Napi Evangélium: 2020. augusztus 16.

2020. augusztus 22., szombat

[Napi e-vangelium] 2020. augusztus 23. vasárnap

2020. augusztus 23. – Évközi 21. vasárnap

Evangélium

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?" Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának." Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?" Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Mt 16,13-20

Elmélkedés

Az élő Isten Fia
Jézus tudni szeretné, hogy mi a véleménye a népnek, illetve tanítványainak az ő személyéről. A válaszból kiderül, hogy ugyanolyan jelentőségűnek tartják, mint például Illés vagy Jeremiás próféta személyét, továbbá Keresztelő Jánost is megemlítik. A nép vélekedésének ismertetése után Péter apostol nagy lelkesedéssel így tesz hitvallást Mesteréről: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia." Jézus rögtön tudja, hogy erre Péter nem emberi gondolkodással, nem logikus következtetések útján jött rá, hanem isteni kinyilatkoztatásból. Tehát nem emberi tudás, hanem a hit révén tudta megfogalmazni azt az igazságot, miszerint Jézus az Isten Fia. Péter az első, aki az apostolok közül kijelenti, hogy Jézus az Isten felkentje, ő a Messiás, ő a Krisztus. Vallomásában egyrészt az ő személyes hite jelenik meg, továbbá a többi apostol hite is, mind a saját nevében, mind a Krisztus körül formálódó közösség nevében beszél. Az újszövetség úgy jellemzi az Egyházat, mint egy épületet, egy templomot, egy lelki házat, amely a hívőkből, a Krisztusban hívőkből, mint élő kövekből épül fel (vö. 1Pét 2,5). A Jézusban való hit minket is ilyen élő kövekké, élő sziklákká tesz, akik beépülünk az Egyház közösségébe.
Jézus arra ad Péternek megbízást, hogy ő legyen ennek a közösségnek a vezetője. Ezt mondja neki: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat." Ezt a közösséget semmilyen világi hatalom nem tudja legyőzni, mégpedig azért nem, mert olyan emberekből áll, akiknek Isten adja a hit ajándékát, s akiket Isten alakít át a hit által élő kövekké. Ha nem isteni kinyilatkoztatás, hanem emberi bölcselkedés volna a hitnek az alapja, akkor meglehetősen ingatag volna a krisztusi közösség. Péter Krisztustól kapja nevét, megbízatását és küldetését. Jézus formálja az ő jellemét szilárdhitűvé. Jézus erősíti meg őt, amikor kételkedik és ő adja neki a megbocsátást, amikor háromszor is megtagadja. Éppen azért állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy az Egyház Péter hitére és az apostolok hitére épült közösség, mert az évszázadok során sziklaszilárdnak bizonyult az alap. Lehet, hogy néha kihullottak kövek ebből az épületből és néha felújításra, megújulásra szorult, de az épület sosem ingott meg, nem rendült meg alapjaiban. Az Egyház és annak tagjai az Úr ígérete alapján mindig bízhattak a Szentlélek vezetésében, akinek köszönhetően megingathatatlan hit, szüntelen remény és állandóan megújuló szeretet jellemezte ezt a közösséget. A Krisztushoz tartozás tudata adott erőt minden korban ahhoz, hogy a keresztények örömmel és bátorsággal tegyenek tanúságot hitükről, arról, hogy Jézus a Megváltó és minden ember Üdvözítője.
Az evangéliumi jelenet az én válaszomat is sürgeti. Hiszek-e egy szűz gyermekében? Hiszek-e egy szegényes istállóban született gyermekben? Hiszek-e egy születésétől fogva üldözött fiúban? Hiszek-e abban, akit háromszor kísértett meg a sátán a pusztában? Hiszek-e abban, aki beállt a bűnösök közé? Hiszek-e abban, aki csodáival Isten irgalmát hozta el a világba? Hiszek-e abban, aki szavával Isten országának örömhírét hirdette? Hiszek-e abban, aki képes volt még a víz tetején is járni? Hiszek-e abban, aki megmutatta az ő isteni dicsőségét? Hiszek-e abban, akit halálra ítéltek, a keresztet hordozta és a keresztre feszítve halt meg? Hiszek-e abban, aki feltámadt a halálból? Hiszek-e abban, aki visszatért a mennybe? Hiszek-e abban, aki elküldte a Szentlelket? Hiszek-e Jézusban, az élő Isten Fiában?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te Simont, az egyszerű halászt Péternek, azaz sziklának nevezted el. Az új név azt jelezte számára, hogy új feladatot, küldetést kapott tőled. Ennek teljesítésére nem emberi képességei, hanem a te megújító segítséged tette őt alkalmassá. Neki adtad a mennyek országa kulcsait. A hitben való megerősödés és megújulás kegyelméért fordulunk most hozzád. Erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy bátran teljesítsük azt a küldetést, amit te adsz nekünk. Rólad, életünk értelméről, középpontjáról és végső céljáról akarunk tanúságot tenni a világban, hiszen az embereknek szüksége van szereteted megismerésére és megtapasztalására. Ebben segíts minket, Urunk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200823.mp3

Feliratkozás a napi e-mail küldésre:
Küldjön egy üres levelet az
evangelium-feliratkozas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja:
Evangélium feliratkozas

Napi e-mail küldés lemondása:
Küldjön egy üres levelet arról az e-mail címről, amiről a napi evangéliumot eredetileg megrendelte, az
evangelium-lemondas [kukac] katolikus.hu címre, a levél tárgyához ezt írja
Evangélium lemondás

2020. augusztus 21., péntek

[Napi e-vangelium] 2020. augusztus 22. szombat

2020. augusztus 22. – Szombat

Evangélium

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12

Elmélkedés

Mindenkiben él a vágy, hogy mások elismerjék és tiszteljék őt, és munkáját, teljesítményét elismerjék. Azt szeretnénk, hogy mások észrevegyék fáradozásunk gyümölcseit, eredményeit és értékeljék azt. A hibáinkat, a gyengeségeinket, a bűneinket inkább eltitkoljuk mások elől. Isten mindig olyannak lát minket, amilyenek valójában vagyunk, előtte semmit nem titkolhatunk. Ismeri jó szándékainkat, látja jócselekedeteinket, de bűneinket is ismeri. Amikor tanít minket és útmutatásaival vezet bennünket, akkor ezt azzal a szándékkal teszi, hogy eltérítsen minket a bűnös élettől és az ő parancsainak útjára vezessen.
Jézus a mai evangéliumban a tanítványokhoz intézi szavait, amelyben felhívja figyelmüket a farizeusi képmutatásra. Büszkeséggel és önmaguk előtérbe helyezésével tanítják a népet, az elismerésre törekszenek. Hiányzik belőlük az alázat és annak őszinte elismerése, hogy ők is bűnösök. Az volna a hivatásuk, hogy életvitelükkel jó példát mutassanak másoknak, de eltorzult bennük ez a törekvés. Teljes félreértésről tanúskodik az, hogy nem Isten tetszését keresik vallási gyakorlataikkal, hanem az emberek elismerését.
Jézus azt kéri követőitől, hogy ne ilyen lelkülettel teljesítsük parancsait, mert akkor minden parancsa elviselhetetlen teher lesz számunkra, hanem örömmel tegyünk mindent. Ha az Úr törvényeiben meglátjuk az üdvösség útját, akkor örömmel lépünk rá és haladunk rajta.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk Jézus Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember vagy! Te vagy az irgalom kimeríthetetlen forrása. Te vagy Megváltóm, aki megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal járulok eléd. Segíts, hogy bűneimben se felejtsem: van kiút számomra a bűnből, mert te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas! Taníts őszinte bűnbánatra és alázatra, hogy beismerjem bűneimet! Vedd le rólam a bűnös élet rongyait és öltöztess engem újra a lelki tisztaság ruhájába!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200822.mp3

2020. augusztus 20., csütörtök

[Napi e-vangelium] 2020. augusztus 21. péntek

2020. augusztus 21. – Péntek

Evangélium

Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?" Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták."
Mt 22,34-40

Elmélkedés

A farizeusok csoportjához tartozó törvénytudó a legfőbb parancsról kérdezi Jézust a mai evangéliumban. Önmagában a kérdezés arra utal, hogy a farizeusok is elismerik azt, hogy Jézus kiváló tanító, aki jól ismeri a mózesi törvényeket. A farizeusok büszkék voltak arra, hogy a törvényeket jól ismerik, egész életüket annak tanulmányozására és gyakorlati megvalósítására szentelték. A hibát ott követték el, hogy a törvény betűje, annak szó szerinti értelme került az első helyre értelmezésükben és emiatt háttérbe szorult Isten szándéka.
Válaszában Jézus két törvényt idéz a mózesi könyvekből. A Második Törvénykönyvben található a következő: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkedből és minden erődből" (MTörv 6,5). Aztán a Leviták könyvéből hozzáfűz még egyet: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat" (Lev 19,18).
Isten minden cselekedetét a szeretet irányítja és hatja át. Az ő szeretete mindig szent, tiszta és igazságos. Szeretetéből fakadóan Isten csak azt teszi, ami jó, áldást hozó és életet adó. Istentől távol áll és szeretetével teljességgel ellentétes a rossz, a halál, a gonoszság, a pusztítás. Kinyilvánítja szeretetét irántunk, és kezdeményezi, hogy lépjünk vele szeretetkapcsolatra. Őt szeretni és embertársaink felé is szeretettel fordulni, ez a keresztény ember életcélja.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te szeretettel fordulsz felénk és a szeretet gyakorlására hívsz minket. Azt kéred tőlünk, hogy mutassuk ki szeretetünket Isten iránt és embertársaink iránt. A szeretet gyakorlásához szükségünk van szívünk odaadó szándékára, lelkünk beleegyezésére, értelmünk belátására és akaratunk erejére. Taníts minket az önzetlen szeretetre! Tégy minket készségessé, hogy le tudjunk mondani saját érdekeinkről és mások szolgálatában találjuk meg életünk örömét! Taníts minket, hogy teljes szívvel szeressünk mindenkit!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200821.mp3

2020. augusztus 19., szerda

[Napi e-vangelium] 2020. augusztus 20. csütörtök

2020. augusztus 20. – Csütörtök, Szent István király

Evangélium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle. Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
Mt 7,24-29

Elmélkedés

Keresztény bölcsesség
Volt egy király, aki szívesen járt álruhában a nép körében, hogy jobban megismerje az emberek életkörülményeit. Mesékben is gyakran találkozunk ilyennel, de a valóságban is, gondoljunk csak Mátyás királyra. A mi történetünkben a király egy este a cipészmesterhez tér be, aki szívesen látja őt vendégül, de fogalma sincs róla, hogy a királyt vendégeli meg. Elmeséli a munkáját, ami megélhetését biztosítja. Minden nap annyit keresek, ami elég a következő napra – mondja. Mire a király ezt kérdezi tőle: És mi lesz holnap, ha elveszíted a munkád? Holnap este is eljövök hozzád.
Másnap a cipész arra ébred, hogy a városban kihirdetik, mindenütt hirdetményeken kifüggesztik a király rendeletét, hogy ettől a naptól fogva tilos a városban cipőket javítani. A cipész nem esett kétségbe. Kitalálta, hogy mostantól vizet fog hordani. Keresett is a vízhordással annyit, hogy este ismét vendégül tudta látni titokzatos vendégét. A király elcsodálkozott, hogy a cipész milyen hamar feltalálta magát, majd a vacsora után így búcsúzott tőle: És mi lesz holnap, ha elveszíted a munkád? Holnap este is eljövök hozzád. A következő nap reggelére a király új rendeletet hozott: Tilos a városban vizet hordani. A cipész azt gondolta magában: Új munkát kell keresnem, mert ma is jön a vendégem. Akkor mostantól fát fogok hasogatni az embereknek. Ezzel megint keresett annyit, hogy megvendégelhette az álruhás uralkodót, aki ismét így köszönt el tőle: És mi lesz holnap, ha elveszíted a munkád? Holnap este is eljövök hozzád. Másnap korán reggel megjelentek a cipésznél a király katonái és magukkal vitték. Páncélt adtak rá, kardot adtak neki, és ezt mondták: A király azt parancsolta, hogy őrizd a palotáját! Így aztán egész nap a palota kapuját őrizte, és nem tudott dolgozni. Este ezt gondolta magában: Nem kerestem semmit, de mégis vendégül kell látnom az ismeretlen embert. Mit tegyek? Eladta a kardot, az árán élelmet vásárolt, otthon gyorsan készített fából egy kardot az igazi helyett. Amikor a király megérkezett, elcsodálkozott, hogy ismét tele volt az asztal, mert arra számított, hogy elmarad a vendégelés. Meg is kérdezte a cipészt, hogy milyen munkával kereste meg mindennek az árát? A cipész mindent elmondott őszintén, még azt is, hogy most egy fakard van az igazi helyett a hüvelyében. A király ezt kérdezte tőle: És mi lesz holnap, ha a parancsnok ellenőrzi a felszerelésedet? Majd az Isten megsegít – felelte a cipész. Másnap reggel, amikor a cipész megérkezik a palotába, hogy őrizze azt, nagy tömeget lát. Éppen egy ember kivégzésére készültek, aki ártatlan volt egy ügyben, de ezt nem tudta bizonyítani, ezért halálra ítélték. Az uralkodó most már királyi öltözékben az emeletről figyelte az eseményeket. Kiadta a parancsot, hogy a cipész vegye elő a kardját és végezzen a bűnössel! Ekkor a cipész a nép, a katonák és a király füle hallatára hangosan imádkozni kezdett: Ha bűnös ez az ember, akkor lesújtok rá a kardommal. De ha ártatlan, akkor változzon át a kardom fává, hogy ne tudjak végezni vele. Ezzel kirántotta hüvelyéből a fakardot és magasra emelte. A király, akit ekkor már a cipész is felismert, felkiáltott: Mostantól te leszel a legfőbb tanácsadóm!
Ez a történet emlékeztessen bennünket ma, Szent István király ünnepén arra, hogy bölcsességre, leleményességre, szorgalmas munkára van szükség ahhoz, hogy országunk növekedjen, családunk erősödjön. Szent Istvánt egy szent és bölcs ember, Szent Gellért püspök nevelte és tanította, uralkodóként pedig sok bölcs ember segítette munkáját, de legfőképpen a krisztusi tanításra, a keresztény bölcsességre támaszkodott. Szent István király bölcs uralkodó volt. Az isteni bölcsesség felismertette vele, hogy szent az élet, szent a haza, szent a közösség, szent a család. Ha Istenre bízzuk jelenünket és jövőnket, akkor Isten megszenteli életünket, hazánkat, közösségeinket, családunkat. Megszenteli munkánkat és minden fáradozásunkat.
Az evangéliumi történet szintén a bölcsességről tanít. Az ostoba homokra építi házát, a bölcs ember sziklára. Az egyik összedől, a másik fennmarad a viharban. Adja Isten, hogy bölcsek, céltudatosak, szilárd jelleműek és munkaszeretők legyünk! Így építsük a földi országot és így törekedjünk a mennyei hazába!
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Köszönjük, hogy Szent István király személyében olyan államférfit adtál országunknak, aki nem csak magára, hanem nemzetére, és nem csak a jelenre, hanem a jövő évszázadaira is gondolt. A kereszténységgel olyan útra állította a magyar népünket, amely biztosította számunkra a fennmaradást. Tudta, hogy ültetni kell, jövőt kell tervezni, építeni. Tudta, hogy sziklaszilárd alapokra van szükség, hiszen a változó időkben számos veszély fenyegeti az egyéneket, a közösségeket és a nemzeteket. Add, hogy Szent István király példája ösztönözzön bennünket arra, hogy keressük a szilárd alapokat, amelyre házat, otthont és hazát lehet építeni hittel, keresztény bölcsességgel és becsületes munkával.

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200820.mp3

2020. augusztus 18., kedd

[Napi e-vangelium] 2020. augusztus 19. szerda

2020. augusztus 19. – Szerda

Evangélium

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek." Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?" Azok ezt válaszolták: „Mert senki sem fogadott fel minket." Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!"
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!" Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!" Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a

Elmélkedés

Egy dénár. Az egyik ember örömének és a másik irigységének forrása. Jézus példabeszédében egy dénárt kap minden munkás. Az is, aki csak egy órát dolgozott, és az is, aki reggeltől estig fáradozott. A dolog igazságtalannak tűnik. Aztán ha újra figyelmesen elolvassuk a történetet, észrevesszük, hogy nem történt igazságtalanság. A történet azzal indul, hogy reggel a gazda megállapodik a szőlőmunkásokkal egy dénár napi munkabérben. Ez volt az egyezség, ez volt a szóbeli megállapodás. Egy dénár a napi bér. Ezt fogadták el a munkások. Este, a munka elvégzése után, megkapták az egy dénárt, amiben megállapodtak? Igen, pontosan ennyit kaptak. A gazda teljesítette kötelességét? Kifizette azt az összeget a munkásoknak, amit reggel megígért? Igen, maradéktalanul kifizette. Akkor hol van itt az igazságtalanság? Sehol. A szőlősgazda nem volt igazságtalan.
A gazda ugyanannyit, tehát egy dénárt fizetett azoknak is, akik csak fél napig vagy néhány órát dolgoztak. De ezt nagylelkűségből tette. Miért ne lehetne nagylelkű bárkihez? Miért kell ebben igazságtalanságot látni? Csak a másokra irigy ember lát a gazda viselkedésében igazságtalanságot.
A történet valójában az örök életről szól. Aki Isten szolgálatába állítja életét, függetlenül attól, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig él, elnyeri az üdvösséget. Isten nem akar sem többet, sem kevesebbet adni az embereknek. Mindenkinek egy dénárt, az üdvösséget, az örök boldogságot.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! A szeretet oly titokzatos számunkra, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi az a cselekedet, mozzanat vagy szó, ami felkelti a szeretet érzését szívünkben valaki iránt. És azt sem láthatjuk előre, hogy mi lesz az a cselekedetünk vagy szavunk, amely alapján felebarátunk megértheti, hogy szeretjük őt, mert ez a tett a mi szeretetünknek a jele. Ahhoz kérjük segítségedet, hogy szeretetünk soha ne merüljön ki szavakban, hanem cselekedetekben nyilvánuljon meg. Segíts minket abban, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200819.mp3

2020. augusztus 17., hétfő

[Napi e-vangelium] 2020. augusztus 18. kedd

2020. augusztus 18. – Kedd

Evangélium

A gazdag ifjú távozása után Jézus így szólt tanítványaihoz: „Bizony, mondom nektek: A gazdag nehezen jut be a mennyek országába. Újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia Isten országába." Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?" Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges." Ekkor Péter megkérdezte: „Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk?" Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem: a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, együtt ültök majd vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett. Sőt mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet. Sokan lesznek az elsőkből utolsók, és az utolsókból elsők."
Mt 19,23-30

Elmélkedés

A tegnapi evangélium azzal fejeződött be, hogy a gazdag ifjú távozott, mert a vagyonáról való lemondást túl nagy áldozatnak tartotta. Az ő esetéből kiindulva fogalmazza meg Jézus véleményét az anyagi javakkal és azok birtoklásával kapcsolatban a mai evangéliumban. Ezt mondja: „A gazdag nehezen jut be a mennyek országába." Nem azt állítja, hogy lehetetlen bejutnia, hanem arra figyelmeztet, hogy a gazdagság akadálya lehet az üdvösségnek. Jézus nem önmagában a gazdagságot ítéli el, hiszen tudja, hogy a gazdag is lehet jószívű, vagyonából nagylelkűen segítheti a szegényeket. Az sem célja, hogy a szegényeket fellázítsa a vagyonosok ellen. Jézusnak is voltak tehetős barátai, vámosok, adószedők, akik bizony nem a szegények közé tartoztak. Egyiküket, Mátét még apostolának is kiválasztotta. Lukács evangélista pedig beszámol a Jézust követő asszonyokról, a nevüket is felsorolja, aztán megjegyzi: ezek az asszonyok „vagyonukból támogatták" őt (Lk 8,3).
Be kell látnunk, hogy szegény koldusok vagyunk, szükségünk van Istenre. Az anyagi javak hamis módon biztonságérzetet keltenek az emberben és a teljes függetlenség zászlaját lobogtatják. Ha mindenünk megvan, akkor már nincs szükségünk barátokra és Istenre sem. A szegény Istenre bízza életét, az ő gondoskodásában bízik.
Nagylelkűségünket Isten az örök élettel jutalmazza meg.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atyától jöttél a világba, őt dicsőítetted meg életeddel. Mindenkor az ő akaratát teljesítetted, neki engedelmeskedtél. Vállaltad, hogy emberré legyél, emberként éljél és vállaltad a halált is. Segíts minket, hogy észrevegyük közelségedet, jelenlétedet, szeretetedet! Segíts minket, hogy megtaláljunk téged, s vezess minket az Atyához! Maradj örökké köztünk, hogy szereteted állandóan bennünk legyen! Add meg nekünk az újjászületést, hogy egészen Istennek élhessünk!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200818.mp3

2020. augusztus 16., vasárnap

[Napi e-vangelium] 2020. augusztus 17. hétfő

2020. augusztus 17. – Hétfő

Evangélium

Egy alkalommal Jézushoz járult egy gazdag ifjú, és megkérdezte: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" Jézus így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyedül Isten a jó. Ha pedig el akarsz jutni az életre, tartsd meg a parancsokat!" Az ifjú tovább kérdezte: „Melyeket?" Jézus felsorolta: „Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamisan ne tanúskodjál, atyádat és anyádat tiszteld, és szeresd felebarátodat úgy, mint önmagadat!" Az ifjú erre kijelentette: „Ezt mind megtartottam. Mit kell még tennem?" Jézus így felelt: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet, és árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem!" Ennek hallatára az ifjú szomorúan eltávozott, mert nagy vagyona volt.
Mt 19,16-22

Elmélkedés

Az evangéliumban szereplő ifjú hiába gazdag, úgy érzi, hogy valami hiányzik az életéből. Örömmel kitöltené az űrt, ezért érdeklődik Jézusnál arról, hogy mit kezdjen életével. Jó szándékát ne kérdőjelezzük meg, hiszen az örök élet távlatában gondolkodik: „Mester, mi jót kell tennem, hogy eljussak az örök életre?" A pénz, a vagyon biztonságot nyújt neki a megélhetéshez, boldognak érzi magát, de ennél többre vágyik. Olyan boldogságra, ami nem szerezhető meg pénzzel. Határozottan kijelenti, hogy a törvényeket ismeri és megtartja, eközben Jézus ráérez arra, hogy mi a gyenge pontja. Megérzi, hogy mi akadályozza őt meg abban, hogy teljes szívvel odaadja életét egy nemesebb célért egy magasabb életeszményért. A vagyonról való lemondás hallatán egyik pillanatról a másikra olyan falat épít maga köré, amit ettől kezdve már Jézus jóindulata sem képes áttörni. Fájdalmasan érintette őt ez a felvetés, ezért inkább elzárkózik a jótanács elől és bezárkózik saját elképzeléseinek világába.
Mi volt ennek a fiúnak a hibája? A birtoklási vágyat és a gazdagság nyújtotta előnyöket még le tudta benne győzni az örök élet vágya, legalábbis egy időre. De a vagyon elvesztésének félelme nagyobb volt benne, mint az örök élet elvesztésének félelme. A vagyon helyett Jézus lelki javakat kínál számunkra: szívünk békéjét, örömét és szeretetét.
© Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézusom! Tudom, hogy életem nagyszerű lehetőség arra, hogy embertársaim segítésével kimutassam irántad való szeretetemet. Mindenkiben, de főként a szegényekben a segítségre szorulókban téged akarlak látni, a te arcodat szeretném felfedezni, neked igyekszem segíteni. Segíts, hogy soha ne mulasszam el a segítségnyújtást és jócselekedeim érdemként számítsanak majd a végső ítéleten!

Az e havi olvasmányok és zsoltárok szövege itt olvasható:
https://igenaptar.katolikus.hu

Az evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20200817.mp3

2020. augusztus 22., szombat

2020. augusztus 21., péntek

2020. augusztus 20., csütörtök

2020. augusztus 19., szerda

2020. augusztus 18., kedd

2020. augusztus 17., hétfő

2020. augusztus 16., vasárnap

Blogarchívum