[Napi e-vangelium] 2017-12-23

2017. december 23. - Szombat

Amikor elérkezett Erzsébet szülésének ideje, fiúgyermeket szült.
Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az
Úr, és együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy
körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről Zakariásnak akarták hívni. De
anyja ellenezte: "Nem, János legyen a neve." Azok megjegyezték: "Hiszen
senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának!" Érdeklődtek erre
atyjától, hogyan akarja őt nevezni. Atyja írótáblát kért, és ezeket a
szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki
pedig megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és
magasztalta Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat,
és Júdában meg az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki
csak hallott róla, elgondolkodva mondta: "Mi lesz ebből a gyermekből?
Hiszen nyilván az Úr van vele."
Lk 1,57-66
Elmélkedés:
Az előző napokban Keresztelő János és Jézus születésének hírüladását
olvastuk, amelyet immár az ígéret, az isteni üzenet beteljesedése
követ. A helyszín Zakariás és Erzsébet otthona, eljött gyermekük
születésének ideje. A rokonság szerint az volna helyénvaló, ha az
újszülött apja nevét viselné, azaz őt is Zakariásnak hívnák.
Erzsébetnek azonban nem tetszett ez az ötlet és határozottan kijelenti,
hogy a gyermek neve János legyen. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az
angyal csak Zakariással közölte, hogy a gyermeknek majd János lesz a
neve, ekkor Erzsébet nem volt jelen. Honnan tudott mégis erről, hiszen
Zakariás néma volt kilenc hónapon keresztül. Nyilvánvaló, hogy az
írótábla segítségével időközben Zakariás beavatta feleségét a titokba.
Erzsébet csak a férjétől tudhatta meg, hogy mi történt vele az angyali
jelenéskor, milyen üzenetet kapott.
A vitának, ami a rokonok és Erzsébet között zajlik, Zakariás vet véget,
az írótáblára a János nevet írja fel. Nem csupán felesége akaratát
helyesli ezzel, hanem aszerint cselekszik, amit az angyal mondott neki,
tehát immár nem hitetlenséget, hanem engedelmességet mutat. Ennek
hatására nyílik meg a nyelve, szűnik meg büntetése. Ezt követően Istent
dicsőíti azért, hogy beköszöntött az üdvösség korszaka.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Urunk, te, aki közelebb vagy hozzánk, mint mi önmagunkhoz, erősítsd
szívünkben az irántad való bizalmat és az üdvösség reményét! Urunk, aki
az életszentség forrása vagy, őrizz meg minket, hogy szentek és
feddhetetlenek legyünk eljöveteled napjára!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20171223.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/