2013. július 21., vasárnap

[Evangelium] 2013-07-21

2013. július 21. – Évközi 16. vasárnap

Abban az időben: Jézus és tanítványai betértek az egyik faluba. Egy Márta
nevű asszony befogadta őt házába. Ennek nővére, Mária odaült az Úr
lábához, és hallgatta szavait.
Márta meg sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt: „Uram
– méltatlankodott –, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy
szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem."
Az Úr azonban így válaszolt: „Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és
téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik
részt választotta. Nem is veszíti el soha."
Lk 10,38-42

Elmélkedés:

A jobbik rész
Soubirous Bernadett, a lourdesi Mária-jelenések látnoka élete második
részét szerzetesnővérként egy kolostorban, a franciaországi Nevers
városában töltötte. Életrajzát olvasva kibontakozik számunkra, hogy nagy
buzgóság élt benne a munka iránt, főként a betegek gondozását, ápolását
végezte szívesen. Ha nem dolgozhatott saját betegsége miatt, nehezére
esett a tétlenség. Ebben az időben benső, lelki vívódását ismerve egy
alkalommal a püspök a következőket mondta neki határozott hangon: „Az
imádságot adom munkakörnek az ön részére." A krisztusi bölcsességet érzem
a jó tanács mögött, amely talán nem csak Bernadettnek szól, hanem nekünk
is, akik oly gyakran eltévedünk a munka labirintusában.
Az elmúlt vasárnap az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszéd kapcsán
arról elmélkedtünk, hogy keresztény életünkben mennyire fontosak a
jócselekedetek. Azért segítünk a rászorulóknak, mert Krisztust látjuk
mindenkiben, és annak is tudatában vagyunk, hogy Isten a mi
jócselekedeteinket fogja számon kérni tőlünk a végső ítéletkor, s azok
elmulasztásának az lehet a következménye, hogy a kárhozatra kerülünk, azaz
elveszítjük az üdvösséget.
E gondolatok remélhetőleg nem keltették senkiben azt a téves képzetet,
hogy a cselekvés, az aktivitás elegendő számunkra, és nyugodtan
lemondhatunk a szemlélődésről, az elmélkedésről, a csendes Istenre
figyelésről. A mai evangélium ezt a másik oldalt mutatja be Mária és Márta
személyén keresztül, és azt a tanulságot, üzenetet hordozza, hogy az ima
és a cselekvés egységére kell törekednünk életünkben.
Az irgalmas szamaritánusról szóló hasonlatnál is megfigyelhettük Jézus
módszerét, miszerint két, egymással ellentétes cselekvésmódot mutat be.
Volt, aki elmulasztotta a segítségnyújtást, s volt, aki segített. Márta és
Mária történetében is két, egymástól eltérő viselkedés jelenik meg.
Magatartásuk különbsége abban mutatkozik meg, hogy amikor Jézus betér
hozzájuk, Márta a házimunkával, a vendég kiszolgálásával törődik, Mária
viszont leül Jézus mellé, hogy hallgassa őt és beszélgessen vele. Márta
egy idő után kérdőre vonja Jézust, hogy miért tűri el testvére
tétlenségét, hiszen asszonyként neki is a szolgálat volna kötelessége, ha
vendég érkezik a házhoz. Jézus ezt válaszolja neki: „Márta, te sok
mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a
szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha" (Lk
10,41-41). Márta tehát a kötelességüket lelkiismeretesen teljesítők, a
szorgalmasan dolgozók példája, Mária pedig a lelki élet, az Istenre
figyelés és imádkozás példája. E kettő egyensúlyát kell megtalálnunk
életünkben! Senki nem állíthatja, hogy ő csak az imádságból él, neki ez
elég az üdvösséghez, és emiatt nem vállal semmiféle munkát. A másik
oldalról közelítve pedig azt mondhatjuk, hogy a munkára hivatkozva sem
szabad elhanyagolni a lelki életet! Márta tevékenykedésének és Mária
Istenre hallgatásának egyaránt helye van életünkben.
Emeljük most át a témát egy másik szintre. A cselekvés és a szemlélődés
sokszor úgy mutatkozik meg, mint az Egyház kettős feladata: a világ
szolgálata és Isten szolgálata. Az első az evilági tevékenység, a második
az Isten felé irányuló természetfeletti küldetés, s e kettő bizony sok
esetben feszültségbe kerül egymással. Jézus szavaiban azt érezhetjük, hogy
nem lehet e két dolgot egy szintre helyezni, mert nem egyenértékűek. El
kell fogadnunk azt az igazságot, hogy az embernek egyénileg és a közösség
tagjaként a világ megszentelésére, keresztény szellemmel való átitatására
kell törekedni, amely tevékenység a hitből és az Egyház természetfeletti
küldetéséből fakad. Az is igaz továbbá, hogy a világ felé fordulás végső
soron a hit megőrzését és erősödését is szolgálja. Ezt a feltétlenül
szükséges cselekvést mégsem tekinthetjük egyenrangúnak az
istentisztelettel. Az istentisztelet elsőbbséget élvez az Egyház
küldetésében, ez az a „jobbik rész," amiről Krisztus beszél az
evangéliumban.
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

Urunk, Jézus Krisztus! Taníts bennünket tiszta értelemmel és tiszta
szívvel imádkozni! Taníts minket szilárd figyelemmel, lángoló szívvel,
remegő buzgósággal, mély alázattal és kitartó türelemmel imádkozni! Taníts
minket úgy imádkozni, hogy élő legyen a hitünk! Taníts minket, hogy ne
csak a szükség, a szenvedés, a nehézség idején forduljunk hozzád, hanem
szüntelenül imádkozzunk és imánk az irántad való szeretet kifejezése
legyen! Taníts minket, Urunk, hogy mindig a te nevedben forduljunk mennyei
Atyánkhoz! Tárd fel számunkra az imádság által az üdvösség titkát! Hiszek,
Uram, erősítsd bennünk a hitet!

 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130721.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum