[Napi e-vangelium] 2017-09-23

2017. szeptember 23. - Szombat

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a
példabeszédet mondta nekik: "Kiment a magvető magot vetni. Amint
vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak
felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt,
elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott.
A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe
hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott." E szavak után Jézus
felkiáltott: "Akinek füle van, hallja meg!"
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így
válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának
titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne
lássanak, halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag
Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az
igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy
ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag
azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de
az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején
elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják
az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a
növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat
jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is
tartják, és termést is hoznak állhatatosságban."
Lk 8,4-15
Elmélkedés:
A magvetőről szóló példabeszédet és annak Jézustól származó
magyarázatát olvassuk a mai nap evangéliumában. A példázat egyik fontos
üzenete, hogy miként a föld minősége határozza meg a termés
mennyiségét, ugyanúgy az igehirdetés eredménye nagy részben függ a
hallgatóság hozzáállásától. Isten szavát mindig nyitott szívvel érdemes
hallgatnunk, azzal a szándékkal, hogy készek vagyunk annak
megvalósítására. Ne maradjon lelkünkben terméketlen vagy eredménytelen
az isteni szó, hanem hozzunk bőséges termést! Némelyek könnyen abba a
hibába esnek, hogy elegendőnek tartják a szavak szépségében való
gyönyörködést, s nem gondolnak arra, hogy a tanítás szerinti élet
jelenti az üdvösséget.
Az igehirdetőt, aki vállalkozik a magvetésre, azaz Isten tanításának a
továbbadására, nem keserítheti el az a tény, hogy munkájának egy része
hiábavaló. Vannak, akik hallgatnak az általa közvetített tanításra, és
vannak, akik nem. Jézus hasonlata a valóságról szól. Az igehirdető nem
ábrándozhat arról, hogy majd mindenki ujjongva és lelkesen fogja
hallgatni őt, főként azért nem, mert a keresztény tanítás mindennapi
megvalósítása bizony nehézségekkel jár. Egyesek ugyan hallják a
tanítást, de nem éreznek magukban késztetést arra, hogy úgy is éljenek.
Jogos viszont az igehirdető öröme, amikor azt látja, hogy munkájának
van eredménye, azaz vannak olyanok, akik bőséges termést hoznak, és
megvalósítják mindazt, amiről az üdvösség tanítása szól.
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Úr Jézus! Te vagy életem sziklája, a biztos talaj, melyen nem inog meg
lábam. Könnyebb a homokra építeni. Sokszor csábít az egyszerűbb
megoldás, a világ kincset, hírt, gyönyört ígér. De aki az eke szarvára
tette a kezét, nem nézhet hátra, és Péterrel együtt mondja: "Uram,
kihez mennénk, az örök élet forrásai belőled fakadnak!" Sziklaházként a
te templomod leszek. Jöhet az eső, és fújhat a szél, nem vesztem el a
hitem, nem lesz úrrá rajtam a bizalmatlanság vagy a depresszió, életem
értelme dicsőséged hirdetése!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170923.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/