2017. április 1., szombat

[Napi e-vangelium] 2017-04-01

2017. április 1. – Szombat

Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép
közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta." Mások meg azt
mondták: „Ez a Messiás." Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát
Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid
városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?" Erre szakadás támadt a
nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet
emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a
főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem
hoztátok őt ide?" A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!"
Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre?
Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül?
Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez." Ekkor az
egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste
Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül,
hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat)
cselekedett." A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy?
Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!"
Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53

Elmélkedés:

Ember így még nem beszélt! – mondják a farizeusoknak a szolgák
visszatérve, akiket azért küldtek, hogy elfogják Jézust. Megjegyzésüket
kritikaként is minősíthették az írástudók, azaz ők nem tudnak olyan
hatással beszélni a néphez, mint Jézus. Könnyen azt gondolhatnánk, hogy
Jézus csak a szavak embere, aki szép beszédeivel lenyűgözi az egyszerű
embereket, de a tanult írástudók nem hatódnak meg szavaitól. Kétségtelen,
hogy Jézus jól, néha keményen, máskor irgalommal és jóságosan beszél.
Vannak, akik elfogadják tanítását, de olyanokról is olvashatunk az
evangéliumokban, akik elutasítják azt. Szavainak ereje és hatása azonban
nem azok szépségében, hanem a tanítás igazságában rejlik. Sőt, szavai és
cselekedetei nem választhatók el egymástól, mert egységet alkotnak. A szó
és a tett egysége Isten országának megvalósulásáról, az üdvösségről
tanúskodik.
A mai szövegrészlet bemutatja az írástudók ellenállását. Azt gondolják
magukról, hogy egyedül ők értenek a tanításhoz, a törvénymagyarázathoz.
Lenézik az egyszerű népet, amely megítélésük szerint nem ismeri a
törvényeket. A törvények említése jól jön Nikodémusnak, aki arra
hivatkozik, hogy Jézussal szemben is törvényesen kell eljárni, de szavai
még jobban felszítják az indulatokat. Aki előítéletekkel közeledik
Jézushoz, abban nem hit, hanem indulat és ellenszenv ébred.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid
teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva
hagyatkozom terád.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170401.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. március 31., péntek

[Napi e-vangelium] 2017-03-31

2017. március 31. – Péntek

A csodálatos kenyérszaporítást követő viták után Jézus Galileában
működött. Júdeában nem akart mutatkozni, mert a zsidók az életére törtek.
Közeledett a zsidók Sátoros-ünnepe. Miután rokonai elzarándokoltak az
ünnepre, Jézus is fölment utánuk Jeruzsálembe, de nem nyilvánosan, hanem
titokban. Amikor a templomban tanítani kezdett, a jeruzsálemiek közül
néhányan ezt kérdezték: „Nemde ő az, akit halálra keresnek: íme,
nyilvánosan beszél, és nem szólnak neki semmit. Talán bizony már a vezetők
is elismerik, hogy ő a Messiás? De róla tudjuk, honnan való. A Messiásról
pedig, ha majd eljön, senki sem tudja, honnan való." Erre Jézus, aki a
templomban tanított, emelt hangon odaszólt: „Ti ismertek engem, és azt is
tudjátok, honnan vagyok. Én nem magamtól jöttem. Az Igaz (Isten) küldött
engem, akit ti nem ismertek. Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő
küldött engem." Erre szerették volna Jézust elfogni, de senki sem emelt rá
kezet, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 7,1-2.10.25-30

Elmélkedés:

Némelyek azt gondolják, hogy jól ismerik Jézust, pedig talán csak annyit
tudnak róla, hogy hol született, melyik városban nevelkedett, esetleg van
még valamilyen információjuk családjáról. Jézus pedig megérteti velük,
hogy hiába ismerik földi származását, tulajdonképpen nem tudnak róla
semmit. Hiszen nem ismerik az Atyát, akinek a küldötte és nem ismerik
küldetésének, evilági jelenlétének célját.
Az evangéliumok szépen bemutatják, hogy az emberek fokozatosan ismerik meg
Jézus természetfeletti erejét és isteni származását. Cselekedetei és
tanítása lassacskán feltárják mindenkinek, hogy ki ő valójában. S végül
kereszthalálában mutatkozik meg, hogy ő az Isten engedelmes Fia, és
feltámadásában válik nyilvánvalóvá, hogy ő az Üdvözítő, az örök élet
szerzője.
Vajon mi ismerjük Jézust? Mit tudunk róla? A hittanórákon tanult vagy a
prédikációkban hallott vallási ismereteink elegendőek ahhoz, hogy ne
mutatkozzunk műveletlennek, amikor egy beszélgetés során vallási téma
kerül elő. Talán ismerünk jónéhány csodát Jézus életéből vagy tudjuk
idézni egy-egy mondását, esetleg példabeszédét. De elég ez számunkra? Elég
ez ahhoz, hogy hiteles tanúságot tegyünk az embereknek arról, hogy a
követői vagyunk? Az elméleti ismeretek nem elegendőek. A mi Urunk vele
való személyes kapcsolatban mutatja meg igazi arcát és ezáltal ismerjük
meg őt. Jézus pedig elvezet bennünket az Atyához.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! A hitben való megerősödés és megújulás kegyelméért
fordulunk hozzád. Elismerjük, hogy erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy
bátran teljesítsük azt a küldetést, amit te adsz nekünk. Rólad, életünk
értelméről, középpontjáról és végső céljáról akarunk tanúságot tenni a
világban, hiszen az embereknek szüksége van szereteted megismerésére és
megtapasztalására.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170331.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. március 30., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2017-03-30

2017. március 30. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom
önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az
Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti
(Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról.
Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy
üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig
akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb bizonyítékok
szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya
akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem.
Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti
viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje
sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok
meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet!
Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni,
hogy elnyerjétek az (örök) életet. Emberektől nem fogadok el dicsőítést.
Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én
Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját
nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást
dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik?
Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok
Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is
hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek,
hogyan hinnétek az én tanításomnak?"
Jn 5,31-47

Elmélkedés:

Jézus nyilvános működésének kezdetén az első emberek Keresztelő János
tanúskodására kezdenek el hinni, aki az Úr megkeresztelkedésének
jelenetére utalva azt mondta, hogy látta, amint a Lélek leszáll rá. János
határozottan mondja, hogy tanúskodik róla, hogy Jézus az Isten Fia. Az
evangéliumokból ismerjük még többek között Péter apostol vallomását, aki
isteni sugallatra Messiásnak, az Isten Fölkentjének nevezi Jézust, és
Szent Tamás hitvallását, aki az Úr sebeit látva fejezi ki a feltámadt
Krisztusba vetett hitét. A csodák esetében szintén többször találkozunk
azzal, hogy az emberek kifejezik Jézus gyógyító hatalmába és isteni
erejébe vetett hitüket, gondoljunk csak Jairusra, a zsinagóga
elöljárójára, aki lányáért könyörög vagy Bartimeusra, aki a látás
ajándékát kéri az Úrtól.
Ezek mind emberi vallomások, ugyanúgy, mint az egyháztörténelem sok-sok
szentjének tanúságtétele. Az emberi tanúskodások mellett azonban minket
legfőképpen a mennyei Atya tanúsága erősít meg, aki feltámasztotta Jézust
a halálból, valamint a Szentlélek Jézusról szóló tanúságtétele. Az Atya
tanúskodásáról beszél Jézus a mai evangéliumban, hiszen minden csoda,
minden gyógyítás, amit Jézus véghezvisz, az Atya jóságának köszönhető. E
jelekkel igazolja az Atya, hogy Jézus valóban az ő Fia, az ő küldötte.
Vajon tud-e Isten Lelke bennünk és általunk tanúságot tenni Krisztusról és
az ő szeretetéről?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi szavaink
nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel és
bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk, hogy adj meg nekünk mindent, ami
üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért, mert
gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.

________________________________

Aktuális:
Kedves e-vangélium olvasók!
Friss információ:
Hálás köszönetemet fejezem ki azoknak, akik adományt küldtek a
Tanszercsomag 2017 jótékonysági akcióra, segítve a gyermekek
evangelizációját!

Idén arra kértük a kiosztásért felelős plébánosokat, hitoktatókat és
iskolaigazgatókat, hogy értékeljék a jótékonysági akciót, és osszák meg
velünk tapasztalataikat. Az ő visszajelzéseik alapján valóban lehet
motiválni, főként a bizonytalankodó szülőket egy tanszercsomag ajándékkal,
hogy gyerekkük számára a hitoktatást nagyobb kedvvel válasszák. Az is
kiderült, hogy sok településen vannak rászoruló gyermekek, akik számára
nagy segítség az ingyenes tanszercsomag. Van olyan iskola, amely már
tavaly is kapott tőlünk tanszercsomag adományt, s amelyben a hitoktató
beszámolója szerint több gyermek csak ezeket a tanszereket használja, mert
szüleik rossz anyagi helyzetük miatt nem tudnak iskolai felszerelést
biztosítani nekik. Az ilyen visszajelzéseket olvasva megerősítést kapok,
hogy az általatok felajánlott adományok valóban jó helyre kerülnek.
Szeretettel kérem, támogassátok jótékonysági akciónkat. Az adományokat e
célra 2017. április 10-ig várjuk, hogy még húsvét előtt el tudjuk küldeni
mindenhova.
Köszönettel és szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
2017. március 29.

Az eredeti üzenet:
2016-ban újszerű jótékonysági akciót indítottunk: leendő első osztályos
gyermekeket ajándékoztuk meg egyedi tanszercsomaggal, így ösztönözvén
szüleiket arra, hogy beírassák őket az iskolai hitoktatásra. 2000
gyermeknek összesen 2000 tanszercsomagot adományoztunk ingyenesen. Ezúton
is hálás köszönetemet fejezem ki az e-vangélium olvasóknak és valamennyi
adományozónak, akik támogatták az akció megvalósulását. A kezdeményezésnek
a vártnál is jobb visszhangja volt a szülők és iskolák részéről, ezért
idén is szeretnénk megvalósítani.

Célunk most is ugyanaz: ha egy gyermek már 1. osztályos korában hittanra
jár, akkor jó esély van arra, hogy legalább 8 éven keresztül a hitre
neveljük őt, bevezessük a vallási életbe és az egyházi közösségbe,
felkészítsük őt az elsőáldozásra és a bérmálásra, valamint rajta keresztül
elérjük családját is.
Egy tanszercsomag tartalma: 1 db A5 füzetbox és benne a következő
tanszerek: 2 db vonalas és 2 db négyzetrácsos füzet, 1 db órarend, 8 db
füzetcímke, 1 db vonalzó, 1 db toll és egy 1 db játék. Valamennyi tanszer
egyedi tervezésű és gyártású, színes, vallásos témájú képekkel díszített,
illetve evangéliumi idézettel és imákkal feliratozott.

Akciónkat úgy időzítjük, hogy a csomagok még az iskolai beíratás előtt
célba érjenek, ezért az adományokat húsvétig (2017. április 16.) várjuk.
Egy személy akár több csomagot is felajánlhat. A tanszercsomagokat nem a
felajánlóknak, hanem a kedvezményezetteknek küldjük plébániákon és egyházi
iskolákon keresztül. Szeretettel kérem, segítse Ön is adományával
jótékonysági akciónkat, hogy minél több leendő iskolás gyermeket tudjunk
elindítani a hittantanulás útján.

Ön is támogathatja a Tanszercsomag 2017. jótékonysági akciót. 1800 Ft
adományból 1 gyermek kaphat 1 csomagot, ez az összeg a szállítást is
magában foglalja. Egy személy akár több csomagot is felajánlhat. A
tanszercsomagokat nem a felajánlóknak, hanem a kedvezményezetteknek
küldjük.

Plébániák vagy iskolák nevében a plébánosok, a hitoktatók vagy az
intézményvezetők igényelhetnek tanszercsomagot a 2017/2018. tanévben első
osztályt kezdő tanulók számára, a rendelkezésre álló (felajánlott)
mennyiség mértékéig.

További részletek a felajánlásokról és arról, hogy kik kapják a
csomagokat, a következő oldalon találhatóak:
http://www.evangelium365.hu/list/projektek/1001
Köszönjük, hogy Ön is támogatja akciónkat! E célra szánt adományát a
következő módokon küldheti el:

1. Online adomány internetes fizetésre alkalmas bankkártyával
http://zalalovo.plebania.hu/tamogatas
Az Adománynál válasszuk célként: Tanszercsomag 2017
2. Utalás
Számlatulajdonos neve: Zalalövői Plébánia
Számlaszám: 10402355-00026472-00000003
Megjegyzés: Tanszercsomag 2017
Utalás külföldről: IBAN (nemzetközi számlaszám): HU25 1040 2355 0002 6472
0000 0003
BIC (SWIFT) kód: OKHBHUHB

3. Sárga postai csekk kérhető tőlem a zalalovo@gmail.com címen e-mailben.
Kérem, írja meg nevét és postacímét irányítószámmal, valamint röviden
jelezze, hogy a Tanszercsomag 2017. akció támogatásához kér csekket.
4. Postai (rózsaszín) utalványon a következő címre: Zalalövői Plébánia,
H-8999 Zalalövő, Szabadság tér 6.
Megjegyzés: Tanszercsomag 2017

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170330.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. március 29., szerda

[Napi e-vangelium] 2017-03-29

2017. március 29. – Szerda

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül
munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." E szavak hallatára a zsidók még
inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg,
hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus
azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem
tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az
Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és
mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat
majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat
támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta,
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút
nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony,
bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra –
sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van
önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak
hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne
csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten
Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak
az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól
semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem
igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki
küldött engem."
Jn 5,17-30

Elmélkedés:

A mennyei Atya szüntelen munkálkodásáról beszél Jézus a mai evangéliumban.
Tanítását ahhoz kapcsolja, hogy az írástudók helytelennek minősítették,
hogy a szombaton meggyógyított béna ember a nyugalom napján ágyát cipelve
indult haza, illetve azt is törvényszegésnek tartották, hogy Jézus
meggyógyította őt. A csodák és a gyógyítások Isten munkálkodásának a
jelei. Semmiféle szabály vagy törvény nem korlátozhatja Istent, hogy
jóságát bármikor megmutassa az emberek felé.
Az Atya és a Fiú együttes munkálkodása az emberek üdvösségét szolgálja, de
ez nem kényszerként nehezedik ránk, azaz üdvösségünk egyrészt Isten
irgalmától, másrészt saját magunktól függ. A döntést, hogy az örök életre
vagy a kárhozatra akarunk kerülni, mi magunk hozzuk meg életünk tetteivel.
Tehát nem arról van szó, hogy az ítéletkor halljuk majd először Isten
szavát és tudatja velünk elvárásait és törvényeit. Már most, azaz földi
életünk során halljuk Isten Fiának szavát, és rajtunk áll, hogy elfogadjuk
azt vagy nem. Mi döntünk arról, hogy aszerint akarunk élni az örök
boldogság felé haladva vagy inkább a kárhozat boldogtalanságát választjuk.
Az evangélium arra szólít fel bennünket, hogy Jézus munkálkodjon bennünk
és ne tegyünk semmit nélküle. Az Istennek való engedelmesség és az ő
akarata szerinti élet jelenti a boldogságot.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Krisztus Jézus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak
engednünk kell, hogy átjárja életünket, ami már befogadtunk az
evangéliumból, bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz,
hogy napról napra előrébb jussunk, hisz Te nem „megérkezett embereknek"
szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid maradunk egész életünkben,
emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába
vetni.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170329.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. március 28., kedd

[Napi e-vangelium] 2017-03-28

2017. március 28. – Kedd

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az
úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának
neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok,
sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus
látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.
Megszólította: „Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg azt felelte: „Uram! Nincs
emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én
odaérek, már más lép be előttem." Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl,
vedd ágyadat, és járj!" Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és
járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a
meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned." Ő
azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd
ágyadat, és járj!" Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta
neked, hogy vedd ágyadat, és járj?" A meggyógyult ember azonban nem tudta,
hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a
helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított
emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne
vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!" Az ember elment, és
elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók
üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte.
Jn 5,1-16

Elmélkedés:

Nincs emberem – mondja Jézusnak a béna. Az „irgalom házában" (ez a
jelentése a Beteszda szónak) nincs ember, aki irgalmas lenne hozzá. És a
nyomorék ember szavaiban érezzük az elkeseredettséget, mert immár
évtizedek óta senki sincs segítségére. Láthatott már itt gyógyulásokat,
amelyek másokkal történtek. Ő mindennap itt van és vár. Miért nem adja
fel, mire vár? Mit remél azok után, hogy harmincnyolc éve nem történt vele
semmi? A béna ember a csodára vár, hogy valaki segítsen rajta, amikor
végre megmozdul a víz. Jézus megtehetné, hogy éppen akkor mozgásba hozza a
vizet és levihetné a beteget, de ő másként tesz csodát: mozgásba hozza a
beteg szívét, felindítja benne az igazi gyógyulás vágyát, lelkét mozdítja
meg a bűntelen élet felé.
Az isteni nagylelkűség ezen megmutatkozása után az emberi kicsinyesség
megnyilvánulása következik. A farizeusok és írástudók nehezményezik, hogy
az immár meggyógyult ember viszi saját ágyát, azaz tulajdonképpen munkát
végez, ezt pedig tilos szombaton, a nyugalom napján. Amikor pedig
megtudják, hogy az ember azért cipeli az ágyát hazafelé, mert valaki
meggyógyította őt, akkor meg akarják tudni, hogy ki végezte a gyógyítást,
mert véleményük szerint ő is munkát végzett, ő is megszegte a szombati
nyugalomra vonatkozó törvényeket. Tudok-e kitartóan imádkozni? Tudok-e
türelmesen várni Isten segítségére?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mennyei Atyám, hozzád jövök; amikor hív szavad, befogadom lelkembe
szavadat és igazságodat, magamba foglalom mint ajándékodat. És kérlek
téged, Istennek tűzzel lángoló szeretete, amelyet Jézus Krisztus új
szövetsége ajándékozott nekünk, gyújtsd lángra ezzel a szeretettel az én
szegény lelkemet is, hogy új életet nyerjen, új akaratra kapjon, és
megmeneküljön a haláltól.

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170328.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. március 27., hétfő

[Napi e-vangelium] 2017-03-27

2017. március 27. – Hétfő

Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta,
hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába
érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit
Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott
voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a
vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett.
Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá,
és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt.
Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek." A
királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a
fiam!" Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él." Hitt az ember Jézus
szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak
szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik
órában lett jobban?" Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz." Az
apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él."
Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája,
amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54

Elmélkedés:

„Hitt az ember Jézus szavának" – és ebben a pillanatban megtörtént a
csoda. Csak annyi kellett hozzá, hogy a tisztviselő odalépjen Jézushoz és
hittel elmondja kérését. Megszólította az Urat, hogy jöjjön és segítsen,
mert bízott abban, hogy Jézus tud segíteni. Jézus pedig észrevette a kérés
mögött ezt a bizalmat.
Hányszor előfordul velünk, hogy minden erőnket latba vetjük a jó ügy
érdekében, de nem tudunk eredményt elérni. Megmozgatjuk kapcsolatainkat,
mások segítségét kérjük, de nem jutunk közelebb célunkhoz. Pedig talán
nekünk sem kellene egyebet tennünk, mint ahhoz fordulni, aki valóban tud
segíteni. Hittel odajárulni Jézushoz, aki képes csodát tenni velünk is. Ez
a bizalom, ráhagyatkozás, hit hiányzik sokszor belőlünk. Hányszor kell
megkérdeznie Jézusnak tőlünk, hogy hol van a mi hitünk? Az evangélium
számos csodája azt tanítja nekünk, hogy a mustármagnyi, kicsiny hit is
elég ahhoz, hogy „megmozduljanak a hegyek", azaz létrejöjjön a nagy
változás az emberi szívekben. Csak oda kell lépnem az Úr elé és el kell
neki mondanom, hogy hiszek az ő segítségében. Hiszek az ő
mindenhatóságában. Hiszek jóságában és gondviselő szeretetében. A hit
által feltétel nélkül egyesülök Isten akaratával, mert bízom abban, hogy
jót akar és jót tesz nekem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, irgalmas Atyánk, aki szeretetedet Fiadban, Jézus Krisztusban
nyilatkoztattad ki, és kiárasztottad ránk a Szentlélekben, a
Vigasztalóban, fölajánljuk neked ma a világ és minden ember sorsát. Hajolj
le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket, űzz el tőlünk minden
rosszat, add, hogy a Föld minden lakója megtapasztalja irgalmasságodat,
hogy benned, a Szentháromság egy Istenben megtalálják mindig a remény
forrását.
Szent II. János Pál pápa

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170327.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

2017. március 26., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2017-03-26

2017. március 26. – Nagyböjt 4. vasárnapja

Abban az időben Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre
köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így
szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában." Siloe annyit jelent,
mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.
A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez
az, aki itt ült és koldult?" Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!" Mások
pedig: „Nem, csak hasonlít rá." Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az."
Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap
ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat
volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni.
Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, és most látok." A
farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember,
hiszen nem tartja meg a szombatot." Mások azonban így szóltak: „Bűnös
ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?" És szakadás támadt köztük.
Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki
megnyitotta szemeidet?" Ő azt felelte: „Hogy próféta!" A zsidók ezt
felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?" És
kitaszították őt.
Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele,
megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?" Ő így válaszolt: „Ki az,
Uram, hogy higgyek benne?" Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél:
ő az!" Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!" És leborult előtte.
Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem
látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak." Meghallotta ezt néhány
körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?"
Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt
mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök."
Jn 9,1. 6-9. 13-17. 34-38

Elmélkedés:

A hit világossága
A vakon született ember meggyógyításának történetében megfigyelhetjük
János evangélista azon szándékát, miszerint nem egyszerűen csak Jézusnak
egy csodáját akarja bemutatni, hanem ehhez lényeges tanítást is kapcsol, s
így az olvasó számára feltárul Jézus szavainak és tetteinek egysége.
Ugyanez a szándék szintén megmutatkozik például a szamariai asszonnyal
való találkozás történetében Jákob kútjánál, amit az elmúlt vasárnapon
olvastunk vagy Lázár feltámasztásának elbeszélésében, ami a következő
vasárnap evangéliuma lesz. A liturgia azért adja elénk e történeteket a
nagyböjt folyamán, hogy e tanítások által vezessen minket a hit útján.
A mai csodaelbeszélés azzal kezdődik, hogy Jézus találkozik egy születése
óta vak emberrel. Jézus látja meg, ő veszi észre ezt az embert és azonnal
cselekszik. Más esetekben, például Bartimeus, a jerikói vak koldus
esetében, a beteg ember kéri az Úr segítségét, amikor meghallja, hogy
Jézus jön az úton. A mostani történetben nincs megnevezve a személy és nem
is ő fejezi ki óhaját, miszerint szeretne látni, de még csak arra sincs
szükség, hogy Jézus gyógyító csodákra képes isteni erejébe vetett hitét
kifejezze, ez utóbbi csak a történet végén szerepel. Itt Jézus önállóan,
saját elhatározásából cselekszik, s már ebből sejteni lehet, hogy
cselekedetének milyen jelentősége van. Az illető születésétől fogva vak,
gyógyíthatatlan beteg.
A csodát követően rögtön színre lépnek a farizeusok. Egyáltalán nem
tetszik nekik, hogy valaki szombaton gyógyított, azaz munkát végzett, s
ezzel törvényszegést követett el. Nemhogy örülnének tehát annak, hogy a
vak megkapta a látást, hanem inkább a hibát keresik, azt, hogy mibe tudnak
belekötni. Álláspontjuk azonban nem egységes. Egyesek közülük a vallási
törvények megszegőjének, bűnös embernek tartják az akkor még ismeretlen
gyógyítót, mások viszont elképzelhetetlennek tartják, hogy bűnös volna az,
aki ilyen rendkívüli cselekedetre képes. Tanácstalanságukban a már
meggyógyult személyt is megkérdezik, aki prófétának nevezi gyógyítóját,
ami viszont egységes felháborodást váltott ki belőlük. Amikor pedig arról
kezd nekik beszélni, hogy semmiképpen nem lehet bűnös az, aki vele ezt a
csodát tette és kiemeli, hogy mióta világ a világ, még soha nem történt
olyan, hogy valaki visszaadta volna a szemevilágát egy vakon született
embernek, a farizeusok felháborodnak, kioktatásnak tartják a gyógyult
ember véleményét, amely nem felel meg az ő elgondolásaiknak és kitaszítják
őt.
A történet két rövid párbeszéddel zárul. Az első Jézus és a meggyógyult
vak, a második Jézus és néhány jelenlévő farizeus között zajlik. A vak
kettős ajándékot kap: testi szemeivel lát és részese lesz a lelki
látásnak, eljut a hit világosságára. A farizeusok viszont megmaradnak
bűneikben és nem nyerik el a hit ajándékát.
Amíg nem látjuk meg bűneinket, nem ismerjük fel és nem bánjuk meg azokat,
addig nem indulhatunk el a hit útján. Segítsen minket a nagyböjti idő
abban, hogy a bűn sötétségéből kilépve eljussunk a hit világosságára!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! A hit szilárd alap, kiindulópont, amelyre egész életemet
felépíthetem. Az első lépés a hit útján valóban az ismeretlenbe, a
bizonytalanba való belépés. A bizonytalan lépések után megérkezek hozzád,
Uram, aki csodát tehetsz velem, s ettől kezdve megszűnik bennem mindenféle
bizonytalanság. Segíts engem, hogy ki tudjak lépni bűnös életem
sötétségéből, kételkedéseim és aggodalmaim homályából és eljussak a te
kegyelmed világosságára. Adj nekem bátorságot elindulni a hit útján, Isten
titkainak útján!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170326.mp3
 
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/

Blogarchívum