[Napi e-vangelium] 2018-01-14

2018. január 14. - Évközi 2. vasárnap

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és
mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az
Isten Báránya!" Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és
követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
megkérdezte: "Mit kívántok?" Azok ezt felelték: "Rabbi - ami annyit
jelent, hogy Mester - hol laksz?" "Jöjjetek, nézzétek meg!" - mondta
nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották
ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter
testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki:
"Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", és elvitte
Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János
fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni."
Jn 1,35-42
Elmélkedés:
Az első tanítványok
Az evangéliumi jelenetben Keresztelő János mellett két tanítványa áll.
A történetből kiderül, hogy egyikük András, Simon Péter testvére. A
másik személy nincs megemlítve név szerint, de ő az, aki "másik
tanítvány" vagy "szeretett tanítvány" megjelöléssel többször is
felbukkan. A hagyomány János apostolt ismeri fel benne, a negyedik
evangélium szerzőjét, aki érthető módon, szerényen nem nevezi meg
önmagát saját írásában. Ezt a nézetet megerősíti, hogy ez a bizonyos
tanítvány pontos adatokkal rendelkezik az események helyére és idejére
vonatkozóan, például a mostani részben is rögzítésre kerül, hogy "a
tízedik óra körül" történt a két tanítvány találkozása Jézussal.
Nyilvánvalóan csak egy személyes tanú emlékezhet ennyire pontosan az
eseményekre.
A két tanítvány, tehát András és János annak hatására szegődik Jézus
nyomába, hogy ezt a tanúságtételt hallják Keresztelő Jánostól, aki
Jézusra mutat: "Nézzétek, az Isten Báránya!" E jelképes kifejezés arra
utal, hogy Jézus ártatlan bárányként feláldozza magát annak érdekében,
hogy az emberek bűnét eltörölje, az embereket megváltsa. Mindketten
felismerik János szavaiban, hogy azt állítja Jézusról: ő a Messiás, ő a
Megváltó, ezért akarnak mostantól az ő tanítványai lenni. Itt érdemes
megállnunk gondolatban annál, hogy Keresztelő János egyáltalán nem
bánja, hogy elhagyják őt tanítványai Jézus miatt. Esze ágában sincs
megakadályozni ezt, nem marasztalja őket, hanem engedi, hogy azonnal
induljanak, hiszen éppen az volt az ő küldetése, hogy Jézusra irányítsa
az emberek figyelmét.
A két tanítvány indulásában a hit kezdetét kell meglátnunk. Kapnak egy
jelet, egy szóbeli tanúskodást, amely felkelti érdeklődésüket és
felkelti bennük a vágyat, hogy új Mesterük legyen. Az első kezdeti
néhány lépés után azonban megtorpannak, amikor Jézus megfordul és
szándékukról kérdezi őket. Az első szó, az első megszólítás, az első
kérdés meglepetésként éri őket, ezért nem is tudják, nem is merik
elmondani, hogy Jézus tanítványai szeretnének lenni, zavarukban ezt
kérdezik: "Mester, hol laksz?" Kérdéseikben rabbinak, azaz Mesternek
szólítják Jézust, és tulajdonképpen ezzel árulják el vágyukat, hogy
szeretnének Jézustól tanulni, szeretnék, ha Jézus lenne a mesterük.
Talán nekünk is hasonló érzésekkel és ilyen szerénységgel kellene Jézus
nyomába indulnunk. Lehet, hogy nem is tudjuk azonnal pontosan
megfogalmazni mit szeretnénk tőle, de valamilyen módon fejezzük ki,
hogy készek vagyunk követni őt, készek vagyunk iránymutatása szerint
élni.
A történet azzal folytatódik, hogy betérnek Jézus házába és "aznap nála
maradtak." Ebből láthatjuk, hogy nem a házra voltak kíváncsiak, ahol
Jézus lakik, hanem magára Jézusra. Az imént azt kérdezték, hogy hol
lakik Jézus, de ha csak a lakóhelyére lettek volna kíváncsiak, akkor
megnézik a házat és szépen hazamennek még sötétedés előtt, mert ez a
ház is éppen olyan lehetett, mint Palesztína más házai abban az időben.
Mondok egy példát: Az ausztriai Salzburgban naponta sok ezren keresik
fel a híres zeneszerző, Mozart szülőházát. A zenekedvelő turisták
megnézik a házat, aztán hazamennek, de egyiküknek sem jut eszébe, hogy
rögtön beiratkozzanak egy három éves kurzusra annak érdekében, hogy
megtanuljanak zongorázni. Jézus tanítványainál más a helyzet, mert ők
nem a turisták kíváncsiságával térnek be Jézus házába, hanem azért,
hogy megismerjék az ő személyét, életformáját. Ez a tanítványi élet
lényege: megismerni az Urat és elsajátítani az ő életformáját. Jézus
engem is erre hív. Akarok-e az ő tanítványa lenni?
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Az első tanítványok benned találták meg és
ismerték fel a Megváltót. Mi is kereső emberek vagyunk. Keressük az
igazság tanítását. Keressük az örök élet felé utat mutató tanítást.
Keressük azokat az embereket, akiknek tanúságtétele hiteles. Keressük
azokat az embereket, akik elvezetnek minket hozzád. Mert minden
keresésünk mögött az áll, hogy keressük a szívünk békéjét megadó
Istent. Keressük az irgalmasan felénk forduló Istent. Boldogok vagyunk,
ha benned megtaláljuk az emberszerető Istent és hozzád vezetjük
embertársainkat!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20180114.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/