2017. július 1., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-07-01

2017. július 1. - Szombat

Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados
járult eléje, és így szólt: "Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és
szörnyen kínlódik." Jézus így felelt: "Megyek és meggyógyítom őt." A
százados ezt válaszolta: "Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Jómagam, bár
alárendelt ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az
egyiknek: Menj! - elmegy; a másiknak: Jöjj ide! - akkor hozzám jön; és
szolgámnak: Tedd ezt! - és megteszi."
Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt kísérőihez:
"Bizony, mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.
Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról,
és asztalhoz telepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek
országában, a választott nép fiait pedig kivetik a külső sötétségre.
Ott sírnak majd, és fájdalmukban csikorgatják fogukat." A századosnak
pedig azt mondta Jézus: "Menj, és legyen úgy, amint hitted." És
meggyógyult a szolga még abban az órában.
Ezután Jézus Péter házába ment. Látta, hogy annak anyósa lázas betegen
fekszik. Megérintette kezét, mire a láz elhagyta őt. Fel is kelt, és
szolgált neki. Amikor beesteledett, sok, ördögtől-megszállott embert
vittek Jézushoz. Szavával kiűzte a gonosz lelkeket, és minden beteget
meggyógyított, hogy beteljesedjék Izajás próféta jövendölése:
"Gyengeségeinket magára vette, és betegségeinket ő hordozta."
Mt 8,5-17
Elmélkedés:
A nem hívő ember természetes magyarázatot keres a számára
megmagyarázhatatlan jelenségekre. Azért teszi ezt, mert nem akarja
elfogadni, hogy Isten időnként beavatkozik az emberek sorsába és
rendkívüli dolgokat tesz. Sok mai ember - miközben mindenféle buta
horoszkópot elhisz - továbbra is ragaszkodik saját hitetlenségéhez. Az
evangéliumi leírásokból kiderül, hogy az emberek egykor hittel
fordultak Jézushoz, s cselekedetei sok emberben hitet ébresztettek.
A mai evangéliumi történet szerint egy katonatiszt fordult Jézushoz
beteg szolgája érdekében. Jézus kész azonnal indulni, hogy segítsen a
betegen, de ekkor a százados jelzi, hogy csak egy imádságot kér otthon
lévő szolgájáért, mert hiszi, hogy Jézus képes a távolból is
meggyógyítani őt. Jézus megdicséri a bátor és feltétel nélküli hitet, s
csodát tesz a szolgával, aki abban az időben odahaza meggyógyul.
A katonatiszt méltatlanságának megvallásával kéri a segítséget: "Uram,
nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj." Pontosan ezeket a szavakat
imádkozzuk a misében a szentáldozást megelőzően. "Uram, nem vagyok
méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul
az én lelkem." Jézus az alázatosak, a kicsinyek, a bűnbánók szívébe tér
be a legszívesebben. Méltatlanságunk elismerése nyitja meg számára a
kaput, hogy találkozhasson velünk.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Hála neked, szentséges Atyánk, mert megadod nekünk, hogy látható
szentélyt építsünk, mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának
csodálatos jelképe és színhelye: ide várod jóságos szívvel az élet
zarándokútját járó népedet. Híveidből is itt építesz magadnak élő
templomot, és itt gyarapítod világszerte elterjedt Egyházadat, hogy
Krisztus titokzatos testévé váljék, és mennyei Jeruzsálemmé legyen
végül, mint valóra vált béke-látomás. Ezért szentjeid boldog seregével
együtt a dicsőség templomában magasztalunk téged.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170701.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. június 30., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-06-30

2017. június 30. - Péntek

Amikor Jézus befejezte a hegyi beszédet és lejött a hegyről, nagy
sokaság követte. Ekkor odament hozzá egy leprás, leborult előtte, és
így kérlelte: "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem." Jézus
kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt: "Akarom, tisztulj
meg!" Erre a leprás azonnal megtisztult. Akkor Jézus így szólt hozzá:
"Nézd, ne mondd el ezt senkinek se, hanem menj, mutasd meg magadat a
papnak, és ajánld föl azt az áldozatot, amelyet Mózes rendelt,
bizonyságul a gyógyulásról!"
Mt 8,1-4
Elmélkedés:
Máté evangélista a hegyi beszédében részletesen leírta Jézus tanítását.
Ezt követően új részt kezd művében: Jézus csodáinak ismertetését.
Ahogyan az előzményekben az Úr tanítása döntési helyzetbe állította,
állásfoglalásra késztette a hallgatóságot, ugyanúgy a csodák is ezt a
hatást váltják ki azok szemlélőiből. Hatásukra egyesek eljutnak a
hitre, míg mások továbbra is kételkednek Jézus isteni származásában és
hatalmában.
A csodás gyógyítások sorozatát a leprás esete kezdi meg, erről olvasunk
a mai napon. A beteg Jézus segítségét kéri gyógyulása érdekében. A
magyar fordítás könnyen félreérthető. A kérésnek ugyanis nem az a
lényege, hogy a leprás beteg Jézus akaratától, pillanatnyi hangulatától
teszi függővé a gyógyítást, azaz ha akarja, megtisztíthatja, de ha nem
akarja, akkor nem fogja meggyógyítani. A gyógyulni vágyó inkább ezt
mondja: te képes vagy arra, hogy megtisztíts. Te rendelkezel azzal az
erővel, amivel meg tudsz gyógyítani. Neked olyan hatalmad van, amely
felülmúlja az emberi gyengeséget és ez a hatalom képes megszüntetni a
betegségeket. Csak az te akaratodon, szándékodon múlik, hogy
megteszed-e ezt a kérésemre.
A beteg tehát kifejezi hitét, hogy Jézusban olyan személyt lát, aki tud
neki segíteni, mert isteni ereje van. Ezt a hitet jutalmazza meg Jézus
azzal, hogy csodát tesz.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Hála neked, szentséges Atyánk, mert megadod nekünk, hogy látható
szentélyt építsünk, mely Isten és ember kegyelmi kapcsolatának
csodálatos jelképe és színhelye: ide várod jóságos szívvel az élet
zarándokútját járó népedet. Híveidből is itt építesz magadnak élő
templomot, és itt gyarapítod világszerte elterjedt Egyházadat, hogy
Krisztus titokzatos testévé váljék, és mennyei Jeruzsálemmé legyen
végül, mint valóra vált béke-látomás. Ezért szentjeid boldog seregével
együtt a dicsőség templomában magasztalunk téged.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170630.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. június 29., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-06-29

2017. június 29. - Csütörtök, Szent Péter és Szent Pál apostolok

Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért,
megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Ezt válaszolták: "Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek,
mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket:
"Hát ti kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: "Te vagy a
Krisztus, az élő Isten Fia."
Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a
test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem
Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a
mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a
mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is."
Mt 16,13-19
Elmélkedés:
Tizenöt nap
Szent Pál apostol a galatákhoz írt levelének elején beszámol arról,
hogy a damaszkuszi úton történt megtérése után Arabiába indult. Ez az
útja rendkívül rövid lehetett és nem sok eredménnyel járhatott, ezért
hamarosan visszatért Damaszkuszba, ahol három évig tartózkodott. Ezt
követően felment Jeruzsálembe, hogy meglátogassa Péter apostolt és nála
maradt tizenöt napig (vö. Gal 1,18). Tizennégy évvel később újra
találkozik a két apostol Jeruzsálemben, amikor az apostolok
beleegyezésével Pál Barnabással együtt a pogányok térítésére indul,
majd pedig Antióchiában is találkoznak, itt kisebb vita alakul ki
köztük azzal kapcsolatban, hogy a pogányoknak meg kell-e tartaniuk a
zsidó szokásokat.
De térjünk vissza ahhoz a tizenöt naphoz, amiről semmi többet nem
tudunk. Mi történt, mi történhetett e két hét alatt? Biztosak lehetünk
benne, hogy Pál nem anyósa hogyléte felől kérdezte Pétert, akit annak
idején Jézus meggyógyított (vö. Mt 8,14), és nem is arról faggatta,
hogy mi történt azzal a százötvenhárom nagy hallal, amelyeket Jézus
segítségével fogtak az Úr feltámadása után (vö. Jn 21,11). Pál Jézus
személyére volt kíváncsi és azért ment Jeruzsálembe Péter apostolhoz,
hogy minél többet megtudjon Jézusról, aki megszólította őt a
damaszkuszi úton és aki egészen új irányba állította az életét. Pál
érezte, hogy többet kell tudnia az Úrról, akit eddig csak a különleges
látomásából ismert. Mégpedig olyan személytől kell minél több ismeretet
szereznie, aki mindvégig együtt volt vele. Többet kell tudnia Jézus
személyéről, mert csak így indulhat a pogányok közé hirdetni az Úr
tanítását. E tizenöt nap alatt Pál nem tett mást, csak hallgatta
Pétert, esetleg kérdéseket tett fel neki, mert egyetlen szándéka volt:
minél többet megtudni Jézusról egy valóban hiteles szemtanútól, egy
olyan személytől, aki nyilvános működése évei alatt mindvégig elkísérte
az Urat. És Péter ilyen személy volt, az apostolok között az első, aki
a legnagyobb tekintélynek örvendett. Pál tizenöt napon keresztül
hallgatta Péter elbeszéléseit a csodákról, a tanításokról, a tanító
utakon történt eseményekről, az utolsó napokról, a szenvedésről és a
kereszthalálról, a feltámadás utáni jelenésekről, mindarról, ami Jézus
személyéhez köthető.
Egészen bizonyos, hogy Péter számára is nagy élmény lehetett a Pállal
való találkozás, örömmel fogadta az újabb és újabb kérdéseket, amelyek
segítségével talán már-már feledésbe merült részleteket idézett fel
magában. Pál számára, aki korábban hívő zsidó ember, a farizeusok
csoportjához tartozó írástudó volt, nagy problémát jelentett annak
megválaszolása, hogy ha valóban Jézus volt a Messiás, akkor miért
kellett meghalnia? Péter szavainak hatására Pál felismerte, hogy Jézus
önként vállalta a halált, önként áldozta fel magát minden ember
bűnéért. Pált nem a csodák és nem a rendkívüli tanítás ragadja meg
igazán, hanem Jézus kereszthalálának eseménye, az Úr önfeláldozásának
mozzanata. Ezért írja például a korintusiaknak: "Elhatároztam ugyanis,
hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a
megfeszítettről" (1Kor 2,2). Ezért Pál apostol igehirdetésében és
leveleiben kiemelt helyet kap Jézus tanításának és tetteinek
ismertetése, de a legfontosabb az Úr üdvösségszerző kereszthalála. A
népek apostola számára ennek hirdetése a legfontosabb.
Legyen a mi életünk középpontja is a kereszt! A kereszt legyen hitünk
erősödésének, keresztény életünknek és Krisztusról szóló
tanúságtételünknek a forrása!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Elvinni a szeretetet, a te szeretetedet az
emberekhez, ez az apostoli lelkületet őrző Egyház feladata minden
korban és napjainkban is. Add, hogy közösségben, valódi
szeretetközösségben legyünk veled és egymással. Így válhatunk a
szeretet tanúivá, a közösség szolgálóivá. A testvéri szeretet tesz
bennünket valódi közösséggé, a szeretet Egyházává, amely ily módon jel
lehet a világban élők felé, akik talán még személyesen nem ismerik, de
szívük mélyén vágyakoznak az isteni szeretetre. Az irántad való
szeretet adjon nekünk bátorságot és erőt az evangélium hirdetésére!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170629.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. június 28., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-06-28

2017. június 28. - Szerda

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: "Óvakodjatok a hamis
prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó
farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e a tövisről
szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt
terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem hozhat a jó fa
rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden
fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Tehát:
gyümölcseikről ismeritek fel őket."
Mt 7,15-20
Elmélkedés:
A szél, amely viszi a homokszemeket a sivatagban, az egyik helyről a
másikra fújja azokat, itt rombolva, másutt építve. A tenger hullámai
évszázadokon keresztül formálják a partot, s ezt az egyik ember
pusztításnak, a másik építésnek nevezi. Most akkor épít vagy rombol a
szél és a tenger?
Az emberi cselekedetek megítélésével is ugyanígy vagyunk. Nehezen
tudjuk eldönteni mások tetteiről, hogy azok jók-e vagy rosszak. A
magunk cselekedeteinek a következményeit sem tudjuk előre kiszámítani.
De az idő múltával, a gyümölcsérés idején sok mindenre fény derül. Erre
vonatkozik Jézus kijelentése a mai evangéliumban: "minden jó fa jó
gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem." Sokszor
abba a hibába esünk, hogy türelmetlenek vagyunk. Nincs türelmünk ahhoz,
hogy megvárjuk a gyümölcsérés idejét. Ilyenkor elhamarkodottan,
meggondolatlanul ítélkezünk, nincs még rálátásunk az eseményekre és
azok következményeire, nem látjuk még az összefüggéseket. Az Úr szava
türelemre, higgadtságra int minket. Eljön majd az idő, amikor
mindenkinek színt kell vallania, s mindenről kiderül az igazság.
Vezessen minket mindig jószándék, és a jó és a rossz
megkülönböztetésének Szentlelke! Alapmagatartásunk ne a bizalmatlanság
legyen, hanem igyekezzünk mindig a jót feltételezni mindenkiről!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy
elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és
kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban
ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem
is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy - miközben
hittel valljuk a három isteni személyt - éljünk is egységben az
Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy
eljussunk az örökkévalóságba!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170628.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. június 27., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-06-27

2017. június 27. - Kedd, Szent László király

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan
hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek és egyikük, egy
törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki:
"Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt:
"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és
egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló
ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson
nyugszik az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40
Elmélkedés:
A törvénytudó, aki nem csak ismeri, hanem magyarázza és tanítja is a
törvényeket, a főparancsról kérdezi Jézust. Azt akarja, hogy Jézus
állítson fel valamiféle rangsort a törvények között és válassza ki a
legfontosabbat. Jézus tovább megy csupán a legfőbb törvény
kimondásánál, hiszen válaszában az is benne van, hogy a szeretet
törvénye, nem csupán az első a sok száz törvény közül, hanem minden
parancsnak ez az alapja, összegzése, lényege és középpontja.
Értelmünknek és akaratunknak a szeretet megvalósítására kell törekedni
mind az Isten, mind embertársaink irányában.
Első pillanatban talán elcsodálkozunk azon, hogy a szeretet gyakorlását
parancsba adja Jézus, amelyet kötelező megtenni. Ugyanakkor az is
vitathatatlan, hogy a szeretetet csak szabadon tudja megvalósítani az
ember, s erre senkit sem lehet erővel kényszeríteni. E két állítás
közti ellentmondás csak látszólagos. Isten parancsba adja nekünk a
szeretet törvényét, de ezt teljesíteni csak szabad akarattal tudjuk.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a szeretet megvalósítása
részünkről mindig Isten megelőző szeretetének a viszonzása. Isten
szeretete Jézus Krisztus életében nyilvánult meg a leginkább. Ő
nyilatkoztatta ki számunkra szavaival és tanításával, hogy az Atya
szeret minket, és kereszthalálával mutatta meg a szeretet gyakorlati
oldalát. A szeretet számunkra sem lehet csupán egy érzés, s nem
maradhat elmélet, hanem a mindennapok tetteiben kell megnyilvánulnia.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Feltámadt Urunk, Jézus Krisztus! A veled való találkozás egykor
megerősítette az apostolokat a szeretetben. Új hit és új remény ébredt
bennük. Új erőre gyulladtak a te szeretetedtől, majd pedig pünkösdkor
megkapták a Szentlélek ajándékát, hogy erős lélekkel végezzék az
evangélium hirdetését és az emberhalászatot. Új élet kezdődik számomra
is. Adj nekem erőt ahhoz, hogy végigfussam pályámat, és teljesítsem azt
a feladatot, amelyet rám bízol, hogy tanúságot tegyek az evangélium
igazságáról a reményvesztett embereknek.


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170627.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. június 26., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-06-26

2017. június 26. - Hétfő

Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne ítélkezzetek,
hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal
fognak fölöttetek is ítélkezni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal
mérnek majd nektek is. Miért látod meg embertársad szemében a szálkát,
a magadéban meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod
embertársadnak: "Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!", holott a te
szemedben gerenda van? Képmutató! Vedd ki előbb a saját szemedből a
gerendát, és csak azután láss hozzá, hogy kivedd embertársad szeméből a
szálkát!
Mt 7,1-5
Elmélkedés:
"Amilyen ítélettel ítélkeztek, olyannal fognak fölöttetek is ítélkezni"
- mondja Jézus a mai evangéliumban. Kijelentésének első része a mi
emberi ítélkezésünkre, a második része pedig a fölöttünk való isteni
ítéletre vonatkozik. Ha szó szerint vennénk ezt az arányosságot, akkor
aligha számíthatnánk Isten irgalmára, mert az emberi ítéleteinkre
inkább az igazságtalanság, míg az istenire az igazságosság a jellemző.
A világ történetének legigazságtalanabb emberi ítélete, amely a
hitetlenségnek és a gonoszságnak a pillanatnyi győzelme a törvényesség
látszatának megőrzésével: Jézus pere és halálra ítélése. Az ember által
hozott igazságtalan ítélet és annak végrehajtása mégis a legnagyobb
jót, a mi megváltásunkat és üdvösségünket eredményezte Isten
szándékából.
Ha negatív előítélettel vagyok mások iránt, ha elhamarkodottan rossz
ítéletet hozok embertársaimról vagy ha rosszul és igazságtalanul ítélem
meg az embereket, mindannyiszor magát Jézust ítélem el és küldöm a
keresztre. Helytelen és igazságtalan ítéleteimmel, amelyeket
embertársaim felett mondok, Pilátushoz hasonlóan mindannyiszor halálba
küldöm az Urat. Mások élete megítélésében inkább legyek késedelmes, a
magam hibáinak megítélésében és beismerésében viszont ne késlekedjek!
Az ítélkezés helyett legyen bennünk mindig készség a megbocsátásra és a
kiengesztelődésre!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Kérünk Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad
felé, minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt,
amerre mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170626.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. június 25., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-06-25

2017. június 25. - Évközi 12. vasárnap

Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak: Ne féljetek az
emberektől! Nincs rejtett dolog, amelyre fény ne derülne, sem titok,
amely ki ne tudódnék. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok
el világosban: és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkön!
És ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják
megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, a testet is a pokolba
taszíthatja. Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a
földre egy se közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál
hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát: sokkal többet értek ti a
verebeknél! Ha valaki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom
őt Atyám előtt, aki a mennyekben van. De ha valaki megtagad engem az
emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Mt 10,26-33
Elmélkedés:
A gondviselés rejtett pillanatai
Évekkel ezelőtt egy thaiföldi telekommunikációs cég érdekes
reklámfilmet készített. A rövidfilm története szerint egy patikus
lopáson ért egy kisfiút, aki a lopott gyógyszert beteg édesanyjának
szánta. Egy közelben lévő utcai ételárus észrevette a kisfiúval kiabáló
gyógyszerészt, hamar átlátta a helyzetet, kifizette a gyógyszereket,
sőt, szólt a kislányának, aki egykorú lehetett a fiúval, hogy hozzon
ételt és azt is a fiúnak adta. A férfinak nem ez volt az egyetlen
jócselekedete, később is mindig adott ételt a koldusoknak,
szegényeknek. Harminc évvel később, amikor már volt egy kis üzlete,
ahol a lányával dolgozott, munka közben összeesett és kórházba került.
A kezelés rendkívül költséges volt, ezért az ételárus lánya már azon
gondolkodott, hogy kénytelen lesz eladni a sok év munkájával
megszerzett üzletet. Amikor a lány másnap a kórházba ment, hogy
meglátogassa apját, a betegágyon egy levelet talált, amelyben az állt,
hogy a számlát 30 évvel korábban már kifizették néhány doboz orvosság
árával. A gyógyszert lopó kisfiúból időközben orvos lett, ő kezelte az
ételárust, akiben megismerte egykori segítőjét, jótevőjét.
Nem tudni, hogy a történetet csak a reklámfilm kedvéért találták-e ki
vagy esetleg van-e valóságalapja. Mindenesetre el tudom képzelni, hogy
a világban történnek hasonló esetek, amikor valakinek évekkel később
van lehetősége viszonozni egy jócselekedetet. És el tudom képzelni,
hogy a világban nap mint nap történnek olyan esetek, amikor valaki
olyan személytől kap segítséget egy kényszerű helyzetben, akinek ő
segített korábban. Ő talán már nem is emlékszik pontosan, de az illető
megismeri őt és nem marad hálátlan. El tudom képzelni ezeket az
eseteket, mert mögötte az isteni gondviselés rejtett működését vélem
felfedezni.
A mai evangéliumban Jézus a gondviselésről ad tanítást. Ezt mondja:
"Egy fillérért ugye két verebet adnak? És mégsem hull a földre egy se
közülük Atyátok tudta nélkül? Nektek pedig minden szál hajatokat számon
tartják!" A gondviselést ne úgy képzeljük el, hogy Isten közvetlenül
belenyúl valakinek az életébe. Mert a gondviselés nem a látványra, nem
a népszerűségre törekszik, hanem titokban, csendesen, rejtetten
működik. Az olyan történéseket, segítségeket nevezzük
gondviselésszerűnek, amelyek esetében a segítség egészen váratlanul,
sokszor teljesen ismeretlen személytől érkezik. Isten küld valakit, aki
egy megoldhatatlannak tűnő helyzetben feltűnik, jót tesz, aztán
ugyanúgy el is tűnik. A segítségben vagy adományban részesülők sokszor
nem is találkoznak jótevőjükkel, titokban marad előttük az illető
személye. Az adakozó pedig talán nem is tudja, hogy adománya éppen a
legjobb helyre került, mert nem ismeri azoknak az életkörülményeit,
élethelyzetét, akikkel jót tett. Az isteni gondviselésnek ilyen a
természete.
Engedjük, hogy eszközök legyünk Isten kezében! Engedjük, hogy az isteni
gondviselés általunk is tudjon jót tenni a rászorulókkal! Vegyük észre
mindazt a jót, amit az isteni gondviselésnek köszönhetünk és legyünk
érte hálásak!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Te meghívsz minket, hogy téged kövessünk és
vezetéseddel eljussunk a mennyei Atyához. Meghívsz, hogy tőled
tanuljunk és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként
ugyanaz a sorsunk, mint a tiéd, aki mesterünk és tanítónk vagy. Nem
akarjuk kikerülni a keresztutat. Nem keresünk más utat, ami könnyebbnek
tűnhet. Azzal a szándékkal hallgatjuk szavaidat, hogy azok szerint
éljünk. Hozzád hasonlóan engedelmeskedünk a mennyei Atyának, mert
hisszük, hogy türelemmel viselt szenvedéseink jutalma az örök élet és
az örökké tartó boldogság lesz. Segíts minket az üdvösségre!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170625.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum