2012. február 4., szombat

[Evangelium] 2012-02-04

2012. február 4. - Szombat

Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak
mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti
is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy
kicsit!" Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem
maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan
megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve.
Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket
sok mindenre.
Mk 6,30-34

Elmélkedés:

Jézus figyelmességének két jeléről számol be a mai evangélium. A Mester
észreveszi, hogy a missziós útról visszaérkező tanítványai elfáradtak a
munkában és pihenésre van szükségük. A pihenésre szánt idő ugyanakkor a
feltöltődés alkalmát is jelenti, felkészülést a következő feladatokra.
Jézus azonban nem csupán a testi szükségleteket figyeli, hanem észreveszi
azt is, ha lelkileg hiányzik valami. Figyelmességének második jele, hogy
észreveszi az igazság tanítása után vágyakozók lelki igényeit. Nem menekül
el az őt kereső emberek elől, hanem rendelkezésükre áll és tanítja őket,
azt nyújtva nekik, amire valóban szükségük van. Jézus figyelmes szeretete
a mi irányunkba is megtapasztalható, amikor hétről hétre egy kis pihenésre
és lelki feltöltődésre hív minket. A vasárnapi szentmise jó alkalom arra,
hogy erőt gyűjtsünk. Ugyanakkor pedig lelkünket is táplálja tanításának
igazságával, az evangéliummal, valamint Szent Testével.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Istennek tüzes szeretete, Te összetörted emberségünkben a halált,
leromboltad a poklot, és lelkünknek győzelmet szereztél Krisztusban a
halálon. Pünkösd szent ünnepén tüzes láng alakjában ezt öntötted az
apostolok ajkára és szívébe, ez gyújtotta lángra szentjeidet, ezáltal
művelted csodatetteidet. Hozzád jövök és egészen átadom magam neked, aki
szereted és megtartod az egész világot és minden teremtményt.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. február 3., péntek

nagylelkűségből épül

Kedves Zoltán!

Egy személyes kéréssel fordulok templomunk érdekében Önhöz és az E-vangélium olvasóihoz.

Idén nagy fába vágom a fejszét: szeretném felújítani templomunkat, s úgy érzem, hogy a jó Isten is ezt szeretné. Naponta imádkozom a zsoltárt: "Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, ki építi azt." De az Ő segítsége mellett néha másra is szükség van. 2011-ben rendbe tettük a szentélyt, de a templom nagy része még hátravan. A vidéki vasúti várótermek zöld színét utánzó templombelső igencsak cserére szorul, az egyéb hiányosságokat pedig nem sorolom.

A festés előtt szeretnénk felújítani a villanyhálózatot, amelynek állapotára jellemző, hogy decemberben kétszer ment el az áram a vasárnapi miséken, s karácsonykor is csak fél gőzzel tudtuk működtetni. Energiatakarékos lámpák kellenének és hangosítás is felújításra szorul.

Hála Istennek a helyi hívek is szépen hozzájárulnak a költségekhez, de ha sokan adnak keveset, akkor könnyebben megvalósulhat a terv. Kérem, hogy aki tud, segítse templomunk felújítását. 1000 Ft adománnyal már egy négyzetmétert ki tudunk festeni, tehát ez is nagy segítség, persze többet is lehet adományozni. Én csak ennyit kérek nagy alázattal azoktól, akik jó szívvel akarnak segíteni. A többit az Úrra bízom. Köszönöm mindenki nagylelkűségét!

Kérem, hogy ezt a levelet NE küldjétek tovább ismerőseiteknek! Ti ismertek, ismeritek azt az evangelizációs és karitatív munkát, amit végzek, ezért mostani kérésem csak a mindennapi e-vangélium olvasóihoz szól. Köszönöm!

Minden templom jó szándékú emberek nagylelkűségéből épül és szépül.

Isten jutalmazzon meg benneteket sokszorosan nagylelkűségetekért!

Imádkozom értetek és családotokért.

Köszönök minden segítséget!

Szeretettel: István atya

Az adományokat a plébánia számlájára lehet eljuttatni a következő lehetőségek valamelyikén:

Online adomány: http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas

Az Adománynál válasszuk célként: Templom felújítása

Utalás: Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia

Számlaszám: 10402355-00026472-00000003

Megjegyzés: Templom felújítása

Postai utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.

Megjegyzés: Templom felújítása

 

-- 
Üdvösséget!
Horváth István Sándor

Zalalövői Plébánia
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Tel.: (+36)92-371-049

 

 


A(z) üzenetben nem található vírus.
Ellenőrizte: AVG - www.avg.com
Verzió: 10.0.1416 / Vírus adatbázis: 2112/4784 - Kiadás dátuma: 2012.02.03.

[Evangelium] 2012-02-03

2012. február 3. - Péntek

Heródes Antipász király is értesült Jézus tetteiről, mert híre messze
földön elterjedt. Azt gondolta, hogy Jézusnak azért van csodatevő ereje,
mert Keresztelő János támadt fel benne a halálból. Voltak azonban, akik
azt állították Jézusról, hogy ő Illés. Ismét mások azt hirdették, hogy
próféta; olyan, mint egy a többi próféta közül. Ennek hallatára Heródes
továbbra is azt gondolta magában: „Ő János, akinek fejét vétettem. Ő
támadt fel a halálból." Heródes volt ugyanis az, aki embereivel elfogatta
Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás
miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette Heródest:
„Nem szabad elvenned testvéred feleségét." Emiatt Heródiás áskálódott
ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette. Heródes ugyanis
félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember. Ezért meg akarta őt
menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött, mégis szívesen
meghallgatta. Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján
lakomát adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik és Heródes
meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz:
„Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked". Sőt meg is esküdött: „Bármit
kérsz, megadom neked, még az országom felét is". A leány kiment, és
megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?" Anyja ezt felelte: „Keresztelő János
fejét". Erre visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom,
hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" A király
nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a vendégekre való tekintettel
nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött egy hóhért azzal a paranccsal,
hogy hozza el János fejét. Az elment, lefejezte őt a börtönben, és elhozta
fejét egy tálon. Odaadta a leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét, és
egy sírboltba temették.
Mk 6,14-29

Elmélkedés:

Keresztelő János halála előre jelzi azt, hogy aki Krisztust hirdeti és az
Ő elkötelezett tanítványa, annak késznek kell lennie arra, hogy Mestere
sorsát is vállalja. De ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy a történet
kezdetén mindenféle, a nép körében elterjed vélekedéseket olvasunk Jézus
személyével kapcsolatban, amelyek szerint valamelyik próféta támad fel a
halálból, Heródes pedig azt hiszi, hogy a lefejezett Keresztelő János tért
vissza. Félelemtől és rettegéstől sugallt babonás hiedelmek ezek, amelyek
hamis képet rajzolnak Jézus személyéről. A tanulság ebből az lehet
számunkra, hogy törekedjünk az igazi Jézus megismerésére. Az Evangélium az
Atya által hozzánk küldött, a szenvedő, az értünk kereszthalált is
vállaló, s az üdvösségünkért feltámadt Krisztust állítja elénk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Isten, aki alkottad a mennyet és a földet, aki annyi jót adtál
az embereknek, adj nekem kegyelmedben igaz hitet és jóakaratot,
bölcsességet, okosságot és erőt, hogy ellen tudjak állni az ördögöknek,
kerülni tudjam a rosszat, és tehessem a te akaratodat.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. február 2., csütörtök

[Evangelium] 2012-02-02

2012. február 2. – Csütörtök, Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő
Boldogasszony)

Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,
fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr
törvénye előírja: „Minden elsőszülött fiú az Úr szent tulajdona". Ekkor
kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy
két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia. És íme, volt
Jeruzsálemben egy Simeon nevű férfiú, egy igaz és istenfélő ember, aki
Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek
kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg nem látja az Úr
Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a
gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent:
Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram,
szavaid szerint békességben,
mert szemeim meglátták Szabadításodat,
melyet minden nemzet számára készítettél,
hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak,
és dicsőség népednek, Izraelnek.
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott.
Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám,
e gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az
ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy
napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!" Ott volt Anna
prófétanő is, Fánuel leánya Áser törzséből. Idős volt már, napjai
előrehaladtak. Leánykora után hét évig élt férjével, majd özvegyen érte
meg a nyolcvannegyedik évét. Nem hagyta el a templomot soha, böjtölve és
imádkozva szolgálta Istent éjjel és nappal. Abban az órában is odament,
dicsőítette Istent, és beszélt a gyermekről mindazoknak, akik Jeruzsálem
megváltására vártak.
Miután az Úr törvénye szerint elvégeztek mindent, visszatértek városukba,
a galileai Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött; eltelt
bölcsességgel, és Isten kedvét lelte benne.
Lk 2,22-40

Elmélkedés:

A mai napon, Urunk bemutatásának ünnepén, arra emlékezünk, hogy negyven
nappal Jézus születése után a gyermeket a vallási törvény szerint
bemutatták Istennek a jeruzsálemi templomban. Az ünnep evangéliumának
szövegében kulcsfontossága van a látás szónak. Simeon ígéretet kapott,
hogy „nem lát halált" egészen addig a napig, amíg nem „látja a Fölkentet".
Amikor pedig karjába vehette a gyermek Jézust, hálát ad Istennek, mert
„látták szemei a Szabadítót". Mindannyiunk szívében ott él az Isten-látás
vágya. Mária, aki egykor karjában vitte gyermekét a templomba, hogy
bemutassa Istennek, most nekünk hozza el Jézust, felénk tartja, hogy
láthassuk a Megváltót. Mária Jézust nyújtja a gyermekeknek, a fiataloknak,
a felnőtteknek és az időseknek. Nem kell félve eltakarnunk az arcunkat!
Nem kell rettegnünk attól, hogy mi történik, ha találkozunk Istennel!
Hiszen nem ítélkezni jön, hanem hogy szabadulást hozzunk nekünk. Ő a mi
Megváltunk, Ő a mi világosságunk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó mennyire édes a léleknek és mennyire kedves előttem a szent imádság,
amelyet önmaga és az Én megismerésem házában végez, amikor felnyitja az
értelem szemét a szent hit világosságával és kitárja érzületét szeretetem
bősége felé! Ez a szeretet láthatóvá lett számotokra az én látható
egyszülött Fiam által, aki a Vérével mutatta meg e szeretetet. A Vér
megrészegíti a lelket, az isteni szeretet tüzébe öltözteti és eledeléül
adja a Szentséget, melyet Én bocsátottam rendelkezéstekre a szent Egyház
misztikus testében. Azaz odaadtam Fiam, az egészen Isten és egészen ember
Testét és Vérét, hogy szolgám; kinek kezében vannak a Vér kulcsai,
szolgálja fel nektek.
Sziénai Szent Katalin
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. február 1., szerda

[Evangelium] 2012-02-01

2012. február 1. - Szerda

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor
elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan
hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle
bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével
véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon
rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk?" És megbotránkoztak benne.
Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában,
rokonai körében, a saját házában." Nem is tehetett ott csodát, csupán
néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott
hitetlenségükön.
Mk 6,1-6

Elmélkedés:

Az elkötelezetten hívő ember sokszor magától értetődőnek tartja a hitet,
és nem érti, hogyan tudnak mások hitetlenül élni. Aki a hitből, mint Isten
ajándékából, meríti erejét a mindennapokban és aki a hitben él,
elcsodálkozik, amikor egyesek mindez elutasítják. Jézus is elcsodálkozott,
amikor látta az emberek hitetlenségét – olvastuk az evangéliumban. Hiába
beszél Jézus úgy, mint akinek hatalma van és hiába erősítik meg isteni
hatalommal véghezvitt cselekedetei mindazt, amit elmond és tanít, mégis
vannak olyanok aki nem hisznek sem szavainak, sem tetteinek. A hitetlenség
nem csupán közömbösség vagy érdektelenség, hanem Isten szándékos
elutasítása. Isten türelméből, amelyet a hitetlenek iránt tanúsít, mi is
példát meríthetünk. Hiába is próbálnánk valakit erőszakkal vagy hosszas
rábeszéléssel a hit útjára vezetni, az eredménytelen volna. Mert ahogyan a
hitetlenség szándékos, de szabad elutasítás, ugyanúgy a hit is tudatos és
szabad elfogadás.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Nagy vagy, Uram, és fenségednek nincsen mértékei Minden Te vagy! Mindent
megtehetsz! Végtelen életed teljességében nem szorulsz rá semmire, hanem
örök szabadságban nyugoszol! A Te hatalmad azonban nemcsak erő, hanem
igazság és jóság isi És a Te Fiad nemcsak valóság, hanem szent értelem is!
Te olyannyira vagy igaz, amennyire létező vagy. Olyannyira vagy jóságos,
amennyire erős vagy; és a Te valóságod, Uram, amely előtt nem állhat meg a
miénk, teljesen egy szentségeddel, ó örök Fényi így vagy ,,az Úr, az
Isten, az Egyeduralkodó, aki van, és aki volt", és ,,aki" méltó, hogy
fogadja a magasztalást, a tiszteletet és a hatalmat".
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 31., kedd

[Evangelium] 2012-01-31

2012. január 31. - Kedd

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó
túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába
elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a
kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már
tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy
erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette
meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a
tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő mégis körülnézett, hogy
lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta,
hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az
igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj
békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
„Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!" Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm", ami annyit
jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és
járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés:

„Ne félj, csak higgy!" – e szavakkal bátorította Jézus az elöljárót,
akinek meghozták a szomorú hírt leánya halálról. Az egyik oldalról a
szolgákat hallja, akik azt mondják, hogy már nincs mit tenni, nincs semmi
értelme annak, hogy Jézus odamenjen, a másik oldalról pedig elhangzik a
bátorító szó. Az elöljáró ott áll a halál könyörtelen ténye és a jézusi
ígéret között. Melyiknek higgyen? És kinek higgyen? Kié lesz a végső
győzelem? A halálé vagy életé? Döntését meghozza, nem hallgat a szolgákra
és vonja vissza kérését. Jézus a házába megy, feltámasztja leányt és
visszaadja őt családjának. Ahogyan korábban hite legyőzte félelmét, most
az öröme győz a szomorúság felett. Milyen nehéz nekünk elhinnünk, hogy az
élet győz a halál felett. A végső szó a feltámadásé. Vajon elég erős-e a
hitünk ahhoz, hogy legyőzze félelmeinket és aggódásainkat. Csak akkor
volna okunk a haláltól való félelemre, ha Jézus nem ígérte volna meg
nekünk a feltámadást és az örök életet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Uram Jézus, Te azt parancsoltad nekem, hogy szüntelenül imádkozzam, add
nekem kegyelmedet, hogy meg tudjam tenni, s add meg ezt azoknak a
lelkeknek is, akiket rám bíztál. Isteni Ige, Te magad vagy bennünk az
örökké tartó és szüntelen imádság. Isten Báránya, Te vagy a világosság,
amely megvilágítja lelkünk egész égboltját. Bár soha ne akarnánk más
imádságot, csak a te imádat, más fényességet, csak a te fényességedet, más
szeretetet, csak a te szeretetedet! A hozzád intézett imádságban, Istenem,
egy a szemlélés és a szeretet. Engedd, hogy olyan tökéletesen és olyan
bensőségesen tudjak hozzád imádkozni, hogy elfeledkezzem önmagamról, és ne
tudjam, hogy imádkozom, mert csupán Te vagy bennem!

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
"Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad ki építi azt." De az Ő
segítsége mellett néha másra is szükség van. Idén nagy fába vágom a
fejszét: szeretném felújítani templomunkat, s úgy érzem, hogy a jó Isten
is ezt szeretné. 2011-ben rendbe tettük a szentélyt, de a templom nagy
része még hátravan. A vidéki vasúti várótermek zöld színét utánzó
templombelső igencsak cserére szorul, az egyéb hiányosságokat pedig nem
sorolom. Idén két újonnan felszentelt pap jön hozzánk újmisét mondani,
készülünk egy gyémántmisére és egy aranymisére, jövőre pedig saját
kispapunknak lesz újmiséje. Ezek is indokolják a munkát.
Kérem, hogy aki tud, segítse templomunk felújítását. 1000 Ft adománnyal
már egy négyzetmétert ki tudunk festeni, tehát ez is nagy segítség, persze
többet is lehet adományozni. Én csak nagy alázattal ennyit kérek azoktól,
akik jó szívvel akarnak segíteni. A többit az Úrra bízom. Köszönöm
mindenki nagylelkűségét!
Kérem, hogy ezt a levelet NE küldjétek tovább ismerőseiteknek! Ti
ismertek, ismeritek azt az evangelizációs és karitatív munkát, amit
végzek, ezért a kérésem, csak a mindennapi e-vangélium olvasóihoz szól.
Köszönöm!
Szeretettel: István atya
Az adományokat a plébánia számlájára lehet eljuttatni a következő
lehetőségek valamelyikén:
Online adomány: http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Templom felújítása
Utalás: Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia Számlaszám:
10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Templom felújítása
Postai utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő,
Szabadság tér 6. Megjegyzés: Templom felújítása
Köszönök minden segítséget!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 30., hétfő

[Evangelium] 2012-01-30

2012. január 30. - Hétfő

Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a
gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy
tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban lakott,
és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor megbilincselték és
láncra verték, de a láncokat eltépte, és a bilincseket összetörte. Senki
sem bírt vele. Éjjel-nappal a sírboltokban és a hegyekben tanyázott,
folyton kiabált, és kövekkel ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta
Jézust, odafutott. A földre vetette magát előtte, és hangosan így
kiáltott: „Mi bajod velem, Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre
kérlek, ne gyötörj!" Jézus ráparancsolt ugyanis: „Tisztátalan lélek,
takarodj ki ebből az emberből!" Erre Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?"
Azt válaszolta: „Légió a nevem, mert sokan vagyunk." Nagyon kérte Jézust,
hogy ne űzze el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda
legelészett ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól:
„Küldj minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!" Jézus beleegyezett.
Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a mintegy
kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba rohantak,
és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a városba meg a
tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve
látták, hogy az, akit az imént még egy légió tartott megszállva, most
felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre megdöbbentek. A szemtanúk elmondták
nekik, hogy mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni
kezdték Jézust, hogy távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az
imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte,
hanem így szólt hozzá: „Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen
nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!" Az el is ment,
és Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele
Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20

Elmélkedés:

A mai ördögűzési történetben hangsúlyos helyet kap az embert megszállva
tartó gonosz lélek, akivel hosszan elbeszélget Jézus. A párbeszéd minden
mozzanatában érződik a feszültség és ellentét az embernek ártani akaró
gonosz hatalom és az embert megmenteni szándékozó isteni erő között. A
szavak harca mögött e két hatalom küzdelme húzódik meg az ember lelkéért.
A gonosz lélek jól ismeri Jézust és hatalmát. Ez derül ki abból, hogy
azonnal felismeri, hogy kivel találkozott és Jézust Isten Fiának nevezi.
Azt is tudja, hogy gyenge a Jézus erejéhez képest, mégis erejét akarja
fitogtatni, amikor megmondja nevét és azt állítja, hogy sokan vannak. De
bármennyien is vannak, nem képesek ellenállni a megváltó, megszabadító
erőnek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, irgalmas Isten, adj nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet!
Add hogy a szeretet Lelke, a te Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz
tiszta szeretetben közelednünk, mert ez minden parancs foglalata és
beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az egyetértés fiai lehessünk, és
így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen minket szent Fiad!

________________________________

Aktuális:
Kedves barátaim!
"Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad ki építi azt." De az Ő
segítsége mellett néha másra is szükség van. Idén nagy fába vágom a
fejszét: szeretném felújítani templomunkat, s úgy érzem, hogy a jó Isten
is ezt szeretné. 2011-ben rendbe tettük a szentélyt, de a templom nagy
része még hátravan. A vidéki vasúti várótermek zöld színét utánzó
templombelső igencsak cserére szorul, az egyéb hiányosságokat pedig nem
sorolom. Idén két újonnan felszentelt pap jön hozzánk újmisét mondani,
készülünk egy gyémántmisére és egy aranymisére, jövőre pedig saját
kispapunknak lesz újmiséje. Ezek is indokolják a munkát.
Kérem, hogy aki tud, segítse templomunk felújítását. 1000 Ft adománnyal
már egy négyzetmétert ki tudunk festeni, tehát ez is nagy segítség, persze
többet is lehet adományozni. Én csak nagy alázattal ennyit kérek azoktól,
akik jó szívvel akarnak segíteni. A többit az Úrra bízom. Köszönöm
mindenki nagylelkűségét!
Kérem, hogy ezt a levelet NE küldjétek tovább ismerőseiteknek! Ti
ismertek, ismeritek azt az evangelizációs és karitatív munkát, amit
végzek, ezért a kérésem, csak a mindennapi e-vangélium olvasóihoz szól.
Köszönöm!
Szeretettel: István atya
Az adományokat a plébánia számlájára lehet eljuttatni a következő
lehetőségek valamelyikén:
Online adomány: http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Templom felújítása
Utalás: Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia Számlaszám:
10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Templom felújítása
Postai utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia, H-8999 Zalalövő,
Szabadság tér 6. Megjegyzés: Templom felújítása
Köszönök minden segítséget!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. január 29., vasárnap

[Evangelium] 2012-01-29

2012. január 29. – Évközi 4. vasárnap

Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított.
Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint
akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy
ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk
egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki
vagy: az Isten Szentje!" Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki
belőle!" A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán
nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek
egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a
tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!" El is
terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28

Elmélkedés:

Küzdelem a lelkünkért
Az elmúlt két vasárnap evangéliumi történetei Jézus nyilvános működésének
kezdetét állították elénk. Az Úr egyszerű halászokkal találkozik, akiket
meghív, hogy legyenek tanítványai. Ők ekkor még nem ismerik Jézust, de
szavában, meghívásában oly erő rejlik, amelynek engedelmeskednek, s rögtön
nyomába szegődnek. Ma újabb találkozásról hallottunk, de ez az evangéliumi
rész az érem másik oldalát tárja elénk. Gonosz lelkek találkoznak vele, s
megindul a küzdelem, a harc. Kinek nagyobb a hatalma? Ki az erősebb? Isten
vagy a gonosz?

A vallástörténet egyik örök kérdése, hogy honnan van a gonosz? Kinek
köszönheti létét? S létezik-e egyáltalán a gonosz? Ha Istenen kívül senki
nem képes a teremtésre, akkor ki teremtette a gonoszt? Hitünk szerint
ugyanis minden létező Isten jóságából és szeretetéből születik. Az viszont
elképzelhetetlen, hogy Isten megalkossa saját ellenzékét, szeretetből
létrehozza a jóság ellentétét. Isten nem teremthetett egy ellene lázadó,
vele szembeszegülő ellen-istent, egy olyan ellenpontot, amely szintén
harcba száll az emberért, az emberek lelkéért. Ő nem olyan ostoba, hogy
létrehozzon egy ellenfelet, akivel az idők végezetéig küzdhet, még akkor
sem, ha e küzdelem végül egyedül Isten győzelmével végződhet. Honnan
származik tehát a gonosz? Talán akkor járunk az igazsághoz legközelebb, ha
azt mondjuk, hogy a szabadságból, az Isten által az embernek ajándékozott
szabadságból, a tagadás lehetőségéből, a szeretet visszautasításának
lehetőségéből jött létre.

Nem szeretnék elvont elméleti fejtegetésbe kezdeni, de a gonoszság
titkának és hatalmának megértéséhez szükséges látnunk igazi természetét.
Az ember, mint Isten legtöbb hatalommal felruházott teremtménye,
önállóságot, szabadságot, függetlenséget akar, s e törekvése közben, nem
vesszük észre, hogy milyen veszélyes terepre tévedünk. Olyan helyre ahol
valójában az életünkkel, a lelkünkkel, az üdvösségünkkel játszunk, azt
tesszük kockára. A teljes függetlenség akarása ugyanis az Istentől való
függetlenséget, a tőle való elszakadást jelenti. Amikor azonban az ember
ezt elérni látszik, akkor mégsem marad független. Ezt hinni óriási
tévedés, vagy éppen a gonosz megtévesztése. Mert mihelyst függetlenné
válunk Istentől, azonnal lefoglal magának bennünk gonosz, és mint
különleges hatalom fog uralkodni rajtunk.

Isten ekkor könnyedén legyinthetne egyet, lemondhatna rólunk, de nem ezt
teszi, hanem megmentésünkre siet. Egyedül ő képes megszabadítani az
embert, bennünket a gonosz hatalmától és befolyásától, s ennek fényes
bizonyítékai azok a jézusi csodák, amikor gonosz lelkeket, tisztátalan
lelkeket űz ki az emberekből, miként azt a mai evangéliumban is hallottuk.
Ezekkel a csodákkal Jézus bebizonyítja, hogy nagyobb a hatalma, mint a
gonoszé. Ő erősebb és képes megmenteni az embert. Mi gyengék vagyunk. Mi,
emberek, a magunk erejéből képtelenek volnánk legyőzni a gonoszt, ezért a
küzdelmet Isten vívja meg értünk. Jézus szabadságot hoz nekünk,
megszabadít minket a gonosz befolyásától és ezzel visszaadja
szabadságunkat. Jézus nélkül hiábavaló volna a küzdelmünk. Ha engedjük,
hogy ő éljen bennünk, akkor le tudjuk győzni a kísértéseket. Engedjük,
hogy Isten győzzön bennünk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Istenünk, benned találjuk meg a jóság forrását, a szeretet
eredetét. Benned ismerjük fel teremtőnket, s neked köszönhetjük
megváltásunkat. Ugyanakkor felismerjük, észrevesszük a világban működő
gonoszt is, és a te segítségeddel készek vagyunk felvenni a küzdelmet.
Segíts minket, hogy mindig felismerjük a jót, és adj erőt, hogy ennek
választásához!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum