2008. április 12., szombat

[Evangelium] 2008-04-12

2008. április 12. - Szombat

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt,
tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: "Kemény
beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai
méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: "Ez megbotránkoztat
titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol
azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A
szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek
benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta: "Ezért mondtam
nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki."
Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak
vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: "Ti is el akartok menni?" Simon
Péter ezt válaszolta neki: "Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad
vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje."
Jn 6,60-68

Elmélkedés:

Jézus eucharisztikus beszédének fogadtatásáról számol be Szent János a mai
evangéliumi részben. Bár Jézus a beszédben kifejezetten jelezte, hogy
tanítványai legyenek vele egy közösségben, ahallottak után sokan elhagyják
őt. A vele való közösség összetartó ereje éppen az ő testének vétele
követőinek részéről. Valójában nem tudjuk meg, hogy miért tartják "kemény
beszédnek" az Úr szavait az elpártolók, az viszont egyértelmű, hogy em
akarnak közösséget vállalni vele. Jézus arról is beszélt, hogy csak azok
fognak hinni benne, akiket az Atya Jézushoz vonz. Ennek igazságát
szemlélteti, hogy egyesek továbbra is vele maradnak, mások viszont
elhagyják őt. Számomra is ez a két lehetőség áll fenn. Döntésemet az
jelzi, hogy magamhoz veszem-e az élet kenyerét.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek,
És úgy szolgáljalak, amint megérdemled:
Hogy adjak számolgatás nélkül,
Hogy harcoljak nem gondolva arra,
Hogy sebeket kaphatok,
Hogy dolgozzam pihenés nélkül,
Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra,
Nem várva más jutalmat, mint azt,
Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem. Ámen.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. április 11., péntek

[Evangelium] 2008-04-11

2008. április 11. - Péntek

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a
zsidók között: "Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" - kérdezték.
Jézus így felelt nekik: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az
Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki
eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én
feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem
valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök
élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis
valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza
az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya
küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam
él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és
meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él." Így tanított Jézus a
kafarnaumi zsinagógában.
Jn 6,52-59

Elmélkedés:

Jézus eucharisztikus beszédének utolsó részletét olvastuk az
evangéliumban. Ha egy kicsit is megértjük az Oltáriszentség titkát, azaz
azt, hogy Jézus valóságosan jelen van a szent Kenyérben, akkor megértjük,
hogy miként van jelen a feltámadt Krisztus a világban. Azt ígérte, hogy
örökre köztünk marad, s jelenlétének többek között ezt a titokzatos módját
választotta. Jelen van a testvéri közösségben, jelen van a Szentírás
szavaiban, jelen van a szentségekben és jelen van az Eucharisztiában, hogy
érezzük a belőle áradó szeretetet, halljuk igaz tanítását, éljünk a
szentségek által közvetített kegyelemmel és legfőképpen: magunkhoz vegyük
őt. Így lesz lete a miénk, s így újul meg Őbenne a mi életünk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Jézus értünk könyörgött, értünk halt meg. Ránk bízta igéit, üdvözítő
igazságait. Kiválasztott bennünket a világból, hogy tanítványaiként
szolgálhassuk a világot. Az oltárról vett végtelen Ajándék a miénk és
mindenkié, így vegyük.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. április 10., csütörtök

[Evangelium] 2008-04-10

2008. április 10. - Csütörtök

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: "Senki sem
jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom őt
az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: "Mindnyájan Isten tanítványai
lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle, hozzám jön. Nem
mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől való, az látta az
Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete
van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, és
mégis meghaltak. Itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle,
meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e
kenyérből eszik, örökké él."
Jn 6,44-52

Elmélkedés:

Az eucharisztikus beszéd csúcspontjaként Jézus kimondja a lényeget: A
kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért. Szavait
ígéretnek is vehetjük, amelyet az utolsó vacsorán teljesített.
A húsvéti időben azért olvassuk ezeket a részeket az evangéliumból, mert
az Oltáriszentség a feltámadásra mutató jel. Az Eucharisztia ugyanis az
élet kenyere. Élő kenyér. És ha Krisztus halott marad, és nagypénteki
kereszthalálával véget ér minden, akkor hogyan lehetne az élet kenyere? Ha
a halál felett nem győzne az élet, akkor hogyan adhatná Jézus nekünk az
élet kenyerét? Ily módon az Oltáriszentségben tehát a feltámadt, az élő
Krisztus van jelen. Általa válunk élővé, s általa nyerjük el az örök
életet.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hatalmunk van arra,
hogy Istennel már most
a Paradicsomban legyünk,
hogy boldogok legyünk vele
akár ebben a pillanatban is,
ha úgy szeretünk, ahogy ő
ha úgy segítünk, ahogy ő,
ha úgy adunk, ahogy ő,
ha úgy szolgálunk ahogy ő.
Boldog Kalkuttai Teréz

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. április 9., szerda

[Evangelium] 2008-04-09

2008. április 9. - Szerda

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: "Én vagyok az élet kenyere.
Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik soha.
Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek. Minden, amit a Atya
nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem utasítom el. Nem azért
jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak
akaratát, aki küldött engem. Aki pedig küldött, annak az az akarata, hogy
semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az
utolsó napon. Atyám akarata az, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz
benne, örökké éljen, és én feltámasztom az utolsó napon."
Jn 6,35-40

Elmélkedés:

Jézus eucharisztikus beszéde folytatódik az evangéliumban, amelyben az
élet kenyerének nevezi önmagát, aztán pedig a benne hívőkről, illetve a
hitetlenekről szól. Jézus megismerése ugyan minden ember számára
megadatik, de a hit nem. Az örök életre csak az juthat el, aki hisz
Jézusban, s aki az Ő testével tálálkozik. Az Oltáriszentség mindenképpen
titok marad az emberi értelem számára, de elsősorban nem is megértenünk
kell, hanem szeretetünk jeleként magunkhoz vennünk. A szentáldozással
kifejezzük egységünket Jézussal, valamint az Egyházzal, hiszen mindannyian
egy kenyérből táplálkozunk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hiszem, Istenem és Megváltóm,
erősen hiszem,
hogy az Oltáriszentségben vagy,
mint igaz Isten és igaz ember.

Hiszem, hogy a te tested, a te véred,
a te lelked, a te istenséged
és szent emberséged egészen
bennfoglaltatik e szent ostyában,
habár szemeim mindebből
semmit sem látnak.

De mi szükség is azt tudnom,
hogy hogyan jössz hozzám
e szentségben, én Istenem?

Elég, hogy hiszem
erős hittel hiszem,
hogy valósággal te vagy az,
aki hozzám jössz.
És ezt azért hiszem,
mert te magad mondtad,
ki örök igazság vagy;
azért hiszem, mert tudom,
hogy szereteted mindenhatóságának
semmi sem lehetetlen.

Ó, lelkem isteni Megváltója,
magamhoz veszem tehát azon szent testet,
mely Szűz Máriától született,
mely meghalt a keresztfán,
mely harmadnapra feltámadott,
és most dicsőségének
fénytengerében tündököl.

Magamhoz veszem ezen szent lelket,
minden csodáid teljét és összegét;
magamhoz veszem istenségedet,
a Szentháromságot
minden tökéletességével.

Igen, hiszem, hogy bírni fogom
e drága kincseket!

Itt vagyok, édes Megváltóm,
elhoztam bűneim súlyos terhét,
hogy lábaidhoz tegyem.
Mosd le azokat drága szent véreddel,
hogy többé semmi nyomuk
ne maradjon lelkemben!
Ámen.
Szalézi Szent Ferenc


________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
Április 1-re sajnos a listával máig ismeretlen eredetű, komoly technikai
hiba történt, ami miatt sokan napokig nem kapták meg az e-vangéliumot. A
hibát sikerült kijavítani, tehát, aki naponta szeretné továbbra is
megkapni az e-mailt, annak nincs semmi teendője. Kérem, hogy akik havonta
egyetlen e-mailben akarnak mindent megkapni, állítsák be maguknak a digest
módot.
Kérem, hogy a listára ne írjatok levelet (pl. a kiküldött levélre
"Válasz"), mert azt úgysem fogja ezután sem megkapni senki.
Imakéréseket, e-mail változást és minden egyéb ügyet a feliratkozáskor
kapott üdvözlő levélben található saját e-mail címemre küldhettek, mert
ezt olvasom naponta.
Bocsánatot kérek mindazoktól, akiket érintett az e-vangélium hiányt!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. április 8., kedd

[Evangelium] 2008-04-08

2008. április 8. - Kedd

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak
hozzá a tömegből: "Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk
neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás
mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így felelt: "Bizony,
bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja
az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből,
és életet ad a világnak." "Uram - kiáltották -, add nekünk mindig ezt a
kenyeret!" Jézus így válaszolt: "Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám
jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem."
Jn 6,30-35

Elmélkedés:

A pusztai vándorlás idején az Istentől kapott mannakenyér az életet
jelentette a választott nép tagjainak. Ha nem táplálta volna őket az Úr,
éhen haltak volna. Tudták, hogy milyen nagy veszély fenyegeti őket, s
magát Istent vádolták nehéz helyzetükért. Isten pedig a manna csoda révén
megmutatja, hogy gondoskodik övéiről és övéi életéről.
Jézus szintén életet adó kenyeret ad nekünk. Ezért mondjuk, hogy az
egykori manna előképe a Krisztus által adott kenyérnek. Ugyanakkor több is
annál, hiszen ez az isteni kenyér már elsősorban az örök életet
jelentőtáplálék. Ha nem esszük a kenyeret, ha nem vesszük magunkhoz
Krisztus testét az Oltáriszentségben, akkor nem lesz miénk az örök élet.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Úr Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz ember,
Szent és nagy Isten, halhatatlan Isten,
könyörülj rajtunk és az egész emberiségen!

Tisztíts meg bennünket bűneinktől
és gyarlóságainktól drága szent véred által,
hogy a te szeretetedben
és a te békédben éljünk
most, és mindörökké!
Labre Szent Benedek

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. április 7., hétfő

[Evangelium] 2008-04-07

2008. április 7. - Hétfő

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján
maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy
Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül
hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol az
Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta Jézust, sem
a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba, hogy
megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték
tőle: "Mester, mikor jöttél ide?" "Bizony, bizony, mondom nektek - felelte
Jézus -, nem azért kerestetek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert
ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely
megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia
adja nektek, - őt ugyanis az Atya igazolta." Erre megkérdezték tőle: "Mit
tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?" "Istennek az tetszik -
válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött."
Jn 6,22-29

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítás megtapasztalásakor a népben felébred a Jézus
keresése utáni vágy. Ezt a vágyat Jézus helyes irányba tereli azzal, hogy
az őt kereső és megtaláló emberektől azt kéri, hogy mindig a mennyei Atya
tetszését keressék és legfőbb szándékuk az örök élet elnyerése legyen. A
földi kenyérrel tett egykori csodához hasonlóan az Úr papjai által
mindennap újabb csodát tesz, amikor az Oltáriszentségben önmagát adja a
világnak, a benne hívőknek. Ez az az az eledel, amely valóban maradandó és
megmarad az örök életre. Ha egyszer megízleltük e szent kenyeret, s
megéreztük, hogy általa részesedünk Krisztus életében, akkor minden
vágyunk az lesz, hogy ez az együttlét az örök életben folytatódjon.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
ha te nem leszel nyugalmam,
nem gyógyul meg gyöngeségem.
Istenem, légy védelmezőm,
biztos menedék, hogy megszabaduljak!


________________________________

Aktuális:
Papi élményeim a Zala-völgyben (17.)
Kis városunk életében rendkívüli eseménynek számított, hogy vasárnap innen
közvetítették a szentmisét a rádióban. Ifjúsági énekkarunk lelkesen
készült, a hívők várták az eseményt. Voltak, akik olyannyira nem akartak
lemaradni a 10 órakor kezdődő miséről, hogy már reggel 8 órakor ott voltak
a templomban, bár ők valószínűleg a máskor fél 9-kor kezdődő misére
számítottak. A telefonosok két héten keresztül építették ki a vonalat a
közvetítéshez. Négy csapat is kellett hozzá, mert mindenki csak
részfeladatokhoz értett. Még új telefon vonalat is be kellett vezetni.
Péntek délutánra aztán megnyugodtam, a vonal kész, bemérve, minden
tökéletes. Vasárnap reggel, amikor megérkeztem a másik miséről aggódó
rádiósokat és telefonosokat találok, mert nincs kapcsolat. Hiába próbálnak
bármit, vonal nincs, s még ötlet sincs, hogy mi lehet a hiba. Imádkoztam,
hogy legyen, de az imameghallgatások nem szoktak ilyen gyorsan történni.
Egy perccel a közvetítés kezdete előtt már-már belenyugodtam, hogy elmarad
a közvetítés, amikor bejön a rádiós szakember a sekrestyébe. Nem akartam,
hogy a minisztránsok előtt hangosan is kimondja, ezért csak intettem a
fejemmel, hogy tudomásul veszem az elháríthatatlan hibát. Két perc alatt
próbáltam megemészteni a sajnálatos kudarcot, s ha már az ország nem
részesülhet belőle, legalább magunknak tartsunk egy szentmisét -
gondoltam, aztán intettem, hogy lehet csengetni a misére és indulhatunk. A
csengő persze nem hallatszott a rádióban. A következő pillanatban
megszólalt az orgona, de ez már hallatszott, mert éppen akkor létrejött a
vonal. Egy megkönnyebbült mosolyból azonnal tudtam, hogy működik a
Gondviselés. Ezek után ki merné azt mondani, hogy nincsenek csodák? A
technikusok utólagos elmondása szerint fogalmuk sincs arról, hogy miért
nem volt összeköttetés, de arról sem, hogy miért lett hirtelen. Ezek után
a legnagyobb lelki nyugalommal, a Gondviselésben bízva várom a jövő
vasárnapi közvetítést Szőcéről.
A héten ipari alpinisták foglalták el a templomtornyot, hogy elvégezzék a
szükséges javításokat és a festést. Az első nap imádkoztam velük, hogy
baleset mentesen végezzék munkájukat, s be is fejezzék, amit Isten
segítségével elkezdenek. Odaadtam nekik az alkalomra írt kis imákat, hogy
náluk legyen a munkák alatt. És hogy megcáfoljuk a "mindent nem lehet
egyszerre" elvet, elkezdődött a plébániaépület felújítása is. Mindenkinek,
tehát a szakembereknek és segédmunkásoknak is tudniuk kell: Hogyha az Úr
nem építi a házat, hasztalan fárad az építő (126. zsoltár). Ezt a zsoltárt
a munkák befejezésig mindennap elimádkozom a szokásos imák mellett.
Szükség is van a segítségre. Istennek hála a püspökség is támogat minket,
s nem kell a nulláról kezdeni. Most indul a hívek adakozása. Remélem, hogy
Isten mindenkit jóindulatra indít, s be is tudjuk fejezni a megkezdett
munkát.
Köszönöm imáitokat és segítségeteket!
István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2008. április 6., vasárnap

[Evangelium] 2008-04-06

2008. április 6. - Húsvét 3. vasárnapja

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba mentek,
amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira) fekszik.
Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg beszélgettek
és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük, és hozzájuk
szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban akadályozva
voltak. Jézus megkérdezte őket: "Milyen dolgokról beszélgettetek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak, és egyikük, akit Kleofásnak hívtak,
ezt válaszolta neki: "Te vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki
nem tudja, mi történt ott ezekben a napokban?" Ő megkérdezte: "Miért, mi
történt?"
Azok ezt felelték: "A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink
kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi
azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már
három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket.
Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a
hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt
állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy
találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem
látták."
Jézus erre így szólt: "Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek! Képtelenek
vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem ezeket kellett
elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?" Azután Mózesen
kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna
menni. De azok marasztalták és kérték: "Maradj velünk, mert esteledik, és
lemenőben már a nap." Betért tehát, hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz
ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta
nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor
azt mondták egymásnak: "Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt
hozzánk, és kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: "Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan
ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35

Elmélkedés:

Idegen vagy barát?
A hétköznapi életben hasznos tudni, hogy kire számíthatunk, mint barátra,
s ki az, aki ellenségként viselkedik. A katonák esetében egyenesen
létfontosságú pontosan tudni a másik emberről, hogy barát vagy ellenség. A
legújabb harci repülőgépeket ún. barát-ellenség felismerő rendszerrel
látják, amely jelzi a pilóta számára, hogy egy közeledő repülőgép melyik
táborhoz tartozik. Ha barát, akkor nincs ok félelemre, de ha ellenség,
akkor támadásra kell számítani. Visszatérve a mindennapi emberi
kapcsolatainkhoz azt mondhatjuk, hogy a közös élmények és találkozások
során derül, hogy kik a bárataink és kiket nem tekinthetünk annak. Az
igazi barátainkat messziről felismerjük, az ellenségeinket pedig
igyekszünk messziről elkerülni. Akiről az első találkozás során kiderül,
hogy a barátunk, azt minden további találkozáskor ismerősként köszöntünk.

Ma, húsvét 3. vasárnapján az emmauszi két tanítvány történetét olvastuk
fel Lukács evangéliumából. A elbeszélés problémáját az adja, hogy a két
emmauszi tanítvány szívében elromlott a barát-ellenség felismerő képesség.
A szívük rosszul működik, s ők maguk észre sem veszik, hogy valami nincs
rendjén. Vagy talán még pontosabban úgy fogalmazhatok, hogy ki van
kapcsolva szívükben ez a barát-ellenség jelzőrendszer. Amikor Jézus
közeledik feléjük és csatlakozik hozzájuk, akkor a szívük nem jelez
semmit. Nem tudják, hogy kivel találkoztak, s Jézust idegennek tartják. Az
a Jézus, akinek a tanítványai és barátai, most egy idegen személy, egy
ismeretlen ember számukra. Egyikük megkérdezi az ismeretlent: "Te vagy
talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott
ezekben a napokban?" A szívük ugyan lángol az ismeretlen szavainak
hallgatása közben, de ez a lelkesedés inkább az ismerős tanításnak szól és
nem Jézus személyének.

Könnyű kitalálnunk, hogy miért nem működik e két tanítványban a "felismerő
rendszer": Jézus szörnyű kereszthalála lefagyasztja szívüket. Csalódottak
és reményvesztettek. És persze hitetlenek. Legalább annyira hitetlenek,
mint Tamás apostol, akiről az elmúlt vasárnap hallottunk. Már tudnak
arról, hogy az asszonyok és a tanítványok üresen találták Jézus sírját,
mégsem hisznek nekik. Nem hiszik el, hogy Jézus valóban feltámadt, ezért
meg sem fordul a fejükben, hogy az idegen személyében a feltámadt Úr
szegődött melléjük.

Napjainkban talán az a probléma, hogy sok ember kikapcsolja szívében a
Jézus-felismerő rendszert, s emiatt nem ismerik fel, idegennek tekintik az
Istent. Jézus sokak számára már nem barát, nem családtag és nem ismerős,
hanem csak egy ismeretlen idegen. Az ember persze könnyen szerez magának
evilági "barátokat", amelyektől boldogságát várja, s észre sem veszi, hogy
gonosz erőkkel köt szövetséget, gonosz hatalmak alá veti magát, s könnyen
a bűn útjára téved.

Az emmauszi tanítványok számára a fordulópontot a kenyértörés cselekedete
jelenti. Ez az a pillanat, amikor a "műszer" újra működni kezd a szívükben
és jelzi, hogy Jézus az, akivel találkoztak. Jézus nem idegen már többé,
hanem a legjobb barát. Érdemes bekapcsolnunk szívünk jelzőrendszerét annak
érdekében, hogy felismerjük ellenségeinket: a félelmet, a csalódottságot,
a hitetlenséget, a bűnt, és felismerjük igazi barátunkat, Jézust. Segítsen
bennünket a szentmisén való részvétel és a szentáldozás a Feltámadott
felismerésére!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
Bárány megváltja nyáját,
és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
Élet itt a halállal megvítt csodacsatával,
A holt Életvezér ma úr és él!
Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
"Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult."
Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
Ő győztes Királyunk, légy irgalmas!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum