2015. március 23., hétfő

[Evangelium] 2015-03-23

2015. március 23. – Hétfő

Egy alkalommal jézus így beszélt a templomban egybegyűlt zsidókhoz: „Én
vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem
övé lesz az élet világossága."
A farizeusok erre azt mondták: Te önmagadról tanúskodsz. Tanúbizonyságod
nem érvényes."
Jézus így válaszolt: „Igaz, hogy én önmagamról tanúskodom, mégis érvényes
a tanúságtételem, mert tudom, honnét jöttem és hová megyek. Ti ellenben
nem tudjátok, honnét jöttem és hová megyek. Ti a test szerint ítéltek. Én
nem mondok senkiről ítéletet, de ha kijelentek valamit, igaz az én
állításom, mert nem vagyok egyedül, hanem én és az Atya, aki küldött
engem. Márpedig a ti törvényetek azt írja, hogy két személy együttes
bizonyságtétele hitelt érdemel. Bizonyságot teszek tehát magamról én, és
bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött: az Atya."
Erre megkérdezték tőle: „Hol a te Atyád?" Jézus azt felelte: „Sem engem
nem ismertek, sem Atyámat. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek."
Ezeket mondta Jézus a templomkincstár mellett, amikor tanított a
templomban. De senki sem fogta el, mert még nem jött el az ő órája.
Jn 8,12-20

Elmélkedés:

Nyugodtan állíthatjuk, hogy Jézus korában egyetlen vallásos zsidó embernek
sem jutott eszébe, hogy Istent atyának, az ő saját atyjának szólítsa. A
korabeli szertartásokban és imádságokban nyoma sincs ilyennek. Éppen ezért
meghökkentő volt, amikor Jézus így beszélt a mennyei Atyáról. Saját
Atyjának tekintette őt, sőt tanítványait is arra bátorította, hogy
hasonlóan tekintsenek Istenre. Meglepődtek ilyen értelmű kijelentésein a
vallási vezetők, mert elképzelhetetlen volt számukra, hogy valaki ilyen
határozottsággal állítsa magáról, hogy Isten az ő Atyja. Tanítványai
szintén elcsodálkoztak azon, hogy Mesterük mennyire meghitt, bensőséges
módon beszél Istenről, s milyen kapcsolatban van vele.
Amikor Jézusnak, mint Fiúnak az Atyához való kapcsolatának mélységét,
titkát keressük, akkor a bizalomra és a ráhagyatkozásra találunk.
Nevezhetjük ezt szeretetnek, amely szeretet a bizalomban és a
ráhagyatkozásban nyilvánul meg. Gyermeki, fiúi bizalom ez Jézus részéről,
aki egészen rábízza életét az Atyára és az ő akaratának teljesítését
tekinti küldetésének. És gyermeki ráhagyatkozás, amely képes elfogadni
mindent, mert hisz abban, hogy az Atya szeretetétől semmi sem szakíthatja
el, még a szenvedés és a halál sem.
Van-e hozzá bátorságom és van-e bennem akkora szeretet, hogy így bízzam
életemet mennyei Atyámra?
© Horváth István Sándor
 
 

Imádság:

© Horváth István Sándor Uram, Jézus! Földi életed során mindig tudtad,
merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal,
tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s
megmutattad az Istenhez vezető utat. A te életutad végső soron mindig
felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán
álló kereszten. Jézusom, társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon
keresztül az életre vezet!

 
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-23
 
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150323.mp3
 
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/

Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium

Nincsenek megjegyzések:

Blogarchívum