2012. április 21., szombat

[Evangelium] 2012-04-21

2012. április 21. - Szombat

A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már
rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a
tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek
már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon
megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!" Fel
akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen
ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21

Elmélkedés:

A feltámadt Jézus elsőként békét hoz az apostoloknak és tanítványoknak,
majd pedig örömmel tölti el a szívüket. Jézus megjelenése eloszlatja
félelmüket. Feltámadása után ugyanazokkal a szavakkal bátorítja őket, mint
amelyeket akkor mondott, amikor a vizen járva közeledett hozzájuk:
Békesség nektek. A háborgó tavon az okozta félelmüket, hogy egyedül vannak
és nincs velünk mesterük, s Jézus kereszthalála után is az okozza
csalódottságukat, hogy Jézus eltávozott körükből. Az Úr újbóli jelenléte
egyúttal istenségét is bizonyítja, hiszen nem vonatkoznak rá a természet
törvényei. Jézus közelében nincs okunk félelemre, hiszen a mi szívünket is
örömmel, bátorsággal tölti el.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Örök Atya, tekints irgalmas szemmel az egész emberiségre, különösen a
szegény bűnösökre, akiket Jézus legirgalmasabb Szíve oltalmaz. Az Ő
keserves kínszenvedése által könyörülj rajtunk, hogy irgalmad
mindenhatóságát dicsérjük mindörökké.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. április 20., péntek

[Evangelium] 2012-04-20

2012. április 20. - Péntek

Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának
a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket,
amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült
tanítványaival együtt. Közel volt húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus
fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön feléje, így szólt
Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?" Ezt pedig
azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit fog tenni.
„Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami
keveset" – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére
megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi ez
ennyinek?" Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!" Sok fű volt
azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak
csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és
kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is,
amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak:
„Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba." Összeszedték,
s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit
meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a csodajelet,
amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a
világba jön." Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el
akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a
hegyre, egészen egyedül.
Jn 6,1-15

Elmélkedés:

Manapság, amikor az üzletek polcaink százféle pékáru közül válogathatunk,
kevésbé érezzük, hogy a kenyér Isten ajándéka. Amikor a régebbi időkben az
emberek saját maguk vetették el a búzát, s azt tapasztalták, hogy a termés
mennyire ki van szolgáltatva az időjárás körülményeinek, talán jobban
megbecsülték a kenyeret, s talán jobban tudták, hogy a termés Isten
jóságától is függ. A kenyér persze most is ugyanúgy készül az aratástól a
sütésig, mint évszázadokkal korábban, csak nem látjuk közvetlenül az
emberi munkát és az isteni áldást, amelynek köszönhetően asztalunkra
kerül. A csodálatos kenyérszaporítás alkalmával az Jézus ad kenyeret az
embereknek, aki az utolsó vacsorán önmagát adta lelki kenyérként az
Oltáriszentségben. A földi kenyér is és a lelki kenyér is Isten ajándéka
számunkra, amely biztosítja földi és örök életünket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jézus értünk könyörgött, értünk halt meg. Ránk bízta igéit, üdvözítő
igazságait. Kiválasztott bennünket a világból, hogy tanítványaiként
szolgálhassuk a világot. Az oltárról vett végtelen Ajándék a miénk és
mindenkié, így vegyük.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. április 19., csütörtök

[Evangelium] 2012-04-19

2012. április 19. – Csütörtök

Abban az időben így tanított Jézus: „Aki a mennyből jön le, az mindenki
fölött áll. Aki viszont a földről való, az földies, és a földi dolgokról
beszél. Aki a mennyből való, az felülmúl mindenkit. Arról tesz tanúságot,
amit látott és hallott, tanúságtételét azonban senki sem fogadja el. Ám,
aki mégis elfogadja tanúságát, az megerősíti, hogy az Isten igazmondó.
Akit Isten küldött, Isten igéit hirdeti, mert Isten nem adja szűkösen a
Szentlelket. Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe helyezett. Aki
hisz a Fiúban, annak örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, az nem
nyeri el az örök életet, hanem Isten büntetése sújtja."
Jn 3,31-36

Elmélkedés:

A Nikodémussal folytatott párbeszédet és Keresztelő János tanúságtételét
zárja le a mai rész János evangéliumában, amelynek érdekessége az örök
életet elnyerő hívők és az isteni ítélet alá eső nem hívők közötti
megosztottság. Bár mindenkinek lehetősége van arra, hogy megértse a
Szentlelket és elfogadja Krisztust az Isten Fiának, mégis egyesek
elutasítják a mennyei Atya küldöttét, Jézust.
A hívők számára érthetetlen a nem hívők viselkedése, de valószínűleg
fordítva is ugyanígy van. A „földies" és a „mennyei" gondolkodás és
viselkedés közti ellentmondás kibékíthetetlennek tűnik. Az aratásig
ugyanis együtt kell nőnie a konkolynak is a búzával, az ítélet csak később
jön el. Mi persze sokszor türelmetlenkedünk, azonnali igazságszolgáltatást
szeretnénk, hogy minél előbb napvilágra kerüljön az igazság. Isten másképp
sokszor másképp tervez, s megengedi a pillanatnyi rosszat is egy későbbi
nagyobb jó érdekében.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Én Istenem! Felajánlom magamat égő áldozatul irgalmas szeretetednek, hogy
életem a tökéletes szeretet egyetlen hősi tette legyen. Könyörgök Hozzád,
hogy a Benned rejlő végtelen szeretetnek árját öntsd át lelkembe, hogy az
engem felemésszen, és a Te szeretetednek vértanújává tegyen.
Igen, így akarok elkészülni rá, hogy Előtted megjelenhessek: a szeretet
mártírhalálával akarok meghalni, s így egyenest a Te irgalmas szereteted
karjaiba repülni.
Lisieux-i Szent Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. április 18., szerda

[Evangelium] 2012-04-18

2012. április 18. - Szerda

Abban az időben így tanított Jézus: „Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök
élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a
világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik
ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt
Isten egyszülött Fiában. Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az
emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik
gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot,
és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki
azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd jusson
nyilvánosságra, hogy tetteit Istenben vitte végbe."
Jn 3,16-21

Elmélkedés:

Az elmúlt napokban már elmélkedtünk arról, hogy a hit az Isten
megismerésének az útja, amely úton Őt, mint legfőbb igazságot ismerjük
meg. Isten megismerése során ráébredünk arra, hogy legfőbb tulajdonsága a
szeretet, sőt, Ő maga a szeretet. János apostol írja mintegy
vallomásszerűen: „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret
bennünket, és mi hittünk a szeretetnek" (Jn 4,16). Isten szeretete akkor
éri el tetőpontját, amikor az Atya elküldi Jézust, a Fiút a világba és ő
feláldozza magát a kereszten. Amikor hiszünk a Jézus kereszthalálában és
feltámadásában megmutatkozó isteni szeretetnek, akkor egy új távlat nyílik
meg számunkra, a hit útja, amely számunkra is a halálon és a feltámadáson
keresztül az örök életre vezet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött! Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. április 17., kedd

[Evangelium] 2012-04-17

2012. április 17. - Kedd

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt
hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A
szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön,
és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született." Erre
Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?" Jézus így válaszolt neki:
„Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony,
mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk,
amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi
dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni,
ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe,
csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte
a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy
mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen."
Jn 3,7-15

Elmélkedés:

Mai evangéliumi szakaszunkban Jézus folytatja beszélgetését Nikodémussal,
akit továbbvezet a hit útján. Ezen az úton a következő állomás, amikor az
ember elfogadja Isten tanúskodását. Értelmi megismerésünk itt már
korlátokba ütközik, amelyet csak a hit révén győzhetünk le. A hit Isten
titkainak a megismerését kínálja számunkra, amely azért lehetséges
számunkra, mert Isten kinyilatkoztatja magát nekünk. A hit Isten ajándéka
és az ő tanúskodásán alapszik. Isten Lelke világosítja meg értelmünket,
hogy felismerjük és bizalommal elfogadjuk a számunkra felkínált
üdvösséget. Az isteni üdvözítő szándék Jézus személyében tárul nekünk, aki
a kegyelmet közvetíti számunkra.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te akartad, hogy az én megváltásom a te lelked halálküzdelmével
kezdődjék. Én pedig az általam és az emberek által elkövetett sok sértés
helyrehozásaként ma elkezdem neked szentelni a lelkemet. Formálj belőlem,
ó, Uram, amit akarsz: minden fönntartás nélkül rád bízom magam. Neked
szentelem akaratomat: tedd mindig azonossá a tiéddel. Neked szentelem
emlékezetemet, hogy mindig emlékezzék rád; értelmemet, hogy mindig veled
foglalkozzon.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. április 16., hétfő

[Evangelium] 2012-04-16

2012. április 16. - Hétfő

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik
főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki:
„Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis
ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele."
Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem
születik, nem láthatja meg az Isten országát." Erre Nikodémus megkérdezte:
„Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza
anyja méhébe, hogy újra szülessék?" Jézus így felelt: „Bizony, bizony,
mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be
az Isten országába. Ami testből születik, az test, – ami viszont Lélekből
születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy ezt mondtam neked: újjá kell
születnetek! A szél ott fúj, ahol akar; hallod ugyan a zúgását, de nem
tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből
született."
Jn 3,1-8

Elmélkedés:

A Nikodémussal folytatott párbeszéd részletes leírása bizonyára azt a célt
szolgálja, hogy az olvasó számára János evangélista bemutatassa a hit
útját. A húsvét ünnepe és a feltámadás titkának megismerése a hit útján
indít el mindannyiunkat, s ennek az útnak jelentős állomása a lelki
újjászületés. Krisztus test szerinti feltámadásának egyik következménye
az, hogy tanítványainak lelkileg kell újjászületniük. Ezt az újjászületést
Isten Lelke kezdeményezi bennünk. A feltámadás révén a testi
újjászületésben is részesülünk majd. A lelki újjászületés a földi élet
idejére tesz hasonlóvá minket Krisztushoz, a testi feltámadás pedig
Krisztus sorsában részesít minket az örök életben.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te irányítsd közösségünket! Ajándékozz meg minket tisztánlátással,
hogy fölismerjük a helyes utat, s azon rendíthetetlenül haladjunk!
Távoztass el tőlünk mindent, ami nem egyenes, ami nem tisztes és nem
becsületes! Taníts meg önként, szabadon engedelmeskedni elöljáróinknak,
akik a tőled kapott hatalmat képviselik! Add, hogy örömmel élvezzük szép
világodat, de tartsd távol tőlünk a mohóság és élvezetvágy szellemét! Add,
hogy vidám alkotókedvnek örvendjünk, de minden más cél fölött a te
akaratod lebegjen előttünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. április 15., vasárnap

[Evangelium] 2012-04-15

2012. április 15. – Húsvét 2. vasárnapja

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett, és így szólt hozzájuk: „Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk
az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem
érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát,
én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás így válaszolt: „Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" Jézus még sok más
csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek megírva
ebben a könyvben. Ezeket viszont megírták, hogy higgyétek: Jézus a
Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
Jn 20,19-31

Elmélkedés:

Szívünket megérintő sebek
A húsvét előtti napokban templomunk nagykeresztjének felújításán
festőművészek dolgoztak. Nagyméretű, életnagyságú keresztről van szó,
amelynek szállítása bonyolult lett volna, ezért az épületen belül, a
templom egyik sarkában folyt a munka. Én is figyelemmel kísértem a munka
haladását, de délutánonként érdeklődő gyerekek is rendszeresen benéztek a
templomba, hogy megnézzék a kereszt megszépülését. Nem volt nehéz
észrevennem, hogy a gyerekek nem csak nézni akarták Krisztus alakját,
hanem többen meg akarták érinteni az oldalán lévő sebhelyet. Mintha csak
mágnesként vonzotta volna a sebhely a gyermekek ujjait. A mai
evangéliumban szereplő Tamás apostol jutott eszembe róluk, akinek nem volt
elég apostoltársainak tanúságtétele arról, hogy találkoztak a feltámadt
Krisztussal, hanem bizonyosságként saját kezével akarta megérinteni a
szegek és a lándzsa okozta sebeket. Nem gondolom, hogy Tamás apostolt
valamiféle gyerekes kíváncsiság vezette, és talán az itteni gyerekeket sem
csupán a kíváncsiskodás irányítja, hanem titka van Krisztus sebeinek.
Valójában talán a sebek érintenek meg minket, a sebek látványa érinti meg
szívünket, kelti fel bennünk a szeretet érzését és a hitet. Érdekes, hogy
Jézus kezén, lábán és oldalán a sebek a feltámadás után, az ő megdicsőült
testén továbbra is látszanak. Az Úr szenvedésének és halálának ezen nyomai
akár el is tűnhettek volna a feltámadás által, de megmaradtak, továbbra is
láthatóak, nem hegedtek be. E sebek bizonyítják, hogy a keresztre
feszített Jézus az, aki az apostolok és a tanítványok előtt áll.

Tamás apostol története Jézus figyelmességére is rámutat, aki nem hagyja
bizonytalanságban, kételkedésben apostolát, hanem teljesíti mindazt, ami
számára hitének erősödéséhez szükséges. Újabb megjelenésekor azonnal
Tamáshoz fordul és felajánlja számára a bizonyítékot, hogy ő is
személyesen győződhessen meg arról, hogy valóban él, valóban ő az, aki
megjelenik övéinek. Jézus ugyanígy törődik minden emberrel, velünk is.
Hitünket növelni, erősíteni akarja, azért mutatja meg nekünk önmagát,
láthatjuk sebhelyeit, találkozhatunk vele. Jézus szeretne minden
kételkedőt meggyőzni, mindenki számára felajánlja a hit ajándékát, aki ezt
nem fogadja el, az saját maga tehet hitetlenségéről.

A történet pozitívan zárul. Tamás eljut a kételkedéstől a Feltámadottban
való hitre, és ezt a hitét szavaival így fejezi ki: „Én Uram, én Istenem!"
(Jn 20,28). Tamás apostol szavaiban személyes válaszán túl meg kell
látnunk az Egyház hitvallását. Mindazok, akik találkoznak a feltámadt
Krisztussal és hisznek benne, életük Urának és Istenüknek ismerik el őt.
És Jézus válasza sem csupán Tamás apostolnak szólnak, hanem mindazoknak,
akiknek szívében felébred a kételkedés vagy a hitetlenség gondolata:
„Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!" (Jn 20,29).

A húsvéti időszak vasárnapi evangéliumai elindítanak bennünk a hit útján.
Ebben segít minket Tamás apostol esete. Látni szeretnénk Krisztus sebeit?
Az Úr megengedi ezt nekünk. Szeretnénk megérinteni a sebhelyeket? A mi
Urunk ezt is megengedi számunkra. Mindent megtesz, hogy megingott hitünk
újra szilárd alapot találjon. De vajon mi is mindent megteszünk azért,
hogy hitünk erősödjön? Engedjük, hogy Krisztus sebei megérintsék
szívünket!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te vagy az irgalmasság kimeríthetetlen forrása
minden ember számára. Te vagy Megváltónk és Üdvözítőnk! Te mondtad egykor:
„Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak!" Taníts minket arra,
hogy irgalmasok legyünk embertársainkkal, miként az Atya is irgalmas
hozzánk! Tégy bennünket az irgalmasság evangéliumának hirdetőivé, hogy
minden ember megismerje és megtapasztalja az irgalmas Isten szeretetét!
Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum