Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek
országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg
azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza
közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a
konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle:
„Uram, nemde jó magot vetettél földedbe? Honnét van tehát a konkoly?" Mire
a gazda így felelt: „Ellenséges ember cselekedte ezt."
A szolgák tovább kérdezték: „Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük
belőle?" Azt válaszolta nekik: „Nem! Nehogy a konkolyt gyomlálva
kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok, hadd nőjön fel mindkettő az
aratásig! Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Előbb a konkolyt
szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy tűzre kerüljön. A búzát pedig
gyűjtsétek csűrömbe!"
Mt 13,24-30
Elmélkedés:
A magvetőről szóló példabeszédet folytatja a mai evangélium. Jézus újabb
példázatot mond arról, hogy a mag elvetésével még nem ér véget a történet.
Jön az ellenség, isten ellensége, aki rossz szemmel nézi, hogy az
emberekhez eljut az a tanítás, amelyet követve üdvözülhetnek, Istenhez
juthatnak. A gonoszt az irigység motiválja cselekedetében. A rossz
tanítás, a tévtanítás konkolyát hinti az emberi szívekbe, hogy mindenkit
összezavarjon, megtévesszen. A jó és a rossz egyaránt jelen van a
világban, környezetünkben, mindkettő hatással van ránk. Isten azért adja
nekünk az igazság tanítását, hogy az üdvösségre jussunk. A gonosz, a sátán
ezt meg akarja akadályozni, ezért nyúl a hazugság, a megtévesztés
eszközéhez.
Hiába próbálnánk, nem tudjuk magunkat függetleníteni, elkülöníteni a
rossztól. A szolgák is ezt akarják, erre keresnek megoldási lehetőséget.
Az ő okosságuk abból látszik, hogy felismerik a jót és a rosszat, és a
kettőt meg tudják egymástól különböztetni. Felismerik, hogy mi a búza és
mi a konkoly, mit vetettek ők és mi származhat mástól. A bölcsességüket
azért kell kiemelni, mert bizony sokszor nem tudjuk megkülönböztetni a jót
a rossztól, és ez megnehezíti választásunkat, döntésünket.
A szolgák ugyan rögtön nekifognának a gyomlálásnak, de a gazda, Isten
későbbre halasztja ezt. Isten tudja, hogy a gonosz megkísért minket.
Tudja, hogy nem az ő üdvözítő szándéka az egyetlen erő, ami hat ránk. A jó
és a rossz szétválasztása az aratás Urának, Istennek a feladata. Nem a mi
feladatunk, hogy ítéletet alkossunk és azt végrehajtsuk. Az a dolgunk,
hogy szabad döntést hozzunk a jó mellett.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Hála neked, emberek Teremtő és Megváltó Istene, aki hogy fényességedet az
egész világ előtt kinyilvánítsad, nagy lakomát rendeztél, amelyen nem a
jövendők-jele bárányt, hanem saját testedet és véredet szolgáltad föl
eledelül, s szent asztaltársaságoddal minden hívő embert
megörvendeztettél, üdvösségszerző kelyheddel megmámorosítottál, mert
hiszen abban benne van a paradicsomnak minden gyönyörűsége, úgy hogy
velünk lakomáznak a szent angyalok is sokszoros örömmel.
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130727.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése