2011. május 14., szombat

[Evangelium] 2011-05-14

2011. május 14. - Szombat

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt,
tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták:
„Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?" Jézus tudta, hogy tanítványai
méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat
titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol
azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A
szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek,
akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem
hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni. Aztán így folytatta:
„Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg
nem adja neki." Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és
többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el
akartok menni?" Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk?
Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az
Isten Szentje."
Jn 6,60-69


Elmélkedés:
Jézus eucharisztikus beszédének fogadtatásáról számol be Szent János a
mai evangéliumi részben. Bár Jézus a beszédben kifejezetten jelezte,
hogy tanítványai legyenek vele egy közösségben, a hallottak után sokan
elhagyják őt. A vele való közösség összetartó ereje éppen az ő testének
vétele követőinek részéről. Valójában nem tudjuk meg, hogy miért
tartják „kemény beszédnek" az Úr szavait az elpártolók, az viszont
egyértelmű, hogy em akarnak közösséget vállalni vele. Jézus arról is
beszélt, hogy csak azok fognak hinni benne, akiket az Atya Jézushoz
vonz. Ennek igazságát szemlélteti, hogy egyesek továbbra is vele
maradnak, mások viszont elhagyják őt. Számomra is ez a két lehetőség
áll fenn. Döntésemet az jelzi, hogy magamhoz veszem-e az élet kenyerét.
© Horváth István Sándor


Imádság:
De mi szükség is azt tudnom, hogy hogyan jössz hozzám az
Oltáriszentségben, én Istenem? Elég, hogy hiszem, erős hittel hiszem,
hogy valósággal te vagy az, aki hozzám jössz. És ezt azért hiszem, mert
te magad mondtad, ki örök igazság vagy; azért hiszem, mert tudom, hogy
szereteted mindenhatóságának semmi sem lehetetlen. Ámen.
Szalézi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. május 13., péntek

[Evangelium] 2011-05-13

2011. május 13. - Péntek

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita
támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?" –
kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha
nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz
élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak
örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem
valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és
issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az
utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban
ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad
és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által
élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből
alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki
ezt a kenyeret eszi, örökké él." Így tanított Jézus a kafarnaumi
zsinagógában.
Jn 6,52-59


Elmélkedés:
Az eucharisztikus beszéd folytatásaként arról beszél Jézus a mai
evangéliumi szakaszban, hogy az Ő teste valóban étel, amelyet valóban
ennünk kell, ha részesedni akarunk az örök életben és a feltámadásban.
Az Eucharisztia ünneplésén, a szentmisén való jelenlétünk alkalmat ad
arra, hogy ne csak kívülállóként szemléjük az Oltáriszentség titkát,
hanem valóban részesedjünk Krisztus áldozatából és feltámadásából. A
szentáldozáskor közösségre lépünk Krisztussal, ugyanakkor lelki
közösség jön létre mindazok között is, akik az egy kenyérből
részesülnek. Ebben az értelemben Krisztus Teste egységet teremtő és
közösséget formáló szentség, amely itt a földön összekacsolja az
újszövetség népét, s amely mindenkit segít, hogy eljusson az örök
életre.
Krisztus áldozata elsősorban a mennyei Atyának szóló ajándék,
ugyanakkor nekünk szóló ajándék is, hiszen valóságosan adja önmagát
nekünk az Oltáriszentségben. Fogadjuk el az Úr csodálatos és örök
életet biztosító ajándékát!
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Istenem, őrizz meg engem attól, hogy valaha is terhesnek érezzem
a munkát, vagy kedvetlen legyek hivatásomban.
Adj kitartást, örömet, mellyel végzem a munkámat, valamint hasznosan,
jól gazdálkodjam az idővel, ne fecséreljem el haszontalan
beszélgetéssel, vagy időtöltéssel.
Adj nekem oly erős szeretetet, hogy az, amit mára rendeltél nekem, ne
teher legyen, hanem öröm.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. május 12., csütörtök

[Evangelium] 2011-05-12

2011. május 12. – Csütörtök

A kenyérszaporítás utáni napon Jézus így szólt a sokasághoz: „Senki sem
jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya, aki küldött engem. Én feltámasztom
őt az utolsó napon. A prófétáknál ezt olvassuk: „Mindnyájan Isten
tanítványai lesznek." Mindaz, aki hallgat az Atyára, és tanul tőle,
hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki. Csak aki Istentől
való, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz
bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok
mannát ettek a pusztában, és mégis meghaltak. Itt a mennyből
alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a
mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A
kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért."
Jn 6,44-51


Elmélkedés:
A kenyérszaporításkor Jézus földi kenyeret adott az embereknek, amely a
test tápláléka. Ezt követően pedig a mennyei kenyérről beszél, amely
lelki táplálék az emberek számára. A hallgatóság elcsodálkozott, amikor
Jézus kijelentette, hogy ő az örök élet kenyere és teste valóban
táplálék, hiszen ekkor még nem tudhattak az eucharisztia csodájáról. Az
Úrnak a mai evangéliumban mondott szavai nagycsütörtökön valósultak meg
első alkalommal. Azóta az általa mondottakat és tetteket megismételve
minden szentmisével valóságosan megjelenik Krisztus az átváltoztatott
kenyérben és a borban.
Az oltáriszentséggel kapcsolatban kettős feladatunk van. Egyrészt
hinnünk kell, hogy az Eucharisztia valóban Krisztus teste, másrészt
táplálkoznunk kell ezzel a kenyérrel, amely az örök élet tápláléka
számunkra. Ebből a kenyérből él és táplálkozik az Egyház, s minden
hívő, aki az Egyházhoz tartozik.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram Jézus, taníts meg arra, hogy nagylelkű legyek,
És úgy szolgáljalak, amint megérdemled:
Hogy adjak számolgatás nélkül,
Hogy harcoljak nem gondolva arra,
Hogy sebeket kaphatok,
Hogy dolgozzam pihenés nélkül,
Egészen odaadva magam a Te szolgálatodra,
Nem várva más jutalmat, mint azt,
Hogy tudom: a Te szent akaratodat teljesítem. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. május 11., szerda

[Evangelium] 2011-05-11

2011. május 11. - Szerda

Kafarnaumban így tanította Jézus a sokaságot: „Én vagyok az élet
kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem
szomjazik soha. Megmondtam nektek: Bár láttok engem, mégsem hisztek.
Minden, amit a Atya nekem ad, hozzám jön. Aki tehát hozzám jön, nem
utasítom el. Nem azért jöttem le a mennyből, hogy a magam akaratát
cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Aki pedig
küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit
nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon. Atyám akarata az, hogy
mindaz, aki látja a Fiút és hisz benne, örökké éljen, és én
feltámasztom az utolsó napon."
Jn 6,35-40


Elmélkedés:
Jézus eucharisztikus beszéde folytatódik az evangéliumban, amelyben az
élet kenyerének nevezi önmagát, aztán pedig a benne hívőkről, illetve a
hitetlenekről szól. Jézus megismerése ugyan minden ember számára
megadatik, de a hit nem. Az örök életre csak az juthat el, aki hisz
Jézusban, s aki az Ő testével találkozik. Az Oltáriszentség
mindenképpen titok marad az emberi értelem számára, de elsősorban nem
is megértenünk kell, hanem szeretetünk jeleként magunkhoz vennünk. A
szentáldozással kifejezzük egységünket Jézussal, valamint az Egyházzal,
hiszen mindannyian egy kenyérből táplálkozunk.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Ahová állítasz, ott szolgállak
Ahol megsejtelek, megcsodállak
Amim van, azért magasztallak
Amim nincs, azért nem zaklatlak
Ami a dolgom, azt csinálom
A jó szót érte sose várom
Ha nem sikerül, nem kesergek
Isten nevében mindent újra kezdek
Csak egyet kérek minden áron :
Jöjj el értem, ha jön halálom,
Uram, Megváltóm, Királyom.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. május 10., kedd

[Evangelium] 2011-05-10

2011. május 10. - Kedd

Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így
szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy
higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában,
amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik." Jézus így
felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az
égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere,
amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak." „Uram – kiáltották
–, add nekünk mindig ezt a kenyeret!" Jézus így válaszolt: „Én vagyok
az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz,
nem szomjazik sohasem."
Jn 6,30-35


Elmélkedés:
A csodálatos kenyérszaporítás különleges eseménye nem volt elég a nép
számára és olyan újabb jelet követelnek Jézustól, amely alapján
hihetnek benne. Milyen szándék lehet a követelés hátterében? Ha jó
szándékú volt a kérés, akkor valóban hinni akartak az emberek. Ha
viszont rossz szándékkal kérték ezt, akkor csak próbára akarták tenni
Jézust és abban bíztak, hogy nem tud csodát tenni és kudarcot vall.
Talán ez utóbbi a valószínűbb, hiszen Jézus nem teljesíti a kérést.
Ennek az lehet az oka, hogy Jézus nem a csodaváró emberi elvárásoknak
akar megfelelni, hanem mindig az Atya akaratát teljesíti.
Jézus ugyan újabb csodát nem tesz, de tanítást ad az igazi mennyei
kenyérről, amelyet az Atya ad az embereknek. Ez a kenyér Ő maga, az Ő
valóságos teste, amelyet az Oltáriszentségben vehetünk magunkhoz, mint
az élet kenyerét és az örök élet táplálékát.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Úr Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz ember,
Szent és nagy Isten, halhatatlan Isten,
könyörülj rajtunk és az egész emberiségen!
Tisztíts meg bennünket bűneinktől
és gyarlóságainktól drága szent véred által,
hogy a te szeretetedben
és a te békédben éljünk
most, és mindörökké!
Labre Szent Benedek
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. május 9., hétfő

[Evangelium] 2011-05-09

2011. május 9. - Hétfő

A csodálatos kenyérszaporítás utáni napon a Genezáreti-tó túlsó partján
maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott. Tudták, hogy
Jézus nem szállt a bárkába tanítványaival; tanítványai ugyanis egyedül
hajóztak el. Közben Tibériásból több bárka jött a hely közelébe, ahol
az Úrtól megáldott kenyeret ették. Amikor tehát a nép nem találta
Jézust, sem a tanítványait, bárkába szálltak, és elmentek Kafarnaumba,
hogy megkeressék Jézust. Amikor a tó túlsó partján megtalálták,
megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?" „Bizony, bizony, mondom
nektek – felelte Jézus –, nem azért kerestetek, mert csodajeleket
láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. Ne olyan
eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad
az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, – őt ugyanis az Atya
igazolta." Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző
dolgot cselekedjünk?" „Istennek az tetszik – válaszolta Jézus –, ha
hisztek abban, akit küldött."
Jn 6,22-29


Elmélkedés:
Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? – kérdezik a
csodálatos kenyérszaporítás után az emberek Jézustól. A kérdésre azért
tud Jézus hiteles választ adni, mert ő is mindig keresi az Atya
tetszését, és akaratának megfelelően cselekszik.
Érdemes odafigyelnünk az emberek fejlődésére. Először a csodát tevő
Jézust keresik és a kenyeret, majd pedig eljutnak arra, hogy Isten
akaratát keressék. E lépcsőfokokat nekünk is érdemes megtennünk. Ha
megtaláljuk Jézust, az ő tanítása és életpéldája megmutatja nekünk,
hogy miként tudhatjuk meg Isten velünk kapcsolatos szándékát és hogyan
valósíthatjuk meg életünkben szándékait. A Jézusban való hit útján
elindulva és Ővele járva eljuthatunk mennyei Atyánkhoz.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Megfeszített és föltámadt Urunk! Taníts meg minket arra, hogyan küzdjük
meg a mindennapi élet harcait, és így teljesebbé váljon életünk. Te
türelmesen és alázatosan viseled az emberi élet terheit, miként
kereszthalálod és szenvedésed kínjait.
Segíts, hogy napi fájdalmainkat és konfliktusainkat, mint növekedésre
kapott lehetőségeket fogadjuk, és így egyre hasonlóbbá váljunk Hozzád.
Add, hogy türelmesen és bátran viseljük a szenvedéseket, bízva abban,
hogy Te támogatsz.
Boldog Kalkuttai Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2011. május 8., vasárnap

[Evangelium] 2011-05-08

2011. május 8. – Húsvét 3. vasárnapja

Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba
mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra járásnyira)
fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt. Míg
beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus közeledett feléjük,
és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg őt, mert látásukban
akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket: „Milyen dolgokról
beszélgettetek egymással útközben?" Erre szomorúan megálltak, és
egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te vagy talán az
egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt ott ezekben a
napokban?" Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?"
Azok ezt felelték: „A názáreti Jézus esete, aki szóban és tettben nagy
hatású próféta volt Isten és az egész nép előtt. Főpapjaink és
elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre
feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt. Azóta,
hogy ezek történtek, már három nap telt el, és néhány hozzánk tartozó
asszony megzavart bennünket. Hajnalban a sírnál voltak, de nem találták
ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek vissza, hogy angyalok jelentek
meg nekik, akik azt állították, hogy él. Közülünk néhányan el is mentek
a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogyan az asszonyok mondták, őt
magát azonban nem látták."
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek!
Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem
ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?"
Azután Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az
írásokban őróla szól. Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy
tett, mintha tovább akarna menni. De azok marasztalták és kérték:
„Maradj velünk, mert esteledik, és lemenőben már a nap." Betért tehát,
hogy velük maradjon. Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret,
áldást mondott, megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a
szemük, és fölismerték. De ő eltűnt előlük. Akkor azt mondták
egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és
kifejtette az írásokat?" Még abban az órában útra keltek és
visszatértek Jeruzsálembe. Ott egybegyűlve találták a tizenegyet és
társaikat. Azok ezzel fogadták őket: „Valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak!" Erre ők is elbeszélték, mi történt az úton, és
hogyan ismerték fel Jézust a kenyértörésben.
Lk 24,13-35


Elmélkedés:
Vegyétek és egyétek!
A feltámadt Jézus megjelenéseiről szóló történetek közül az emmauszi
tanítványokkal való találkozás az egyik legérdekesebb. Az elbeszélés
gazdag a mondanivalókban, de most csak egyetlen mozzanatra próbáljunk
figyelni. Arra a pillanatra, amely a történet fordulópontja, és amely
megfordítja a két tanítvány benső magatartását. Ez a pillanat a
kenyértörés. Ezt tette Jézus az utolsó vacsorán is és most is pontosan
ezt teszi. Annyira egyedülálló ez a mozdulat, a kenyér megtörése, hogy
a két tanítványnak azonnal felnyílik a szeme, megnyílik az értelmük, és
rögtön átértékelnek mindent, ami velük történt az úton és ugyanígy
Jézus halálának eseményét is.
A kenyértörés sajátos mozdulatát ismételjük meg minden szentmisében.
Isten hív meg minket egy lakomára, közös étkezésre, a vele való
egyesülésre. Sajnálatos, hogy sokan mindenféle kifogásokat keresve
visszautasítják ezt a szeretetteljes hívást, s nem fogadják el a
megtört kenyeret, ahogyan erről az utolsó vacsora nagycsütörtöki
emlékmiséjében részletesen is szóltam. Pedig a szentmise, a kenyértörés
pillanata mindenki számára lehetőség a Jézus felismerésére, miként ezt
jelentette az emmauszi tanítványok számára is. Hozzájuk hasonlóan mi is
felismerhetjük a feltámadt Krisztust, s ez a találkozás a mi számunkra
is lelki fordulópontot jelenthet. Fordulatot akkor, ha megérezzük
lényegét.
De mi is történik valójában a kenyérrel? És mi történik, mi történhet
velünk? Az utolsó vacsorán és a kis emmauszi ház asztalánál Jézus
egyszerű mozdulatot tesz, megtöri a kenyeret és odaadja a
tanítványoknak. Jézus nem mondta, nem kérte az apostoloktól, hogy
gondolkozzanak el azon, hogy miként változik át a kenyér az Ő testévé.
És nem mondta azt sem, hogy próbáljuk megérteni ennek az átváltozásnak
a titkát. Sőt, tovább megyek, s szándékosan egy kissé erősen
fogalmazok: még azt sem kérte Jézus, hogy a tanítványok higgyék el,
hogy a kenyér valóban az Ő teste. Egyetlen dolgot kért a mi Urunk. Ezt
kérte egykor az apostoloktól és ezt kéri tőlünk is: „Ezt cselekedjétek
az én emlékezetemre!" Azt kéri tehát, hogy mindaddig, amíg el nem jön
újra a földre, az ő követői ismételjék meg a kenyértörést és egyenek a
megtört kenyérből. Jézus eredeti kérése nagyon egyszerű. Időközben, az
évszázadok során mi hatalmas teológiát építettünk a Kenyér köré és
hatalmas templomokat emeltünk fölé. Kitaláltuk, hogy aranyozott
szentségházban van a helye, gyertyákkal körülvéve, és az ünneplésnek is
megadjuk a módját. De közben mintha elfeledkeztünk volna róla, hogy
újra és újra meg kell törtünk, oda kell nyújtanunk az embereknek és
ennünk kell ebből a Kenyérből. Mert ezt akarta Jézus. Ezt kérte. És
hiábavaló a művészien felépített templom, hiábavaló az ünnepélyes
istentisztelet, ha nem esszük Krisztus testét, ha nem élünk azzal a
lehetőséggel, hogy a szentáldozás révén egyesülhetünk az Istennel.
Néha elgondolkozom azon, hogy papként azt mondom a kenyérnek, hogy
Krisztus teste, és a kenyér ezt elhiszi. Egyetlen mondatommal meggyőzöm
arról, hogy többé már nem kenyér, hanem Krisztus Teste, azaz lényegileg
átalakul. És erről könnyebben meggyőzöm a tudatlan kenyeret, mint az
embereket. Könnyebben meggyőzöm a kenyeret az átváltozásról, mint a
híveket, hogy ők is átváltozhatnak, ha eszik ezt a Kenyeret. Papként
mindig ugyanoda jutok: már nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy
higgyen abban, hogy a kenyér átváltozik és benne Krisztus jelen van.
Már nem győzködök senkit arról, hogy fontos az ünneplés, a szentmise a
kenyér körül, és érdemes felvenni az ünneplő ruhát minden vasárnapra
gyermeknek, felnőttnek egyaránt. Már nem győzködök senkit arról, hogy
éppen ez a Kenyér képes minket közösséggé alakítani, s ez kapcsol
minket igazán az Egyház nagy közösségéhez. Papként már csak egyet
mondok, ismétlem újra és újra, amit Jézus rám bízott, s amit általam
üzen: „Vegyétek és egyétek!" És ha megteszitek ezt, akkor a többi már
mind jön magától. Aki eszi, hisz a jelenlétben. Aki eszi, annak ünnep
lesz ez az étkezés. Aki eszi, az ünneplőbe öltözteti lelkét és testét
egyaránt. Aki eszik, közösségre lép a többiekkel. Aki eszi az élő
Kenyeret, az egyesül az Istennel.
© Horváth István Sándor


Imádság:
Uram, Jézus, mély hálát érzek irántad, hiszen te egészen egyszerű
módon, megtört kenyérben adod magadat nekem. Egyszerű módon adsz
lehetőséget arra, hogy veled egyesüljek. Irántad való szeretetem
jeleként veszlek téged magamhoz. Változtass, alakíts át engem, hogy én
is áldozat legyek és neked ajánljam életem!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum