[Napi e-vangelium] 2017-09-17

2017. szeptember 17. - Évközi 24. vasárnap

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: "Uram, ha
vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?" Jézus így felelt: "Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart
számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki
tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és
mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga
leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent
megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt
még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik
szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni
kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és
kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett,
hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak.
Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így
szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden
tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is
megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És
az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent,
amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta
szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének."
Mt 18,21-35
Elmélkedés:
Bocsáss meg!
A mai evangéliumban Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi
Jézust, aki válaszul egy példabeszédet mond. A gonosz szolga, akinek az
úr elengedte nagy tartozását, szolgatársának egy kisebb adósságot sem
volt hajlandó elengedni. Az úr irgalmas volt, de a szolga kegyetlenül
viselkedett, amiért el is nyerte büntetését a történet befejezésében. A
hasonlat mondanivalója világos számunkra: bocsássunk meg az ellenünk
vétő embertársainknak, hogy mi is számíthassunk Isten irgalmára!
A hétköznapi életben számtalanszor mondjuk: "Ne haragudj! Bocsáss meg!
Elnézést! Bocsánat!" Egyszerűbb helyzetekben, amikor nem történt
szándékos sértés, könnyen kimondjuk e szavakat, és a válasz is
ugyanilyen könnyen érkezik: "Nem történt semmi. Nincs semmi gond." Egy
pillanatnyi zavar vagy váratlanul adódó kellemetlen helyzet feloldására
alkalmasak ezek a szavak. Más a helyzet, amikor komolyabb sértésről,
megbántásról van szó. Ilyenkor nehezebb a bocsánatkérő szavak kimondása
és a megbántott személy részéről a megbocsátás is. Ilyenkor mindig a
két személy jövőbeli kapcsolata forog kockán. Meddig tudja az egyik fél
magában hordozni azt a terhet, hogy megbántotta embertársát, barátját,
házastársát vagy munkatársát és nem kért tőle bocsánatot? És meddig
tudja a sértett személy magában hordozni annak terhét, hogy nem tudott
szívből megbocsátani?
Helyes az a törekvés, ha az összekuszálódott, megromlott kapcsolatokat
minél előbb próbáljuk helyrehozni. A tétlen várakozás, a bocsánatkérés
halogatása nem fogja helyrehozni a hibát. A tüskét érdemes mielőbb
kihúzni. Így is időbe fog telni a seb gyógyulása, de ha ki sem húzzuk,
akkor elfertőződik, elmérgesedik. Ugyanakkor bizonyos esetekben idő
kell a bocsánatkéréshez és időre van szükség a megbocsátáshoz. Ha
valaki nem látja be mindjárt az elején, hogy hibázott, megbántotta a
másikat, és úgy gondolja, hogy neki van igaza, akkor időt kell adni
számára, hogy átgondolja a történteket, belássa saját hibáját és ezt
követően kérjen bocsánatot. A másik oldalon szintén előfordulhat az,
hogy valakit annyira váratlanul ért vagy annyira érzékenyen érintett a
sértés, hogy hiába kérnek tőle bocsánatot, ő nem képes azonnal túllépni
a helyzeten. Időre van szüksége ahhoz, hogy kiengesztelődjön azzal, aki
megbántotta őt. Bármelyik oldalon is állunk egy adott élethelyzetben,
mindig tanúsítsunk türelmet, adjunk időt, lehetőséget a másik
személynek. A vádaskodás, a másik személy hibáztatása, a magunk
igazához való túlzott ragaszkodás nem fog előbbre vinni és nem fog
segíteni a probléma megoldásában. A hamar alkotott ítélet ritkán
szokott helyesnek bizonyulni. A hamar alkotott ítélet szinte kivétel
nélkül egyoldalú, amely csak az egyik fél szempontjából nézi a
történteket és nem veszi figyelembe a másik személyt. Ne legyünk
biztosak a magunk ítéletében, ha közben meg sem hallgatjuk a másik
felet, nem is törekszünk arra, hogy megértsük őt.
A megbocsátás nem gyengeség és a megbocsátás nem abból fakad, hogy
tehetetlenek vagyunk a másik személyben lévő rosszal szemben. Isten sem
ilyen lelkülettel bocsát meg nekünk, hanem azért, hogy kinyilvánítsa
szeretetét és így helyreálljon a vele való kapcsolatunk. Tanuljuk meg
Istentől az irgalmas lelkületet!
(c) Horváth István Sándor


Imádság:
Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A
tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében
éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és
megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek
legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi
nagylelkűségre!


A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/

A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170917.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/