2014. október 4., szombat

[Evangelium] 2014-10-04

2014. október 4. – Szombat

Az Úr szavára Jób így válaszolt:
„Most már tudom, hogy mindent megtehetsz, Uram, és hogy egyetlen
gondolatunk sincs rejtve teelőtted. Igazad van: »Ki az az oktalan, aki
gondviselésedet értelmetlennek mondja?« Valóban balgán szóltam én
olyanról, ami meghaladja bölcsességemet. Eddig csak szóbeszédből hallottam
rólad, Uram, de most saját szememmel látom, hogy ki vagy. Korholom tehát
önmagamat, és bánom bűneimet, porban és hamuban!"
Jób életének következő szakaszát az Úr még jobban megáldotta, mint a
korábbit. Lett neki hatezer tevéje, tizennégyezer juha,
és ezer iga ökre, ezer szamara. Született hét fia, és három lánya is:
Jemima, Kasszia, Kerenhappuk. Az egész földön nem volt  három olyan szép
leány, mint Jób leányai. Jób örökrészt is adott nekik fiútestvéreik
között. Száznegyven évig élt még Jób ezek után. Meglátta nemcsak
gyermekeit, hanem negyedízig való unokáit is. Majd meghalt öregen, évekkel
gazdagon megáldva.
Jób 42,1-3.5-6.12-16

Zsoltár: Válasz: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé. 135a.
vers.
Előénekes: Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem * mert én
hiszek parancsolataidban.
Igen jó nekem, hogy megaláztak engem, * hogy bizonyságaidat megtanuljam.
Hívek: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.
E: Jogosan ítélsz, Uram, ezt jól tudom, * igazad volt, hogy megaláztál.
Rendeléseid léteznek ma is, végzéseid szerint, * mert neked szolgál a
mindenség.
H: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.
E: Parányi szolgád vagyok csupán, * adj értelmet, hogy tudjam végzéseidet.
Ragyogva világít szavad fénye, * értelmessé teszi a kicsinyeket.
H: A te arcodat, Uram, * ragyogtasd szolgád fölé.
Zsolt 118,66.71.75.91.125.130

Evangélium:
A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött,
nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a
gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk." Ő így válaszolt: „Láttam a
sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy
kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá
legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek,
hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy
nevetek föl van írva a mennyben."
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott:
„Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a
bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez,
Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más
nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú,
és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." Jézus azután tanítványaihoz
fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.
Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok,
de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."
Lk 10,17-24

Elmélkedés:

Az evangélium szerint a tanítványok Jézus nevében számtalan csodát tudtak
tenni küldetésük során. Missziós útjukról visszatérve elismerik, hogy nem
saját erejüknek vagy különleges képességüknek köszönhető az eredmény,
hanem annak, hogy Jézus nevében cselekedtek. Megértették, hogy amikor az
Úr elküldte őket, akkor nem azt kérte tőlük, hogy önmagukról beszéljenek,
hanem mindarról, amit Mesterüktől tanultak, mellette átéltek.
Keresztényként és Krisztus tanítványaiként nekünk is így kell élnünk, ez a
tanúságtétel lényege. Hiszen nem a mi személyünk fontos, hanem Jézusé.
Neki kell állandóan növekedni bennünk, hogy az ő nevében hirdessük a
szeretet lehetőségét és felemelő erejét a reményvesztett embereknek. Új
életmódot tanulunk, Jézus életmódját. Új nevet kapunk, de ne csupán a
nevünk legyen krisztusi, hanem egész életünk és minden cselekedetünk!
Érdemes odafigyelnünk az örömre a mai részlet kapcsán. A szakasz azzal
kezdődik, hogy a tanítványok „nagy örömmel tértek vissza" (Lk 10,17).
Beszámolójukból, szavaikból szintén öröm, lelkesedés sugárzik: olyan
dolgokat tettek, amit elképzelni sem tudtak korábban. Később Jézus ezt
mondja nekik: „annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben" (Lk
10,20).
Eltölt-e engem a Krisztushoz tartozás öröme? Örömmel engedelmeskedem-e
neki? Öröm tölti-e el szívemet, amikor arra gondolok, hogy Isten gyermeke
vagyok?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Mária áldott rózsafüzére, édes lánc, mely Istenhez láncolsz minket,
szeretet köteléke, mely az angyalokkal egyesítesz, az üdvösség tornya a
pokol szakadékában, biztos kikötő az általános hajótörésben, nem hagyunk
el soha többé. Te légy erősségünk halálküzdelmünk óráján. Tiéd legyen
kialvó életünk utolsó csókja. És ajkunk utolsó lehelete a te édes neved
legyen, ó Rózsafüzér Királynője, ó drága Anyánk, ó bűnösök Menedéke,
szomorúak hatalmas Vigasztalója. Légy áldott mindenütt, ma és mindörökké,
a földön és az égben.
Bartolo Longo

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141004.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 3., péntek

[Evangelium] 2014-10-03

2014. október 3. – Péntek

Az Úr így felelt Jóbnak a fergetegből: „Lett-e már parancsodra reggel,
amióta élsz, és kijelölted-e a hajnalpír helyét, hogy szőnyegként megfogja
a földnek széleit, és lerázzon róla minden éji gonosztevőt; hogy a
reggeltől a föld olyan legyen, ahogyan a vöröses agyag ragyog a pecsét
alatt, és színeket öltsön, miként a ruha; hogy elvegye a gonoszoktól
»világosságukat«, és megtörje a bűnre emelt karjuk erejét? Voltál-e már a
tenger mélységeiben, jártál-e már az óceán legmélyén? A halál kapui
előtted megnyíltak-e már, és láttad-e az alvilág bejáratát? Szemlélted-e a
földet igaz terjedelmében? Magyarázd meg nekem mindezt, ha tudod! Melyik
út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye, hogy
elkísérhetnéd őket otthonukba, és hazavezethetnéd őket a házukba?
Te persze mindezt jól tudod, hisz akkor születtél, és életed napjainak
száma is rengeteg!" Jób akkor ezt mondta az Úrnak: „Mit feleljek én, aki
könnyelműen szóltam? Kezemet a számra teszem, és hallgatok. Egyszer
szóltam; bár azt is elhagytam volna! Meg másodszor is. De többé nem
teszem!"
38,1.12-21;40,3-5

Zsoltár: Válasz: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján! 24b.
vers.
Előénekes: Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem, * tudod, ha
leülök, vagy ha fölkelek.
Gondolataimat messziről is ismered, † szemmel tartod jártomat-keltemet, *
jól látod minden utamat.
Hívek: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!
E: Lelked elől ugyan hová mehetnék? * Színed elől hová futhatnék?
Ha fölszállnék az égbe, te ott vagy, * ha a holtak hazájában pihennék, ott
is jelen vagy.
H: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!
E: Ha felölteném a hajnal szárnyait, * és a tenger túlsó végén laknék,
oda is a te kezed vezetne, * és jobbod tartana engem.
H: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!
E: Egész bensőmet te alkottad, * anyám méhében te szőttél egybe engem.
Magasztallak, hogy oly csodásán alkottál, † csodálatos minden műved, *
lelkem jól tudja mindezt.
H: Vezess engem, Uram, * az örök élet biztos útján!
Zsolt 138,1-3.7-10.13-14ab

Evangélium:
Jézus egy alkalommal így szólt tanítványai előtt: „Jaj, neked, Korozain!
Jaj, neked, Betszaida! Ha a pogány Tiruszban és Szidonban történtek volna
azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már rég szőrzsákban és hamuban
tartottak volna bűnbánatot. Ezért Tirusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa
lesz az ítéleten, mint nektek. És te Kafarnaum? Vajon az égig emelkedel?
Egészen az alvilágig fogsz süllyedni." Majd így folytatta: „Aki titeket
hallgat, engem hallgat; és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig
engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem."
Lk 10,13-16

Elmélkedés:

Jézus szava csodálatos erővel bír. Szavára az emberek a bűnbánat útjára
lépnek. Parancsoló szavára az embereket megszálló gonosz lelkek is
eltávoznak. Szavára megmozdulnak a betegek, hogy a gyógyulás reményében
közelébe kerüljenek. Gyógyító szavára az eddig mozdulni sem bíró bénák
talpra ugranak és járni kezdenek. Küldő szavára a tanítványok elindulnak,
hogy hirdessék az örömhírt.
„Aki titeket hallgat, engem hallgat" (Lk 10,16) – olvastuk a mai
evangéliumban Jézus kijelentését, amely nem csupán az egykori
tanítványoknak szólt, hanem mindazokra érvényes, akik a későbbi időkben
tanítását hirdetik, mint például napjaink papjai. Jézus minden pap
szavain, gondolatain keresztül képes megszólítani az embereket. Lehet,
hogy egyes papok ékesszólóan tudnak beszélni, míg mások szerényebb
képességük miatt talán nehezebben fogalmazzák meg a tanítást, de biztosak
lehetünk abban, hogy minden pap által Jézus szeretne hozzánk szólni. Az
esetleges különbségeket a fülünk meghallja ugyan, de Jézus szavai nem a
fülünknek szólnak, hanem a szívünknek. Törekedjünk rá, hogy ne a beszéd
külső elemeire, jellegzetességeire figyeljünk, hanem a szívünknek szóló
mondanivalóra! A gyenge emberi szóban is halljuk meg azt az igazságot,
amellyel Isten akar bennünket vezetni!
Az evangéliumot hirdetők szavára egykor megmozdult szinte az egész világ.
Megmozdít-e engem, s bennem valamit a ma hozzám érő jézusi szó?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Szent tested, Úr Jézus Krisztus Istenem, segítsen engem az örök életre, s
drága véred bűneim bocsánatára! Legyen ez az Eucharisztia örömömre,
egészségemre és vigadozásomra, félelmetes második eljöveteledkor pedig
méltass általa, hogy bár bűnös vagyok dicsőséged jobbján állhassak
szeplőtelen Anyád és összes szentjeid imádsága által!
Alexandriai Szent Cirill

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141003.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 2., csütörtök

[Evangelium] 2014-10-02

2014. október 2. – Csütörtök

A mindenkitől elhagyott Jób így szólt barátaihoz:
Szánjatok meg, barátaim, legalább ti szánjatok, mert megérintett engem az
Úr keze! Miért üldöztök úgy most ti is, mint ahogy Isten üldöz engemet?
Miért nem hagyjátok már abba, és miért marjátok testemet? Bárcsak felírnák
szavaimat, bárcsak feljegyeznék egy könyvbe! Bárcsak vas íróvesszővel
ólomtáblára, vagy vésővel sziklába vésnék azokat: Tudom, hogy Megváltóm
él, és a végső napon feltámadok a földből. Testemet ismét bőr veszi körül,
és testemben látom meg Istenemet. Én magam látom majd őt, és nem valaki
más; saját szememmel nézem őt; szívem titkos reménye ez.
Jób 19,21-27

Zsoltár: Válasz: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földjén. 13.
vers.
Előénekes: Uram, halld meg kiáltó szavamat, * könyörülj rajtam, és
hallgass meg engem.
Szívem rólad mondta: * „Keressétek az ő arcát!"
Hívek: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földjén.
E: A te arcodat keresem, Uram, * ne rejtsd el előlem arcodat.
Ne fordulj el haragodban szolgádtól, * segítségem te vagy, el ne taszíts.
H: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földjén.
E: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földjén.
Remélj az Úrban, bátran cselekedj, * szíved legyen erős, és bízzál az
Úrban.
H: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait * az élők földjén.
Zsolt 26,7-9abc.13-14

Evangélium:
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét
tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és
helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló
sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat
aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok
közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok:
„Békesség e háznak!" Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek,
ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek
és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok
házról házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket,
egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és
hirdessétek: „Elérkezett hozzátok az Isten országa!" De ha betértek
valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára,
és mondjátok: „Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt,
de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa!" Bizony, mondom
nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a
városnak."
Lk 10,1-12

Elmélkedés:

Az apostolok missziós útjáról és az út során végzett tevékenységükről
tulajdonképpen semmit sem árul el az evangélium. Úgy tűnik, hogy Lukács
evangélista nem ezt akarja elénk tárni, hanem azt hangsúlyozza, hogy a
küldetés Jézustól származik. Ő bízza meg a tanítványokat, ő mondja meg,
hogy mit tegyenek és mit hirdessenek. A küldöttek az ő nevében
munkálkodnak és azt az országot hirdetik, amelynek megvalósulása Jézus
által kezdődött el. Jézus szándéka kettős: egyrészt küldöttei készítsék
elő érkezését, másrészt készüljenek fel arra a későbbi küldetésre, amikor
az Úr halála és feltámadása után azt a parancsot kapják, hogy
feltámadásának hirdetői legyenek.
A tanítványokban nagy bátorság és bizalom élt Jézus iránt, hiszen teljesen
eszköztelenül, mindössze a Mester tanításával a tarsolyukban útnak mertek
indulni. Ez a bátorság elsősorban abból fakadhatott, hogy Jézus közelében
számos alkalommal megtapasztalhatták, milyen szívesen hallgatják az
emberek Mesterük szavait, s azt is láthatták, hogy a tanítás mögött milyen
emberfeletti erő rejlik. Amikor most ők nem a saját nevükben és nem a
maguk tanításával, hanem Jézus nevében és az ő örömhírével indulnak útnak,
akkor hasonló eredményre számíthatnak.
Ha megfogadom az Úr tanácsait, s nem magamban, hanem benne bízom, akkor
tanúságtételem gyümölcsöző és Istennek tetsző lesz.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jóságos Atyánk, váljék erősebbé a szeretet irántad és a felebarát iránt:
Krisztus tanítványai támogassák az igazságosságot és a békét. A
szegényeknek hirdettessék az evangélium, s az Anyaszentegyház mutassa meg
különleges szeretetét a kicsinyek és kitaszítottak iránt. Dicsérünk téged,
Atyánk, mindörökké!
Szent II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141002.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. október 1., szerda

[Evangelium] 2014-10-01

2014. október 1. – Szerda

A súlyos megpróbáltatás után Jób így beszélt:
Jól tudom, hogy Istennel szemben embernek nem lehet igaza, s ha vele perbe
szállni kíván is, hiába küzd: ezer kérdés közül egyre sem tud neki
megfelelni. Istennek bölcs a szíve és hatalmas az ereje, bántatlanul vajon
ki szegülhetne ellene? Elmozdítja ő a hegyeket, s az ember észre sem
veszi. Ha úgy akarja, felforgatja és kimozdítja helyéből a földet, úgyhogy
megrendülnek oszlopai. Ha úgy akarja, nem kel fel a nap, és fellegpecsétje
alá helyezi a csillagokat. Ő maga feszítette ki az égbolt sátorlapjait, és
ő fékezte meg a tenger vad hullámait. Ő teremtette a Göncöl szekeret és a
Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és a Dél Csillagát. Nagy dolgokat tesz,
kifürkészhetetlen dolgokat, és alkot megszámlálhatatlan csodás
alkotásokat. Ha eljön hozzám, nem láthatom, ha elmegy tőlem, nem veszem
észre. Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni? Vagy ki mondhatja
neki: „Ezt miért teszed?" Mi vagyok tehát én, hogy megfelelhetnék neki;
vagy szavakat találnék-e vele szemben, hogyha szól? Ha igazam volna is,
akkor sem tudnék megfelelni neki, hanem inkább mint bírámat, kérlelnem
kellene. Ha szóba állna is velem, aki hozzá kiáltok, hihetném-e, hogy
meghallgatja szavamat?
Jób 9,1-12.14-16

Zsoltár: Válasz: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé! 3a. vers.
Előénekes: Uram, egész nap hozzád kiáltok, * és kezemet feléd tárom.
Csodákat talán a holtaknak teszel, * vagy az árnyak fölkelnek, hogy
áldjanak téged?
Hívek: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: Vajon irgalmadat hirdeti valaki a sírban, * vagy hűségedet a pusztulás
helyén?
Vajon csodáidat meglátja valaki a sötétben, * vagy igazságodat a feledés
földjén?
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: De én hozzád kiáltok, Uram, * már kora reggel eléd siet imádságom.
Miért taszítasz el magadtól, Uram, * arcodat miért rejted el tőlem?
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
Zsolt 87,10bc-15

Evangélium:
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy tanítványaival Jeruzsálembe megy. Történt pedig, hogy
útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy." Jézus így
válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az
Emberfiának nincs hová fejét lehajtania."
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!" Az így válaszolt: „Uram,
engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat." „Hagyd a holtakra,
hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az
Isten országát."
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy
előbb elbúcsúzzam a családomtól." Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke
szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára."
Lk 9,57-62

Elmélkedés:

Napjainkban számos fiatal lelkesedik egy ideig a hitbeli dolgokért, mert
szíven találta az evangélium szava és megérintette Krisztus szeretete, de
később mégis alábbhagy buzgóságuk. Valami megakadályozza őket, hogy
végleges döntést hozzanak, s elkötelezzék magukat Jézus személye és
tanítása mellett. Mintha csak a mai evangéliumban szereplő első embert
tekintenék példaképüknek a lelkesedés tekintetében. Másokat talán éppen
Jézus szólít meg és ők meg is hallják ezt a hívást, de vannak olyanok is,
akik nem képesek korábbi életüket felszámolni, hogy egészen az Urat
kövessék.
Az evangélium nyitva hagyja a kérdést, hogy a három személy miként
válaszolt, elindultak-e Jézus nyomában. A történet nyitottsága
válaszadásra ösztönöz minket. Vajon hogyan döntünk, ha ilyen helyzetbe
kerülünk?
Mindegy, hogy én lépek Jézushoz a követés vágyával vagy ő hív meg engem, a
kérdés mindig az, hogy el tudok-e hagyni mindent érte. Nem elegendő
ugyanis a szándék, az elhatározás, ha bizonyos dolgok visszahúznak a
világba, s megakadályoznak abban, hogy egészen Jézusnak adjam magam. A
követésnek, a tanítványi életnek ez a lényege: egészen az Úrnak adom
magam, nem tekintek hátra, hanem csak előre, arra az útra, amelyen
haladnom kell, arra a feladatra, amelyet teljesítenem kell. Isten
országának örömhírét csak elkötelezetten, osztatlan szívvel lehet
hirdetni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a
betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség,
világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek.
Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem
megszűntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne
öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak, akik
nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141001.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 30., kedd

[Evangelium] 2014-09-30

2014. szeptember 30. – Kedd

Jób – reménytelen helyzetében – elátkozza születése napját:
Vesszen a nap, amelyen megszülettem, és az éj is, amelyen azt mondták:
„Fiú fogantatott." Miért is nem haltam meg még születésem előtt? Vagy
miért nem pusztultam el mindjárt, amikor megszülettem? Miért is vettek
ölbe, és miért adott nekem anyám tejet? Úgy most csendben alhatnék, és
békességben nyugodnék a királyokkal és országok főivel együtt, akik
felépítették maguknak kő-romjaikat. Vagy pihenhetnék fejedelmekkel, akik
aranyban bővelkedtek, és akik ezüsttel töltötték meg házaikat. Lennék akár
idétlen és elásott gyermek, vagy holt anyának napvilágra nem jött
gyermeke. Ott felhagynak a gonoszok már a tombolással, és megpihennek
mind, akikben az erő megfogyatkozott. A vaksi nyomorultnak mire is való a
fény, és mire jó az elkeseredett léleknek az, hogy él? Aki várva várja,
annak nem jön a halál, pedig jobban keresi, mint ahogy az elrejtett
kincset kívánják megtalálni, és végül is örvendezve ujjongana, ha sírjára
végre rátalálna. Mire való az élet az embernek, akinek útja el van rejtve,
akit Isten homályba burkolt?
Jób 3,1-3.11-17.20-23

Zsoltár: Válasz: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé! 3a. vers.
Előénekes: Uram, szabadító Istenem, * tehozzád kiáltok éjjel-nappal.
Imádságom jusson színed elé, * hajlítsd füledet kérésemre.
Hívek: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: Mert a lelkem tele gyötrelemmel, * és életem közel van a holtak
országához.
A sírba szállók közé sorolnak, * olyan ember vagyok, aki végét járja.
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: A halottak között van a fekhelyem, * mint aki megsebesítve a sírban
alszik,
akinek már emlékét sem őrzik többé, * és aki már kiszakadt a kezedből.
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
E: A verem mélyére vetettél, * a sötétségbe és a halál árnyékába. Rám
nehezedett súlyos haragod * örvényeid fölöttem összecsapnak.
H: Uram, Istenem, * könyörgésem jusson színed elé!
Zsolt 87,2-8

Evangélium:
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai,
elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek
elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást
készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe
tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram,
akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?" De ő
hozzájuk fordult és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület
van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa,
hanem hogy megmentse." Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51-56

Elmélkedés:

Jézus elindul Jeruzsálembe. Egyedül ő tudja, milyen szenvedés és dicsőség
vár majd rá ebben a városban. Csak ő tudja, hová vezet az út, amelyen most
elindul. Mindjárt az út elején olyanokkal találkozik, akik nem fogadják
be. A szamaritánusok magatartása a több évszázada tartó ellenségeskedéssel
magyarázható, a Jeruzsálembe tartó és területükön áthaladó zsidók számára
nem biztosítottak szállást. Ő nem törődik a visszautasítással, hanem
továbbmegy.
Az elutasítás miatt az apostolokban felébred a rosszindulat és a
bosszúvágy. Isten bosszúját akarják lehívni azokra, akik nem fogadják be
Mesterüket és őket. Ebből látjuk, hogy az apostolok nem értik, hová tart
Jézus. Pusztítást szeretnének, mert nem értik, hogy Jézus megmenteni jött
az embereket.
A tanítványok csak lassan tanulták meg a nyitottságot és a türelmet, amit
nekünk is el kell sajátítanunk. Türelmetlenséggel, bosszúállással,
versengéssel, hatalomvággyal és veszekedéssel nem lehet Isten országát
építeni. Nem szabad senkit sem kiközösítenünk vagy elutasítanunk, hanem
próbáljunk meg segíteni.
Jézust nem állítja meg sem a nép értetlensége, sem az apostolok rossz
lelkülete. Nem áll meg, hogy tanítsa őket, hiszen nincs már erre idő.
Továbbindul az úton, amelyről nem lehet visszafordulni, s amely a
Golgotára, s a síron át a dicsőséges feltámadáshoz vezet. Küldetéstudata
erősítse bennünk az elkötelezettséget!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mária, a zarándok emberiség Anyja, „imádkozzál érettünk, most és halálunk
óráján." Ölelj minket szorosan Jézushoz, a te szeretett Fiadhoz és a mi
testvérünkhöz, az élet és a dicsőség Urához.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140930.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 29., hétfő

[Evangelium] 2014-09-29

2014. szeptember 29. – Hétfő

Költői látomás egy égi gyűlés-jelenetről:
Egy napon amikor eljöttek az Isten angyalai, hogy az Úrnál jelentkezzenek,
a sátán is ott volt közöttük.
Az Úr megkérdezte tőle: „Honnét jössz?"
A sátán így felelt: „Szerte bolyongtam a földön, és bejártam azt."
Az Úr megkérdezte: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs a földön hozzá
hasonló férfi, feddhetetlen és igaz, istenfélő, és nincs benne gonosz."
A sátán erre megkérdezte: „Vajon ok nélkül istenfélő-e Jób? Hiszen te
megoltalmaztad őt, a házát és egész vagyonát; megáldottad keze munkáját,
és gyarapítottad jószágait. De bocsásd csak rá egy kissé a kezedet, és
nyúlj hozzá vagyonához, akkor bizony szemtől szembe káromolja majd
nevedet."
Ezt mondta erre az Úr a sátánnak: „Nos, a kezedbe adom mindenét, amije
van; őrá azonban ne nyújtsd ki kezedet!" Erre eltávozott a sátán az Úr
színe elől.
Amikor pedig egy napon Jób fiai és leányai elsőszülött bátyjuknál voltak
együtt lakomán, egy hírnök Jóbnak ilyen hírt hozott:
„Ökreid éppen szántottak, és szamaraid ott legeltek mellettük, amikor a
szabeusok megjelentek, s rajtuk ütöttek; szolgáidat kardélre hányták, és
mindent elraboltak. Csak én maradtam meg egyedül, hogy hírt hozzak neked."
Még beszélt, amikor jött egy másik hírnök is, és ezt mondta: „Villám
csapott le az égből, és megölte juhaidat és szolgáidat. Csak én menekültem
meg egyedül, hogy hírt hozzak neked." De még ez sem fejezte be szavait,
jött egy újabb hírhozó, és ezt mondta: „A káldeusok három csoportban
meglepték tevéidet, és elhajtották azokat; szolgáidat pedig karddal
megölték. Csak én maradtam meg egyedül, hogy hírt hozzak neked." Míg ez
beszélt, megint jött egy hírhozó, és ezt mondta: „Elsőszülött fiadnál
ettek-ittak fiaid és leányaid,
amikor hirtelen hatalmas vihar támadt a sivatag felől, megrendítette a ház
négy sarkát, úgyhogy az összeomlott, és rászakadt gyermekeidre, és mind
meghaltak. Csak én menekültem meg egyedül, hogy hírt hozzak neked."
Jób ekkor fölkelt, és a gyász jeléül megszaggatta ruháit, haját lenyírta,
leborult a földre, és így imádkozott: „Mezítelennek szült anyám, és így
térek az anyaföldbe is. Az Úr adta, az Úr elvette, (amint az Úrnak
tetszett, úgy lett), legyen áldott az Úr neve!" Mindezek ellenére nem
vétkezett Jób az ajkával, és nem beszélt semmi dőreséget sem Isten ellen.
Jób 1,6-22

Zsoltár: Válasz: Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat. 15a. vers.
Előénekes: Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, * figyelj könyörgő szavamra.
Fogadd el imámat, * ajkam nem mond hamisságot.
Hívek: Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat.
E: Színed előtt hangozzék felmentő ítélet rólam, * hiszen az igazságot
nézi szemed.
Vizsgáld meg szívemet, látogass meg éjjel, † tűzpróbának vess alá engem, *
és nem lelsz bennem gonoszságot.
H: Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat.
E: Istenem, hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz engem, * fordítsd felém
füledet, és hallgasd meg ajkam igéit.
Csodálatos irgalmadat mutasd meg, * mentsd meg az ellenségtől azokat, akik
jobbodban bíznak.
H: Uram, Istenem, * igazságban látom meg arcodat.
Zsolt 16,1.2-3.6-7

Evangélium:
Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb
közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket,
maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a
gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt
fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a
legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki
ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged
velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs
ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50

Elmélkedés:

Minden ember gyermekkorában a szüleitől és a felnőttektől tanulja meg a
viselkedés szabályait, mint magatartási formákat. Nem képes még arra, hogy
megkülönböztesse a jót és a rosszat, nem tud még ítéletet alkotni, hogy mi
válik javára és mi nem. Nem képes továbbá arra sem, hogy önálló döntéseket
hozzon, hanem rábízza magát szüleire, akik gondoskodnak róla. Jézus nem
tökéletes és hibátlan emberekből hozta létre közösségét. Tanítványai és
apostolai emberi gyarlóságokkal rendelkeztek és bizonyára küzdöttek is
ellene. Őket is megkísértette időnként a nagyravágyás és a versengés
szelleme, miként ez a mai evangéliumban szerepel. Ezen elképzeléseikkel
szemben Jézus egy gyermeket állít eléjük példaképként, aki nem akar és
koránál fogva nem is képes mások felett uralkodni, hanem elfogadja
kicsinységét, mások vezetését és irányítását.
Ezzel a gyermeki lélekkel kell minden tanítványnak és kereszténynek
engedelmeskednie Jézusnak, és megtanulni tőle az alázatosságot és a
szolgálatot. Jézustól tanuljuk meg, hogyan kell emberként élnünk. Isten
Fia, Jézus Krisztus azért lett emberré, hogy megmutassa nekünk az emberi
élet értelmét és célját. Érdemes rábíznunk magunkat, hogy megmutassa az
Atyához vezető utat. Ebben az értelemben követendő többek között számunkra
a gyermekek életmódja. A versengés helyett tudom-e minden helyzetben az
alázatos szolgálatot választani?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Igazán szomorú dolog, hogy olyan nagyra vagyunk egyes dolgokkal, amiket,
Uram, teérted teszünk. Holott jobb volna oda sem figyelni rájuk, ha mégoly
nagy számmal volnának is! Boldogok azok, akik nagy tetteket vihetnek végbe
a Te dicsőségedre! Ó, Uram! Tégy engem képessé valami jóra, ha már annyira
szeretsz!
Avilai Szent Teréz

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140929.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. szeptember 28., vasárnap

[Evangelium] 2014-09-28

2014. szeptember 28. – Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

Így szól az Úr: „Azt mondjátok: Nem igazságos az Úr útja. Halljátok hát,
Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos? Nem inkább a ti útjaitok
hamisak? Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot művel, akkor
emiatt hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg.
Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amelyet elkövetett, s a törvényhez és az
igazsághoz igazodik, megmenti életét. Belátja bűneit és elfordul tőlük,
azért életben marad és nem hal meg."
Ez 18,25-28

Zsoltár: Válasz: Emlékezzél meg, Uram, * irgalmasságodról.
Előénekes: Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, * ösvényeidre taníts meg
engem.
Taníts és vezess igazságod szerint, † mert te vagy üdvözítő Istenem,
szüntelenül benned bízom.
Hívek: Emlékezzél meg, Uram, * irgalmasságodról.
E: Irgalmasságodról emlékezzél meg, Uram, * és könyörületességedről, mely
öröktől való.
Ne emlékezzél ifjúságom bűnére és vétkére, * jóságodban, Uram, gondolj rám
irgalommal.
H: Emlékezzél meg, Uram, * irgalmasságodról.
E: Az Úr igazságos és jóságos, * ezért a bűnösöknek is utat mutat.
Az alázatost a jóban vezérli, * a szelídet útjára tanítja.
H: Emlékezzél meg, Uram, * irgalmasságodról.
Zsolt 24,4bc-5.6-7.8-9

Szentlecke:
Testvéreim! Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből
fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor
tegyétek örömömet teljessé azáltal, hogy egyetértetek, egy szívvel
szerettek, és egy lélekkel ugyanarra törekedtek. Vetélkedésből ne tegyetek
semmit, sem hiú dicsőségvágyból! Egyik a másikat tekintse inkább
alázatosan önmagánál kiválóbbnak! Ne keresse senki csak a maga javát,
hanem a másét is!
Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.
Ő, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak,
amelyhez feltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött,
kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát, és
engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely felette
áll minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben,
a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten
dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr!
Fil 2,1-11

Evangélium:
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi
a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így
szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! – A fiú azt
válaszolta: Nincs kedvem!, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a
másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!, menni
azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?"
Azt felelték: „Az első."
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők
megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az
igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők
viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek
jobb belátásra, hogy higgyetek neki!"
Mt 21,28-32

Elmélkedés:

A sorok között olvasva
Egy plébános a vasárnapi prédikációt azzal kezdte, hogy megkérdezte a
híveket, ki szokott újságot olvasni? Szép számmal tették fel a kezüket a
jelenlévők. Következő kérdése arra irányult, hogy ki szokott
szépirodalmat, verseket, drámákat, regényeket olvasni. Erre már kevesebben
jelentkeztek. Harmadszorra azt kérdezte, hogy ki olvas tudományos
könyveket, vagy olyan szakkönyveket, amelyek a munkájához, a szakmájában
való fejlődéshez szükségesek. A hívek ugyan nem értették a plébános
kérdéseinek okát, de erre is nagy számban jelentkeztek, főként a
fiatalabbak. Végül pedig azt kérdezte, hogy ki szokott rendszeresen
Szentírást, Bibliát olvasni. Mindössze néhány kéz maradt a magasban. A
hívek összenéztek és egy kicsit szégyenkeztek is talán.
Természetesen nem a megszégyenítés volt a plébános szándéka, hanem így
akarta bevezetni a Szentírás vasárnapján mondanivalóját. És mindez nem egy
munkahelyen vagy olyan helyen történt, ahol vallásukat gyakorlók és nem
hívők egyaránt összegyűlnek, hanem egy templomban, olyan emberek között,
akik magukat hívőnek tartják, rendszeresen, azaz legalább vasárnaponként
részt vesznek a szentmisén. Mondhatjuk, hogy egy ilyen társaságban, a
hívők közösségében elvárható volna, hogy mindenki olvassa naponta a
Szentírást, Isten üzenetét, hiszen ez keresztény életünk egyik alapja, még
sincs így. Valószínűleg nem csak a példában említett helyen született
ilyen gyenge eredmény, hanem másutt is hasonló volna a tapasztalat.
Sajnos a keresztény emberek könnyen megfeledkeznek a szentírásolvasás
fontosságáról, de talán a mai ünnep, a Szentírás vasárnapja elgondolkoztat
bennünket. Istennek van mondanivalója, üzenete számunkra. Figyeljünk oda
útmutatásaira! Hitünk szerint a Szentírás tévedésmentesen tartalmazza
Isten szavát. Némelyek azt mondják, hogy a Biblia egy régi, elavult könyv.
Hogyan tudna eligazítást adni a XXI. században élő embernek? Miért
olvassunk ósdi, több ezer éves szövegeket? Lehet-e évezredes messzeségből
a bibliai szövegeknek mondanivalója korunk embere számára? Igen, nem
tagadjuk: a Biblia a múltból szól hozzánk, a világ egyik legrégibb könyve.
De mindjárt tegyük hozzá, hogy nem csak a múltból szól, hiszen az
örökkévaló Isten üzen általa. És az örökkévaló Isten úgy közölte üzenetét
és azt a szent írók úgy jegyezték le az isteni sugalmazásnak köszönhetően,
hogy abban minden kor embere felfedezheti, megtalálhatja a neki szóló
üzenetet.
Hogyan olvassuk a Szentírást? A tudományos igényességet, a vitatott
kérdések eldöntését hagyjuk a szentírástudósokra! De az igényességről ne
mondjunk le! Egy katolikus hívő olvasson katolikus fordítást, a más
felekezethez tartozó keresztény pedig olyat, amit gyülekezete ajánl
számára! Lehetőleg olvassunk újabb fordításokat és ne a múlt század elején
készülteket. Az újabb fordítások ugyanis jobban tükrözik a mai
nyelvhasználatot anélkül, hogy elferdítenék a bibliai szövegek eredeti
mondanivalóját. A szövegek szószerinti értelmén túl keressük a lelki
mondanivalót, a szöveg mélyebb értelmét, azt, hogy mit akar Isten mondani
nekünk, azaz olvassunk a „sorok között." Olvassuk a Szentírást azzal a
készséggel, hogy meg akarjuk mindazt tenni, amit Isten közöl velünk.
Olvassuk hittel, imádságos lelkülettel és az Istenkeresés vágyával!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Örökkévaló Isten! Szomjazom tanításodat, kutatom az igazságot, keresem az
örök élet igéit. Hiszem, hogy a Szentíráson keresztül te szólsz hozzám, te
vezetsz engem az üdvösség felé. Adj nekem türelmet, kitartást,
figyelmességet, tanulékony lelket és alázatot! Add, hogy készséges legyek
mindannak megvalósítására, amit üzenetedből megértek. Kinyilatkoztatott
szavad és a megtestesült Ige, Jézus Krisztus legyen számomra a mindennapi
lelki táplálék és a hit szerinti élet forrása!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20140928.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum