Abban az időben azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen
imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a
galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk
Jézust." Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek,
és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy
megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony mondom nektek: ha a búzaszem nem
hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok
gyümölcsöt hoz. Aki szereti az életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli
életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem
szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki
nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit
is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az
óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!" Erre hang hallatszott az
égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem." A tömeg, amely ott állt,
ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek:
„Angyal beszélt vele." Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott
ez a hang, hanem miattatok, ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek
a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről,
mindenkit magamhoz vonzok." Ezt azért mondta, hogy jelezze, milyen
halállal fog meghalni.
Jn 12,20-33
Elmélkedés:
Jézust látni
Az egyik hittanórán egy bibliai történetet olvasunk a gyerekekkel.
Harmadik osztályosok, tíz év körüliek, ebben az évben tanítom őket
először. Éppen egy olyan fiú kerül sorra, aki nem a kitűnő tanulók közé
tartozik, állandóan lemarad, mert szívesebben nézegetne kifelé az ablakon,
rendkívül nehezére esik, hogy a feladatra összpontosítsa figyelmét. Nem
csak a hittannal van így, hanem a többi órán is. Szóval, ő olvas, de most
sem figyel eléggé. Véletlenül kihagy egy sort, s emiatt összeolvas két
szótagot, aminek persze semmi értelme sincs. Kérdem tőle, mit jelent a
furcsa szó, amit olvasott. Csodálkozva néz rám, nem tudja. Ösztönzésként
mondom neki, hogy kap egy ötöst, ha megmondja. Erre felcsillan a szeme,
ezt nagyszerű lehetőségnek tartja. Erősen gondolkozik, de így sem tudja. A
többiek mosolyognak, ők észrevették a hibát. Ő pedig közben gondolkozik,
mindkét kezével a fejét fogja, magában ismételgeti a furcsa, sosem hallott
szót. Jól jött volna neki ez az ötös, de már érzi, hogy nem jön össze.
Aztán újra a szöveget nézi, de már alig látja a betűket könnyeitől.
Gyorsan kitalálom a sírás okát. Október közepe van, másfél hónapja tart az
iskola. „Idén még nem kaptál ötöst?" - kérdezem. Miközben ő pulóvere
ujjába törli könnyeit osztálytársai néma csendben rázzák a fejüket. „És
tavaly?"- kérdezem. „Egyet sem" - feleli elcsukló hangon. Megsajnálom, de
tudom, hogy sajnálatból nem lehet ötöst adni senkinek. Aztán hozzá
fordulok: „Van egy másik ajánlatom. Ha figyelsz, és óra végéig te is
elvégzed a feladatokat a többiekkel együtt, a szorgalmadért adok egy
ötöst." Összeszedi magát és kicsengetés előtt végez mindennel. Megkapja az
ötöst. Idén az elsőt. Talán nem az egyetlent.
A mai nagyböjti vasárnap evangéliumában arról olvasunk, hogy a
Jeruzsálembe érkező zarándokok ezzel a kéréssel fordulnak Fülöp
apostolhoz: „Uram, látni szeretnénk Jézust" (Jn 12,21). Én ebben a
kisfiúban Jézust láttam. Lehet kritizálni az általam alkalmazott
pedagógiai eszközt, módszert, de én ebben a kisfiúban akkor is Jézust
láttam. A többiek is örültek egyébként társuk sikerének, egy fiú
kivételével, akinek arcára olyan irigység telepedett a könnyen szerzett
ötös miatt, hogy ha Rembrandt látta volna arckifejezését, őt választotta
volna a tékozló fiú hazatérését ábrázoló festményéhez az irigy testvér
modelljének. De ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem magamtól, mert
benne sem az irigykedő testvért akartam látni, hanem Jézust.
A nagyböjti időszak végén a szenvedő, meggyötört testű Jézust fogjuk
látni, amint keresztre feszítik. Jó volna benne meglátni Isten Fiát. Jó
volna benne látnunk a Megváltót. A lelki látásmód elsajátítása különleges
nagyböjti feladat. De érdemes tanulnunk, új nézőpontokat keresnünk,
például a hit szerinti látás nézőpontját. Ez talán majd segít minket a
húsvét utáni időben is, hogy embertársainkban meglássuk Jézust. Igen, ő
néha egészen különleges alakot ölt. Nehezen felismerhető. Néha olyan
személyben áll előttünk, akiről nem is gondolnánk, hogy ő az. Az Úr
felismeréséhez szükségünk van a hit látásmódjára.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus! Látni szeretnénk téged. Hallgatni szeretnénk szavadat, amely
az örök életre vezet. Követni szeretnénk téged, mert egyedül az általad
mutatott úton juthatunk el a mennyei Atyához. A nagyböjti idő lehetőséget
ad számunkra, hogy melléd állva felvegyük mi is a keresztet. A keresztet,
amely az isteni szeretet jele. Ez az időszak alkalom arra, hogy
megismerjük Isten szeretetét és alakítsuk látásmódunkat. Urunk, segíts,
hogy felismerjünk téged minden embertársunkban, különösen a szenvedőkben!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-22
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150322.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése