Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül
munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is." E szavak hallatára a zsidók még
inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg,
hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus
azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem
tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az
Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és
mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat
majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat
támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.
Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta,
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút
nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony,
bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki
engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már
átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra –
sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van
önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak
hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne
csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten
Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak
az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól
semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem
igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki
küldött engem."
Jn 5,17-30
Elmélkedés:
A mennyei Atya szüntelen munkálkodásáról beszél Jézus a mai evangéliumban.
Tanítását ahhoz kapcsolja, hogy az írástudók helytelennek minősítették,
hogy a szombaton meggyógyított béna ember a nyugalom napján ágyát cipelve
indult haza, illetve azt is törvényszegésnek tartották, hogy Jézus
meggyógyította őt. A csodák és a gyógyítások Isten munkálkodásának a
jelei. Semmiféle szabály vagy törvény nem korlátozhatja Istent, hogy
jóságát bármikor megmutassa az emberek felé.
Az Atya és a Fiú együttes munkálkodása az emberek üdvösségét szolgálja, de
ez nem kényszerként nehezedik ránk, azaz üdvösségünk egyrészt Isten
irgalmától, másrészt saját magunktól függ. A döntést, hogy az örök életre
vagy a kárhozatra akarunk kerülni, mi magunk hozzuk meg életünk tetteivel.
Tehát nem arról van szó, hogy az ítéletkor halljuk majd először Isten
szavát és tudatja velünk elvárásait és törvényeit. Már most, azaz földi
életünk során halljuk Isten Fiának szavát, és rajtunk áll, hogy elfogadjuk
azt vagy nem. Mi döntünk arról, hogy aszerint akarunk élni az örök
boldogság felé haladva vagy inkább a kárhozat boldogtalanságát választjuk.
Az evangélium arra szólít fel bennünket, hogy Jézus munkálkodjon bennünk
és ne tegyünk semmit nélküle. Az Istennek való engedelmesség és az ő
akarata szerinti élet jelenti a boldogságot.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Krisztus Jézus! Veled lehetővé válik, hogy megismerjük Istent, csak
engednünk kell, hogy átjárja életünket, ami már befogadtunk az
evangéliumból, bármily kevés legyen is az. Ez a kevés éppen elég ahhoz,
hogy napról napra előrébb jussunk, hisz Te nem „megérkezett embereknek"
szeretnél minket. Krisztus, a Te szegényeid maradunk egész életünkben,
emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába
vetni.
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://igenaptar.katolikus.hu/
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20170329.mp3
_______________________________________________
Evangélium365
http://www.evangelium365.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése