2013. augusztus 10., szombat

[Evangelium] 2013-08-10

2013. augusztus 10. – Szombat, Szent Lőrinc diakónus és vértanú

Abban az időben Jézus így beszélt tanítványaihoz: „Bizony, bizony, mondom
nektek: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha
azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de
aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki
nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.
Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya."
Jn 12,24-26

Elmélkedés:

Szent Lőrinc ünnepének evangéliumában Jézus következő szavait olvassuk:
„Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban
elhal, sok gyümölcsöt hoz" (Jn 12,24). A kijelentés igazsága egyszerű
tapasztalat volt az emberek számára, akik évente végezték a vetés és
aratás munkáját, hogy biztosítsák családjuk számára a kenyér alapanyagát.
Az egyházi igehirdetés azonban nem a földművelő embereknek szóló
mezőgazdasági tanácsot lát Jézus mondásában. Már a kezdeti időkben, azaz a
kereszthalált és a feltámadást követően Jézus személyére vonatkoztatták
követői e szavakat. Maga Jézus a búzaszem, aki életének feláldozásával a
földbe kerül és ott egyedül van (kereszthalála és sírba helyezése), hogy
aztán feltámadásával gyümölcsöt hozzon. Az apostolok először veszteségként
élik meg Jézus elvesztését, s csak lassan fogják fel, hogy ennek árán
történt a megváltás, ennek köszönhető az üdvösség.
A földbe hulló búzaszem példázatának értelmezésekor mégsem állhatunk meg
ezen a ponton, hanem ki kell azt szélesítenünk Krisztus minden követőjére,
tehát magunkra is. Az Egyház vértanúi, akik halálukban egészen hasonlókká
váltak az Úrhoz, szintén búzaszemek. Ha életemet egészen Krisztusnak adom,
akkor én is olyan búzaszemmé válhatok, ami bőséges termést hoz.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, eljöttem házadba; hogy meghalljam, mit mondasz nekem Te, Atyaisten,
Teremtőm, s Te, Úr Jézus, Megváltóm, Te, jóságos Szentlélek, Vigasztalóm
életben és halálban. Nyisd meg szívemet Szentlelked által Jézus
Krisztusért, hogy szavaidból megtanulhassam megbánni bűneimet, életben és
halálban hinni Jézus Krisztusban, s minden nap jobbá lenni szent életben
és életmódban. Halld meg és hallgasd meg, Istenem, Jézus Krisztus által.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130810.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 9., péntek

[Evangelium] 2013-08-09

2013. augusztus 9. – Péntek, a keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta
(Edith Stein) szűz és vértanú, Európa társvédőszentje

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A
balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők
mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
„Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak ezt
válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább
menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok vásárolni
mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a
menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is.
Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő így válaszolt:
„Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!" Virrasszatok tehát, mert
nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13

Elmélkedés:

A földi kincsek és vagyon halmozása helyett a jócselekedetek gyűjtését, az
Istenben való gazdagodást ajánlja Jézus az ő tanítványainak. Ezt szükséges
szüntelenül szem előtt tartania azoknak, akik az üdvösségre törekszenek. E
gondolat, illetve figyelmeztetés többször is visszatér az evangéliumokban,
Jézus tanításában.
Az említett jócselekedeteket és az imádságot jelképezi a mai
példabeszédben az olaj. Ez a lelki kincs csak az okosaknak van a
birtokában. A balgáknak hiányzik, hiszen ők életük során megfeledkeztek a
jócselekedetek gyűjtéséről. A jócselekedetek olyan kincsek és értékek,
amit nem lehet másoknak kölcsönadni, mindenki saját maga felelős azért,
hogy az Úr érkezésekor ne hiányozzon számára. Ennek fényében értjük meg az
evangélium mondanivalóját, és az okosak viselkedését, tudniillik azt, hogy
miért nem adnak az olajból társaiknak. Ebben az értelemben cselekedetük
nem minősíthető önzésnek.
A keresztény okosság és bölcsesség azt jelenti, hogy nem feledkezünk meg
legfőbb célunkról, hanem előrelátóan gondolkozunk és cselekszünk. Életünk
minden pillanata megmutatja lelki irányultságunkat. Halálunk után
szeretnénk eljutni az örök boldogságra. Isten ezt ígéri mindenkinek, de
csak azok részesülnek belőle, akik akarata szerint élnek, viszonozzák
szeretetét, és embertársaik felé is gyakorolják a szeretetet.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Jézus! Bűneim elhomályosítják isteni arcodat rajtam. Tisztítsd meg
szívemet és lelkemet, hogy tisztán tükrözhessem vissza arcodat. Segíts
evilági kötelességei teljesítésében, de legfőképpen segíts abban, hogy az
Élet Urának adjam önmagamat, életemet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130809.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 8., csütörtök

[Evangelium] 2013-08-08

2013. augusztus 8. – Csütörtök

Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte
tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Ezt válaszolták:
Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy
valamelyik prófétának. Ő tovább kérdezte őket: Hát ti, kinek tartotok
engem? Simon Péter válaszolt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test
és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért
mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat,
s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának
kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit
feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a
tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Ettől kezdve Jézus többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki
Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól
és az írástudóktól; megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre
Péter félrevonta őt, és óva intette: Isten ments, Uram! Ez nem történhet
veled! Mire ő Péterhez fordult: Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert
nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!
Mt 16,13-23

Elmélkedés:

Jézus megjövendöli szenvedését és saját haláláról beszél tanítványainak,
ami Jeruzsálemben vár rá. Ez az első alkalom amikor erről beszél nekik,
majd a későbbiekben még kétszer kerül elő a téma. A Mesterre váró
szenvedések hallatán Péter apostol, aki ezt megelőzően vallotta meg hitét
Jézus iránt, most így fejezi ki nemtetszését: „Isten ments, Uram! Ez nem
történhet veled!" (Mt 16,22). Ne csodálkozzunk szavain, még akkor sem, ha
azok emberi gondolkozásáról tanúskodnak, illetve arról, hogy nem ismeri,
nem érti, nem fogadja el Isten szándékát. Az Úr szenvedésének és halálának
ténye, valamint az emberi szenvedések látványa napjainkban is, mint minden
korban megosztja az embereket. Egyesek kitartanak Jézus mellett hűségben,
továbbra is hitvalló és tanúságtevő módon élnek, míg mások elfordulnak
tőle, mert talán nem kívánják elfogadni életükben a szenvedést. A
betegség, a szenvedés valóban próbatételt jelent az ember számára, a hit,
az Isten iránti bizalom próbatételét.
Nem könnyű elfogadni Isten szándékait akkor, amikor az értelmetlennek
tűnik számunkra. Márpedig a szenvedést sokan tartják értelmetlennek.
Krisztus szenvedése azt mutatja, hogy mégis lehet értékes. Az ő szenvedése
és halála a megváltást hozta meg számunkra. Ehhez hasonlóan a szenvedések
türelmes hordozása és azok felajánlása érdemszerző lehet számunkra. Ha
Krisztussal szenvedünk, dicsőségének is részesei leszünk.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Irgalmas és könyörületes Urunk, bocsásd meg törvényszegéseinket,
igazságtalanságainkat, botlásainkat és vétkeinket. Ne említsd fel
szolgáidnak és szolgálóidnak bűnét, hanem tégy tisztává minket igazságod
által. Irányítsd lépteinket az igazságosságban és abban, ami méltányos,
hogy szívünk alázatosságában járjunk, azt tegyük, ami szép, ami előtted és
vezetőink előtt tetszésre talál.

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130808.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 7., szerda

[Evangelium] 2013-08-07

2013. augusztus 7. – Szerda

Abban az időben: Jézus továbbhaladt. Tirusz és Szidon vidékére vonult
vissza. És íme, jött egy arra lakó kánaáni asszony, és kiáltozva kérte:
„Könyörülj rajtam, Uram, Dávid fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz
szellem!" Ő azonban szóra sem méltatta. Végül odamentek hozzá tanítványai,
és arra kérték: „Küldd el őt, ne kiáltozzon utánunk!" Jézus kijelentette:
„Az én küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól." Ám az
asszony odajött, és leborult előtte e szavakkal: „Uram, segíts rajtam!" Ő
így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét és odadobni a
kutyáknak!" Mire az asszony: „Igen, Uram, de a kutyák is esznek abból, ami
lehull gazdájuk asztaláról!" Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony! Nagy a
te hited! Legyen úgy, amint szeretnéd!" És a lánya meggyógyult még abban
az órában.
Mt 15,21-28

Elmélkedés:

A mai evangélium egy hit általi csodát mond el. Egy kánaáni asszony fordul
Jézushoz, hogy gyógyítsa meg beteg lányát. Más alkalmakkor az evangélista
inkább a csoda leírására helyezi a hangsúlyt, itt viszont a Jézussal
folytatott párbeszéd kap nagyobb szerepet, valamint az asszony hite. A
csoda tényét egyetlen mondattal említi meg, s az egész rész az asszony
kitartó kérését mutatja be.
Amikor az asszony előáll kérésével, Jézus először „szóra sem méltatta" (Mt
15,23). Az asszony nem tágít, nyilvánvalóan megismétli kérését. Úgy tűnik,
hogy Jézus már továbbhalad, de ő hangosan kiáltozik utána, mert azt
szeretné, ha kérése teljesülne. A tanítványok nem az asszony
meghallgatását kérik Mesterüktől, hanem azt, hogy küldje el, utasítsa
vissza, de Jézus erre sem hajlandó. Talán furcsának tartjuk Jézus
elutasítását, aki sem az asszony, sem a tanítványok kérésére nem tesz
semmit. Arra hivatkozik, hogy küldetése csak az Izraelben élőkhöz szól és
nem Kánaán egész földjének lakóihoz. A pogány (nem zsidó) asszony kitartó
kérése viszont végül meghozza eredményét és megtörténik a csodás
gyógyulás. Mondhatjuk, hogy az asszony legyőzi Jézust a vitában. Kérésében
olyannyira kitartó, annyira okosan érvel, hogy Jézus meglátja hitét,
rendíthetetlen elszántságát. Kérésének ismételt előadása tolakodásnak
tűnik, de mégsem követelőző. Hite alázatossá teszi, s ennek jutalma lesz a
gyógyítás.
Hittel, alázattal, bizalommal és kitartóan érdemes Istenhez imádkoznom,
segítségét és kegyelmét kérnem.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Mindenható Istenünk, hozzád könyörgünk mindazokért, akiket bántás ért
emberi méltóságukban, s akiknek jogait lábbal tiporták. Hozzád
fohászkodunk a nagyon sokszor megalázott és mellőzött nőkért, és
beismerjük a hallgatólagos egyetértés különböző formáit, melyek által a
keresztények is vétkessé váltak. Istenünk, könyörgünk hozzád, hogy a
Krisztus Testének egységét megbontó és a testvéri szeretetet sértő bűnök
beismerése egyengesse az utat az összes keresztények kiengesztelődése és
egysége felé. Ámen.
Boldog II. János Pál pápa

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130807.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 6., kedd

[Evangelium] 2013-08-06

2013. augusztus 6. – Kedd, Urunk színeváltozása

Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment
velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, arca teljesen átváltozott,
ruhája pedig hófehéren ragyogott. S íme, két férfi beszélgetett vele:
Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek,
amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.
Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét
és a mellette álló két férfit. Azok már épp menni készültek. Péter akkor
így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk három
sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet." Nem tudta ugyanis,
hogy mit mondjon. Közben felhő támadt, és beborította őket. A felhőben
félelem szállta meg őket. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én
választott Fiam, őt hallgassátok." Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét
egyedül volt. Ők pedig hallgattak, és senkinek sem árultak el semmit
abból, amit láttak.
Lk 9,28b-36

Elmélkedés:

Jézus nem csak szenvedéséről beszél az apostolainak (három alkalommal
jövendöli meg azt), hanem a színeváltozás alkalmával isteni dicsőségét is
feltárja előttük, igaz, csak a három kiválasztott apostolnak, Péternek,
Jakabnak és Jánosnak. Ezt az eseményt ünnepeljük a mai napon. Jézus isteni
dicsőségének teljessége a feltámadáskor mutatkozik meg, de addig a
színeváltozás élményében részesülő három apostolnak hallgatnia kell. Az ő
dicsőségében és feltámadásában azok részesülhetnek, akik a szenvedésekben
és a próbatételek idején kitartanak mellette. Aki kész vele meghalni, vele
együtt élhet majd az örök életben.
Az egyházi igehirdetésben évszázadok óta párhuzamba állítjuk a
színeváltozás eseményét a Getszemáni-kertben történtekkel. Jézus most a
Tábor-hegyre, a másik esetben az Olajfák hegyére ment fel. Mindkét
alkalommal ugyanazt a három kiválasztott apostolt viszi magával. E
hasonlóságok alapján állíthatjuk, hogy a színeváltozás előrevetíti Jézus
szenvedését, amely a Getszemáni-kertben történt vérrel verítékezésével
vette kezdetét. Az esemény emellett előre jelzi Jézus feltámadását is.
Most is megdicsőült, átváltozott alakban mutatta meg magát az
apostoloknak, és a feltámadáskor is a megdicsőült testben megjelenő
Jézussal találkozhatnak a feltámadás tanúi. E párhuzamot erősíti, hogy
Máté és Lukács evangélista írása szerint az apostolokkal közölt tilalom a
feltámadás napjáig szól.
A színeváltozás megerősíti az ószövetséget. Erre utal Mózes és Illés
személye, akik az ószövetségi idők legjelentősebb személyiségei. Mózes és
Illés próféta jelenléte ebben az értelemben visszamutat a múlta, amelyben
a mózesi törvény és a próféták által közvetített isteni üzenet határozta
meg az emberek életét, s mutattak utat Isten felé.
Ugyanakkor a különleges esemény előre is mutat, az újszövetségi időkre,
amely Jézus megváltó halálával és dicsőséges feltámadásával veszi
kezdetét. Péter, Jakab és János csak Jézus szenvedése, halála és a
feltámadás általi megdicsőülése után értik meg egykori élményüket,
mindazt, amit a hegyen láttak, hallottak és átéltek.
Életünk során nagyon ritkán, talán csak egyetlen alkalommal van részünk
igazán mély Isten-élményben. Megpillanthatjuk Jézus dicsőséges arcát,
amely erőt ad nekünk ahhoz, hogy kitartsunk mellette, amikor szenvedő
arcát szemléljük a kereszten. Bepillantást nyerhetünk abba a dicsőségbe,
amely azokra vár, akik Isten akarata szerint élnek.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Istenünk, te minden szentmisében csodálatos ünnepre hívsz bennünket.
Meghívsz minket, hogy hallgassuk tanításodat, az örök élet felé irányt
mutató isteni szavadat. És meghívsz minket az ünnepi asztalhoz, az
oltárhoz, hogy Krisztus testével táplálkozzunk. Szeretetteljes hívásodat
örömmel fogadjuk el. Élj bennünk, Istenünk!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130806.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 5., hétfő

[Evangelium] 2013-08-05

2013. augusztus 5. – Hétfő

Abban az időben: Amikor Jézus tudomást szerzett Keresztelő János
haláláról, csónakba szállt és elment onnan egy kietlen helyre, egyedül. De
az emberek megtudták, és a városokból gyalogszerrel utána indultak Mikor
kiszállt, már nagy tömeget látott ott. Megesett rajtuk a szíve és
meggyógyította betegeiket. Amint beesteledett, tanítványai odamentek
hozzá, és figyelmeztették: „Sivár ez a hely, és késő már az óra is.
Bocsásd el a tömeget, hadd menjenek a falvakba, hogy élelmet szerezzenek
maguknak!" Jézus azonban ezt mondta nekik: „Nem kell elmenniük, ti adjatok
nekik enni!" Ők ezt felelték: „Nincs másunk itt, csak öt kenyerünk és két
halunk." Mire ő ezt mondta: „Hozzátok ide!" Miután megparancsolta, hogy a
tömeget telepítsék le a fűre, fogta az öt kenyeret és a két halat, szemét
az égre emelve áldást mondott, azután megtörte a kenyereket, és odaadta a
tanítványoknak, a tanítványok pedig az embereknek. Mindannyian ettek és
jól is laktak. Végül tizenkét kosár lett tele a kenyérmaradékokkal. Pedig
mintegy ötezer férfi evett, nem számítva a nőket és a gyerekeket.
Mt 14,13-21

Elmélkedés:

A csodálatos kenyérszaporítás Máté szerinti változatát olvassuk a mai
napon. A leírás szerint Jézust tanítványai figyelmeztetik, hogy a több
ezer embernek nincs ennivalója a pusztaságban, jobb volna mielőbb
hazaküldeni őket. Ekkor Jézus így szól: „Nem kell elmenniük, ti adjatok
nekik enni!" (Mt 14,16). Erre ők előhozakodnak az öt kenyérrel és a két
hallal, ami igencsak kevésnek tűnik ahhoz, hogy ennyi ember ehessen
belőle. Ezzel azt jelzik Jézus felé, hogy lehetetlennek tartják a kérés
teljesítését, ilyen kevés ennivaló nem elegendő ennyi ember számára.
Amikor aztán Jézusnak adják a keveset, ő csodát tesz. Megáldja a kevés
kenyeret, megtöri, majd a tanítványoknak adja, hogy osszák ki a népnek.
Jézus csodájában a tanítványok, az apostolok közreműködésével részesülnek
az emberek.
A történetet a szentírásmagyarázat hagyományát követve az Oltáriszentség
előképeként értelmezzük. Az utolsó vacsorán, az Oltáriszentség
alapításakor Jézus hasonlóan cselekszik. Megáldja és megtöri a kenyeret,
majd saját testeként nyújtja apostolainak. Ezután megparancsolta nekik,
hogy ezt cselekedjék az ő emlékezetére.
A szentmisében az utolsó vacsora jézusi cselekedetét tesszük jelenvalóvá,
amikor az ő keresztáldozatára emlékezve és azt megelevenítve, a miséző pap
Krisztus személyében cselekedve megáldja és megtöri a kenyeret, amely az
Úr szent Testévé átváltozva a híveknek kiosztásra kerül a szentáldozáskor.
Ahogyan a kenyérszaporítás alkalmával szükség volt az apostolok
közreműködésére, ugyanúgy a szentmisében is szükséges az apostolok
utódainak, azaz a püspökök és a papok közreműködése.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel
rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan
voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal
megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok
vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130805.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2013. augusztus 4., vasárnap

[Evangelium] 2013-08-04

2013. augusztus 4. – Évközi 18. vasárnap

Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította:
Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő
elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és
elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok
minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember
élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott
a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a
termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat
építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd
elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég!
Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! - Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen,
még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? -
Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben
gazdagodnék.
Lk 12,13-21

Elmélkedés:

Gazdag vagy, mert élsz
Wass Albert írja a következőket a szegénységről és az igazi gazdagságról:
„Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A
rigónak sincs. Mégis ő a legvidámabb teremtmény. Igaz, neki nem kell cipő,
nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak egy füttyel. Lakásért sem fizet.
Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, s igazad van. A
rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején
elindította az első rigót. Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra! Tanulj
meg örvendeni. Örülni annak, hogy élsz. S mert élsz, gazdag vagy."
A mai vasárnap evangéliumában példabeszédet olvasunk egy telhetetlen
emberről, aki számára a vagyonban való gyarapodás volt a legfőbb életcél,
az összegyűjtött vagyont azonban csak a földi életben birtokolhatta, a
túlvilágra már nem vihette át.
A példázat elmondását az előzi meg, hogy valaki örökösödési kérdésben
fordul Jézushoz. Erre is érdemes figyelmet szentelnünk. A Jézushoz lépő
személy azt kéri, hogy testvérét szólítsa fel az örökség egy részének, a
neki jogosan járó vagyonrész átadására. Ez valószínűleg nem történt meg,
ezért az illető segítséget kér. A kérés alapja az, hogy abban az időben az
emberek nem csupán vallási kérdésekkel kapcsolatban fordultak az
írástudókhoz, hanem jogi ügyekben is. Ez történik most is, az illető egy
ilyen örökösödési vitában kéri Jézus közreműködő segítségét. Ő viszont azt
érzi, hogy a kérés hátterében a vagyonszerzés, a kapzsiság, a
telhetetlenség áll, ezért nem vállalja a döntőbíró szerepét. Pénzügyi,
anyagi kérdésekben nem kíván állásfoglalást tenni, mert ez távol áll
küldetésétől. Következetességét jelzi, hogy amikor az írástudók kérdezik
őt a császárnak fizetendő adóval kapcsolatban, akkor is röviden hárítja el
magától az ügyet (vö. Mt 22,15-22).
Az örökséggel kapcsolatos kérdés alkalmat ad Jézusnak arra, hogy tanítást
adjon az anyagi javakhoz való viszonyulásról. Tanítása természetesen már
nem az őt megszólító személynek szól, hanem a nagyobb számú népnek.
Példázata egy olyan emberről szól, aki esztelenségében azt véli, hogy
gazdagsága és vagyona majd megadja neki élete boldogságát.
Gondolkodásmódja elárulja, hogy milyen életet képzel el magának: Pihenj,
egyél, igyál, s élj jól! Mindened megvan! (vö. Lk 12,19).
Érdekes, hogy az ember önmagához beszél, egyedül tervez, és egyedül hoz
döntést, ami befelé fordulását, bezárkózását jelzi. Terveiből azonban
hiányzik az Isten és nem gondol embertársaira sem, akiket segíthetne,
támogathatna vagyonából. Az eddig kirekesztett Isten azonban belép az
életébe és meghiúsítja terveit. Ez hozza a történet fordulatát. A vagyon
adta előny nem nyújt védelmet a halál ellen. Biztosíthatja a földi
boldogulást, de többet nem. Az örök élet szempontjából már semmit sem ér,
sőt akadály lehet az üdvözülésben. A jézusi példabeszéd arra is emlékeztet
minket, hogy a végső számonkérést nem kerülhetjük el. Jézus nem állítja
azt, hogy a gazdagság önmagában rossz, de azt egyértelműen jelzi, hogy ha
valaki nem embertársai segítésére használja azt, hanem csak önző módon a
maga jólétére fordítja, akkor emiatt nem juthat az örök életre. Senki
számára nem lehet legfőbb életcél az anyagi javak megszerzése és az
anyagiakban való bővelkedés!
A példabeszéd záró része azt a buzdítást fogalmazza meg számunkra, hogy
lelki kincsek gyűjtésére használjuk földi életünket, mert ezek biztosítják
számunkra az üdvösséget. Törekedjünk az Istenben való gazdagodásra! Hiába
volna nagy vagyonom, ha a lelki kincseket értéktelennek tekintem. Hiába
gondolom magamat gazdagnak, ha nincs szükségem az Istenre. Hiába
gyönyörködöm vagyonom látványában, ha nem látom meg a segítségre szoruló
szegényeket. Az anyagi javak helyett érdemesebb az Isteni Gondviselésre
bíznom magamat.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor azt ajánlottad tanítványaidnak, hogy az
Istenben való gazdagodásra törekedjenek, s ezt tanítod nekünk is.
Elismerjük, hogy hiába van valakinek rengeteg pénze, valójában végtelenül
szegény, ha a lelki értékeket semminek tekinti. Hiába gondolja valaki
gazdagnak magát, ha közben nincs szüksége Istenre. Hiába nézegeti valaki a
kincseit, ha a gazdagság elvakítja és nem látja meg a szükséget
szenvedőket. Segíts minket, hogy ne az anyagi javakban, hanem az isteni
gondviselésben bízzunk! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130804.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum