2009. február 21., szombat

[Evangelium] 2009-02-21

2009. február 21. - Szombat

Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és
egyedül velük ment föl egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája
olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így
a ruhát kifehéríteni. Akkor megjelent nekik Illés és Mózes, és
beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: "Mester! Jó nekünk
itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és
Illésnek egyet!" Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor
felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: "Ez az én
szeretett Fiam, őt hallgassátok!" Mire körülnéztek, már senkit sem láttak,
csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet Jézus megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek,
amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot
megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy
feltámad a halottak közül. Azután megkérdezték tőle: "Miért mondják az
írástudók, hogy előbb el kell jönnie Illésnek?" Ezt válaszolta: "Igen,
előbb eljön Illés és mindent helyreállít. De az is meg van írva az
Emberfiáról, hogy sokat kell szenvednie és megvetésben lesz része. Azt
mondom nektek, hogy Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak
vele, ahogy előre megírták róla."
Mk 9,2-13

Elmélkedés:

Az elmúlt napok evangéliumi szakaszaiban elkísértük a hit útján járó
tanítványokat, amely lelki útnak a végén Péter tanúságot tett arról, hogy
Jézus a Messiás. E hitvallás szépen kifejezi, hogy az apostolok és a
tanítványok a csodákat látva és Mesterük tanítását hallva eljutnak a Jézus
istenségébe vetett hitre. Mindennek szerves folytatása és betetőzése Jézus
színeváltozásának eseménye, amely során a mennyei Atya tesz tanúságot
arról, hogy Jézus az ő Fia, s ez a tanúskodás megerősíti a mi hitünket.
Ugyanakkor a színeváltozás eseménye bepillantást enged nekünk a mennybe,
ahová eljuthatunk akkor, ha vállaljuk a tanítványi élet minden
következményét, s kitartunk Jézus mellett és hitünkben a szenvedések
idején is.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, Istenem, én reményem, hallgass meg engem! Ne engedd, hogy
belefáradjak keresésedbe. Adj erőt, hogy mindig és mindenütt Arcod
látására törekedjem. Önts belém reményt, hogy minden lépéssel közelebb
kerüljek Hozzád. Te ismered erőimet és gyengeségeimet, Őrizd az egyiket s
gyógyítsd a másikat! Te juss eszembe mindenütt, szeretnélek megismerni és
szeretni!
Szent Ágoston
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. február 20., péntek

[Evangelium] 2009-02-20

2009. február 20. - Péntek

Jézus egy alkalommal magához hívta a népet és tanítványait, majd így szólt
hozzájuk: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl
keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét,
elveszíti azt. De aki értem és az evangéliumért elveszíti életét, megmenti
azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a
lelkének kárát vallja? Mit is adhat az ember cserébe a lelkéért? Aki e
hűtlen és bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az
Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent
angyalokkal." Aztán még hozzáfűzte: "Bizony mondom nektek, a jelenlévők
közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalomban eljövő
országát."
Mk 8,34-9,1

Elmélkedés:

Miután a tanítványok lépésről-lépésre megismerik Jézus személyét és kezdik
megérteni istenségét, Péter apostol a maga és társai nevében megvallja,
hogy mesterük a Messiás. Erről szóltak az elmúlt napok evangéliumai. Az
ünnepélyes hitvallással azonban nem ér véget a történet, hanem ezután
jönnek a tanítványi élet következményei. Aki Krisztust Mesternek és
Messiásnak vallja, annak követnie is kell. A követés a kereszthordozással
kezdődik annak reményében, hogy az ember elnyeri lelke üdvösségét.
Az egykori tanítványok útján járva az én célom is az, hogy eljussak Jézus
mind jobb megismerésére, s megszeretve őt, egészen hozzá hasonlóan éljek.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem
igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet,
Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. február 19., csütörtök

[Evangelium] 2009-02-19

2009. február 19. - Csütörtök

Jézus egyszer elment tanítványaival a Fülöp-Cezáreája környékén fekvő
falvakba. Útközben megkérdezte őket: "Kinek tartanak engem az emberek?" A
tanítványok azt felelték: "Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek,
ismét mások valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: "Hát ti kinek
tartotok engem?" Erre Péter így válaszolt: "Te vagy a Messiás." Akkor
szigorúan lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
Ettől kezdve arra oktatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie.
A vének, a főpapok és az írástudók elvetik és megölik, de harmadnapra
föltámad. Erről egészen nyíltan beszélt nekik. Péter ekkor félrevonta
Jézust, és szemrehányást tett neki. Erre ő hátrafordult, tanítványaira
nézett, és így korholta Pétert: "Távozz tőlem, sátán, mert emberi módon
gondolkodol, és nem Isten tervei szerint!"
Mk 8,27-33

Elmélkedés:

Azon nem csodálkozunk, hogy a farizeusok és más olyan vallási csoportok,
amelyek Jézus ellen fordultak, nem ismerik fel személyében a Messiást. Az
a messiás-kép, amely az ő elgondolásaikban szerepelt, egyáltalán nem
felelt meg annak, amit Jézus megvalósított. Talán azon sem csodálkozunk
nagyon, hogy a nép körében mindenféle nézet megfogalmazódott a híres
vándortanító személyével kapcsolatban: Keresztelő Jánosnak vagy valamelyik
prófétának tartják őt. Azon viszont már elcsodálkozunk, hogy Jézus
közvetlen barátai és tanítványai is csak meglehetősen lassan jutnak el
annak felismerésére, hogy ő a Megváltó. Mesterük többször szemükre is veti
értetlenségüket, mint ahogyan ezzel az elmúlt napokban találkozhattunk is
az evangéliumban. Mindezek után furcsán hat Péter magabiztossága, amikor
határozottak kijelenti, hogy Jézus a Messiás. E hitvallásban persze emberi
ismertét felülmúlva az isteni kinyilatkoztatás ereje is benne lehetett,
hiszen pár perc múlva Péter már csupán emberi módon olyat mond, ami
mesterét igencsak bántja. Én kinek vallom Jézust?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Este, amikor lenyugszik a nap, Téged, Istenem, megszólítalak, égi Atyám,
hála Néked, dicsérlek és áldlak Téged. Az én családom mindig Te védjed,
lakjon közöttünk szent békességed, égi Atyám, hála Néked, dicsérlek és
áldlak Téged. És majd amikor reggel új nap jő, Tőled, Istenem, jöjjön az
erő, égi Atyám, hála Néked, dicsérlek és áldlak Téged.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. február 18., szerda

[Evangelium] 2009-02-18

2009. február 18. - Szerda

Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot
vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a
vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és
megkérdezte: "Látsz-e valamit?" Az fölnézett, és így szólt: "Látom az
embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának." Erre ismét rátette kezét a
vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy
élesen látott mindent. Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: "Erről
senkinek se beszélj a faluban!"
Mk 8,22-26

Elmélkedés:

A tegnapi evangélium arról számolt be, hogy a tanítványok csak lassan
értik meg mesterük szavait. Jézus folyamatosan segíti őket a hit
látásmódjára, s elvárja tőlük, hogy többet tudjanak személyéről,
istenségéről, küldetéséről, mint a nép vagy a farizeusok és más vezető
vallási csoportok. A tanítványok fokozatosan jutnak el a Mester
megismerésére. Bizonyára ennek is példája a vak ember meggyógyítása, aki
nem azonnal, hanem fokozatosan nyeri vissza látását. Végül a gyógyításnak
az eredményeként a vak visszanyeri látását és tisztán lát mindent. A hit
útján járva nekünk is a istenismeret tejességé felé kell közelednünk.
Minél jobban megismerem Jézus személyét, annál inkább tudom követni, és
annál inkább tudok hasonlóvá válni hozzá.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Ha próbára teszed hitemet, és utamat sűrű ködbe futtatod, mely kioltja a
tájékozódást, add meg, ha lábam reszket is, hogy tekintetem nyugodt és
tiszta legyen, élő tanúsága annak, hogy Te velem vagy, és békében élek.
Ha próbára teszed hűségemet, és megengeded, hogy levegőm is kevesebb
legyen, és az az érzésem, mintha a föld kicsúszna lábam alól, akkor is add
meg, hogy tekintetem azt hirdesse: senkinek sincs olyan hatalma, mely
elszakítana tőled, akiben élünk, mozgunk és vagyunk.
Ha eltűröd, hogy a gyűlölet bekerítsen, és tőrbe csaljanak ellenségeim, és
szándékomat meghamisítsák és megcsúfolják, akkor is engedd, hogy Fiad
tekintete derűt és szeretet sugározzon szememen át. Ámen.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. február 17., kedd

[Evangelium] 2009-02-17

2009. február 17. - Kedd

A tanítványok egy alkalommal áthajóztak a Genezáreti-tavon. Elfelejtettek
kenyeret vinni magukkal, és csak egy kenyerük volt a bárkában. Jézus a
lelkükre kötötte: "Vigyázzatok! Óvakodjatok a farizeusok és Heródes
kovászától!" Ők egymás közt arról beszélgettek, hogy nem hoztak magukkal
kenyeret. Jézus észrevette, és így szólt: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs
kenyeretek? Még most sem értitek, és nem fogjátok föl? Még mindig
érzéketlen a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem
hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer
embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?" Azt válaszolták:
"Tizenkettőt." "És amikor hetet törtem meg négyezer embernek, hány tele
kosár maradékot szedtetek össze?" Azt felelték: "Hetet." Erre újra
megjegyezte: "Hogyan lehet, hogy még mindig nem értitek?"
Mk 8,14-21

Elmélkedés:

Miután Jézus határozottan elutasította a farizeusok azon kérését, hogy
messiási mivoltának különleges jelét adja, tanítványai körében az általa
korábban véghezvitt jelekről beszél, ezek közül is a kenyérszaporítás
csodáiról. Olyan egyértelmű jelek voltak ezek, amelyek azt bizonyították,
hogy Jézus a Messiás, hiszen ebben a korban elterjedt volt az a vélekedés,
hogy az eljövendő messiás megismétli az egykori manna-csodát, s kenyeret
ad enni a népnek, miként a pusztában vándorló népet Isten táplálta a
mannával. A mai történetből úgy tűnik, hogy a tanítványok sem értették meg
egész ezen csodák láttán sem, hogy Jézussal a messiási idő érkezett el. A
tanítványok megrekednek az anyagias gondolkodás szintjét, Jézus viszont a
lelkiekre tanítja őket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Kelts áldásoddal, ó Uram, s Te igazgasd minden utam, sorsom ösvénye
akármerre térjen. Krisztusom, rajtam tanúsítsd irgalmasságod javait, s
oltalmazz engem szent Anyád nevében. Ahogy az angyal rá vigyázott, s
jászladnál melletted is állott, szamár s ökör közt, ahogy ott pihegtél, ős
Isten, gyenge kisded, s a derék József is, szívében ártatlan hűséggel,
serényen őrizni sosem tankadott: úgy óvj engem is, hogy törvényeidnek
híveként töltsem a napot.
Walter von der Vogelweide

________________________________

Aktuális:
XXX. Jubileumi Országos Ifjúsági Zarándoklat Márianosztrára 2009. május
1-3.
Bővebb információ: www.marianosztra.zarandoklat.hu
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. február 16., hétfő

[Evangelium] 2009-02-16

2009. február 16. - Hétfő

Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi
jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből
felsóhajtott, és így szólt: "Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom
nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet." Ezzel otthagyta őket.
Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Mk 8,11-13

Elmélkedés:

Jézus csodái mind-mind Isten Országának jelei voltak. Gyógyításai annak
jelei voltak, hogy az irgalmas Isten tevékenyen jelen a világban. Ha
hittel tekintünk a csodákra és felismerjük bennük a jóságos Isten
működését, akkor jeleknek tartjuk őket. Olyan jeleknek, amelyek bűnbánatot
és megtérést eredményezhetnek bennünk.
A Jézushoz érkező és Őt próbára tenni akaró farizeusokból éppen a megtérés
szándéka hiányzott, s emiatt nem tekintették isteni jeleknek mindazt, amit
az egyszerű emberek hittel fogadtak. A farizeusok újabb jeleket, újabb
bizonyítékokat követeltek. Az Úr viszont csupán az ő kíváncsiságuk
kielégítésére nem tesz egyetlen csodát sem, s ennek oka az, hogy itt nincs
emberi szükséglet, nincs emberi szenvedés vagy betegség. Jézus akkor
viszont mindig segít, ha látja az emberek nyomorúságát.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

A becsületesség s őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és
nyílt! Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis
építs! Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás
érhet, mégis segíts! A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha
verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!
Boldog Kalkuttai Teréz
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. február 15., vasárnap

[Evangelium] 2009-02-15

2009. február 15. - Évközi 6. vasárnap

Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így
kérlelte: "Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!" Jézusnak megesett
rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki:
"Akarom! Tisztulj meg!" Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult.
Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal:
"Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg
magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot,
bizonyságul nekik". Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és
híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a
városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen
özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45

Elmélkedés:

Ha akarod
A lepramisszió egyik kiadványában olvastam egy 67 éves indiai asszony
történetét, aki idős korára súlyos bőrbetegséget kapott. A gyógyulás
reményében közel fél éven át minden pénzét kezelésekre költötte, mígnem
kiderült, hogy az orvosok még csak fel sem ismerték, hogy leprában
szenved, hanem csak egyszerű betegségre gondoltak. Betegsége ideje alatt
teljesen kiközösítette a falu népe, és gyermekei is elhagyták. Az emberek,
még a családtagjai is messziről elkerülték, mert féltek, hogy elkapják
tőle a bajt. A sikertelen kezelések láttán elhatározta, hogy felkeresi az
észak-indiai Naini városában működő leprabetegekkel foglalkozó kórházat.
Ökrösszekéren tette meg a 300 km-es utat a kórházba, ahol szeretettel és
együttérzéssel fogadták. Hónapokkal később betegségéből meggyógyulva, a
leprától megtisztulva ezzel indult haza családjához: "Újra embernek érzem
magam."

Az evangéliumi beszámoló egy leprás beteg csodás meggyógyításáról számol
be. Tudnunk kell, hogy a bibliai szóhasználat az ókori elgondolásoknak
megfelelően mindenféle ragályos bőrbetegséget leprának nevez, tehát még
olyanokat is, amelyeket a mai orvostudomány már nem nevez annak. A
gyógyulás szempontjából viszont mindegy, hogy milyen mértékű lehetett
ebben az esetben a betegség. A lényeg az, hogy a jézusi csoda által
bekövetkezett gyógyulás egyrészt visszaadta az ember testi egészségét,
másrészt visszaadta neki a lehetőséget, hogy ne kitaszítottan, hanem a
közösségben éljen. Mondhatjuk: Jézus csodája következtében újra embernek
érezhette magát a meggyógyított személy.

Jézus korában a leprát és tulajdonképpen minden más betegséget is úgy
tekintettek, mint amivel Isten sújtja az embereket a bűneik miatt. Azt is
gondolták, hogy az igaz embereket pedig Isten megóvja a betegségektől.
Ennek következtében könnyen bűnösnek bélyegeztek mindenkit, aki bármilyen
betegségben szenvedett. Ez nyilvánvalóan hamis következtetés, az viszont
igaz, hogy minden ember bűnös, mindannyian bűnösök vagyunk teljesen
függetlenül attól, hogy van valamilyen betegségünk vagy nincs. S ha
bűnösök vagyunk, akkor szükségünk van arra, hogy Jézus meggyógyítson
minket, megtisztítsa lelkünket. Amikor bűnbánatot tartunk akkor nem
teszünk mást, minthogy Jézus elé állunk és ezt mondjuk: Uram, ha akarod,
te meg tudsz tisztítani engem! Te el tudod törölni bűneimet! Te meg tudod
tisztítani a lelkemet! Jézus pedig a bűnbocsánat jeleként kinyújtja felém
kezét, megérint irgalmával, és ezt mondja: Akarom! Tisztulj meg!

A mai vasárnap evangéliumával ugyan nem áll összefüggésben, de mégis
szeretnék egy másik témát is szóba hozni. A múlt hétvége óta elszabadultak
az indulatok Magyarországon. Egy héttel ezelőtt, vasárnap hajnalban
Veszprémben egy szórakozóhely előtt szíven szúrták Marian Cosma
kézilabdázót, két csapattársát pedig súlyosan megsebesítették. A
világklasszis sportoló a kórházba szállítást követően belehalt sérülésébe.
A bűncselekménnyel gyanúsított három személy cigány származású. Az
indulatokat éppen ez utóbbi váltotta ki, nem mintha amúgy nem volna
megdöbbentő az eset. Ennek kapcsán többen nyíltan megfogalmazták, amit
korábban nem szabadott kimondani: létezik cigánybűnözés. Ehhez azonban
tegyük rögtön hozzá: nem minden cigány bűnöző, s egyesek bűncselekménye
miatt nem szabad egy egész közösséget megbélyegezni és elítélni. A bűntett
által kiváltott indulatokat látva azt is ki kell mondanunk, hogy létezik
cigányellenesség vagy cigánygyűlölet. Ennek tagadása ugyanolyan ostobaság
volna és eltávolítana minket a megoldástól, mintha a cigánybűnözést
tagadnánk.

A társadalmi különbségekből és a szegénységből fakadó ellentétek egyre
nagyobbnak tűnnek. Az nem vezet jóra, nem vezethet megbékéléshez, ha
leegyszerűsítve azt állítjuk, hogy az egyik oldalon állnak a bűnözőknek
tartott cigány származásúak, a másik oldalon pedig az őket gyűlölő
magyarok, akik közé esetleg mi is beállunk. Valójában nem csupán a
cigánybűnözéssel van baj, hanem maga a bűnözés a probléma, függetlenül
attól, hogy milyen népcsoporthoz tartozik a bűntettet elkövető személy. És
nem egyszerűen a cigánygyűlölettel van baj, hanem magával a gyűlölettel.
Ha elvárjuk, hogy a cigányok és nem cigányok ne kövessenek el bűntetteket,
akkor az is elvárható, hogy ne tápláljunk gyűlöletet a szívünkben sem a
cigányok, sem a nem cigányok iránt.

A mostani fokozott hangulatnak persze más okai is vannak, amelyeket
látnunk kell annak megértéshez, hogy miért most, egy ilyen tragikus eset
kapcsán telt be a pohár. Az elmúlt években egyre nehezebb helyzetbe kerülő
és elszegényedő családoknak a lehető legrosszabbkor jött a világméretű
gazdasági válság. A hitelekből élőknek egyre nehezebb kifizetniük a
jelentősen megnövekedett törlesztéseket. Az elmúlt hónapokban több
tízezren veszítették el állásukat, s az elkövetkezendő időkben újabb
tízezrek válhatnak munkanélkülivé. A bizonytalanság, a reménytelenség, az
értékek és az erkölcs hiánya sajnálatos módon megmérgezi az emberi
kapcsolatokat, az elszegényedés újabb és újabb bűncselekmények forrása
lehet.

A jelenlegi nehéz helyzetre, a gazdasági és erkölcsi válságra én sem tudok
választ, s nem várható a nehézségek gyors megoldása. Abban azonban biztos
vagyok, hogy nem válasz a türelmetlenség, nem válasz a kirekesztés, nem
válasz a megbélyegzés, nem válasz a gyűlölet, nem válasz a bosszú. Az
egyetlen megoldást jelentő keresztény és emberi válasz a szeretet
mindennapi gyakorlása lehet, amely megbékélést hozhat. Hiszem, hogy ez a
megbékélés mindannyiunk vágya, cigányoké és magyaroké egyaránt.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Uram, tégy engem a te békédnek eszközévé! Add, hogy: hol a gyűlölet
tombol, oda a szeretet vigyem. Ahol a bűn uralkodik, oda a megbocsátást
vigyem. Ahol a viszály szertehúz, oda az egységet vigyem. Ahol a kétség
tétovázik, oda a hitet vigyem. Ahol a hamisság kígyózik, oda az igazságot
vigyem. Ahol a reménytelenség csüggeszt, oda a bizalmat vigyem. Ahol a
szomorúság fojtogat, oda az örömöt vigyem. Ahol a sötétség rémít, oda a
világosságot vigyem. Uram tégy engem a Te békéd eszközévé!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum