Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép
közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta." Mások meg azt
mondták: „Ez a Messiás." Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát
Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid
városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?" Erre szakadás támadt a
nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet
emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a
főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem
hoztátok őt ide?" A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!"
Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre?
Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül?
Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez." Ekkor az
egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste
Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül,
hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat)
cselekedett." A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy?
Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!"
Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53
Elmélkedés:
Ember így még nem beszélt! – mondják a farizeusoknak a szolgák
visszatérve, akiket azért küldtek, hogy elfogják Jézust. Megjegyzésüket
kritikaként is minősíthették az írástudók, azaz ők nem tudnak olyan
hatással beszélni a néphez, mint Jézus. Könnyen azt gondolhatnánk, hogy
Jézus csak a szavak embere, aki szép beszédeivel lenyűgözi az egyszerű
embereket, de a tanult írástudók nem hatódnak meg szavaitól. Kétségtelen,
hogy Jézus jól, néha keményen, máskor irgalommal és jóságosan beszél.
Vannak, akik elfogadják tanítását, de olyanokról is olvashatunk az
evangéliumokban, akik elutasítják azt. Szavainak ereje és hatása azonban
nem azok szépségében, hanem a tanítás igazságában rejlik. Sőt, szavai és
cselekedetei nem választhatók el egymástól, mert egységet alkotnak. A szó
és a tett egysége Isten országának megvalósulásáról, az üdvösségről
tanúskodik.
A mai szövegrészlet bemutatja az írástudók ellenállását. Azt gondolják
magukról, hogy egyedül ők értenek a tanításhoz, a törvénymagyarázathoz.
Lenézik az egyszerű népet, amely megítélésük szerint nem ismeri a
törvényeket. A törvények említése jól jön Nikodémusnak, aki arra
hivatkozik, hogy Jézussal szemben is törvényesen kell eljárni, de szavai
még jobban felszítják az indulatokat. Aki előítéletekkel közeledik
Jézushoz, abban nem hit, hanem indulat és ellenszenv ébred.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Előtted, Uram, bűnös és por vagyok: irgalmadból élek, neked köszönhetek
mindent; alárendelem magam neked, hagyom, hogy fájdalmaid és szenvedéseid
teljesen átalakítsanak; teljes engedelmességben és akaratodhoz simulva
hagyatkozom terád.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170401.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése