[Napi e-vangelium] 2017-12-17

2017. december 17. - Advent 3. vasárnapja

Abban az időben föllépett egy ember: az Isten küldte, és János volt a
neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról,
hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért
jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot:
A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy
megkérdezzék őt: "Ki vagy te?" Erre megvallotta, nem tagadta, hanem
megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás." Ezért megkérdezték tőle: "Hát
akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?"
Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: "Akkor ki vagy? Mert
választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz
magadról?" Ezt felelte: "A pusztában kiáltó hangja vagyok:
egyengessétek az Úr útját, amint Izajás próféta mondta". A küldöttek a
farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: "Miért keresztelsz hát, ha
nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így
válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem
ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó
megoldani." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János
tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,6-8; 19-28
Elmélkedés:
Előtte is teljes sötétség, utána is
A kisgyermekek esti lefektetése, altatása nem mindig megy könnyen. A
szinte szertartássá formálódott altatás része a lámpa lekapcsolása.
"Anya, ne csinálj sötétet!" - mondja ilyenkor édesanyjának sok gyermek,
akikben természetes félelem él a sötétségtől, mindattól, amit nem
látnak. Elgondolkodok e gyermeki kérésen. Lehet-e sötétet csinálni?
Fényt lehet gyújtani, a lámpát fel lehet kapcsolni és így világosságot
lehet csinálni. Ha a fényt megszüntetjük, akkor keletkezik a sötétség.
Világosságot tehát lehet csinálni, amikor sötétség vesz minket körül,
de tudunk-e sötétet csinálni? Fényes nappal nem lehet meggyújtani egy
feketeséget, sötétséget sugárzó lámpát. El lehet zárni a fény útját,
meg lehet akadályozni a fény bejutását a szobába, el lehet sötétíteni
egy helyiséget, de ezt még nem nevezzük annak, hogy tudunk sötétet
csinálni.
Az adventi időben érdemes elgondolkodnunk a világosság és sötétség
titkán. Ilyenkor már egészen rövidek a nappalok és hosszabbak az
éjszakák, a nap folyamán sokkal tovább tart a sötétség, mint a
világosság. Persze zavar minket a sötétség, ezért gyújtunk ezernyi égőt
mindenfelé. A nappal rövidülése és az éjszaka hosszabbodása nem
folytatódik örökké, éppen karácsony táján következik a fordulat, a téli
napforduló, amikor végre elkezdenek hosszabbodni a nappalok. Éppen a
napforduló miatt kezdték el évszázadokkal ezelőtt a keresztények
december 25-én ünnepelni a karácsonyt, Jézus születését, hiszen ő a
világ világossága. Az ő jövetele fényt hozott a bűn homályában
botorkáló emberiség számára.
Advent 3. vasárnapján Szent János evangéliumából olvasunk egy
részletet, az ő művének bevezetéséből, az Ige-himnuszból, amely Isten
Fia megtestesülését, világba jövetelét igyekszik leírni. Jelképes
tanítás ez. János evangélista azt próbálja megérteni és megértetni az
olvasókkal, hogy az örökkévaló Isten időbeli létezést vállal, a
láthatatlan Isten látható emberi alakot vesz fel. Isten, akinek nincs
teste, most emberi teste öltözik. Az evangélista először Keresztelő
Jánosról, a Megváltó előfutáráról beszél: "János azért jött, hogy
tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen
általa. Nem ő volt a világosság, hanem azért jött, hogy tanúságot
tegyen a világosságról." Aztán már Jézusra vonatkozóan ezt olvassuk: "A
világosság a világba jött, de a sötétség nem fogadta be." Itt újabb
titok kezdődik számunkra, melyet a sötétség titkának, a bűn titkának is
nevezhetünk. Isten világosságot akar gyújtani minden ember számára, de
a szabadsággal rendelkező ember nem engedi, mert nem akar fényben,
világosságban élni. Sok ember jobban érzi magát bűneinek sötétségében.
Lehet, hogy fizikai sötétet nem tudunk csinálni, de a bűn sötétségét mi
magunk teremtjük meg magunk körül és magunkban, lelkünkben. Isten, aki
szabadsággal ajándékoz meg minden embert, megengedi ezt. Engedi, hogy
az ember elforduljon tőle, a világosságtól és elvonuljon a maga
sötétségébe. Karl Barth, az evangélikus teológus találóan mondja:
"Jézus úgy jött, mint a villám, előtte is teljes sötétség, utána is."
Érdemes elgondolkodnunk ezen az érdekes képen. Jézus bevillan a
történelem sötétségébe, de fénye hamar meg is szűnik, mert "a sötétség
nem fogadta be."
Az adventi időben az a vágyunk, hogy Isten Fia ne félelmetes villámként
lépjen be az életünkbe, hanem meggyújtson egy kis lámpást a lelkünkben,
amelynek ugyan nincs nagy fénye, de ahhoz éppen elég, hogy a sötétséget
eloszlassa. Mert azt szeretnénk, hogy ahol előtte sötétség volt, utána
már világosság legyen, világos maradjon.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Megváltó Urunk, te egykor kisgyermekként jöttél közénk egy szegényes
istállóba, hogy megújítsd hitünket és a mennyei Atyával való
kapcsolatunkat. Azóta is eljössz közénk minden karácsonykor, hogy
emlékeztess minket az újjászületésünk lehetőségére. Lélekben én is
elindulok hozzád Betlehembe, hogy szívemből kérjem tőled bűneim
bocsánatát, és hogy isteni jóságoddal megtisztítsd lelkemet. Jóságos
Jézusom, nem kérek mást karácsonyra, csak azt add meg, hogy tiszta
szívvel borulhassak le szegényes jászolod elé, tiszta szívvel hódoljak
előtted!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171217.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/