2012. július 7., szombat

[Evangelium] 2012-07-07

2012. július 7. - Szombat

Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték
tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te
tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?" Jézus így felelt nekik: „Vajon
szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok,
amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. Senki sem tesz
régi ruhára új szövetből foltot, mert az új szövet kiszakítja a régit, és
a szakadás még nagyobb lesz. Új bort sem töltenek régi tömlőkbe: mert így
kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új
bor új tömlőkbe való; akkor mindkettő megmarad."
Mt 9,14-17

Elmélkedés:

Két időszakról beszél Jézus a mai evangéliumban. Arról az időről, amikor
együtt van övéivel, és arról, amikor eltávozik körükből. Az első időben a
tanítványokat nem a böjtölés vagy a szomorkodás jellemzi, hanem az
együttlét öröme. Úgy örülnek Jézus jelenlétének, amilyen egy násznép
öröme. Jézus távozását követően új időszak köszönt be, a próbatételek
időszaka, amikor majd kiderül, hogy kinek mennyire szilárd a Jézussal való
kapcsolata. Új lelkületre van szüksége a tanítványnak ahhoz, hogy az
üldözések idején is megőrizze hitét és hűségesen kitartson a
tanúságtételben. A megújulás nem külsőségeket jelent, hanem a belső
odaadottságot az Úrnak. Ez utóbbi korszak egyben felkészülés is Krisztus
második eljövetelére, illetve a vele való találkozásra az
örökkévalóságban. Boldogok vagyunk, ha megőrizzük magunkban a várakozás
lelkületét.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az
isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely
elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére
el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére. Add, hogy
hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. július 6., péntek

[Evangelium] 2012-07-06

2012. július 6. - Péntek

Abban az időben: Amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a
vámnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!" Az felállt és követte őt.
Később, amikor Jézus Máté házában vendégeskedett, eljött sok vámos és
bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt.
Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti
Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?" Jézus meghallotta ezt, és így
válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.
Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és
nem áldozatot! Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a
bűnösöket."
Mt 9,9-13

Elmélkedés:

Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket – mondja
Jézus a mai evangéliumban. Istennel való kapcsolatunk egyik eleme, hogy
beismerjük bűneinket, mert ha tökéletesen jónak tartjuk magunkat, nem tud
mit kezdeni velünk. Esendőségünk és gyengeségünk megvallásának nem az a
célja, hogy még jobban elkeseredjünk vagy elveszítsünk önérzetünket, de
nem is azt jelenti, hogy szerencsétlenek vagyunk és azok is maradunk, mert
nincs már reményünk a jobb életre. Éppen ellenkezőleg: Isten előtt azért
valljuk meg bűneinket, mert él bennünk a remény, hogy Ő nem akar meghagyni
bennünket a bűnös állapotban, hanem fel akar minket emelni. Ennek a lelki
felemelkedésnek az első lépése a bűnbánat. Az irgalmas Jézus ma hozzánk
fordul, és minket, bűnösöket, bűnbánókat hív. Ha követjük őt, betér a mi
házunkba is. Ez az őszinte bűnbánat fogalmazódik meg a szentmisén is,
amikor ezt imádkozzuk: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj,
hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem". Bűneim ellenére
Jézus be akar térni hozzám.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk! Fiad, Jézus Krisztus vállalta a kereszt súlyát. Odaadta értünk
az életét. Taníts meg minket, Istenünk, hogy mindennapjainkban készségesen
vállaljuk az áldozatot. Nem beletörődést, hanem tudatos vállalást kívánsz
tőlünk. Add, hogy életünket Krisztus szerint alakíthassuk. Add, hogy
életünket értelmesen tudjuk leélni. Add, hogy feladatainkat készséggel
vállalhassuk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. július 5., csütörtök

[Evangelium] 2012-07-05

2012. július 5. – Csütörtök

Jézus egyszer hajóba szállt, átkelt a Genezáreti-tavon, és az ő városába,
Kafarnaumba érkezett. Ott egy bénát hoztak eléje hordágyon. Hitük láttára
Jézus így szólt a bénához: „Bízzál fiam! Bocsánatot nyernek bűneid!"
Néhány írástudó erre azt gondolta magában: „Ez káromkodik." Jézus
belelátott gondolataikba, és szemükre vetette: „Miért gondoltok rosszat
szívetekben? Mi könnyebb, ha azt mondom: Bocsánatot nyernek bűneid!, vagy
ha azt mondom: Kelj föl, és járj!? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának
hatalma van a földön a bűnök megbocsátására!" A bénához fordulva
folytatta: „Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!" Az ember fölkelt és
hazament. Ennek láttára félelem fogta el a tömeget, és dicsőíteni kezdték
Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
Mt 9,1-8

Elmélkedés:

A csodás gyógyulások sorozatában a kafarnaumi béna ember esetéhez
érkeztünk, amely azért jelentős, mert itt Jézus kifejezetten beszél a
bűnök megbocsátásáról. A gyulások minden esetben megszabadulást jelentenek
valamilyen testi bajból. Jézus azonban nem csak a testet szeretné
meggyógyítani, hanem azért jött, hogy a lélek orvosaként megszabadítson
minket a bűntől. Az írástudók ellenállását az váltja ki, hogy a bűnöket
egyedül Isten bocsáthatja meg, s ezért Jézus Istenné teszi magát. Könnyebb
nekik elfogadni azt, hogy egy rendkívüli képességekkel rendelkező
gyógyítóval állnak szemben, mint azt, hogy Jézus valóban Isten, akinek
hatalma van megbocsátani az emberek vétkeit. Talán mi is könnyen beleesünk
abba a hibába, hogy Jézus személyében a Tanítót, az Urat, a Mestert, a
Megváltót, az Üdvözítőt vesszük észre, s nem engedjük, hogy megérintse
lelkünket. Ha személyes kapcsolatban vagyok vele, akkor Ő az én Tanítóm,
Uram, Mesterem. Ha megvallom előtte bűneimet, akkor Ő az én Megváltóm és
Üdvözítőm.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható uralkodónk, ki mindent nevedért teremtettél, ételt és italt
adtál az embereknek, hogy élvezzék, nekünk pedig lélek szerinti ételt és
italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát
néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. július 4., szerda

[Evangelium] 2012-07-04

2012. július 4. - Szerda

Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két
ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő.
Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak
kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy
idő előtt gyötörj minket?" Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az
ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába."
Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!" Azok ki is mentek, és megszállták a
sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és
odaveszett. azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város
kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
Mt 8,28-34

Elmélkedés:

Jézus gonosz lelkeket űz ki két emberből, s ezzel azt bizonyítja, hogy
hatalma van felettük. Érdekes, hogy a gonosz lelkek azonnal felismerik
Jézus kilétét, és Isten Fiának nevezik. Természetesen jól tudjuk, hogy
Jézust felismerni és nevén szólítani nem elegendő, hanem el is kell
fogadni az ő személyét, mint életünk Urát. A gonosz szellemek, bár ismerik
Jézust, nincs hozzá semmi közük, nem akarnak személyes kapcsolatba
kerülnek vele. Az ördögűzés történetéből láthatjuk, hogy Jézus küldetése
az emberekhez szól, azért jött, hogy megszabadítson miket a gonosz ártó
befolyásától. Az üdvösséget és a szabadulást hozzá el számunkra, hogy
szabad lélekkel követhessük őt. Vajon felismerjük-e Jézust, amikor a
hétköznapokban hozzánk jön? Vajon van-e személyes kapcsolatom vele?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi
és örök életem számára. Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben
minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai
szívedhez. Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.

________________________________

Aktuális:
A Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség Egyetemista tábort szervez
2012. augusztus 27-30-ig keresztény egyetemistáknak és főiskolásoknak
„Hittel az egyetemen" mottóval.
Egyetemi Lelkészség által szeptemberben megnyitja kapuit a II. János Pál
Katolikus Szakkollégium Szombathelyen, ahová keresztény főiskolásokat és
egyetemistákat várnak.
Mindkettővel kapcsolatban bővebb információ és jelentkezési lehetőség:
http://www.sek.nyme.hu/egyetemilelkesz/Lists/Announcements/AllItems.aspx
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. július 3., kedd

[Evangelium] 2012-07-03

2012. július 3. – Kedd, Szent Tamás apostol

Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén
Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok
elmondták neki: „Láttuk az Urat." De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén
a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem
tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!"
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt
velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és
köszöntötte őket: „Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd
ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg
oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt" Tamás így válaszolt: „Én Uram,
én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál
engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!"
Jn 20,24-29

Elmélkedés:

A ma ünnepelt Tamás apostol kételkedése, illetve hitetlensége a feltámadt
Jézussal való személyes találkozás alkalmával szinte pillanatok alatt
alakul át lelkes hitté, amely annak megvallására készteti őt, hogy Jézust
Urának és Istenének tekinti. Hasonló hitválságon néhány nappal korábban a
többi apostol is átment, s bennük is az ébresztette fel a kereszthalál
miatt elhaló hitet, hogy Jézus újra él és találkozhatnak vele. Amikor a
szokásosnál súlyosabban nehezedik vállunkra az élet keresztje, és amikor
szenvedésekkel küzdünk vagy próbatételek érnek minket, a mi hitünk is
meggyengülhet. A feltámadt Jézus ekkor elindul, hogy újra az élő hit
örömére és boldogságára ébresszen minket.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, te imádkoztál tanítványaidért, hogy mind az idők végéig egyek
legyenek, amint te egy vagy az Atyával és az Atya veled. Nézz le, Uram,
részvéttel arra a sok szakadásra, mely azok között éktelenkedik, akik
tiednek vallják magukat, és vezesd haza őket abba a közösségbe, amelyet te
alapítottál kezdetben: szent, katolikus, apostoli Egyházadba. Hogy amint
az égben egy a szentek egysége, idelenn is csak egy legyen, szentséges
neved megvallásában és dicséretében.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. július 2., hétfő

[Evangelium] 2012-07-02

2012. július 2. – Hétfő, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós
Boldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába
sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor
Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat,
és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott
vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan
lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe
csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat!
Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az
otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés:

Mária, aki Isten szolgálóleányának tekinti magát, szolgálni megy
rokonához, Erzsébethez. Imádsága, amelyet látogatása alkalmával mondott,
Istennek szóló hálaadás, amely egyben az első nyilvánosan tett hitvallás
Jézusról, aki akkor még anyja méhében volt. Hálaénekéből megtudjuk, hogy
Mária nagy alázattal és engedelmes lélekkel fogadta Isten üdvözítő tervét
és cselekedetét. Örömmel várja születendő gyermekét. Ugyanakkor azért is
örvendezik, hogy Isten beteljesítette ígéretét, lehajolt az emberiséghez,
és hamarosan beköszönt a messiás ideje. Isten irgalmas szeretete
megnyilvánulásának tartja a vele történteket és az is az irgalmasság jele,
hogy Isten elküldi a bűnös világba a Megváltót.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Boldogságos Szűz Mária, Isten anyja: segíts, hogy mindig gyermeki szívem
legyen: tiszta és finom, mint a forrás! Segíts, hogy egyszerű szívem
legyen, melyet sohase borít el a keserűség! Segíts, hogy erős szívem
legyen: tudjak áldozatot hozni, - és gyengéd szívem legyen, mely együtt
tud érezni másokkal! Adj hálás szívet, mely örülni tud annak, amit kapott,
és adj nemes szívet, mely senkivel szemben sem hordoz keserűséget! Segíts,
hogy szelíd és alázatos szívű legyek: tudjak szeretni önzetlenül, és
boldog legyek, ha adhatok! Adj kitartó, bátor szívet: hogy soha ne
ismerjek lanyhulást.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2012. július 1., vasárnap

[Evangelium] 2012-07-01

2012. július 1. – Évközi 13. vasárnap

Abban az időben:
Amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a tó partján nagy
tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga
elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte:
„Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és
éljen!" Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte.
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok
orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte,
de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott
a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában:
„Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok." És azonmód megszűnt a
vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban
észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és
megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?" Tanítványai ezt válaszolták:
„Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?" De ő
mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve
előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és
őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited
meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy
egészséges!"
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték:
„Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?" A hír hallatára Jézus így
bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!" Péteren,
Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy
vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok
siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok
itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik." Azok kinevették.
Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját,
anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt.
Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm", ami annyit
jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!" A kislány azonnal fölkelt, és
járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a
csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne
tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43

Elmélkedés:

Leborulva kérte
Két csodáról hallottunk a mai evangéliumban, a tizenkét éve vérfolyásban
szenvedő asszony meggyógyításáról valamint egy tizenkét esztendős, halott
kislány feltámasztásáról. A két egymásba ágyazott történet sok-sok
tanulságos elemet tartalmaz. Ilyen kérdések merülnek fel bennünk: Miért
sereglik a hatalmas tömeg Jézus köré? Miért nem tudtak az orvosok segíteni
a betegen? Miben bízott az asszony, hogy mindenét az orvosokra költötte?
Mit jelent az, hogy Jézusból „erő ment ki"? Miért csak három apostolt visz
magával a halott kislány házába? Miért nevették ki Jézust a
siratóasszonyok? A számos érdekes kérdés helyett mai elmélkedésünkben mi
most csupán a Jézushoz forduló beteg asszony lelkületére és a Jézushoz
forduló elöljáró lelkületére próbáljunk figyelni.

Ezeket a történeteket olvasva azon csodálkozom el először, hogy a kérő
embernek nincs egyetlen felesleges szava sem. Itt nincs helye
szószátyárkodásnak vagy bőbeszédűségnek, sőt, még a kötelező udvariasság
is elmarad. Gondoljunk csak bele: ha valakitől valamilyen szívességet
várunk vagy kérni szeretnénk valamit, először agyba-főbe dicsérjük, hogy
jóindulatát felkeltsük, és ne utasítson vissza minket. Elmondjuk neki,
hogy ő a legügyesebb és egyedül ő képes megoldani a problémánkat.
Megdicsérjük hozzáértését, kifejezzük elismerésünket és csak utána fogunk
bele, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk. Az evangéliumi történetben
egészen másként történik mindez. A gyógyulni akaró asszony például meg sem
szólal. Nem akar beszélni a bajáról, nem akarja magára vonni a figyelmet,
azt reméli, hogy titokban megoldódik az ügye. És ott van a másik esetben
Jairus, aki odalép Jézushoz és megszólal: „Halálán van a lányom. Jöjj,
tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!" (Mk 5,23). A lehető
legrövidebben fogalmazza meg kérését. Nem udvariaskodik, nem
magyarázkodik, nem hivatkozik társadalmi tisztségére és feladatára, nem
részletezi kislánya betegségét. Mennyire csodálatos, hogy Isten ért az
ember olykor nehezen megfogalmazott néhány szavából is. Isten ért a
gondolatainkból, még azt is tudja, amit nem merünk vagy nem tudunk
kimondani.

A beteg asszony és az elöljáró magatartásának van egy másik közös eleme,
mégpedig a Jézus előtti leborulás. Jairus odalép Jézushoz és „a lába elé
borult", így adta elő kérését. Az asszony pedig, amikor Jézus magához
szólította, „odaborult eléje" és így vallotta be, hogy mit tett. Ebben a
leborulásban bizonyára az is benne van, hogy kifejezik tiszteletüket az
isteni hatalom, nagyság előtt, de szerintem fontosabb az ő benső
meghajlásuk, amely az alázatnak a kifejezése. Nem követelőznek ugyanis,
hanem alázatosan készek elfogadni azt, amit Jézus tenni fog. Kéréseinkben
mindig legyen meg ez az alázat, Isten akaratának elfogadása, aki jól
tudja, hogy mire van szükségünk, mi használja lelkünk üdvösségét.

Lelkületük harmadik fontos eleme, s minden bizonnyal legfontosabb eleme a
hit. A meggyógyult asszonyhoz így szól Jézus: „A hited meggyógyított
téged" (Mk 5,34). Jól kell értenünk ezt a kijelentést! A csodát Jézus
tette, az ő isteni erejének köszönhetően nyerte vissza egészségét az
asszony, de mindennek feltétele volt a hit, az asszony hite. Az elöljárót,
Jairust így bátorítja Jézus, amikor meghozzák a hírt, hogy beteg kislánya
időközben meghalt: „Ne félj, csak higgy!" (Mk 5,36). A hit tehát az ő
esetében is a csodához tartozó fontos elemként jelenik meg. Ki kell
egészítenünk mindezt azzal, hogy szinte kivétel nélkül minden más csodás
gyógyítás esetében a hit feltétele a gyógyulásnak. Legyen szó vakokról,
leprásokról, mozgásképtelen bénákról vagy más betegségben szenvedőkről, ők
vagy hozzátartozóik mindig kifejezik hitüket, és ezután történik meg a
csoda. Az is igaz továbbá, hogy ezek a csodák sok esetben hitet
ébresztenek az emberekben, akik látják őket.

Tanítson bennünket a két evangéliumi történet arra, hogy hittel forduljunk
kéréseinkkel Istenhez, és az ő napjainkban tapasztalható jócselekedetei
ébresszenek hitet bennünk!
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre,
hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során
mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a
veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add,
hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök
életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled
élünk és veled halunk meg. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan
éljünk!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum