A félkezére béna ember szombatnapon történt meggyógyítása után a
farizeusok kivonultak a zsinagógából, és maguk között arról tanakodtak,
hogyan okozhatnák Jézus vesztét. Jézus tudta ezt, ezért eltávozott onnét.
Sokan azonban utána mentek, és ő valamennyiüket meggyógyította, de
megtiltotta nekik, hogy nyíltan beszéljenek róla. Így beteljesedett Izajás
próféta jövendölése:
„Ez az én szolgám, akit kiválasztottam,
szeretett fiam, akiben kedvem telik.
Kiárasztom rá lelkemet,
és ítéletet hirdet a nemzeteknek.
Nem vitatkozik, és nem kiabál;
szavát sem hallják a tereken.
A megroppant nádszálat nem töri el,
a pislákoló mécsbelet nem oltja ki,
míg csak győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a nemzetek."
Mt 12,14-21
Elmélkedés:
A tegnapi részlet folytatásaként ma ismét a szombati nyugalom megtartása,
illetve megszegése a téma Jézus és a farizeusok között. A mózesi törvények
szerint az aratáshoz hasonlóan a gyógyítás is olyan tevékenység volt,
amelyet nem volt szabad szombaton, a nyugalom napján végezni, mert ez is
munkának számított. A farizeusok azért háborodnak fel a béna kezű ember
meggyógyítása láttán, mert az eset szombaton történt. Azért kezdenek el
vitatkozni, mert a gyógyító Jézusban olyan személyt látnak, aki munkájával
megszegi a nyugalom napját, s ezzel rossz példát mutat tanítványainak és a
népnek.
Jézus oldaláról az eset egészen másként látszik. Az ő szempontjából a béna
meggyógyítása az isteni irgalmasság jele. Jézus irgalmasságot gyakorol
vele, jót tesz vele. A szombatnak pedig éppen ez az eredeti szándéka, az
irgalmasság gyakorlása, ahogyan tegnap erről már szó volt. Jézusnak, az
Isten Fiának az a küldetése, hogy Isten szeretetét és irgalmát tárja fel
az embereknek. Ennek különleges jelei a gyógyítások, a csodák. Szombaton
vagy más napokon, ez neki teljesen mindegy. Ki korlátozhatná őt abban,
hogy jót tegyen bármelyik napon is? Ki akadályozhatná meg az emberi
szabályokra való hivatkozással abban, hogy irgalmasságot gyakoroljon egy
beteggel?
Felhasználom-e a heti pihenőnapot, a vasárnapot Isten felé a tisztelet és
az áldozat kifejezésére, valamint embertársaim felé az irgalmasság
jócselekedeteinek gyakorlására?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Istenünk, sokszor érezzük, hogy magunkra maradtunk. Reményeink
szertefoszlottak, értelmetlennek látjuk, hogy tovább menjünk az úton.
Kérünk, Urunk, erősíts ma is minket, hívj magadhoz mindannyiunkat. Bárcsak
Péterrel együtt válaszolhatnánk: Igen, uram, tudod, hogy szeretlek.
Bátoríts bennünket, hogy a Te segítségeddel éltetői lehessünk
családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak!
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130720.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése