátó lelkület? A halálon át Isten
dicsőségébe. Ha hitünkhöz hűségesek maradunk, eljutunk majd Istenhez,
az örök dicsőségbe.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Mindenható Istenünk! Karácsony ünnepe, a Megváltó születése megerősít
bennünket arról, hogy te szeretsz minket. Szeretetből küldted el Jézust
emberi világunkba. Elküldted őt, hogy levegye álarcainkat és a gyermek
Jézus szemének tükrében meglássuk igazi önmagunkat. Elküldted, hogy
örömöt, reményt, fényt, boldogságot és szeretetet hozzon nekünk.
Örömmel fogadjuk karácsonyi szeretet-ajándékodat, a tökéletes
ajándékot, a te egyetlen és egyszülött Fiadat, Jézust, a mi
Megváltónkat! Köszönjük neked, Istenünk, a megváltást!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171226.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. december 25., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-12-25

2017. december 25. - Urunk születése - Karácsony

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: "Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket
az Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20
Elmélkedés:
Megérkeznek a pásztorok
Jézus Krisztus születését Egyházunk három szentmisével ünnepli
karácsony napján, amely szentmiséknek más az evangéliuma. Az éjféli
szentmisében Lukács evangéliumából felidézzük azt a történelmi
helyzetet, amikor Jézus született. Az uralkodók felsorolása után
következik a népszámlálás említése, ami miatt József és Mária
Betlehembe mennek. Mária itt hozza világra gyermekét, Jézust. A
születésről elsőként a pásztorok értesülnek az angyaloktól, akik útnak
indulnak, hogy kifejezzék hódolatukat az újszülöttnek. Az ő
megérkezésüket ismerteti karácsony napjának reggelén a Pásztorok
miséjének evangéliuma. A harmadik karácsonyi szentmise, amelyet ünnepi
misének nevezünk, már más szemszögből szemléli az eseményeket, az
evangéliumi rész az Ige megtestesülésének titkát igyekszik feltárni.
A pásztorok szentmiséjének evangéliuma a betlehemi istállóba vezet
minket. Gondolatban körülhordozzuk tekintetünket a helyszínen. Egy
sötét barlangot látunk, amely állatok szálláshelyéül szolgál. Kár
szépítenünk a dolgokat, ez bizony egy istálló, ökrökkel és szamarakkal.
Még szerencse, hogy a templomban nem érezzük az istálló szagát, mert
egyesek talán sietve távoznának. József próbál egy kis tüzet rakni, de
annak fénye alig tölti be az istállót, melegét is alig érezni. Mária
alszik, próbálja kipihenni a szülés fáradalmait. Oldalt a jászolban, a
szalmán fekve, egy újszülött gyermek alszik csendesen. A gyerekek
gondolatban tovább nézelődnek, keresik a karácsonyfát a színes égőkkel
és a díszekkel, de itt bizony olyat nem találnak, talán majd egy
felnőtt elmondja nekik, hogy ez egy későbbi találmány. Az ajándékok sem
állnak nagy kupacokban, de van itt érdekesebb, például plüssmaci
helyett lehet játszani egy igazi kisbáránnyal. Az ünnepi hangulatnak
nyoma sincs a betlehemi istállóban.
Minden csendes és nyugodt, mi magunk is leülünk a tűz mellé, nem
szeretnénk megzavarni Mária és a gyermek pihenését. Örülünk, hogy itt
vagyunk, a Megváltó közelében. Aztán hirtelen beállítanak a nagyhangú
pásztorok. Az ajtót csak azért nem törik ránk, mert egy barlangnak
nincs ajtaja. Itt nincs kiírva piros betűkkel egy táblára, hogy
"Csendet kérünk! Ne zavarjuk mások nyugalmát!", mert ez nem egy kórház
újszülött osztálya. A pásztorok valószínűleg nem fogják vissza magukat,
ugyanolyan hangon beszélnek, mint a mezőn az állatokkal. Ha már egyszer
éjnek idején felébresztették őket az angyalok és megtették az utat,
akkor miért fognák vissza magukat. Ez az éjszaka ugyanis nem olyan,
mint a többi. Ez a nap nem olyan, mint a többi. Csodás dolgokról
értesültek és most örömmel beszélnek erről. József nem próbálja
csitítani őket, Mária is zavartan pislogva hallgatja szavaikat, és a
gyermeket sem zavarja jövetelük. Egyszerű emberek őt, akik hallottak
egy hírt a Messiás születéséről, elcsodálkoztak ezen, majd megtették
kötelességüket, amely minden ember kötelessége, kifejezték hódolatukat
a Megváltó előtt.
Mit üzen nekünk a pásztorok emberi bölcsessége? Hallgassuk mi is
lelkesen az örömhírt! Engedjük, hogy az ámulat és a csodálkozás
eltöltsön minket! Aztán induljunk, hogy mi is magasztaljuk Isten és
kifejezzük hódolatunkat a világ Megváltója előtt!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Istenünk, te mindent megtehetsz, hiszen te vagy a világ ura.
Egyetlen Fiadat küldted el közénk, mert ez szerepelt üdvözítő
tervedben. Fiad, Jézus Krisztus mindenben vállalta emberi sorsunkat,
mert te, Atyánk úgy akartad, hogy példát mutasson nekünk életével,
halálával és feltámadásával. Jézusom, közel akarok menni hozzád, nem
csak messziről akarlak szemlélni! Jézusom, tanulni szeretnék tőled, nem
csak egyszerűen tudomásul venni születésed! Jézusom, költözz lelkembe,
mert örökké veled akarok élni!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171225.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. december 24., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-12-24

2017. december 24. - Advent 4. vasárnapja

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű
városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából
való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és
így szólt: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb
vagy te minden asszonynál!" Ennek hallatára Mária zavarba jött és
gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban
folytatta: "Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme,
gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt
nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úristen
neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákob házán
mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!" Mária ekkor megkérdezte
az angyalt: "Hogyan történhet meg ez, amikor én férfit nem ismerek?" Az
angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le rád, és a
Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki tőled
születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre
Mária így szólt: "Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid
szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38
Elmélkedés:
Egy könyv üzenete
A németalföldi festő, Rogier van der Weyden 1434-ben festette az
Angyali üdvözlet című képét. A művész egyáltalán nem törekedett arra,
hogy a bibliai idők palesztínai környezetében ábrázolja az eseményt,
amint Isten küldötte, Gábor angyal meghozza a hírt a fiatal názáreti
lánynak, Máriának, hogy a Mindenható őt választotta ki arra, hogy a
Megváltó anyja legyen. A festő egészen egyszerűen egy XV. századi
németalföldi tisztes polgári család házába helyezte a jelenetet. A
háttérben egy bevetett baldachinos ágy, mellette kis szekrényen a
tisztálkodáshoz szükséges vizeskancsó és tál, egy ülőpad piros
párnákkal. A festmény sarkában látható még egy váza, fehér liliommal,
amely Mária szüzességére, tisztaságára utal. Mária az ágy előtt a
nyitott ablak felé fordulva térdel egy zsámolyon, kezében könyv. Mária
kissé hátrafelé fordítja fejét a válla fölött, megpillantja a háta
mögött megjelenő angyalt. Így hallgatja meg az üzenetet, de közben nem
kel fel, tovább térdel, testét nem fordítja el az ablakon át beáradó
fénytől.
Advent 4. vasárnapjának evangéliuma az angyali üdvözletet mondja el
szavakkal, a festő a maga sajátos művészi módján ugyanezt igyekezett
láthatóvá tenni. Gondolataim visszatérnek a Mária kezében lévő kis
könyvhöz. Egy nyitott könyvecske, amiből Mária olvashatott, de a
jelenés pillanatában szinte kiesik a kezéből, a lapokat megvilágítja a
szobába beáramló fény. Mi van ebben a könyvben? Tudom, hogy a bibliai
időkben nem voltak olyan könyvek, mint manapság és amilyen a festményen
látható, és az is igaz, akkortájt az emberek többsége egyáltalán nem
tudott írni és olvasni, de talán érdemes elidőznünk ennél a
gondolatnál.
Mi van ebben a könyvben? Az ószövetségi emberek évszázados
várakozásának története. Embereké, akik egykor ígéretet kaptak
Istentől, hogy eljön a világba a Megváltó. És ők nem kételkedtek ebben
az ígéretben, mert hittek abban, hogy Isten igazmondó, és maguk is
érezték, hogy szükségük van a megváltóra, a szabadítóra. E kis könyvben
olvashatóak azok a prófétai jövendölések, amelyek a messiási időről,
annak jeleiről, előkészületéről, megvalósulásáról szólnak. Régi
jövendölések, amelyeket nemzedékek adtak egymásnak tovább szóban, hogy
a következő nemzedékek is tudjanak az isteni ígéretről és a Megváltót
várva éljenek. Reményt sugárzó üzenet olvasható ebben a könyvben.
Üzenet arról, hogy Isten az emberek üdvösségét akarja. Üzenet arról,
hogy bár az ember elfordul Istentől, ő nem fordítja el tekintetét az
emberről, rólunk. Az elvesztett paradicsom története olvasható ebben a
könyvben, az ember elszakadása Istentől, ugyanakkor örök vágya, álma
arról, hogy Isten helyreállítja majd a paradicsomi békét, amikor minden
ember újra békében élhet ővele és egymással. Vándorlások története
olvasható ebben a könyvecskében, népek és egyének vándorútjai, akik
mind egy irányba haladnak. Magasságokat és mélységeket megjáró emberek
igaz történetei. Útnak induló emberek történetei, akik fáradtságot nem
ismerve haladnak előre, keresik az igazságot. Szegények és gazdagok,
tanultak és műveletlenek, örvendezők és sírók, jóllakottak és éhezők,
hősök és áldozatok történetei. Múltról és jövőről, a kezdetekről és a
végső időkről szóló történetek. Üdvösségünk története, az emberiség
története olvasható ebben a könyvben a teremtéstől kezdve a végső
napokig.
Rólunk szóló üzenet olvasható ebben a könyvben. Nekünk szóló üzenet.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Istenünk, te teljesítetted ígéretedet, és elküldted közénk
egyszülött Fiadat, a mi Megváltónkat. Fiad születésével újjáteremtettél
minket embereket, mert Jézus a mi lelki újjászületésünk egyetlen
forrása. Hisszük, hogy isteni gondviseléseddel azóta is formálod és
alkotod a világot. Minden születéssel, minden emberi élet kezdetével
valami újat alkotsz, amivel terveid vannak. Nekünk azt az utat kell
végig járnunk életünkben, amelyet te jelöltél ki számunkra. Adj nekünk
Fiad végtelen alázatosságából és engedelmességéből, hogy mi is egyedül
a te akaratodat kövessük, egyedül téged tekintsünk életünk Urának,
neked engedelmeskedjünk és a te országodat építsük!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171224.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum