2014. december 27., szombat

[Evangelium] 2014-12-27

2011. december 27. – Szombat, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül
adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter
és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

A negyedik evangélium második felében, tulajdonképpen az utolsó vacsorától
jelenik meg a „szeretett tanítvány" kifejezés, amely egy Jézushoz közel
álló személyre, apostolra utal. Az utolsó vacsorán Péter apostol őhozzá, a
„szeretett tanítványhoz" fordul, kérdezze meg az Urat, kire gondol, amikor
árulójáról beszél (vö. Jn 13,23-25). A „szeretett tanítvány" ott áll Jézus
keresztje alatt, az Úr őrá bízza édesanyját, Máriát (vö. Jn 19,26). Jézus
feltámadását követően az üres sírról szóló elbeszélésben is feltűnik e név
szerint meg nem nevezett személy. Mária Magdolna hírül adja az
apostoloknak, hogy üres a sír, mire Péter és a „szeretett tanítvány" a
sírhoz futnak. Amikor ez utóbbi tanítvány látja az üres sírt és a halotti
lepleket, hit ébred benne, miként erről a mai evangéliumban olvasunk.
Később, amikor a feltámadt Krisztus a Tibériás-tónál megjelenik a halászó
apostoloknak, a „szeretett tanítvány" ismeri fel elsőként és így szól: „Az
Úr az!" (Jn 21,7).
Nincs okunk kételkedni abban az általánosan elfogadott nézetben, hogy a
„szeretett tanítvány" nem más, mint az evangélium szerzője, János apostol,
akit ma ünnepel Egyházunk.
János apostol életének felidézett négy jelenetében a közös vonatkozás az,
hogy ő az események tanúja, szemtanúja. Jelen van az utolsó vacsorán, hogy
a későbbiekben tanúskodjon az ott történtekről. Jelen van a kereszt alatt,
- más apostol nincs ott - hogy tanúskodjon Jézus haláláról. Valamint ott
van az üres sírnál és megtapasztalja az Úr megjelenését, hogy tanúskodjon
a feltámadásról. Végül hiteles tanúként megírja evangéliumát, hogy az
olvasókban, bennünk hit ébredjen.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, add meg nekem a testvéri szeretetet, és színed előtt add ezt meg,
ott, ahol te látsz; add, hogy amikor szívem igazi ítéletét kérdezem, ezt a
választ halljam: a testvéri szeretetnek a jóság gyümölcsét rejtő gyökere
valóban bennem van; akkor bizakodhatom Benned, és te megadod nekem
mindazt, amit kérek, mivel megtartom parancsaidat.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-27
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141227.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. december 26., péntek

[Evangelium] 2014-12-26

2014. december 26. – Péntek, Szent István első vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog
titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés:

A születés és a halál, a jászol és a kereszt titka és ellentéte áll
előttünk karácsony másnapján, amikor az Egyház első vértanújára, Szent
Istvánra emlékezünk. De talán helyesebb Krisztus vértanújáról beszélnünk.
Szent István vértanúságának történetét részletesen elbeszéli az Apostolok
Cselekedetei könyv 7. fejezete. Személye nem tévesztendő össze Szent
István magyar királlyal.
A betlehemi Gyermek, Jézus Krisztus a szeretetet hozta el a világba, az
égből a földre szállt a szeretet. Szent István és mindaz, aki elfogadja e
szeretetet, megtapasztalja azt, hogy a szeretet a földről az égbe, a földi
életből az örök életbe emel. Aki hűséges e szeretethez és tanúságot tesz
róla, az égbe, a mennybe juthat. Isten kegyelme, jósága és szeretete
mutatkozik meg abban, hogy a Fiúisten emberré lesz, eljön a világba, s mi
szintén e kegyelemnek, jóságnak és szeretetnek köszönhetően juthatunk a
mennybe. A szeretetben való megmaradás eredményeként halálunk valójában
újjászületés, mennyei születésnap.
Jézus előre figyelmeztette tanítványait az üldözésekre, majd hozzátette:
„Aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül" (Mt 17,22). Szent István első
vértanú példája adjon nekünk erőt a szeretetben való megmaradáshoz, a
hithez való hűséghez mindhalálig, hogy az örök üdvösségre jussunk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Mária, nem találtál szállást Fiad számára? Íme, én a szívemet kínálom
neki. Hideg és méltatlan, igaz, de vajon te nem Isten Anyja vagy-e? A
kegyelemből mindenható? Minden javak osztogatója? Cseréld ki a szívemet,
tedd hasonlóvá a tiédhez!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-26
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141226.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. december 25., csütörtök

[Evangelium] 2014-12-25

2014. december 25. – Urunk születése – Karácsony

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,1-20

Elmélkedés:

Gyermeknek lenni
A reneszánsz idők egyik legnagyobb festője, Domenico Ghirlandaio A
pásztorok imádása című festményére találok egy művészettörténeti könyvben.
A művész a korra jellemző módon nem csupán a háromkirályok érkezését
rögzíti nagyszabású alkotásán, hanem több, Jézus születéséhez kapcsolódó
eseményt is megjelenít. Így helyet kap Keresztelő János, az égből glóriát
éneklő angyalsereg, a Betlehem környéki pásztorok, a kép egyik részén
pedig a betlehemi gyermekgyilkosság jelenete látható, amint
felfegyverkezett katonák szaladnak a gyermeküket védelmező, menekíteni
igyekvő édesanyák után. A helyszín és az idő ismert számunkra. Betlehem,
2000 évvel ezelőtt. Ebben a világban és ebben a korban nem jó gyermeknek
lenni. Rajtuk és a betlehemi kisdeden kívül a képen más gyermekek is
szerepelnek. Az előtérben két, rongyos ruhába öltözött, mezítlábas fiú
térdel a háromkirályok, illetve Keresztelő János mellett. Ők is az
újszülöttre figyelnek. Jelenlétük utalás a kép megalkotásának helyére és
idejére, a festmény ugyanis a firenzei árvaház számára készült a XV.
század vége felé. Az itáliai városok közti háborúk és a lakosságot
megtizedelő járványok ideje ez, az árván felnövő gyermekek kora. Ebben a
világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni.
A karácsonyi reggeli misére az utolsó pillanatban szalad be az egyik
minisztráns. A harangok már szólnak, sietve veszi magára az ünnepre
frissen mosott ruhát, elégedetten simítja végig, mintha csak annak örülne,
hogy eltakarja rongyolódó pulóverét. Kitalálja, hogy éppen azt szeretném
kérdezni, miért nem öltöztette fel édesanyja szebben az ünnepre, de már
nincs idő, megszólal a csengő és az orgona, indulunk. Sietve odahajol
hozzám és fülembe súgja: „Csak ezt a ruhát találtam, anya nem akart
elengedni." A helyszín és az idő: valahol Magyarországon, a harmadik
évezred elején, karácsony napján. Mire gondolhatnék másra? Ebben a
világban és ebben a korban nem jó gyermeknek lenni.
Az éjféli szentmise evangéliumában angyalokról hallottunk, akik meghozzák
a Betlehem környéki pásztoroknak az örömhírt a Megváltó születéséről.
Örömmel énekeltük az angyalokkal együtt a glóriát, örömmel fogadtuk a
jóakaratúaknak járó békességet. Most, a pásztorok miséjének evangéliumában
azzal folytatódik a történet, hogy a pásztorok örvendezve indulnak a hír
hallatán és megújuló öröm tölti el szívüket, amikor megtalálják a
Gyermeket, az Isten Fiát. Mi is örvendezünk, amikor megpillantjuk Mária
örömét, aki gyermeket hozott a világra, s látjuk Szent József szelíd
mosolyát, aki örül az Isten által előre mondottak beteljesedésének.
Örömünk tovább fokozódik, amikor az ünnepi misében a Fiúisten
megtestesülésének titka tárul fel előttünk, akinek megváltottságunkat
köszönhetjük. A karácsony az öröm ünnepe. Gyermekeknek, felnőtteknek és
időseknek egyaránt. Van okunk az örömre, mert velünk az Isten! Isten el
nem múló örömet ad nekünk ezen az ünnepen. Indulj, menj és mondd el egy
gyermeknek a karácsonyi örömhírt! Tedd ezt azért, hogy ő azt érezze, hogy
ebben a világban és ebben a korban jó gyermeknek lenni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyánk! Te az idők teljességében elküldted Fiadat emberi
világunkba, hogy soha ne érezzük magunkat egyedül, hanem megtapasztaljuk,
hogy velünk vagy. Segíts minket, hogy a betlehemi Gyermekben a hit
szemével felismerjük Megváltónkat és Üdvözítőnket! Ő hozza el számunkra a
békességet és a boldogságot, és reményt gyújt mindannyiunk szívében. E
Gyermek nélkül és az általa hozott békesség és szeretet nélkül nincs
ünnep, nincs karácsony. Add, hogy az emberek szerte a világon rátaláljanak
Fiadra!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-25
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141225.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. december 24., szerda

[Evangelium] 2014-12-24

2014. december 24. – Szerda

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79

________________________________

2014. december 25. – Urunk születése - Karácsony – Éjféli mise

Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a
földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy
összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid
városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével,
Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária
napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába
takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az
éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr
dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt
hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és
jászolba fektetve." Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül.
Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14
 

Elmélkedés:

Lukács evangélista olyannyira pontosan szerkeszti meg írását, hogy a
Keresztelő Jánossal és Jézussal kapcsolatos események párhuzamos menetéből
könnyen kitalálhatjuk, hogy János születése után ma az édesapa, Zakariás
hálaadó imája következik, majd pedig holnap Jézus születése.
Miként Mária az irgalmas Istent magasztalta Erzsébetnél tett látogatása
alkalmával, ugyanúgy Zakariás ujjongó, hálaadó, a mindenható Istent áldó
imádságában is az irgalom, az irgalmas Isten áll a középpontban. Isten
irgalma nem csupán János születésének konkrét esetében, hanem számtalan
más alkalommal is megmutatkozott a választott nép múltjában, erre történik
utalás az első részben. Majd az ima második felében a jövőre vonatkozóan
fogalmazódik meg, hogy a Megváltó születése szintén az irgalomban gazdag
Istennek köszönhető.
Az irgalom mellett Zakariás imájának másik kulcsszava a szabadítás, amely
Istentől eredő, neki köszönhető szabadulásként és megváltásként egyaránt
értelmezhető. Az emberiség megszabadul mindentől, ami akadályozza az
Istennel való kapcsolatban, és elnyeri a megváltást, a bűntől való
szabadulást. Így jutunk el Isten gyermekeinek szabadságára. Így jutunk el
a félelem nélküli hitre. Így mondunk igent arra, hogy Istent szabadon,
szeretetből szolgáljuk. Ezt a szabadságot akkor fogom igazán érezni, ha
Máriához, Erzsébethez és Zakariáshoz hasonlóan engem is eltölt a
Szentlélek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Drága Jézus! Segíts, hogy fényed hordozói lehessünk, bármerre visz utunk.
Töltsd el szívünket életadó Lelkeddel, itass át és végy birtokba minket
oly teljességgel, hogy életünk már csak a Te kisugárzásod legyen. Ragyogj
át rajtunk, és úgy élj bennünk, hogy mindenki, akivel találkozunk, a Te
jelenlétedet érezze meg általunk. Többé már ne minket lássanak, hanem
egyedül Téged, Jézus. Maradj velünk, s akkor úgy ragyoghatunk, ahogyan Te
ragyogsz, s világossággá válhatunk mások számára is.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-24
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141224.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. december 23., kedd

[Evangelium] 2014-12-23

2014. december 23. – Kedd

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele."
Lk 1,57-66

Elmélkedés:

Az események sorát folytatva a mai napon Keresztelő János születésének
történetét olvassuk az evangéliumban. Mária távozása után kis idővel
Erzsébet megszüli fiát. Az evangélista rövid megjegyzése így hangzik:
„Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az
Úr, és együtt örült vele mindenki" (Lk 1,58). Ne menjünk el szó nélkül a
kijelentés mellett!
Zakariás és Erzsébet ekkor már idősek voltak. Évek, évtizedek óta éltek
házasságban, de nem született gyermekük és ez sokak szemében szégyen volt.
Amikor házasságot kötöttek, bizonyára ők is azt tervezték, hogy
gyermekeknek fognak életet adni, szeretetben fogják őket felnevelni, s
gondoskodásukat majd azzal fogják gyermekeik meghálálni, hogy idős
korukban segítik őket, támaszkodhatnak rájuk. De az évek során nem
teljesült ez az álmuk, vágyuk. Most viszont sok évi várakozás után, amikor
már semmi reményük sem volt rá, mégis gyermekük születik. És ezt a
gyermeket Istennek köszönhetik. Ez a gyermek Isten áldása. Gyermekük az
irgalmas Isten ajándéka. Igaz mindez a gyermekre, Jánosra és minden
gyermekre. A gyermek születése hallatán mindenki örül, s a szülők örömét
növeli a rokonok és ismerősök öröme.
Jézus születésének ünnepéhez közeledve engedem-e, hogy Isten öröme
eltöltsön, egyre jobban betöltse szívemet?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Neked szenteljük magunkat, Urunk: fogadj el minket, igazság Istene, fogadd
el népedet, és töröld el minden bűnét; add, hogy becsületességben és
ártatlanságban éljen. Legyenek valamennyien választottak és szentek, s
kapjanak helyet angyalaid sorában!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-23
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141223.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. december 22., hétfő

[Evangelium] 2014-12-22

2014. december 22. – Hétfő

Erzsébet meglátogatása alkalmával Mária így magasztalta Istent:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben! Mert
tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát, lám, ezentúl boldognak
hirdet engem minden nemzedék. Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas,
szentséges az ő neve! Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra,
akik félik őt. Nagyszerű dolgot tett karja ereje, széjjelszórta mind a
gőgös szívűeket. Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat, és felmagasztalta az
alázatosakat. Az éhezőket elhalmozta minden jóval, de a gazdagokat
elküldte üres kézzel. Felkarolta gyermekét, Izraelt, megemlékezve
irgalmasságáról, amint atyáinknak megígérte: Ábrahámnak és utódainak
mindörökre!" Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután
visszatért otthonába.
Lk 1,46-56

Elmélkedés:

A múlt héten megkezdett eseménysort, Keresztelő János, majd Jézus
születésének hírüladását Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatása követi.
Mária nem azért indul útnak, mert kételkedik az angyal szavában és meg
akar győződni annak igazáról. Éppen ellenkezőleg! Hisz az angyal szavának,
elhiszi, hogy Erzsébet idős kora ellenére is gyermeket vár, ezért elindul,
hogy rokonának segítségére lehessen a szülés előtti időben, a szülésre
való felkészülésben. Kettejük és a méhükben hordozott magzatok
találkozását tegnap olvastuk volna az evangéliumban, de az adventi
vasárnap miatt más szöveget vettünk.
Ma viszont visszatérünk találkozásuk történetéhez, pontosabban Mária
csodálatos hálaadó imájához. Miután meggyőződött arról, hogy Erzsébetnek
valóban hamarosan gyermeke fog születni, s ezzel beigazolódott az angyal
által említett jel, a legkisebb kétely sem merül már fel benne arra
vonatkozóan, hogy az is valóra fog válni, amit róla mondott az angyal,
tudniillik, hogy neki is gyermeke fog születni, ő lesz a Megváltó
édesanyja. Magasztaló imájában először azért ad hálát a mindenható
Istennek, hogy őt választotta ki arra, hogy méhében hordozza és megszülje
az emberré lett Istenfiút. E személyes vonatkozás után mintegy az egész
emberiség nevében hálát ad az irgalmas Istennek a megváltás művéért.
Az utolsó adventi napokat használjuk arra, hogy Máriához csatlakozva
imáinkban hálát adjunk a megváltásért és a Megváltóért!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Te vagy a fény, a világosság, a remény és a vigasztalás
számomra. Te vagy az Atya ajándéka. Te vagy a szeretet megnyilvánulása. Te
valóságos Isten és valóságos ember vagy. Szüless meg bennem! Élj bennem!
Halj meg bennem! És egykor támadj fel bennem az örök életre!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-22
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141222.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2014. december 21., vasárnap

[Evangelium] 2014-12-21

2014. december 21. – Advent 4. vasárnapja

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt:
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!" Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett,
hogy miféle köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária!
Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és
fiút szülsz, s Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli
Fiának fogják hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját.
Uralkodni fog Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen." Erre Mária
így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid szerint!"
Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38

Elmélkedés:

A titok felfedezése
Az eset pannonhalmi gimnáziumi éveim idején történt. Osztályfőnökünk némán
tűrte, hogy egy fekete sállal bekössük szemét, majd néhány percen át
„vakon" vezessük a folyosókon. Immár 25 éve ebben az épületben élt bencés
szerzetesként, jól ismerte a lépcsőket és a folyosókat, csukott szemmel is
biztonsággal eljutott volna az épületegyüttes bármely részébe. A
szembekötősdire ugyan semmi szükség nem volt tehát, de ragaszkodtunk
hozzá, mert a titok, a meglepetés része volt. Többször megkérdezte, milyen
meglepetésre készülünk, de válaszként csak ennyit kapott: „Titok." Azt nem
kérdezte, hová tartunk, hiszen gondolatban követte az irányt, s amikor a
céltalannak tűnő bolyongás után végre megálltunk, magabiztosan jelentette
ki, hogy az ebédlőhöz érkeztünk. A terembe lépve levettük a kendőt
szeméről, s ebben a pillanatban diákok serege tapsviharral és
örömujjongással köszöntötte őt abból az alkalomból, hogy negyedszázada
lett a szerzetesközösség tagja. A meglepetés öröme sugárzott arcáról,
amikor szeme előtt megmutatkozott a titok.
A mai, negyedik adventi vasárnapon egy titok felfedésére gondolunk. Isten
évszázadokon keresztül vezette az emberiséget. A szemét nem kötötte be
senkinek, mert az ember amúgy is elhomályosította saját látását,
szívesebben bolyongott bűnei sötétségében, mintsem Isten világosságában
járjon. Szíve mélyén persze mindenki várta, hogy lehulljon szeméről a
lepel, amely eltakarta Isten titkát. Elsőként Mária, a názáreti leány
ismerhette meg a titkot, erről olvasunk a mai evangéliumban. Hozzá küldte
el Isten Gábor angyalt, hogy megismertesse vele a titkot, a megváltás
titkát, a megtestesülés titkát, Mária személyes hivatásának titkát. Ő
megismerve ezt a titkot elfogadja Isten akaratát, beleegyezik, hogy a
Megváltó anyja legyen. Kevéssel később Szent József az álmában kapott
látomása során ismeri meg ugyanezt a titkot (vö. Mt 1,18-25), majd
Erzsébet is tudomást szerez róla (vö. Lk 1,39-56). A betlehemi Gyermek
születése után sorra ismerik meg a titkot a pásztorok, a napkeleti bölcsek
és mások, majd évek múltán a galileai és júdeai nép, mindazok, akikhez
útja során eljutott Jézus. Mintegy két évezreddel később mi állunk a titok
előtt. Isten a mi szemünkről készül levenni a leplet, hogy felfedje
előttünk titkát, a szeretet titkát, az üdvösség titkát. Kétezer évvel
ezelőtt Isten emberré lett, emberként jött el a világba, s ezzel
megszüntette az ember és az Isten közti titokzatos távolságot. Láthatóvá
tette magát, felfedte önmaga titkát számunkra. Azóta is minden évben,
minden pillanatban eljön hozzánk. Csak az a kérdés, hogy észrevesszük-e
érkezését és jelenlétét. Az adventi időszak remélhetőleg felébresztette
bennünk a vágyat, hogy megismerjük Isten titkát. Ne veszítsük el
türelmünket az utolsó napokban! Várjuk elcsendesedve, hogy Isten hozzánk
lépjen, felfedje titkát, felfedje önmagát és megszülessen szívünkben.
Az adventi koszorún ma meggyújtjuk az utolsó, a negyedik gyertyát, az
isteni titok felfedésének lángját! Gondolj arra, hogy Isten hozzád lép,
megérint szeretetével. Most már ne menj tovább és ne félj! Eljött hozzád
Megváltód.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Neked köszönhetően minden születéssel, minden emberi élet
kezdetével valami új kezdődik el a világban. Minden születés csoda és
titok. Születésünktől fogva mindannyiunknak hivatása, küldetése van, azt
az utat kell végigjárnunk, amelyre a te szándékod szerint hivatottak
vagyunk életünk során. Mutasd meg nekünk hivatásunkat! Tárd fel előttünk a
szeretet titkát, hogy téged megismerve állandóan feléd törekedjünk!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2014-12-21
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20141221.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum