2012. június 2., szombat

[Evangelium] 2012-06-02

2012. június 2. - Szombat

Abban az időben: Jézus ismét Jeruzsálembe ment tanítványaival. Amikor a
templomban járt, odaléptek hozzá a főpapok, az írástudók meg a nép
elöljárói, és megkérdezték tőle: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta
neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?"
Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Feleljetek rá, és
akkor majd én is megmondom nektek, hogy milyen hatalommal cselekszem.
János keresztsége a mennyből volt-e vagy az emberektől? Válaszoljatok
nekem!"
Erre tanakodni kezdtek egymás között. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: „A
mennyből volt", azt fogja felelni: „Hát akkor miért nem hittetek neki?"
Mondjuk talán azt, hogy Az emberektől?" Féltek azonban a néptől, mert
mindenki azt tartotta, hogy János valóban próféta volt. Végül is ezt
válaszolták: „Nem tudjuk." Jézus erre azt felelte: „Akkor én sem mondom
meg, milyen hatalommal cselekszem ezeket."
Mk 11,27-33

Elmélkedés:

A templomi kereskedők és árusok kikergetését követően azt a kérdést teszik
fel Jézusnak az ott lévő vallási vezetők, hogy milyen hatalommal teszi
mindezt. Milyen jogon avatkozik bele Jézus a templom belső ügyeibe? A
kérdésnek egyrészt számonkérés és felelősségre vonás jellege van.
Másrészről talán arra szeretnék kényszeríteni Jézust, hogy nyilatkozzon
isteni hatalmáról, ami vádaskodásra és ítéletre adhatna okot. Ne felejtsük
ugyanis, hogy az esemény Jeruzsálemben néhány nappal Jézus elfogása és
halálra ítélése előtt történt. Jézus ügyesen megkerüli a kérdést azzal,
hogy visszakérdez Keresztelő János hatalmával kapcsolatban. Az írástudók
azonban inkább nem válaszoltak. Hallgatásuk mégis annak burkolt elismerése
volt, hogy János Istentől kapott hatalmat és igaz próféta volt. Ehhez
hasonlóan Jézus esetében szintén isteni hatalomról beszélhetünk, de ez
csak később és akkor sem mindenki számára válik nyilvánvalóvá.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Te mindig közeledsz felénk. Egész életünk várakozás, várakozás a
beteljesedésre. Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik Benned, a
Veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy már most, mai életünkben is
felismerhessük a jeleit annak, hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy
várakozásunk ne legyen hiábavaló.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. június 1., péntek

[Evangelium] 2012-06-01

2012. június 1. - Péntek

Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a
templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már
esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap
eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő
fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor
odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés
ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!"
Tanítványai is hallották ezt.
Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte
kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek. A pénzváltók asztalait és a
galambárusok székeit felforgatta, és senkinek sem engedte meg, hogy bármit
is keresztülvigyen a templom területén. Azután megmagyarázta: „Hát nem azt
tanítja az Írás: „Az én házamat minden nép az imádság házának nevezi
majd?" Ti pedig rablók barlangjává tettétek." Amikor a főpapok és az
írástudók értesültek erről, azon tanakodtak, miképpen okozzák vesztét.
Féltek ugyanis tőle, mert az egész nép lelkesedett tanításáért. Amikor
beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost.
Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy
tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá:
„Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!" Jézus ezt
válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki
azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe", és nem
kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban
úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek,
hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök,
bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is
megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei
Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket."
Mk 11,11-26

Elmélkedés:

Két jelképes Jézusi cselekedetről hallottunk a mai evangéliumban. A
kereskedők templomból való kiűzését teljesen helyénvalónak és jogosnak
tartjuk, hiszen az Isten házához méltatlan volt tevékenységük. Ha el is
csodálkozunk Jézus hevességén, érthető magatartása. A fügefa
megátkozásának cselekedete viszont már nehezebben értelmezhető számunkra.
Mit ártott az a szegény fa, hogy meg kellett átkozni? Hiszen még itt sem
volt az érés ideje!
A két történet közös vonatkozásait keresve és felfedezve azonban
megérthetjük a cselekedet mondanivalóját. A fügefa számára váratlan volt,
hogy elérkezett számára az az idő, amikor termést kellett volna
felmutatnia. A kereskedők számára is váratlan volt Jézus rajtaütésszerű
támadása ellenük. Jézus nem jelentette be előre sem a fügefának, sem a
templomi árusoknak, hogy mikor fog érkezni és mikor érkezik el számukra az
elszámolás ideje. Ebből a szempontból tehát Jézus érkezésére nem lehet
felkészülni, mert nem tudhatjuk előre annak idejét. A hívő embert ez a
tény arra ösztönzi, hogy mindig legyen készen. Bármikor elérkezhet
számunkra a Jézussal való találkozás ideje. Nem mondhatjuk, hogy most
nincs itt az ideje érkezésének és azt sem, hogy jöjjön később, addig
rendet rakunk. Mindig legyünk készen a vele való találkozásra!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, Te időt ajándékozol nekünk. és föltárod előttünk életünk
értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts,
hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a
pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek
cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet
birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mulandó dolgokhoz, és szívünk
Tebenned váljék gazdaggá.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. május 31., csütörtök

[Evangelium] 2012-05-31

2012. május 31. - Csütörtök

Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor
tanítványainak és a nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak
koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj
rajtam!" Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban
kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!
Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!" Odaszóltak a vaknak:
„Bátorság! Gyere, téged hív!" Az eldobta köntösét, felugrott és odament
Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?" A vak ezt
Felelte: „Mester, hogy lássak." Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited
megmentett téged." Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az
úton.
Mk 10,46-52

Elmélkedés:

Sok élethelyzetben könnyű kitalálni a másik ember gondolatát és szándékát.
Sokszor első pillantásra tudjuk, hogy mit akar valaki, anélkül, hogy
kérdeznünk kellene vagy neki el kellene részletesen magyaráznia
kívánságát. Jézus is így volt ezzel. Pontosan tudta, hogy azért fordulnak
hozzá a betegek és azért viszik hozzá a betegeket, hogy gyógyulást
nyerjenek. A bénák újra járni szeretnének, a leprások megtisztulni, a
némák beszélni, a süketek hallani. A vak pedig nyilvánvalóan látni
szeretne. Miért teszi fel akkor Jézus a mai evangéliumban szereplő jerikói
vaknak a kérdést, hogy mit kíván tőle? Ha látta, hogy vak, akkor könnyen
kitalálhatta, hogy vissza szeretné kapni szemevilágát. Miért kérdezi meg
mégis tőle, hogy mit tegyen vele? Egyrészt azért, hogy a vak személyesen
kimondhassa kérését. Ebből az következik számunkra, hogy imáinkban bátran
fogalmazzuk meg és mondjuk ki kéréseinket. Másrészt lehetőséget ad a
gyógyulni vágyónak arra, hogy kifejezze Jézus gyógyító hatalmába vetett
hitét. Ebből pedig az a tanulság, hogy Jézusnak hatalma van ahhoz, hogy
teljesítse hozzá intézett kéréseinket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Vigasztaló Szentlélek, tökéletesítsd bennünk a Jézus által megkezdett
művet, tégy minket erőssé, imádkozz velünk az egész világért! Add, hogy
jobban kihasználjuk az időt a benső élet elmélyítésére, adj lendületet
apostoli tevékenységünknek, hadd érjünk el vele minden, Krisztus vére
által megváltott népet és embert, az Ő örökségét. Törd le bennünk a
természetes nagyravágyást, emelj fel a szent alázat régióiba, töltsön el
minket az igazi istenfélelem és a nagylelkű bátorság. Semmi földi kötelék
ne akadályozza hivatásunk tökéletes teljesítését!
Boldog XXIII. János pápa
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. május 30., szerda

[Evangelium] 2012-05-30

2012. május 30. - Szerda

Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik beszélni,
hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják a
főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De harmadnapra
feltámad."
Akkor Zebedeus fiai, Jakab és János, odamentek Jézushoz, és ezt mondták
neki: „Mester, szeretnénk, ha megtennéd nekünk, amit kérünk!" Ő
megkérdezte: „Mit kívántok, mit tegyek nektek?" Ezt felelték: „Add meg
nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk a bal oldaladon üljön a te
dicsőségedben."
Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből,
amelyből én iszom, vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel,
amellyel én megkeresztelkedem?" Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!"
Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek. De
hogy a jobb és a bal oldalamon ki üljön, azt nem én döntöm el. Az a hely
azokat illeti, akiknek készült."
Amikor a többi tíz ezt meghallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy
akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
embereik éreztetik velük hatalmukat. De köztetek ez ne így legyen! Ha
valaki közületek ki akar tűnni, és ha valaki közületek első akar lenni,
legyen mindenkinek a szolgája! Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy
szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul
sokakért."
Mk 10,32-45

Elmélkedés:

A gazdag ifjú megértette Jézus kérését, hogy mondjon le vagyonáról, ha
követni akarja őt, de az ifjú nem volt erre képes. A tanítványok lemondtak
mindenről, hogy az Úr tanítványai lehessenek, de a mai evangéliumból úgy
tűnik számunkra, hogy mégsem értették meg Jézus tanítását és nincsenek
tisztában azzal, hogy ez mit is jelent a számukra. Jakab és János ugyanis
valamiféle dicsőségre és uralomra vágynak mesterük mellett, s a többiek
fejében is hasonló gondolatok járhattak, ha megnehezteltek rájuk.
Bizonyára Jézust is megdöbbentette a tanítványok kicsinyessége, főleg
azért, mert éppen szenvedésének megjövendölését követően történt az eset.
Válaszában értésükre adja, hogy az Isten országában azok foglalhatnak majd
helyet, akik vállalják a szenvedéseket, miként ő maga is. De az is
kiderül, hogy a keresztény közösségben bármilyen vezető szerepet betölteni
nem uralkodást, hanem szolgálatot jelent. Kész vagyok-e az üdvösségért
felvenni a szenvedések keresztjét és elkötelezem-e magamat mások
szolgálatára?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, bocsásd meg gyermekkorom sértéseit, felnőttkorom sok rettenetes
bűnét, mindazt, amit a mai napig elkövettem a jelen pillanatig. Segíts,
Istenem, ítéld bennem halálra a régi gonosz, langyos, hűtlen, gyönge,
határozatlan, elbágyadt embert, és „teremts bennem új szívet"! Neked
szentelem életem második felének minden pillanatát. Add, hogy jövőm teljes
ellentétben legyen múltammal, hogy jövőm fizessen a múltért, hogy mindig a
te akaratodat tegyem, hogy minden pillanatban megdicsőítselek a te
akaratod mértéke szerint.
Boldog Charles de Foucauld
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. május 29., kedd

[Evangelium] 2012-05-29

2012. május 29. - Kedd

A gazdag ifjúval folytatott beszélgetés után Péter apostol megszólalt, és
ezt mondta Jézusnak: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged."
Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az
evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit
vagy földjét, százannyit kap; most, ezen a világon otthont, testvért,
anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő
világban pedig örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, az
utolsókból pedig elsők."
Mk 10,28-31

Elmélkedés:

A tegnapi evangéliumban megismert gazdag ifjú nem volt képes lemondani
földi javairól, hogy Jézust kövesse. Szomorúan elmegy, mert nem tud
mindent otthagyni. A szomorúság bizonyára nem csak az ő, hanem Jézus
szívét is eltöltötte. Hiába a pillanatnyi lelkesedés, a vallásos
neveltetés, a gazdagság és a vagyonban való bővelkedés olyan akadály,
amelyet nem tudott leküzdeni. Ezzel szemben a mai evangéliumban feltűnnek
az apostolok és a tanítványok, akiknek a nevében Péter megkérdezi
Jézustól, hogy mi lesz a jutalmuk nekik, akik mindent elhagytak, hogy
kövessék a Mestert. Jézus nem csupán túlvilági jutalmat ígér követőinek,
hanem azt, hogy már ebben a világban, a földi életben mérhetetlenül többet
kap a tanítvány, mint amennyi áldozatot hoznia kell. Az örök élet ráadás
minderre.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó, Uram, nem merem már ígérni, hogy megjobbítom életemet! Ha te nem
segítesz, csak rosszat tudok tenni. Ha nem segítesz, még szeretni sem
tudlak. Magamban semmit sem bízom, Jézusom. Bizalmatlan vagyok önmagam
iránt, benned azonban bízom! Uram, Jézus Krisztus, ha te nem segítesz,
sohasem leszek képes jót tenni! Ha te nem segítesz, elvesztem. Jézus, légy
az én Jézusom, ez számomra az üdvösség! Add, hogy ne félelemből
ragaszkodjak hozzád, hanem szeretetből! Nem akarok mást tenni, mint a te
akaratodat. Szentháromság egy Isten, könyörülj rajtam!
Néri Szent Fülöp
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. május 28., hétfő

[Evangelium] 2012-05-28

2012. május 28. - Hétfő

Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki,
térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy
elnyerjem az örök életet?" Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak?
Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj
házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és
anyádat!" Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora
ifjúságomtól fogva."
Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még
belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így
kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!" Ennek hallatára ő
elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: ,;Milyen nehezen jut
be a gazdag az Isten országába!" A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus
azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten
országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni
az Isten országába." Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették
egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk nézett, és folytatta:
„Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden
lehetséges."
Mk 10,17-27

Elmélkedés:

Isten azt akarja, hogy minden ember odamehessen Jézushoz, ahogyan az a
gazdag ifjú is tette, akiről az evangéliumban hallottunk. Jézustól kapunk
ugyanis választ életünk értelmére, s arra, hogy mi a jó és a rossz. Amikor
a jót és a jóságot keressük, akkor mindig Isten után vágyakozunk. Ő maga a
jóság, a jóság forrása, aki magához vonzza azokat, akik e legfőbb jót
keresik. Isten törvényeket ad nekünk, amelyek úgy irányítják életünket,
hogy elnyerjük az örök életet, azaz eljussunk az örök Jósághoz. Az isteni
törvények megtartása mindig azzal kezdődik, hogy elismerjük Istent életünk
egyetlen Urának. Nem mondhatjuk, hogy nem ismerjük e parancsokat, hiszen
Isten a szívünkbe írta azokat. Az ifjút a tökéletes életre hívja meg
Jézus, de ő képtelen lemondani vagyonáról ennek elérése érdekében, inkább
szomorúan eltávozik. Jézus tőlünk is a tökéletességet várja. Vajon le
tudok-e mindenről lemondani, hogy Krisztus kövessem és eljussak az örök
életre?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ima az evangélium terjedéséért
Mindenható Istenünk, te azt akartad, hogy minden ember üdvözüljön és
eljusson az igazság ismeretére. Tekints a sok aratnivalóra, mindazokra,
akik szomjazzák evangéliumod tanítását, és küldj munkásokat aratásodba,
hogy minden emberhez eljusson az örömhír! Add nekem, Uram, Szentlelked
erejét, és küldj engem is, hogy az evangélium lelkes hirdetője legyek!
Erősítsd bennem, Istenem, a hivatástudatot, hogy az én feladatom is az
emberek üdvösségének szolgálata. Táplálj minket, Urunk, Igéddel és Szent
Testeddel! Gyűjtsön össze és formáljon minket egy közösséggé az igazság
tanítása és támogasson bennünket a szentségek ereje, hogy előbbre jussunk
az üdvösség és a szeretet útján. Add, hogy az evangélium hirdetése
megteremje gyümölcsét, és általa megdicsőüljön a te neved a világon.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. május 27., vasárnap

[Evangelium] 2012-05-27

2012. május 27. – Pünkösdvasárnap

Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a
tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség
nektek!" Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr
láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség
nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket." E szavak
után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg,
az nem nyer bocsánatot."
Jn 20,19-23

Elmélkedés:

Tanúságtétel és evangelizáció
A gimnázium befejezése után és a papi szeminárium megkezdése előtt egy
évig kötelező katonai szolgálaton voltam. Érdekes világ volt számomra, aki
alapvetően vallásos környezetben éltem korábban. Emlékszem rá, hogy az
egyik „politikai fejtágító" alkalmával az előadó tiszt a katonaság és az
egyház szervezetét igyekezett összehasonlítani. Mi különbség van a kettő
között? – tette fel a kérdést. Mindkettő lépcsőzetesen felépülő és szigorú
törvények megtartásán alapul. A katonaságnál vannak közkatonák, fölöttük
állnak a tisztek és még feljebb a tábornokok. Mindenki köteles a felettese
parancsát teljesíteni. Az egyházban is vannak emberek, fölöttük a papok és
a püspökök. Ott is mindenki engedelmeskedik a főnökének. Mindkét szervezet
alapja a törvények és parancsok megtartására, és mindkettő azt állítja
magáról, hogy az embereket szolgálja. Mi különbség van a kettő között?
Kispaptársaimmal együtt figyelmesen és kellő tisztelettel hallgattam az
eszmefuttatást, mert volt igazság benne, persze azért jól tudtam, hogy
különbségek is bőven akadnak, ha már egyszer össze akarjuk hasonlítani a
katonaságot és az egyházat. Tényleg, mi különbség van a kettő között? A
tiszt kérdése utáni hatásszünetben mindenki által hallhatóan megszólaltam:
A Szentlélek. Sok év múltán is magam elé tudom idézni megdöbbent
tekintetét, rögtön látszott rajt, hogy nem erre számított, sőt
valószínűleg egyáltalán nem számított semmilyen feleletre, és az is
látszott, hogy fogalma sincs a Szentlélekről, meg arról, hogy én miről is
beszélek. Szóval, összehasonlíthatjuk az egyházat különféle szempontok
alapján más szervezetekkel, találni fogunk hasonlóságokat, de egy „apró
különbség" mindig marad: a Szentlélek.

Ma, a húsvét utáni ötvenedik napon, Pünkösd vasárnapján a Szentlelket, a
Szentlélek eljövetelét ünnepeljük, aki az Egyház Lelke, az Egyházat éltető
és az Egyház tagjait megszentelő Lélek. A Szentlelket, a harmadik isteni
személyt ünnepeljük, aki nélkül nincs, nem létezne az Egyház. Ő az az
„apró különbség", aki nagyon is sajátossá, egyedivé teszi közösségünket,
hiszen általa Isten van jelen és működik köztünk. Illő, hogy ma, a húsvéti
időszak lezárásaként vagy betetőzéseként megemlékezzünk róla, a
Szentlélekről, Krisztus ígéretéről, aki az első pünkösd alkalmával kiáradt
az apostolokra bátorságot adva nekik, hogy tüzes lelkületű tanúságtevők és
az evangélium elkötelezett hirdetői legyenek. Illő, hogy a mai pünkösd
alkalmával közösen kérjük Isten Szentlelkét: tegyen bennünket, az Egyház
tagjait Krisztus tanúivá és az evangélium igazságának terjesztőivé!

Tapasztalhatjuk, hogy korunkban sokan az Egyházban csak egy intézményt,
egy világméretű szervezetet látnak. Meggyőződésem, hogy ennek az az oka,
hogy éppen a Szentlelket nem látják, a Szentlélek tetteit, jeleit és
csodáit nem veszik észre a világban. Ha észrevennék a Lélek működését,
akkor ők is felfedeznék az Egyházban az élő közösséget, az Istent és
embert összekötő nagy családot.

Mivel a XVI. Benedek pápa által 2013-ra meghirdetett Hit évére készülve
egyre többet beszélünk az új evangelizációról, az idei pünkösd során
érdemes figyelnünk a Szentlélekre, mint az evangelizáció Lelkére.
Mennybemenetele előtt Jézus meghagyta apostolai számára, hogy várjanak a
Szentlélekre, azaz ne induljanak a maguk erejében, képességeiben bízva a
misszióra. Várják meg a Szentlelket, aki erővel tölti el őket, hogy
igehirdetésük és tanúságtételük hatékony legyen. Ennek megfelelően a
misszió, az evangelizáció pünkösd napján, a Szentlélek eljövetelével indul
el, s folytatódik azóta is évszázadokon keresztül. Indítson bennünket
Isten Lelke, hogy Krisztushoz méltóan éljünk és életünkkel az ő
evangéliumát hirdessük!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Jöjj el, Szentlélek Isten! Jöjj el, az Atya és Jézus Krisztus Lelke! Jöjj
el, Szentlélek, az apostolok és az Egyház Lelke! Jöjj, és segítsd az
Egyház minden tagját a tanúságtételben és az evangélium hirdetésében! Jöjj
el, megbocsátás Lelke és egységet adó Lélek! Jöjj el, megszentelő
Szentlélek! Jöjj el, hét ajándék Lelke! Jöjj el, tanúságtevő Lélek! Jöjj
el, maradj az Egyházzal és maradj bennünk! Jöjj el, és segíts minket, hogy
az evangéliumhoz méltóan éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum