2013. december 28., szombat

[Evangelium] 2013-12-28

2013. december 28. – Szombat, Aprószentek

Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek
álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj
Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
hogy megkeresi és megöli a gyermeket." József fölkelt, fogta a gyermeket
és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes
haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Egyiptomból hívtam az én fiamat. Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek
kijátszották, nagy haragra lobbant, és Betlehemben meg annak egész
környékén megöletett minden fiúgyermeket kétévestől lefelé, a bölcsektől
megtudott időnek megfelelően. Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta
jövendölt: „Kiáltás hangzik Rámában, nagy sírás és jajgatás: Ráchel
siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."
Mt 2,13-18

Elmélkedés:

A karácsonyi ünnep öröme nem tartott sokáig, mert Szent István
vértanúságát követően ma, aprószentek napján azokra az ártatlan
gyermekekre emlékezünk, akiket Jézus miatt öltek meg. Az emberi
féltékenység, a kicsinyesség, a hatalom féltése Heródest, az uralkodót
szörnyű cselekedetre indítja. Hatalmával visszaélve ártatlanok életét
oltja ki.
Az evangélium nem csupán a király gonosz cselekedetéről számol be, hanem
József álmáról is, amelynek következtében a Szent Család Egyiptomba
menekül. Mózes korában és azt megelőzően az ószövetségi nép sokat
szenvedett Egyiptomban, amelyet a „szolgaság földjének" neveztek. Az
egyiptomiak több száz éven keresztül rabszolgamunkára kényszerítették
őket. Az Egyiptomból való kivonulást Isten legnagyobb megszabadító
tettének tekintették, amelyről évszázadokon keresztül megemlékeztek. Az
újszövetségi idők kezdetén mégis ez a föld nyújt menedéket az üldözött
Szent Családnak, Máriának, Józsefnek és a kisded Jézusnak. Ahonnan egykor
örömmel távozott a nép, oda menekülnek, mert saját hazájukban életük
veszélyben forog. Innen térnek majd vissza Heródes halálát követően
Názáretbe.
Isten üdvözítő tervét az emberi rosszakarat tehát nem tudja
megakadályozni. Jézus eljön, hogy az Egyiptomból való szabadulásnál is
nagyobb szabadítást hajtson végre. Szenvedésével és halálával a bűn
szolgaságától és a haláltól szabadított meg minket. Benne van örök
életünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Üdvözítőnk, Akit az Atya küldött, hogy kinyilatkoztasd az irgalmas
szeretetet, adj Egyházadnak olyan fiatalokat, akik készek arra, hogy a
mélyre evezzenek és a testvérek körében kinyilvánítsák megújító és
üdvözítő jelenlétedet. Szent Szűz, Megváltónk Édesanyja, biztos vezetőnk
Isten és a felebarát felé, Te, aki szíved mélyén megőrizted Jézus szavait,
anyai közbenjárásoddal oltalmazd a családokat és az egyházi közösségeket,
hogy segítsék a gyermekeket és a fiatalokat, amikor az Úr hívására
nagylelkű választ kell adniuk.
Boldog II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131228.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 27., péntek

[Evangelium] 2013-12-27

2013. december 27. – Péntek, Szent János apostol és evangélista

A hét első napján (Húsvétvasárnap), kora reggel, Mária Magdolna elfutott
Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül
adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!" Péter
és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a
ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb
ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment
be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a
kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem
külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is,
aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt.
Jn 20,2-8

Elmélkedés:

Szent János evangéliumát olvasva feltűnik, hogy látásmódja mennyire eltér
a másik három evangélistához képest. Ő nem a konkrét eseményeket tartja
fontosnak, hanem a háttérből előtűnő isteni szándékra vagy a felébredő
emberi hitre figyel. Amíg Máté, Márk és Lukács sokszor egészen részletesen
leírják egy-egy csoda körülményeit, addig János inkább Jézus belső
indítékait és az emberek jellemét mutatja be. Azt igyekszik megválaszolni,
hogy mi indítja az Urat a csodatettekre, s mi motiválja az embereket, hogy
Jézushoz menjenek, illetve hogyan változtatja meg őket a találkozás vagy a
csodában való részesedés. János evangélista tehát a földi dolgokat
szemlélve megsejti a mennyei valóságokat, az egyszerű szavak mögött az
isteni igazságot, s ezt akarja nekünk átadni evangéliumában.
A jánosi látásmód titkát tárja fel az ő mai ünnepén olvasott evangéliumi
részlet, amely arról szól, hogy húsvétvasárnap hajnalban az asszonyok hírt
visznek az apostoloknak Jézus üres sírjáról. Ennek hallatán Péter és János
a sírhoz sietnek. Ott mindketten ugyanazt látják, de csak egyikük, János
hisz, legalábbis a szövegben így szerepel. Néha mi is Péterrel együtt
nézzük a jeleket, de mégsem értjük meg azok üzenetét. Péterhez hasonlóan
nekünk is szükségünk van a Feltámadottal való találkozásra, hogy eljussunk
a hitre. Pedig milyen jó volna néha csak a jelek alapján Jánossal együtt
megérteni a dolgokat és hinni.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Segíts engem, Uram, hogy mindenről lemondjak, ami nem kizárólag Isten
tiszteletére és dicsőségére szolgál, és azt a te szeretetedért tegyem, ó,
Jézus, akinek ebben az életben nem volt más élvezeted, és nem is akartál
más örömet, csak azt, hogy megtedd Atyád akaratát. Ez volt életed és
táplálékod. Ó, Uram, add, hogy tiszta és tökéletes szeretettel, az öröm,
az élvezet, a vigasztalás és a dicséret érdeke nélkül szolgáljalak téged!
Keresztes Szent János

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131227.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 26., csütörtök

[Evangelium] 2013-12-26

2013. december 26. – Csütörtök, Szent István első vértanú

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Legyetek óvatosak az
emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig
megostoroznak benneteket. Miattam helytartók és királyok elé hurcolnak,
hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Amikor átadnak
benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban
az órában megadatik majd nektek, hogy hogyan beszéljetek. Hiszen nem ti
fogtok beszélni, hanem Atyátok Lelke szól majd belőletek. Halálra adja
akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
ellen támadnak, hogy vesztüket okozzák. Miattam mindenki gyűlölni fog
titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
Mt 10,17-22

Elmélkedés:

Karácsony másnapján Egyházunk első vértanúját, Szent Istvánt ünnepeljük.
Szent Lukács evangélista az Apostolok Cselekedetei írásában részletesen és
hosszan írja le István történetét (6. és 7. fejezet). Ebből kiderül, hogy
ő is ahhoz a hét férfiból álló csoporthoz tartozik, akiket az apostolok
bíztatására a hívek maguk közül kiválasztanak, hogy az adományok
osztásánál segédkezzenek, s ennek köszönhetően maguk az apostolok jobban
az igehirdetésnek szentelhessék életüket. Lukács így jellemzi a hét
személyt: „jó hírben álló, Szentlélekkel és bölcsességgel eltelt" férfiak,
illetve István esetében hozzáteszi, hogy „eltöltötte őt a hit."
Azért fontos ez a kijelentés, mert a történet során ezt követően jelennek
meg István ellenfelei, akiket eltöltött az irigység, a gyűlölet, a
féltékenység. Maga István mondja hozzájuk intézett beszéde végén, hogy
„mindig ellenálltak a Szentléleknek." Ellenállásuk, gyűlöletük odáig
vezet, hogy halálra ítélik és megkövezik Istvánt. Vértanúhalálának leírása
pontosan megjelöli az utat, ahová a Krisztushoz való hűség, a hitben való
kitartás vezet, ugyanis halála pillanatában István szemét az égre emelve
meglátta Isten dicsőségét és az Emberfiát, azaz Jézust a mennyben. Ő tehát
végigjárta a hit útját, és a döntő pillanatban kiállta a próbát s méltó
lett arra, hogy Jézusért életét áldozza. Nem tagadta meg hitét, hanem
hűséges maradt. Ha hűségesek maradunk, az üdvösségre jutunk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Te vagy a fény, a világosság, a remény és a vigasztalás
számomra. Te vagy az Atya ajándéka. Te vagy a szeretet megnyilvánulása. Te
valóságos Isten és valóságos ember vagy. Szüless meg bennem! Élj bennem!
Halj meg bennem! És egykor támadj fel bennem az örök életre!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131226.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 25., szerda

[Evangelium] 2013-12-25

2013. december 25. – Urunk születése – Karácsony

Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták
egymást: „Menjünk hát Betlehembe, nézzük meg a történteket, amelyeket az
Úr hírül adott nekünk!" El is mentek sietve, és megtalálták Máriát,
Józsefet és a jászolban fekvő Kisdedet. Miután látták, elbeszélték
mindazt, amit már korábban megtudtak a Gyermekről. Aki csak hallotta,
csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste
szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután
hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit láttak és
hallottak, pontosan úgy, amint előre megmondták nekik.
Lk 2,15-20

Elmélkedés:

Karácsonyi csomagolás
Bertolt Brecht, német drámaíró és költő A jó Isten csomagja című
elbeszélésében egy érdekes karácsonyt mesél el. A történet az 1900-as évek
elején az amerikai Chicagóban játszódik. A nap mint nap munkaalkalmat
kereső munkások esténként egy kiskocsmában gyűlnek össze, így karácsony
estéjén is. Az ünnepinek, meghittnek vagy szeretetteljesnek egyáltalán nem
nevezhető hangulaton úgy próbálnak javítani, hogy megajándékozzák egymást.
Mivel ezen a helyen ajándékozásra nem készültek előre és kevéske bérükből
sem futja sokra, jobb híján horpadt konzervdobozokat, kicsorbult bicskát
és hasonló dolgokat adnak egymásnak. Az egyik törzsvendég egy mindenkire
aggódva tekintő, szűkszavú férfi. Látszik rajt, hogy valami eltitkolt ügy
miatt állandó félelemben él. Egyesek azt gyanítják, hogy talán a hatóságok
is keresik valamilyen bűnügy miatt. Gondolták, most ráijesztenek kissé.
Számára ugyanis azt találták ki, hogy egy régi postai címkönyvből a
rendőrség címeit felsoroló lapokat kitépik, s ezt kapja. Hogy meglepetés
is legyen a dologban, egy friss újság papírjába csomagolták a lapokat. A
férfi zavartan vette át az ajándékot, ujjaival próbálta kitapintani, hogy
mit rejthet a csomag, de ekkor váratlan dolog történt. Pillantása a
csomagolóanyagként szolgáló újságra esett, tekintete egy cikkre
szegeződött, s úgy olvasott, ahogyan embert még olvasni nem láttak a
munkások, majd pedig úgy kezdett ragyogni az örömtől, ahogyan embert még
örülni nem láttak azelőtt. „Azt olvasom ebben az újságban, – szólal meg –
hogy az ügyet felderítették. Ezek szerint bebizonyosodott, hogy semmi
közöm hozzá, én ártatlan vagyok!" A munkások rögtön megértették, hogy egy
bűncselekménnyel vádolták, de kiderült ártatlansága, s ezt most, karácsony
éjszakáján tudta meg az újságcikkből. Néma csend lett, majd pár másodperc
múlva felszabadult ujjongás tört fel az egész társaságból. Hajnalig
ünnepeltek, de addigra talán el is felejtették, hogy a jó Isten találhatta
ki ezt az újságpapír csomagolást. A tréfának szánt ajándékot, amelyben az
emberi rosszaság árnyoldala is felfedezhető, Isten ügyesen becsomagolta.
A karácsonyt az ajándékozás ünnepének szokás nevezni. Megajándékozzuk
családtagjainkat, a hozzánk közelebb állókat, mert jó érzés így kimutatni
szeretetünket irántuk. És ajándékokat kapunk családtagjainktól,
munkatársainktól, a talán olyan személytől is, akitől nem számítottunk
semmire. Jó érzés ajándékot kapni, mert meg vagyunk győződve róla, hogy
szeretetükről tanúskodik az ajándék. Mindezeken túl észre kell vennünk
Isten ajándékát. Észre kell vennünk, hogy a karácsonyi ajándékozás abból
fakad, hogy Isten ad ajándékot az embereknek, Isten ad ajándékot nekünk. A
karácsonyi ajándékozás onnan indult el, hogy Isten egykor, azon a
betlehemi éjszakán megajándékozta az emberiséget. A betlehemi Gyermek, a
kis Jézus a jó Isten ajándéka. Szeretetből fakadó ajándéka számunkra. Ha
nem tudatosítjuk ezt, vagy ha nem fogadjuk el Istentől az ő ajándékát,
akkor minden egyéb ajándék keveset ér.
E napok egész ajándékozási világünnepét Isten becsomagolja az evangélium
lapjaiba. A világ összes ajándékát, a földkerekség minden emberét,
ajándékozókat és megajándékozottakat egyaránt, Isten becsomagolja a
karácsonyi üzenet örömhírébe. Sokan észre sem veszik a jó Istennek ezt a
kis trükkjét, letépik az ünnepről a csomagolást, értéktelen papírként
tekintenek rá és félredobják. Arra a veszélyre szeretném felhívni a
figyelmet, hogy ha eltávolítjuk a karácsony vallási tartalmát és
félredobjuk az Isten Fia születéséről szóló örömhírt, csupán üres, rozsdás
konzervdobozzá válik értékesnek hitt ajándékunk. Figyeljünk oda a
karácsonyi örömhírre! Hallgassuk úgy az angyalok énekét, mintha sosem
hallottuk volna, mert bár minden esztendőben hallhatjuk ilyentájt, mégis
minden évben új öröm ébred szívünkben általa. Induljunk úgy el a betlehemi
pásztorokkal, hogy csodát akarunk látni. Olyan Gyermeket, akit még sosem
láttunk, mert bár minden évben odatérdelhetünk jászola elé, ő mindig új
arcát mutatja nekünk. Sugározzon rólunk olyan öröm, mintha most
találkoztunk volna vele először, mert bár minden évben eljön közénk,
mindig új boldogságot, új szeretetet gyújt szívünkben. Figyeljünk oda a
karácsonyi örömhírre! Ha megakad a szemünk az evangélium hírén, abban
felszabadító, megváltó, ujjongásra okot adó szavakat olvashatunk: Velünk
az Isten! Megszületett a Megváltó!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk! Te irántunk való szeretetből küldted el Fiadat a
világba. A karácsony ünnepe évről évre megerősítést ad, hogy szeretsz
minket. Izgalommal vártuk ezt a napot, egyszülött Fiad földi születésének
napját. Vártuk az ajándékozás napját, amelyen megajándékozol minket.
Hálával tartozunk neked ajándékodért, a gyermek Jézusért, aki megtanít
minket arra, hogy miként szeressünk téged és embertársainkat. Add
szívünkbe a találkozás megújult örömét! Vezess minket a betlehemi
jászolhoz, hogy az egyszerű pásztorok utódaiként kifejezhessük
hódolatunkat! Segíts, hogy meghalljuk és megértsük karácsony üzenetét:
Istenünk és Megváltónk eljött közénk, hogy megmutassa szeretetét.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131225.mp3
 

________________________________

Aktuális:
A betlehemi Gyermek békéjét kívánom minden e-vangélium olvasónak és
családtagjaiknak.
Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 24., kedd

[Evangelium] 2013-12-24

2013. december 24. – Kedd

Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a
prófétai szavakra nyílt az ajka:
„Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő
népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak
családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka
által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel
néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére
emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk
váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség
kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk
előtte napról napra, amíg élünk.
Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert
az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod
nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a
béke útjára vezérelje."
Lk 1,67-79

Elmélkedés:

Némasága után Zakariás Istent magasztalja imájában, amelyben szó esik
arról, hogy az eljövendő Messiás Dávid király családjának leszármazottja.
Jézus korában sokan hitték, hogy a Messiás helyreállítja majd a királyság
intézményét és magához ragadja a politikai hatalmat, illetve az ország
vezetését. Ez a nézet azért is volt abban az időben népszerű, mert a zsidó
nép a Római Birodalom fennhatósága alatt állt, és sokan hittek abban, hogy
a Messiás biztosítani fogja az ország függetlenségét, önállóságát és
megszabadítja a népet az idegen uralomtól. Jézus azonban egyértelműen
visszautasítja ezeket az elképzeléseket. Gondoljunk csak például arra a
jelenetre, amikor a csodálatos kenyérszaporítást követően az emberek
királlyá akarják tenni, de ő ezt nem engedi. Visszautasította, mert nem
evilági uralomra törekedett, hanem Isten országát hirdette meg, amely
ország megvalósulása az ő eljövetelével kezdődött meg.
Imájának végén Zakariás a sötétségben élők számára fényt, világosságot
hozó Messiásról beszél. A sötétségben eltévedünk, elvesztjük az útirányt.
A sötétségben elveszítjük biztonságérzetünket. A tényleges sötétség
veszéllyel jár. Ugyanakkor a sötétség jelképez egy Isten nélküli
állapotot. Isten fényt hoz a világba az emberek számára azzal, hogy ő maga
a világosság. Ha követem a betlehemi csillag fényét, megtalálom Jézust,
életem igazi világosságát!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te emberré lettél értünk és vállaltad emberi
sorsunkat. Születésed által megújítasz minket. Emberi világunkba
születéseddel az isteni világba hívsz mindannyiunkat. Megváltást és
üdvösséget hozol számunkra. Ó, betlehemi Gyermek, taníts minket, hogy
örökre megőrizzük magunkban a gyermeki lelkületet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131224.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 23., hétfő

[Evangelium] 2013-12-23

2013. december 23. – Hétfő

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: „Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: „János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig
megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és magasztalta
Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdában meg
az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
elgondolkodva mondta: „Mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr
van vele."
Lk 1,57-66

Elmélkedés:

Életünk egy hajszálon függ – szokták mondani az emberek, amikor
megtapasztalják az élet végességét, azt, hogy mennyire gyorsan véget érhet
az életünk. Mert szeretjük irányítani, kézben tartani a dolgokat. De hogy
mikor kezdődik vagy végződik az élet, az nincs a kezünkben. Törékeny,
sérülékeny az élet, talán valóban egy hajszálon függ. A hívő ember mégis
inkább azt mondja, hogy élete Isten kezében van. Neki köszönhetjük
létezésünket és annak kezdetét, és az ő irgalmának köszönhető, hogy
eljuthatunk halálunk után őhozzá, az üdvösségre, az örök életre.
Mennyire irgalmas az emberiséggel, velünk az Atya! Az ószövetségi időkben,
a Megváltót megelőző időkben elküldi követeit, a prófétákat, s az idők
teljességében egyszülött Fia jön közénk a földre. Az advent mindig az Atya
szeretetére és irgalmára emlékeztet minket. A Betlehemben megszülető Jézus
személyében testet ölt az irgalom. Jézus messiási küldetése az, hogy az
Atya irgalmát földközelbe, emberközelbe hozza. Amikor annak örvendezünk,
hogy velünk az Isten, akkor benne rejlik az is, hogy velünk van Isten
irgalma, az ő szeretetből fakadó megbocsátása megtapasztalható számunkra.
Amikor a szent éjjelen hamarosan jászol elé térdelünk és a kis Jézusra
nézünk, gondoljunk arra, hogy mennyire irgalmas hozzánk az Isten! Az ő
irgalmától, szeretetétől, jóságától és könyörületétől függ üdvösségünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

(Advent utolsó hetének liturgiájában szerepelnek az ún. „Ó-antifónák",
amelyekben a jövendő Messiás különböző nevekkel szólítjuk meg. Az imákat
december 17. és 23. között imádkozzuk. Itt versbe szedett, énekelhető
(Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131223.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. december 22., vasárnap

[Evangelium] 2013-12-22

2013. december 22. – Advent 4. vasárnapja

Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt
Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket
fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem
akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja
el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így
szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert
a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak
nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől."
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által
mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten".
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala
megparancsolta neki. Magához vette feleségét.
Mt 1,18-24

Elmélkedés:

Velünk az Isten
Az első három adventi vasárnapon a gyermekségről elmélkedtünk. Megnéztük,
hogyan tekintenek a felnőttek a gyermekek világára, s hogyan maguk a
gyermekek, illetve miként emlékezünk vissza saját gyermekkorunkra. E
sorozatot folytatva ma azt vegyük szemügyre, hogy Isten hogyan adja nekünk
Fiát, aki gyermekként született, s e születés miként nyitott új korszakot
az emberiség számára.
Túlzás volna azt állítani, hogy a messiásról szóló isteni ígéret, illetve
prófétai jövendölések minden esetben egy gyermekről szóltak, de
kétségtelenül megjelenik ez a gondolat. Annál gyakrabban szerepel viszont,
hogy a messiás király lesz, aki helyreállítja a földi ország rendjét,
békét teremt Isten választott népe számára. Izajás próféta így jövendöl:
„Gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk" (Iz 9,6). Valószínűleg ő sem
arra gondolt, hogy a messiás gyermekként fogja megvalósítani küldetését,
hanem inkább arra, hogy a messiás eljövetelének reménye egy gyermekben ölt
testet, aki aztán felnőve megvalósítja messiási, megváltói küldetését. A
jövendölésekhez és emberi elképzelésekhez képest tehát újdonságnak kell
tekintenünk, hogy egy gyermekben jön el hozzánk a messiás, gyermekként
érkezik világunkba Isten Fia.
Keresztényként hisszük, hogy Jézus Krisztus a Messiás, az Isten által
küldött Megváltó, az egész emberiség üdvözítője. Foglaljuk össze, hogy mit
jelent Jézus születése ebből a szempontból. Először is azt, hogy Isten
ígérete beteljesedett. Az ígéret, amelyet évszázadokkal korábban tett,
hogy elküldi a világba a Megváltót, megvalósult. A várakozás ideje
lezárult, nem kell többé várnunk a Messiásra. Jézus Krisztus személyében
eljött a messiási időszak. E beteljesedésről számol be a mai evangélium
József álmát bemutatva. Megtudjuk, hogy a Jézusnak nevezendő gyermekről
szólt a prófétai jövendölés: „Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és
az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: Velünk az Isten" (Mt 1,23).
Másodszor azt kell kiemelnünk, hogy Jézus születése az ember
újjáteremtése. Isten, aki kezdetben, a teremtéskor megteremtette az embert
és a világba helyezte, most újjáteremti az emberi természetünket, egész
emberségünket, amelyet a bűnbeesés, a bűn megrontott. Ezt az újjáteremtő,
újjáalkotó mozzanatot érdemes mindenképpen felfedeznünk Jézus
születésében, aki a lelki újjászületés forrása számunkra. A megváltás
lényege éppen az, hogy Isten új lehetőséget ad az embernek, aki
szembefordulásával, elutasításával, bűnével elrontotta a teremtés művét,
azt, hogy Isten mindent jónak alkotott.
Harmadikként pedig arra érdemes gondolnunk, hogy minden születéssel,
minden emberi élet kezdetével Isten elkezd valami újat, újdonságot a
világban. A felnőtteknek, beleértve a szülőket és nevelőket egyaránt, az a
feladatuk, hogy kibontakoztassák ezt az újat a gyermekben, felszínre
hozzák azt a jót, amit Isten ültetett belé. Így kapcsolódunk a teremtő
Istenhez, közreműködünk az újjáteremtésben. Mindez felelősséggel jár,
hiszen könnyű eltéveszteni azt az irányt, s letérni arról az útról,
amelyet Isten kijelölt valaki számára. Ha a felnőttek a nevelés során
csupán arra törekszenek, hogy az általuk is gyakorolt cselekedetekre
tanítsák a gyermekeket és belekényszerítsék őket saját elképzeléseik
világába, akkor elveszik gyermeküktől a jövőt, azt az új jövőt, új
lehetőséget, amelyet Isten szándékozik építeni azzal a gyermekkel.
Itt érkezünk el ahhoz, hogy hitünk szerint mindannyiunknak hivatása,
küldetése van, azt az utat kell végigjárnunk életünkben, amelyre Isten
szándéka szerint hivatottak vagyunk. Istennek minden egyes emberre
vonatkozóan személyes terve van. Személyek vagyunk, egyének vagyunk,
egyediek vagyunk, különbözünk másoktól, tehát – a színházi világból véve a
hasonlatot – a mi szerepünket nem tudja más alakítani, a mi feladatunkat
nem tudja más teljesíteni. Jézus ebben is példaképünk, hiszen azt a
küldetést teljesítette, amivel a mennyei Atya megbízta: a megváltást. Azt
mindenki jól gondolja, hogy megváltói műve a kereszten teljesedett be.
Sokan viszont tévesen azt gondolják, hogy a megváltás útja akkor kezdődött
számára, amikor vállára vette a keresztet. Helyesebb azt mondanunk, hogy
megváltói útja az ő megtestesülésével, születésével kezdődött. Így
kapcsolódik össze a születés és a halál titka, karácsony és nagypéntek
titka.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Megváltónk! Te születésedtől halálodig azt az utat jártad, amelyet
az Atya jelölt ki számodra. Küldetésedet hűségesen teljesítetted, mindig
az Atyának való engedelmességre törekedtél. Taníts minket arra, hogy
Istentől kapott hivatásunkat keressük, felismerjük és teljesítsük!
Születésed boldogsággal tölt el minket: Isten Megváltót küld, hogy
feltárja végtelen szeretetét az emberek iránt. Születésed reménnyel tölt
el minket, hogy életünknek célja van: keressük és megtaláljuk Istent.
Születésed örömmel tölt el minket: velünk az Isten!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131222.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum