2013. november 23., szombat

[Evangelium] 2013-11-23

2013. november 23. – Szombat

Abban az időben: Odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik
azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle: „Mester! Mózes
meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga
után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és
támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán
meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd
sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül
az asszony is meghalt. A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz
mind a hétnek felesége volt."
Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik
pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való
feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se
halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai,
mert feltámadtak. Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt
a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák
Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az
élőké, hiszen mindenki érte él." Erre néhány írástudó megjegyezte:
„Mester, helyesen válaszoltál." Nem is mertek többé tőle semmit sem
kérdezni.
Lk 20,27-40

Elmélkedés:

A nép odaadó figyelemmel hallgatta Jézust, akinek tanításában különleges
erőt ismertek fel. Ezzel ellentétben a szadduceusok képviselői vitát
kezdeményeznek Jézussal a templomban. A feltámadás témáját hozzák elő egy
olyan példát említve, amely legfeljebb elméleti volt, de a gyakorlatban
biztosan nem fordult elő. A szadduceusok csak a mózesi törvényt fogadták
el, s mivel ebben nem szerepelt a feltámadásról szóló tanítás, nem hittek
abban. Jézus válaszából világossá válik, hogy Isten az élet Ura. Ő adja
minden embernek az életet a születéskor és ő adja az új életet a
feltámadásban. A halál tényével szembesülve az ember könnyen azt gondolja,
hogy az életnek ezzel vége, s utána a semmi következik. Isten új életet
adott Fiának, Jézusnak, akit húsvétvasárnap hajnalra feltámasztott, és új
életet ad majd nekünk is, amikor feltámaszt minket az örök életre. A
feltámadást követően találkozhatunk Istennel, részünk lehet az örök
szeretetben. Az örök élet tehát mindenki számára a személyes földi lét
folytatását jelenti, de más módon.
Életünket és minden cselekedetünket Isten fogja egykor megítélni. Isten
ítélete egyszerre lesz igazságos és irgalmas. Bár e kettőt emberi
gondolkodásunkkal összeférhetetlennek tartjuk, Istenre azonban mindkettő
igaz. Ő megmutatja irgalmát mindenkinek, aki bűnbánattal és alázattal
közeledik hozzá, de az is igaz, hogy a megtérést elmulasztók büntetésre
számíthatnak. Isten szándéka az, hogy megmentse lelkünket és feltámasszon
az örök életre.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra, hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131123.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. november 22., péntek

[Evangelium] 2013-11-22

2013. november 22. – Péntek

Amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodott, bement a templomba, és kiűzte
onnan a kereskedőket. Ezt mondta nekik: „Írva van: Az én házam az imádság
háza. Ti pedig rablóbarlanggá tettétek." Ott tanított azután mindennap a
templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek. De
nem tudták eldönteni, hogy mit tegyenek vele, mert az egész nép odaadó
figyelemmel hallgatta (tanítását).
Lk 19,45-48

Elmélkedés:

A kereskedők kiűzésével Jézus olyan határozottsággal tesz rendet a
jeruzsálemi templomban, majd olyan magabiztosan kezd el ott tanítani, mint
aki otthon van. Valóban, pontosan erről van szó, hiszen a szentírástudósok
értelmezése szerint ezzel a cselekedetével Jézus mintegy birtokba veszi a
templomot, amely az Isten lakóhelye, Isten nevének vagy Isten dicsőségének
a háza. János evangéliuma szerint Jézus kifejezetten az ő Atyja házának
nevezi a templomot: „Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!" (Jn 2,16).
Jézus tehát hazatér Atyjának házába és birtokba veszi a templomot, hogy az
újra az imádság, az istentisztelet és az Istennel való találkozás helye
legyen.
A születése utáni negyvenedik napon ide, a jeruzsálemi templomba hozza el
őt Mária, hogy a szokásoknak megfelelően bemutassa Istennek. A
későbbiekben családjával együtt évről évre ide zarándokol Jézus, s már
tizenkét évesen Atyja házának nevezi a templomot, ahol szülei három nap
keresés után találják meg őt. Felnőttként ide jár imádkozni és a népet
tanítani, s csodát is tesz e helyen. Mindezek fényében érthető, hogy
felháborodik azon, hogy a kereskedők nem Isten imádására, hanem
üzletelésre használják a templomot.
A templom megtisztítását követően Jézus tanítani kezd, az emberek pedig
odaadó figyelemmel hallgatják. Mielőtt Jézus szavait odaadással tudnám
hallgatni, meg kell tisztítanom lelkemet, el kell belőle távolítanom
mindazt, ami nem oda való. Csak tiszta szívvel vagyok képes teljes
odaadással figyelni Jézus tanítására.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Te vagy az irgalom kimeríthetetlen forrása. Te vagy
Megváltóm, aki megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal járulok
eléd. Segíts, hogy bűneimben se felejtsem: van kiút számomra a bűnből,
mert te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131122.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. november 21., csütörtök

[Evangelium] 2013-11-21

2013. november 21. – Csütörtök

Amikor Jézus közel ért Jeruzsálemhez, és megpillantotta a várost, sírva
fakadt. Azután ezt mondta: „Bárcsak felismernéd te is, legalább ezen a
napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed előtt.
Jönnek majd napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és
mindenfelől ostromol. Eltipornak téged és gyermekeidet, akik falaid közt
laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod
idejét."
Lk 19,41-44

Elmélkedés:

„Bárcsak felismernéd te is, ami üdvösségedre szolgál" (Lk 19,42) – mondja
Jézus, amikor megpillantja Jeruzsálem városát és sírni kezd. Ezt követően
megjövendöli a város pusztulását. Szavai néhány évtizeddel később
beigazolódtak, amikor a rómaiak Kr. u. 70-ben megostromolták és
elfoglalták Jeruzsálemet, a templomot pedig felgyújtották. Jézus
megsiratja a várost, amely azóta is csak a nevében a béke városa, és
megsiratja a templomot, az Atya hajlékát.
Az Úr szavai túlmutatnak a városon és lakóin. Bárcsak minden ember
felismerné, ami üdvösségére szolgál! Mennyi hiábavaló és haszontalan
dologgal töltjük időnket. Mennyi fölösleges tevékenységet végzünk. Mennyi
mindennel veszélyeztetjük üdvösségünket. Jó volna, ha életünk minden
cselekedetében, minden döntésében szerepelne az üdvösség szempontja, s
csak olyan dolgokat tennénk, ami közelebb segít minket ahhoz, hogy
eljussunk az örök üdvösségre. Jézus Krisztus az Üdvözítő. Szent Péter
apostol pünkösdi beszédében olvashatjuk: „A názáreti Jézust Isten
feltámasztotta a halálból. Nincs üdvösség senki másban" (ApCsel 4,12).
Isten megismerése állandó feladatot jelent számunkra. E folyamatban a
kezdeményezés mindenképpen Istené, ő nyilatkoztatja ki magát nekünk. Ő
mutatja ki szeretetét irántunk, amit azonban az ember nem mindig akar
viszonozni. Önmagunk számára az üdvösség útjának megismerése és az azon
való előrehaladás nem könnyű feladat. Bárcsak belátnánk: mindent meg kell
tennünk annak érdekében, hogy Isten üdvözítő akarata a mi életünkben is
megvalósuljon.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram Jézus! A te végtelen isteni szeretetedet megtapasztalva értem meg
igazán, hogy nem elég szavakkal szeretni, hanem cselekedeteimmel kell
kimutatnom a szeretetet. Segíts engem abban, hogy mindenkiben téged
lássalak és téged szeresselek! Segíts engem úgy szeretni embertársaimat,
hogy az emberek megérezzék, hogy te szeretet őket! Taníts engem a
szeretetre!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131121.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. november 20., szerda

[Evangelium] 2013-11-20

2013. november 20. – Szerda

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan
megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot
nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát
adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!"
Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és
tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!" Az előkelő ember
mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit,
akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott." Erre azt
mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz
város kormányzását bízom rád." Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram,
mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója
leszel." Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve
elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed,
amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél." Ezt így büntette
meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy
szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem
vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve
kamatostul kaptam volna vissza?" Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek
el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!" Azok
megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája." De ő így válaszolt:
„Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék.
Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet
pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek
meg szemem láttára!"" E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28

Elmélkedés:

A gazdájuktól pénzt kapó szolgák tudják, hogy miért kapták az összeget,
mit kell vele tenniük, mégsem jár el mindenki ennek megfelelően. A
haszontalan szolgát félelme megbénítja a cselekvésben. Mulasztásáért
büntetést kap. A többiek viszont tudják feladatukat és meg is teszik azt,
ezért az elszámoláskor jutalomban részesülnek.
A példabeszéddel Jézus azt tanítja, hogy senki sem maradhat tétlen, aki
Isten országához tartozik. Kereszténynek lenni feladatot és küldetést
jelent. Kamatoztatnunk kell a jó képességeket, melyeket Isten bízott ránk.
Képességeink megőrzése nem elég az üdvösséghez. Végzetes lehet, ha
megrekedünk egy lelki szinten és nem törekszünk a fejlődésre. Végzetes, ha
hitünk nem ösztönöz bennünket cselekvésre. Hűségünk jele éppen az, hogy a
magunk és mások lelki hasznára fordítjuk az Isten által nekünk juttatott
lelki javakat. Növekednünk kell a hitben és az Isten iránti szeretetben.
Erre volt jó lehetőség a Hit éve. Éltem-e a lehetőséggel?
A példabeszéd szerint a királyhoz való viszony meghatározza és eldönti az
emberek sorsát: a hűséges szolgák jutalomban részesülnek, a hűtlenekre és
a tétlenekre büntetés vár. Életemben döntő szerepe van annak, hogy milyen
kapcsolatban állok Jézus Krisztussal. Hűséges maradok-e hozzá, s
kamatoztatom-e mindazt, amit rám bízott? Mit tudok felmutatni? Miről tudok
elszámolni? Hiába tennék úgy, mintha kimaradtam volna az osztásból és nem
kaptam volna semmit.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm Neked mindazt, amivel mindennap
elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik
ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan Jóság! Milyen sokat tettél
azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy
sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire
csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131120.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. november 19., kedd

[Evangelium] 2013-11-19

2013. november 19. – Kedd, Árpád-házi Szent Erzsébet

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok
engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és
imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik
arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is.
Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd
vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is
bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek,
milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik
azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is
jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik.
Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára
számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit
kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok
kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök,
és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a
gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne
mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne
ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és
nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött,
megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel
ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is."
Lk 6,27-38

Elmélkedés:

Isten nagylelkű. Ő úgy szeret, hogy nem tesz különbséget az emberek
között, hanem mindenki felé kiárasztja szeretetét. Nem méricskél, hanem
bőségesen árad belőle a szeretet, mert Isten nagylelkű. És azt szeretné,
ha az ember is nagylelkű lenne, hisz az ember sokszor kicsinyes és önző.
Az ember sokszor azt képzeli, hogy nem képes a nagylelkűségre.
A ma ünnepelt Szent Erzsébet életének cselekedetei azt bizonyítják, hogy a
nagylelkű szeretet megvalósítása lehetséges az ember számára. A
nagylelkűséget csak úgy lehet gyakorolni, ha elkötelezzük magunkat
mellette s nem elégszünk meg azzal, hogy időnként egy-egy jócselekedet
végzésével megnyugtatjuk lelkiismeretünket. Szent Erzsébet azzal a
meggyőződéssel végezte az irgalmasság cselekedeteit, hogy mindent
Krisztusnak és Krisztusért tesz. A szegényekben Krisztust látta, őt
szolgálta. Ezt az önzetlen és áldozatkész magatartást tanuljuk meg tőle és
lépjünk mi is a tevékeny szeretet útjára! Így válhatok nagylelkűvé, így
lehetek szentté.
„Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas" (Lk 6,36) – olvassuk
Szent Erzsébet ünnepén az evangéliumban. Erzsébet észrevette az
irgalmasságra szomjazókat s a cselekvő szeretet útjára lépett, olyan
példát mutatva, amelyet sok évszázad után is követendőnek tartunk.
Félretette nemesi származását, uralkodói méltóságát, hogy a szegények felé
fordulhasson, és jelenvalóvá tegye számukra az irgalmas Istent. Isten
engem is arra hív, hogy legyek irgalmas.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Kérünk, Urunk, Istenünk, taníts meg bennünket arra; hogy helyesen kérjük
tőled azt, ami javunkra szolgál! Te kormányozd életünk hajóját magad felé,
minden viharvert lélek csendes kikötője! Mutasd meg az irányt, amerre
mennünk kell! Újítsd meg bennünk az engedelmesség lelkületét! Lelked
zabolázza meg féktelen érzékeinket! Vezess el és adj erőt ahhoz, ami igaz
javunk: hogy megtartsuk törvényeidet, és minden tevékenységünkben folyton
örvendjünk a te csodálatos és felüdítő jelenlétednek! Tiéd minden szent
dicsérete és magasztalása mindörökké.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131119.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. november 18., hétfő

[Evangelium] 2013-11-18

2013. november 18. – Hétfő

Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak
koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra,
megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön
errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!"
Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban
kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!" Jézus ekkor megállt, és szólt,
hogy vezessék hozzá. Amikor odaért, megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek
veled?" A vak könyörgött: „Uram, hogy lássak!" Jézus így szólt hozzá:
„Láss! Hited meggyógyított téged." Azonnal visszanyerte látását.
Dicsőítette Istent, és követte őt. Ennek láttára az egész nép áldotta
Istent.
Lk 18,35-43

Elmélkedés:

A vak ember látni szeretne. Csak annyit szeretne, ami más embereknek
természetes. Nem akar ő kiváltságot, hanem csak azt, amire másoknak
lehetősége van. A jerikói vak látni szeretne. Nem kifejezetten Jézust,
hanem csak a világot, amely körülveszi. A világot, amit minden más ember
láthat. A jerikói vak csodát szeretne. Mert ha egy vak szeme megnyílik a
látásra, az valódi csoda. Sejti, hogy Jézus az egyetlen, aki segíthet
rajta, aki csodát tehet vele. Amikor Jézus visszaadja látását, gyökeresen
megváltozik az élete és felfedez egy számára új világot.
Ezzel együtt egy másik csoda is történik. Jézus megnyitja lelki szemeit
is, hogy ezentúl a hit szemével lásson. Azonnal Istent dicsőíti, és
felismeri Jézusban a Mestert, akit érdemes követni. Eddig az út szélén
ült, most pedig útnak indul.
Jézus engem is megajándékoz azzal, hogy a hit szemével lássak. Őbenne
megláthatom Megváltómat. Ő adja mindenkinek a kegyelem világosságát, hogy
a szunnyadó hitet felélessze és élő hitű, hitből cselekvő tanítvánnyá
tegye az embereket. A hit szemével nézve megláthatom Jézusban az Isten
Fiát, akit követve eljuthatok az üdvösségre. Miért üldögélnék tétlenül
tovább az út szélén? Miért élnék „vak koldusként" bezárva a magam
világába, csukott szemekkel, fülekkel, szívvel? Ha elindulok a hit útján
Jézussal, aki maga az út, felfedezhetek egy új világot!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, Uram! Sokat vétkeztem, és megérdemeltem igazságos büntetésedet.
Légy kegyelmes nekem, bűnösnek! Isten, Fiad értem halt meg a kereszten, s
én hálátlansággal fizettem szeretetedért. Teljes szívemből bánom ezt.
Jóságos mennyei Atyám, Te végtelenül jó vagy, én pedig vétkeimmel
megszomorítottalak és megharagítottalak. Bánom egész lelkemből és
megfogadom, hogy megjavulok és többé nem vétkezem. Segíts kegyelmeddel!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131118.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. november 17., vasárnap

[Evangelium] 2013-11-17

2013. november 17. – Évközi 33. vasárnap

Abban az időben: Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel
és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta:
„Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem
marad, mindent lerombolnak."
Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek
előzik meg?" Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek
titeket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: „Én vagyok". És:
„Elérkezett az idő." Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról
hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel
még nincs itt a vég!"
Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad.
Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes
tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek
rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és
börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért,
azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek
fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet
adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy
ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és
barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog
titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal
őrzitek meg lelketeket."
Lk 21,5-19

Elmélkedés:

A hit új távlatot nyit
Egy gyakorlott hegymászó élményeit olvasva érdekes gondolatra találok.
Arról ír, hogy egy-egy csúcshódítás során mennyire fontos a felkészültség,
a tapasztalat, főként a veszélyhelyzetekben. Ha például a csapat egyik
tagja részéről elhangzik egy kőomlásra figyelmeztető kiáltás, akkor a
tapasztalt hegymászó azonnal behúzza fejét, a sziklafalhoz lapul,
hátizsákjával a gerincét igyekszik védeni. Ha egy tapasztalatlan mászó a
kiáltást hallva, a nyakát nyújtogatva nézegetné, hogy honnan jön a kő,
könnyen az életével fizethetne kíváncsiskodásáért. A hegymászók esetében
kétségtelenül életfontosságú a tapasztalat, a rutin, de a különböző
élethelyzetekben azok számára is nagy jelentőségű lehet a felkészültség,
akik nem több ezer méter magasan járnak, hanem a városok és falvak
utcáinak szintjén. A földrengésekkel gyakran sújtott területeken például
már kisgyermekkortól fogva tanítják, hogy mit kell tenni, ha megmozdul a
föld, hogyan védhetjük meg életünket, s hogyan segíthetünk másoknak. A
vallás világába terelve a szót: nem tartok attól, hogy a világvége a
közeljövőben, a mi életükben bekövetkezik, de jobb, ha felkészültek
vagyunk, Jézus ugyanis éppen ezt a felkészültséget javasolja övéinek.
Az egyházi év végéhez közeledve a liturgia rendje szerint az evangéliumok
a végső időkre irányítják figyelmünket. Jézus a végső időkben bekövetkező
jelekről és természeti jelenségekről beszél, amelyek a világot sújtani
fogják, valamint üldözéseket említ és a gonoszság elszabadulását. Az
embereket félelem fogja eltölteni e veszedelmek láttán. Korunk természeti
csapásairól értesülve sokan arra következtetnek, hogy a végső idők a
közeljövőben fognak bekövetkezni. Egyesek még a napot is előre megmondják,
hogy mikor jön el a világ vége, de ezek minden esetben tévedések voltak,
bár sok hiszékeny ember engedte magát megtéveszteni.
Jézus szava világos: „Nem tudjátok sem a napot, sem az órát" (Mt 25,13).
Aki ezzel ellentéteset állít, az biztosan nem mond igazat, és azon hamis
tanítók közé tartozik, akiknek fellépésére szintén utal Jézus. Nem a világ
vége bekövetkezésének időpontja a lényeges, hanem az, hogy a tanítványok
kitartsanak Krisztus mellett és megőrizzék hitüket. Lesznek, akik Jézus
nevére hivatkozva akarják félrevezetni az embereket.
A világot, amelyben élünk, mindenki kissé másként látja. Világlátásunkat
meghatározza, hogy mit hozunk a családból, mit kapunk neveltetésünk során,
mit tanulunk a későbbi években. E világlátás határozza meg, hogy mit
gondolunk életünkről, saját hivatásunkról és a túlvilágról. Amikor Jézus
megkezdi működését a nép körében és meghirdeti az Isten országát, akkor
nem kevesebbet akar, mint megváltoztatni az emberek látásmódját. Arról
tanít, hogy másként is lehet látni a világot, másként is lehet nézni az
emberekre és másként is lehet tekinteni Istenre. Érthető, hogy szavait
sokan félreértik és felforgatónak minősítik. Pedig Jézus csak helyre
szeretné tenni a dolgokat, a teremtéskor meghatározott isteni rendet
akarja újjáteremteni.
A Hit évében mindannyian meghívást kaptunk arra, hogy újszerűen, a hit
szemével lássuk a világot, a hit és annak megvallása kössön össze
bennünket mindazokkal, akik szintén Krisztushoz tartoznak, és hittel
válaszoljunk Isten üzenetére. Aki azt gondolta, hogy hitének elemeit kell
átrendeznie, - miként a bútordarabokat szokás átrendezni egy szobában - az
nem jutott előbbre. A hit valójában új teret, új lehetőséget, új
távlatokat nyit. Nem átrendezés ez, hanem újjáteremtés, miként Krisztus
egykor akarta. Sokan úgy gondolkodnak Istenről, hogy ő egy
megközelíthetetlen személy, aki tőlünk végtelen távolságban létezik.
Gondolkozásuknak, világlátásuknak köszönhetően állandóan azért imádkoznak,
hogy jöjjön el hozzájuk az Isten.
Ha megkaptuk a hit ajándékát, másképpen látunk mindent. Észrevesszük, hogy
Isten a közelünkben van. Már eljött a világba és jelen van a világban. A
hit szemével felfedezzük, hogy Isten jelen van embertársainkban. Mekkora
csoda ez! Hit nélkül ezt észre sem vettük, sosem gondoltunk rá! És Isten
jelen van bennem! Az ő képmása vagyok. Bennem él szeretete és ezt kell,
kellene továbbadnom az embereknek.
Sokféle világnézet létezik. Minden kornak megvan a maga divatos
világszemlélete. A hit általi világlátás, látásmód tűnik a
legizgalmasabbnak. A hit adja meg nekünk azt a bölcsességet és
tisztánlátást, amely ahhoz kell, hogy megkülönböztessük a krisztusi
igazságot az emberi téveszmétől. Krisztus az igazság.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, segíts, hogy ne engedjek a megtévesztésnek és a félrevezetésnek!
Bölcsességet és tisztánlátást kérek tőled, hogy megkülönböztessem a te
igazságodat az emberek hamisságától. Te Úr vagy az egész világ és az egész
természet felett, és hatalmad van, hogy legyőzd a gonoszságot. A te
segítségeddel én is le tudom győzni a rosszat. Életem biztonságban van a
te kezedben, s ha hűséges maradok hozzád és hitemhez, akkor nem
veszíthetem el az üdvösséget. Add, hogy semmiféle veszély, még az
életveszély miatt se tagadjam meg hitemet, hanem a Szentlélekre hallgatva
tegyek tanúságot rólad! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131117.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum