2007. augusztus 18., szombat

[Evangelium] 2007-08-18

2007. augusztus 18. - Szombat

Egyszer gyermekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk kezét, és imádkozzék
fölöttük. A tanítványok elutasították őket. Jézus azonban így szólt:
"Hagyjátok csak a gyermekeket, és ne akadályozzátok meg őket, hogy hozzám
jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa!" Azzal rájuk tette kezét, majd
továbbindult.
Mt 19,13-15

Elmélkedés:

Jézus korában nem volt szokás, hogy a vallási vezetők és tanítók
gyermekekkel foglalkoztak. Éppen ezért nem kell csodálkoznunk a
tanítványok magatartásán, akik visszautasították a gyermekekkel Jézushoz
igyekvőket. Bizonyára maguk a tanítványok is meglepődtek, amikor mesterük
mégis barátságosan és szeretettel fogadta a gyerekeket és megáldotta őket.
Korábban Jézus már sok betegre tette rá a kezét, hogy azok
meggyógyuljanak. E kéz most nem gyógyító szándékkal érint, hanem áldást
oszt. De most is, mint a gyógyítások esetében is, isteni kegyelmeket
közvetít. Kegyelmet, amely kiárad minden emberre, köztük a kicsinyekre, a
gyermekekre is.
Segítem vagy akadályozom azokat, akik Jézushoz igyekszenek?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Üdvözlégy, ó Mária, te vagy a keresztények reménysége; hallgasd meg egy
bűnös esdeklését, aki szeret téged, különösen tisztel és üdvössége minden
reményét beléd veti.
Tőled kapom az életet: helyezz vissza Fiad kegyelmébe! Te vagy üdvözülésem
biztos záloga. Kérlek tehát, szabadíts meg bűneim súlyától. Oszlasd szét
elmém sötétségét, űzd el a rossz érzéseket a szívemből, kergesd el
ellenségeim kísértéseit; és úgy irányítsd az életemet, hogy általad és a
te vezetéseddel elérkezhessem a mennyország örök boldogságába.
Damaszkuszi Szent János

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. augusztus 17., péntek

[Evangelium] 2007-08-17

2007. augusztus 17. - Péntek

Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték
tőle: "Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?"
Jézus ezt felelte: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és
nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját
és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már
nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött,
ember szét ne válassza."
A farizeusok azonban erősködtek: "Miért írta hát elő Mózes, hogy
válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?" Jézus
kijelentette: "Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy
elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki
elbocsátja feleségét - hacsak nem a paráznasága miatt - és mást vesz el,
házasságtörést követ el."
Erre a tanítványok megjegyezték: "Ha így áll a dolog férj és feleség
között, akkor nem érdemes megházasodni." Jézus így válaszolt: "Nem
mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert
van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az
emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond
róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!"
Mt 19,3-12

Elmélkedés:

A farizeusok a válással kapcsolatban tesznek fel egy kérdést Jézusnak. A
kérdésnek az az alapja, hogy a kor egyes, híres szentírásmagyarázói
szerint például a házasságtörés a nő részéről olyan ok lehet, amely
alapján elbocsáthatja feleségét a férj. Jézus az általa adott
magyarázatban visszamegy a Teremtő Isten eredeti szándékára. E szándék
szerint a férfi és a nő egymásért él, egymásnak adják át magukat.
Kapcsolatukat Isten köti össze, tehát ha valaki azt bármilyen okból
felbontja, akkor a Teremtő akaratát veszi semmibe. Jézus tehát azt
tanítja, hogy a házasságot kötött férfi és nő ragaszkodjon egymáshoz és
legyenek hűségesek.
Az evangélium második részében pedig hozzáteszi, hogy a hűséges
házasságnál is van tökéletesebb életforma, az Istennek szentelt élet,
amely a papságban a szerzetesi, illetve szerzetesnővéri életben valósul
meg. De ez nem mindenki számára adatik meg, hanem csak azoknak, akiket
Isten erre hív.
Legyeünk hűségesek ahhoz a hivatáshoz és életállapothoz, amelyre Isten
meghívott minket!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Adj nekem hitet, Istenem. Add meg nekem azt az engedelmességet, amely
feláldozza a szív legdrágább érzéseit és a lélek legszilárdabb
meggyőződését, hogy egyedül a te szent és áldott akaratodhoz ragaszkodjam.


________________________________

Aktuális:
Kedves listatagok!
Többek kérésére egy kis rövid helyzetjelentés: augusztus 1-jétől
Zalalövőre kerültem plébánosnak. E Zalaegerszegtől 20 km távolságra fekvő
városban négy templom tartozik a plébániához, valamint még 6 falu a
környéken. Itt végzem mostantól a lelkipásztori feladatokat és innen
küldöm a továbbiakban az e-vangéliumot.
A hitélet tekintetében van lehetőség gyümölcsöző munkát végezni, amelyet a
hívek már most örömmel fogadnak. Van egy kispapunk, aki szeptemberben
kezdi a szemináriumot.
A plébánián már van internet. Egyébként egy szinte teljesen üres épület,
mivel a korábbi plébános a tulajdonát, a szőnyegtől a csillárokig, s
mindent ami a kettő között volt magával vitt. A pénztárban 7981 forint
van. Most próbálom jószándékú emberek segítségével megteremteni a
lakhatási feltételeket, azaz beszerezni mindazt, ami egy plébániára
szükséges: ágyat, ruhásszekrényeket, könyvespolcokat, a konyhába és az
irodába pedig bútorzatot, felszereléseket és gépeket.
Kérem és előre is köszönöm mindenki imáit, amelyet plébániai
közösségünkért elmond. Aki tudna és szeretne támogatást adni, kérem
keressen meg a his@katolikus.hu e-mail címemen.
Ha valaki erre jár, ne kerülje el a plébániánkat! Várlak benneteket
bármikor.
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. augusztus 16., csütörtök

[Evangelium] 2007-08-16

2007. augusztus 16. - Csütörtök

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét,
amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte,
és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve
megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is
elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki
száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek
és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt
hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat
elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy
haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát
mindegyiktek a testvérének." Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte,
elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21 - 19,1

Elmélkedés:

Péter apostolnak a megbocsátással kapcsolatos kérdésére Jézus egy
példabeszédet mond a könyörtelen, szívtelen szolgáról és a tartozást
elengedő királyról. A példázat egyértelművé teszi számunkra, hogy csak
akkor számíthatunk Isten megbocsátó irgalmára, ha mi is képesek vagyunk
embertársainknak megbocsátani. Amikor irgalmasságot gyakorlunk az ellenünk
vétkezőkkel szemben és megbocsátunk nekik, az Isteni Irgalmasságot
utánozzuk. Láthatjuk azt is, hogy az isteni irgalom nem végtelen, s nem
terjed ki azokra, akik nem akarnak megbocsátani.
A könyörtelen elszámoltatás, a szívtelen számonkérés és a bosszúállás
helyett Jézus új utat ajánl követőinek: a kiengesztelődés, a békesség és a
megbocsátás útját. Ez az út vezet csak az Irgalom Istenének országába.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Fogadd szívesen, Uram, Istenem, fölajánlásomat és végtelen dicséretedre,
fogyhatatlan magasztalásodra irányuló vágyódásomat, hiszen ezek kijárnak
neked, mert kimondhatatlanul nagy és hatalmas vagy.
Ezzel fordulok hozzád és szeretnék hozzád fordulni minden nap, minden
időben, és arra kérek minden mennyei lelket, minden benned hívőt, hogy
velem együtt adjon hálát neked és dicsőítsen téged.
Kempis Tamás


________________________________

Aktuális:
Kedves listatagok! Többek kérésére egy kis rövid helyzetjelentés:
augusztus 1-jétől Zalalövőre kerültem plébánosnak. E Zalaegerszegtől 20 km
távolságra fekvő városban négy templom tartozik a plébániához, valamint
még 6 falu a környéken. Itt végzem mostantól a lelkipásztori feladatokat
és innen küldöm a továbbiakban az e-vangéliumot.
A hitélet tekintetében van lehetőség gyümölcsöző munkát végezni, amelyet a
hívek már most örömmel fogadnak. Van egy kispapunk, aki szeptemberben
kezdi a szemináriumot.
A plébánián már van internet. Egyébként egy szinte teljesen üres épület,
mivel a korábbi plébános a tulajdonát, a szőnyegtől a csillárokig, s
mindent ami a kettő között volt magával vitt. A pénztárban 7981 forint
van. Most próbálom jószándékú emberek segítségével megteremteni a
lakhatási feltételeket, azaz beszerezni mindazt, ami egy plébániára
szükséges: ágyat, ruhásszekrényeket, könyvespolcokat, a konyhába és az
irodába pedig bútorzatot, felszereléseket és gépeket.
Kérem és előre is köszönöm mindenki imáit, amelyet plébániai
közösségünkért elmond. Aki tudna és szeretne támogatást adni, kérem
keressen meg a his@katolikus.hu e-mail címemen.
Ha valaki erre jár, ne kerülje el a plébániánkat! Várlak benneteket
bármikor.
Szeretettel: István atya
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. augusztus 15., szerda

[Evangelium] 2007-08-15

2007. augusztus 15. - Szerda, Nagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevétele

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
"Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés:

Édesanyánk a mennyben
Ma, Nagyboldogasszony napján Jézus édesanyjának, Máriának a mennybevételét
ünnepeljük. Nem mennybemenetelről beszélünk itt, mint Jézus esetében,
hiszen Mária nem a maga erejéből távozott a földi életből a mennybe, hanem
a mindenható Isten vette fel őt a mennyországba. Ezt a fogalmi
megkülönböztetést használja XII. Piusz pápa az 1950. november 1-én írt,
Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli
rendelkezésében, amelyben a következőképpen szól a hittétel: "A
szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája befejezése
után testével, lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe". Mária tehát a
Mindenható Istennek köszönheti megdicsőülését. A hittétel másik
érdekessége, hogy nem kívánja eldönteni azt az évszázadok óta vitás
kérdést, hogy vajon Mária meghalt-e vagy halál nélkül, más módon jutott
fel a mennybe, ezért inkább "a földi életpályája befejezése után"
kifejezést használja. Nem tudhatju ugyanis bizotosan, hogy miként
fejeződött be Jézus édesanyjának földi élete, hiszen erről az evangéliumok
nem számolnak be. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy élete a
mennyországban teljesedett be.

A Szentatya, XII. Piusz pápa abban a reménybe hirdette ki Mária
mennybevételének hitigazságát, hogy Mária élete és megdicsőülése erőt ad
az embereknek életútjukon, megismerik az emberi élet igazi értékét s azt
az isteni szándékot, amely az ember testét és lelkét egyaránt meg akarja
dicsőíteni. A feltámadás ugyanis nem csupán a lelkünkre vonatkozik, hanem
a testünkre is. Miként Jézusnak feltámadt a teste, s ahogyan Mária
testestül-lelkestül a mennybe jutott, ugyanúgy a mi testünk is fel fog
támadni az örök életre.

Sokan felteszik a kérdést, köztük más keresztény felekezetek tagjai, hogy
miért él az Egyházban a különleges Mária-tisztelet? Miért kiválóbb Mária a
többi embernél, még a szenteknél is? A mai evangélium választ ad e
kérdésre. Az imádságból, amelyben a Szűzanya magasztalja Istent jóságáért,
kiderül, hogy az egyszerű názáreti leány nem magának tulajdonítja azt a
nagy kegyet, amely vele történt, hanem Istennek. Ezt mondja: "Nagy
dolgokat művelt velem a Hatalmas". De ez az isteni mű nem jelentett Mária
számára semmiféle kényszert vagy erőszakot. Istennek nagy tervei voltak
Máriával, s ezek a tervek azért valósulhattak meg, mert Mária igent
mondott erre az isteni szándékra és készségesen együttműködött a
Mindenhatóval. Ha Máriához hasonlóan mi is Isten akaratának megismerésére,
elfogadására és teljesítésére törekszünk, remélhetjük, hogy nekünk is
részünk lesz feltámadásunk után a mennyország dicsőségében. Istennek
velünk is nagy tervei vannak a földi életünk során, s az is szándéka, hogy
üdvözítsen minket. Egész életünk, a jövőnk, és halálunk utáni örök életünk
Istentől függ, az Ő kezében van. Működjünk együtt ezzel az üdvözítő isteni
akarattal!

A mai ünnep lehetőséget ad nekünk arra, hogy a mennyekbe felvett Szűzanya
segítségét és pártfogását kérjük életünkre. Jézus édesanyjára bátran
tekinthetünk úgy, mint a mi égi édesanyánkra. Egy most már idősebb, német
pap ismerősöm mesélte, hogy gyermekkorában az édesanyjával sokszor
ellátogatott a falujuk közelében lévő város székesegyházába, amelynek
szép, színes üvegablakai voltak. A székesegyház többi részét gyermekként
nem is nézegette olyan szívesen, mint ezeket a gyönyörű üvegablakokat,
amelyeken átragyogott a napfény és különleges színekkel töltötte be a
templomot. Papként később más városba került, s csak ritkábban tudott
hazamenni. De amikor hazament, mindig bement a székesegyházba. Most már
nem az édesanyjával, aki időközben meghalt, hanem csak egyedül.
Valahányszor, amikor felnézett a Szűz Máriát ábrázoló ablakra, az
édesanyja jutott eszébe, akivel annak idején oly sokszor jött el ebbe a
templomba közösen, s aki Máriával együtt imádkozik érte a mennyben. Az
atya így mondta: "Mária mellett, Jézusnál a legjobb helye van az
édesanyámnak és én is oda szeretnék eljutni, mert nekem is ott lesz a
legjobb helyem".

Kérjük a mai napon a mennybe felvett Szűzanyát, a mi égi édesanyánkat,
imádkozzon értünk, hogy a mi életünk is a mennyország dicsőségében
teljesedjen be!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ima a mennybe felvett Máriához
Tebenned örvend, malaszttal teljes, minden teremtmény: az angyali rendek s
az összes emberi nem. Te megszentelt hajlék, lelki édenkert s a szüzek
dicsérete, kitől megtestesült az Isten, s gyermek lett, bár öröktől fogva
Isten volt; mert a te méhedet égi trónná alkotta, s bensődet a mennynél
ékesebbé tette. Tebenned örvend, malaszttal teljes, minden teremtmény.
Dicsőség néked!

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. augusztus 14., kedd

[Evangelium] 2007-08-14

2007. augusztus 14. - Kedd

A tanítványok egyszer ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: "Mit gondolsz,
ki a legnagyobb a mennyek országában?"
Erre Jézus odahívott egy gyermeket, közéjük állította, és így szólt:
"Bizony, mondom nektek: ha meg nem változtok, és nem lesztek olyanok, mint
a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát olyan kicsinnyé
lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Aki pedig
befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.
Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül!
Mondom nektek: Angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, s egy elkóborol közülük, nem
hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyoldalon, és nem megy-e, hogy
megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony, mondom
nektek: Jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen
így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek
közül."
Mt 18,1-5. 10. 12-14

Elmélkedés:

Jézus a gyermekek engedelmességét és alázatosságát állítja példaként
tanítványai elé, aki arról érdeklődnek, hogy ki a legnagyobb a mennyek
országába. A gyermeki lelkület azért lehet példa, mert a mennybe jutás
esetében nem uralkodási vágyból eredő nagyságról van szó, hanem a lelki
nagyságról.
Ezt követően Jézus az elveszett bárányról és az őt kereső és hazavivő
pásztorról szóló hasonlattal rávilágít arra, hogy a mennybe jutás nem
csupán az ember vágya, hanem a mennyei Atyáé is. Isten ugyanis minden
ember üdvösségét szeretné. Utánunk jön, amikor bűneink miatt eltávolodunk
tőle, és megkeres minket. Nagy örömmel fogad minket vissza a mennyei
hazába.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hála neked, emberek Teremtő és Megváltó Istene, aki hogy fényességedet az
egész világ előtt kinyilvánítsd, nagy lakomát rendeztél, amelyen nem a
jövendők-jele bárányt, hanem saját testedet és véredet szolgáltad föl
eledelül, s szent asztaltársaságoddal minden hívő embert
megörvendeztettél.
Kempis Tamás

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. augusztus 13., hétfő

[Evangelium] 2007-08-13

2007. augusztus 13. - Hétfő

Galileai útjuk során Jézus ezt mondta tanítványainak: "Az Emberfiát az
emberek kezébe fogják adni. Megölik őt, de harmadnapra feltámad." Erre a
tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők
Péterhez fordultak, és megkérdezték: "A ti Mesteretek nem fizet
templomadót?" - "De igen" - felelte. Amikor belépett a házba, Jézus
megelőzte őt kérdésével: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitől
szednek vámot vagy adót, fiaiktól vagy az idegenektől?" "Az idegenektől" -
felelte Péter. Erre Jézus így szólt: "A fiak tehát mentesek. De hogy meg
ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat,
amelyik ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját: találsz benne egy pénzdarabot.
Vedd ki és add oda nekik értem és érted!"
Mt 17,22-27

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus megjövendöli közelgő szenvedését. Ez már a
második alkalom, hogy tanítványainak erről beszél. A jövendölés három
elemet tartalmaz, az emberek által okozott szenvedést, a halált és a
feltámadást, amely Isten cselekvésének gyümölcse.
Ezt követően az adószedéssel kapcsolatban alakul ki egy vita az adószedők
és a tanítványok között. A vitát Jézus zárja le egy csodával. A
párbeszédek mögötti tartalmat nehéz megfejteni, s ez attól függ, hogy
milyen adóról lehetett szó. Sok szentírástudós szerint minden bizonnyal a
templomadóról lehetett itt szó. Ezek szerint a templom az Isten háza, s
Jézus, mint Isten Fia mentes az adó alól. A történet tehát egy rejtett
tanítást tartalmaz arról, hogy Jézus a mennyei Atya Fia.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram és Istenem, nem csupán számmal, hanem egész szívemmel akarom
teljesíteni akaratodat; egész akaratodat, csak a te akaratodat, és nem az
enyémet.
Add, hogy megismerjem, és add, hogy meg is tegyem.

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2007. augusztus 12., vasárnap

[Evangelium] 2007-08-12

2007. augusztus 12. - Évközi 19. vasárnap

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Csípőtök legyen
felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan
emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és
zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk
megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát,
asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy
a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a
szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a
tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát,
mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok."
Lk 12,35-40

Elmélkedés:

Éberen virrasszatok!
A mai vasárnapon a várakozásra és az éberségre hívja fel Jézus a
figyelmünket. Ahogyan a szolgák várják, hogy uruk hazatérjen, ugyanígy
várjuk mi is a Jézussal való találkozást. Az éber várakozás fontosságát
talán jobban megértjük, ha felidézzük Jézus szenvedésének kezdetét, azt az
órát, amikor nagycsütörtök este kimegy apostolaival az Olajfák-hegyére,
hogy közösen virrasszanak és imádkozzanak. Miközben Jézus imádkozik és
vérrel verítékezésével elkezdődik szenvedése, az apostolok elalszanak. Nem
tudnak Jézussal együtt virrasztani. Az Úr többször is odamegy hozzájuk,
felébreszti őket, s kéri, hogy virrasszanak vele, de ők újra és újra
elalszanak. Jézus viszont nem hunyja álomra szemét, hanem imádkozik,
egészen addig, amíg meg nem érkeznek a katonák, akiket elfogására küldtek.

Jézus virrasztását érdemes összehasonlítanunk a mi készenlétünkkel. Vajon
tudunk-e vele együtt imádkozni? Vagy inkább elalszunk az apostolokkal?
Jézus számára ebben az órában a virrasztás az Atyára való odafigyelést
jelentette és a Neki való engedelmességet. "Ne az én akaratom legyen meg,
hanem a Tiéd" - mondja Jézus a mennyei Atyának. Ebből könnyen levonhatjuk
a tanulságot: a lelki éberség és készület a mi számunkra is az Istenre
való figyelést jelenti. Az ő akaratát akarom megismerni, és annak akarok
engedelmeskedni.

Jézus nagycsütörtöki virrasztásából emellett azt is megtanulhatjuk, hogy
az éberség nem tétlenséget, hanem imádságos készületet jelent. Éppen két
évvel ezelőtt, augusztus első napjaiban sikerült elzarándokolnom
Lourdes-ba, a híres franciaországi Mária-kegyhelyre. Az ott tartózkodás
napjaiban sok, szép lelki élmény ért, amelyek közül a legszívesebben talán
az éjszakai virrasztásra emlékezem vissza. A világ minden tájáról érkező
zarándokok összegyűltek a jelenés barlangjánál, és közösen imádkoztuk a
rózsafűzért. Voltak köztünk idősebbek és fiatalok, és sok család volt
jelen gyermekeikkel. A közös imádság Jézus édesanyjához, Máriához szólt,
ugyanakkor a Jézusra való várakozás jegyében telt, hiszen éjfélkor
szentmisével ünnepeltük az Úr áldozatát. Az éjszakai virrasztás, az ima és
a szentmiseáldozat akkor is Jézus utolsó estéjét, az Olajfák-hegyén
történt eseményeket juttatták eszembe, s azóta is, valahányszor esti vagy
éjszakai imádságon veszek részt, úgy próbálok meg felülkerekedni a
fáradtságon és az álmosságon, hogy lélekben az Olajfák-hegyén virrasztó
Jézus mellé képzelem magamat. Igen, tőle szeretném megtanulni az
éberséget, mellette szeretnék virrasztani.

A virrasztással kapcsolatban egy másik fontos szempont lehet a következő:
Jézus tudta, hogy elérkezett számára az idő, amikor meg kell hoznia
áldozatát és meg fog halni. Tudta, hogy most fog beteljesedni küldetése és
nem menekült el ebben a pillanatban. Mi nem ismerjük előre halálunk
óráját. De ez a tény nem adhat okot a könnyelműségre! Sőt! Felelősségünkre
emlékeztet minket, a saját üdvösségünkért való felelősségünkre. Aki nem
gondol földi életének utolsó órájára, aki nem gondol az örök életre, az
felelőtlen ember.

Befejezésül pedig még egy gondolat. Jézus egy örömteli eseményt, egy
menyegzőt, egy lakodalmat említ a mai evangéliumban. Várakozásunkat
jellemezze az öröm! Az öröm, amely tudja, hogy kire vár, s amely mindig
bízik abban, hogy hamarosan elérkezik a találkozás pillanata. Hitünk
szerint biztosak lehetünk abban, hogy Jézus el fog érkezni hozzánk és
földi életünk végén találkozunk vele. Reménnyel és örömmel várjuk ezt a
találkozást!
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, te nem feded föl eljöveteled napját, hogy mindig virrasszunk és
készen álljunk a harcra, és állhatatosan gyakoroljuk az erényeket. Azt
akarod, hogy állandó várakozásban éljünk és mindig buzgók legyünk. Ezért
hagysz minket bizonytalanságban a vég felől.
Biztosak lévén eljöveteledben, kérünk, hadd virrasszunk, hogy eljöveteled
ne érjen meglepetésként!
Aranyszájú Szent János

_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@communio.hu
http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum