2009. július 18., szombat

[Evangelium] 2009-07-18

2009. július 18. - Szombat

A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a
farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak,
hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de
megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
próféta jövendölése:
"Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek."
Mt 12,14-21

Elmélkedés:

A béna ember meggyógyítása a többi csodás gyógyuláshoz hasonlóan az isteni
irgalmasság jelenlétét és működését bizonyítja. Máté evangélista arra
világít rá a mai szövegünkben, hogy Jézus személyében a prófétai ígéretek
teljesedtek be, amelyek a messiási idők jócselekedeteiről szóltak. Az
ígéretek beteljesedése nem tétlenséget kíván az embertől, hanem kihívást
és választást jelent. A várakozás ideje véget ér, s most az emberek vagy
hittel válaszolnak vagy elutasítják Isten ajándékát. A zsinagógából
kivonuló és a halálát tervezgető farizeusok az utóbbiak közé tartoznak. A
Jézus után sietők, a tőle gyógyulást kérők viszont azok közé tartoznak,
akik hittel elfogadják. Jézus pedig csendesen folytatja útját, s talán
várja, hogy én is csendesen a nyomába induljak.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, add, hogy felismerjük, mi a feladatunk az életben. Add, hogy
értelmesen, felelősen éljünk. Add, hogy megértsük: nekünk, embereknek van
szükségünk a Tőled való erőre, hogy helyt tudjunk állni ebben a világban.
Urunk, ránk bíztad ezt a világot. Add, hogy bizalmaddal sose éljünk és
hűségesek lehessünk Hozzád, Akitől az életet kaptuk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. július 17., péntek

[Evangelium] 2009-07-17

2009. július 17. - Péntek

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival
együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és
eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: "Nézd, tanítványaid
olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!" Jézus erre megkérdezte:
"Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett?
Hogyan ment be Isten házába, és hogyan ette meg a kitett kenyereket,
amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
a templomban megszegik a szombati nyugalmat, anélkül hogy vétkeznének?
Mondom nektek: a templomnál is nagyobb van itt. Ha pedig értenétek, mit
jelent a mondás: "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!", akkor sohasem
ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is."
Mt 12,1-8

Elmélkedés:

A biblia tanúsága szerint a legkorábbi időkben a szombati pihenőnap
megtartásának elsősorban emberiességi oka volt. E napon a rabszolgák és a
dolgozó emberek egy kis pihenéshez jutottak a heti munkavégzés után. A
későbbi időkben egyre inkább előtérbe került a szombati nyugalom vallási
oldala, hiszen e pihenéssel az emberek magát Istent utánozták, aki a
teremtést követően a hetedik napon megpihent. Így vált vallásos célúvá a
szombat, amely napot az emberek Istennek és a közösségi istentiszteletnek
szenteltek. A farizeusi törvénymagyarázat idővel számos tilalmat csatolt a
szombathoz. Ez azonban ahhoz vezetett, hogy a vallási cél háttérbe került,
s az előírások külső megtartása vált céllá. Ezt utasította el Jézus, aki
szerint az irgalmasság és a szeretet gyakorlása fontosabb a szombati
nyugalomnál is.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Hálát adunk, mert kiárasztod ránk Lelkedet, hogy Szent Lelked által
valósággá váljék közöttünk az egység, a béke és a szeretet. Köszönjük,
Istenünk, hogy ma is Rád tekinthetünk. Add, hogy sose szűnjünk meg keresni
Téged, aki forrása és célja vagy életünknek, akiben élünk, mozgunk és
létezünk.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. július 16., csütörtök

[Evangelium] 2009-07-16

2009. július 16. - Csütörtök

Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan,
akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!
Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és
alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én
terhem könnyű.
Mt 11,28-30

Elmélkedés:

Az ószövetségi időkben a Törvény súlyos teherként nehezedett az emberekre,
amely terhet tovább súlyosbította a farizeusi hagyomány. Ha nem is az
eredeti isteni parancsok, de a hozzájuk kapcsolódó, emberek által alkotott
előírások szinte teljesen lehetetlenné tették annak betartását. Az
írástudók és farizeusok olyan értékrendet állítottak fel, amely
elhanyagolta az olyan lényeges parancsok megtartását, mint az
igazságosság, a jóakarat, a könyörületesség, s mellékes dolgok
megtartására törekedett. A Jézus által hozott újszövetségi törvény ezen
változtatott. Jézus azért nevezi könnyűnek törvényeit, mert a lényegesre,
azaz a szeretet megélésére törekszik, s ugyanakkor a Szentlélekben megadja
az erőt ennek megtartásához.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Köszönjük, Istenünk, hogy Krisztus által felkaroltál és magadhoz emeltél
bennünket, akik eltávolodtunk Tőled. Te mindig utánunk jössz kegyelmeddel,
szereteteddel megelőzöl minket: bárcsak méltók lehetnénk a Te
szeretetedre!
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. július 15., szerda

[Evangelium] 2009-07-15

2009. július 15. - Szerda

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám,
ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az
én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.
Mt 11,25-27

Elmélkedés:

Jézus küldetésének titkára világít rá az az imádság, amit az Atyához
intéz. Most nem beszédet mond tanítványainak, hanem egy egészen személyes
beszélgetésből ismerjük meg küldetésének lényegét. Ezek szerint azért jött
el emberi világunkba, hogy megismertesse Istent. Ugyanakkor kitárulkozik
előttünk Jézus teljes önátadása a mennyei Atyának, hiszen nem a maga
akaratát szeretné érvényesíteni, hanem a Atyáét. Jézus jövetelének célja,
hogy megismertesse velünk, emberekkel az Istent, s ezzel utat nyit
számunkra Isten felé. Jézus személyében megismerhetjük az Ő szeretetét az
Atya iránt, valamint az emberek iránt, ha például önfeláldozására
gondolunk. Emellett Jézus személyében megismerhetjük az Atya szeretetét is
az emberek iránt, valamint a Fiú iránt, akinek elfogadja áldozatát és
feltámasztja a halálból.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, Te időt ajándékozol nekünk. és föltárod előttünk életünk
értelmét. Segíts, hogy napjainkat számba tudjuk venni. Kérünk, segíts,
hogy fölépíthessünk egy emberibb és boldogabb világot, amelyben nem a
pillanatnyi érdekek, hanem az örök értékek határozzák meg az emberek
cselekedeteit. Add, hogy tudjuk megosztani mindazt, ami jót és szépet
birtokolunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a múlandó dolgokhoz, és szívünk
Tebenned váljék gazdaggá.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. július 14., kedd

[Evangelium] 2009-07-14

2009. július 14. - Kedd

Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát
tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked,
Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák,
amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna,
szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon
városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te,
Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha
Szodomában történtek volna a nálatok történt csodák, mind a mai napig
fennállna. Azt mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az
utolsó ítélet napján, mint neked, Kafarnaum.
Mt 11,20-24

Elmélkedés:

Jézus figyelmeztető szavai eszünkbe juttatják, hogy az ószövetségi időkben
hányszor és hányszor küldött Isten prófétákat az ő népéhez. A prófétai szó
arra hívott, hogy visszatérjenek a törvény megtartásának útjára,
ugyanakkor előre jelezte azon következményeket, amelyek a megtérés
elmaradásakor történnek. A prófétai szó ebben az értelemben az isteni
irgalmasság szava, amelyben felismerhető, hogy Isten újabb lehetőséget ad
a népnek. Az irgalmasságot hirdető vagy a büntetést előre jelző prófétai
szó akkor eredményes, ha az emberek bűnbánatot tartanak, de erre nem
kényszeríthető senki sem. Jézus, aki irgalmasságot gyakorolva járta útját,
maga is találkozott olyanokkal, akik elutasították őt és az isteni
jóságot, amely megtapasztalható volt cselekedeteiben. Engem vajon mi indít
bűnbánatra?
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal,
tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének,
akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a
teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az
életre, hanem a pusztulásra vezet.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. július 13., hétfő

[Evangelium] 2009-07-13

2009. július 13. - Hétfő

Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: Ne gondoljátok, hogy azért
jöttem a földre, hogy békét hozzak! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak,
hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam a fiút apjával, a
leányt anyjával és a menyet anyósával. Saját háza népe lesz az ember
ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó
hozzám. Aki nem veszi föl keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó
hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem
elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be; aki
pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki prófétát fogad
be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad
be azért, mert igaz ember, az az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig
csak egy pohár friss vizet is ad inni egynek a legkisebbek közül, mert az
az én tanítványom -- bizony, mondom nektek: nem marad el a jutalma. Amikor
Jézus befejezte tizenkét tanítványa oktatását, továbbindult, hogy
tanítson, és hirdesse Isten országának örömhírét a környékbeli városokban.
Mt 10,34-11,1

Elmélkedés:

Jézus a tanítványi életről ad tanítást, amelynek kiindulópontja, hogy a
hívást az ember elfogadja és szabadon rábízza magát arra, aki őt meghívja.
Ő egyáltalán nem keveset kér, hanem azt, hogy mindenkinél jobban szeressük
őt. Mindannyian Krisztus küldöttei vagyunk, de ha nem Őhozzá fűzne
leginkább a szeretet köteléke, akkor tanúságtételünk legfeljebb egy
eltorzult szeretetről szólna. Ha egy olyan tanítást szeretnénk továbbadni,
amelyet nem tekintünk vezérfonalnak saját életünkben, minden bizonnyal
csak egy ellentmondásos, meghasonlott tanúskodásnak tűnne magatartásunk,
amely aligha ébresztene bárkiben is szeretetet vagy hitet. Ha mi magunk a
hit engedelmességével fogadjuk Isten hozzánk szóló üzenetét és akaratát,
Krisztus jelenlétének jeleivé válhatunk.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra
mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon
kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az
evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd
igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

2009. július 12., vasárnap

[Evangelium] 2009-07-12

2009. július 12. - Évközi 15. vasárnap

Abban az időben: Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte
őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta
nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret,
sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot
ne vegyenek magukra.
Azután így folytatta: "Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott
addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak
be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is
rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük." Azok elmentek s
hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal
megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Mk 6,7-13

Elmélkedés:

Vándorbot
A magyar népmesékben, népdalokban vagy más költeményekben gyakran szerepel
a vándorbot. A legény vándorbottal a kezében szokott útnak indulni, hogy
hegyeken és folyókon átkelve bejárja a világot, szerencsét prób7áljon. A
boton kívül általában még egy batyu vagy egy tarisznya is szokott lenni a
főhősnél, benne egy kis hamuban sült pogácsával. A pogácsa ugyan hamar
elfogy, de a bot mindig ott van a történet során, amíg a legény haza nem
ér. Manapság gyalogos vándorútra már kevesen vállalkoznak, s a szokások is
változtak. A batyu szerepét átvette a hátizsák, amelyben hasznos társként
műholdas helymeghatározó lapul. A vándorok más-más dolgokat vihetnek
magukkal, de egy közös van mindegyikükben: vándorbotot mindenki visz
magával.

Nagyon érdekes, hogy amikor Jézus missziós útra küldi apostolait, akkor
semmit sem vihetnek magukkal, csak egy vándorbotot (Mk 6,8), ahogyan erről
az imént a mai vasárnap evangéliumában hallottunk. Legalábbis Szent Márk
evangéliumában ez található, de meg kell jegyeznünk, hogy Máté és Lukács
úgy írja le ugyanezt, hogy Jézus még a bot vitelét is megtiltotta (vö.: Mt
10,10 és Lk 9,3). Úgy tűnik tehát, hogy a Krisztus követségében indulóknak
küldetésük teljesítéséhez semmire sincs szükségük, talán csak egy
vándorbotra vagy még arra sem. Bátorság, tiszta szív, bizalom és annak
tudata, hogy a Mester is megbízik abban, akit küld, ennyi elegendő.
Elegendő, mert a küldetés eredménnyel jár: hirdetik a tanítást, s
meggyógyítják a betegeket, ahogyan Jézus is teszi.

A küldöttek abban a küldetésben részesednek, amelyet a mennyei Atya bízott
Jézusra. A feltámadt Úr ezt mondta övéinek: "Amint engem küldött az Atya,
úgy küldelek én is titeket" (Jn 20,21). A küldés természetesen nem
előzmények nélküli. Jézus ugyanis arra hív meg embereket, hogy vele
legyenek, vele éljenek, megosszák ővele életüket. Arra választja ki őket,
hogy vele járjanak útján, lássák csodáit és tetteit, hallják tanítását, s
tanúi legyenek annak, hogy elérkezett az Isten Országa. Mindez világosan
kiderül az első tanítványok meghívásának történetéből. Keresztelő János
tanúságtételét követően két tanítvány követni kezdte Jézust. Amikor ezt ő
észrevette megkérdezte, hogy mit akarnak tőle. A váratlan kérdésre
meglepetésükben ezt kérdezik: "Mester, hol laksz?" Mire Jézus így hívja
őket: "Jöjjetek és nézzétek meg!" (Jn 1,38-39). Jézus tehát nem azonnal
bízza meg őket feladattal, nem rögtön küldi őket tanítani, hanem előbb
együtt kell élniük vele, meg kell ismerniük életét.

Az apostolok nem egy tanult tanításnak lesznek később a hirdetői, hanem
egy megélt tanításnak, egy személyes kapcsolatnak. Ezen a ponton értjük
meg azt, hogy miért nem kell semmit sem magukkal vinniük. Ahogy a
meghíváskor nem hoznak magukkal semmit, ugyanúgy a küldéskor sem visznek
semmit. A meghíváskor elegendő, hogy nyitott szívvel csatlakoznak
Jézushoz, elegendő, hogy tanulni szeretnének a mestertől, elég az, hogy
rábízzák életüket a meghívóra. Jézus is teljesen szegényen, eszköztelenül
jött a világba, hogy Isten Országát szóban meghirdesse és tettekben
megvalósítsa, s most tanítványai ezt a szolgálatot folytatják. Jézus
küldetése azáltal jut el minden emberhez, hogy az apostolok, az Egyház, s
benne minden hívő folytatja küldetését.

Az apostol nem csupán emberi erejére támaszkodik, hanem mindenkor
számíthat a Szentlélek támogatására. Pünkösd napján azért részesülnek a
Lélekben mint ajándékban és a Lélek ajándékaiban, hogy betölthessék
küldetésüket.
(Horváth István Sándor)

Imádság:

Istenünk, Fiad, Jézus országod örömhírét hirdette, gyógyulást hozott a
betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség,
világosságot hozott azoknak, akik elvakultan, önmagukba zárkózva élnek.
Add, hogy életünket őhozzá tudjuk alakítani, aki a törvényt nem
megszüntetni jött. Add, hogy életünkön változtatni tudjunk. Add, hogy ne
öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig Őrá, aki botránykő azoknak, akik
nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak a számára az élet teljessége.
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://evangelium.katolikus.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Blogarchívum