Boldogasszony)
Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába
egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való
Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá és így szólt:
„Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden
asszonynál!"
Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle
köszöntés ez. Az angyal azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet
találtál Istennél! Mert íme, gyermeket fogansz méhedben, és fiút szülsz, s
Jézusnak fogod őt nevezni! Nagy lesz ő: a Magasságbeli Fiának fogják
hívni. Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog
Jákob házán mindörökké, és uralmának soha nem lesz vége!"
Mária ekkor megkérdezte az angyalt: „Hogyan történhet meg ez, amikor én
férfit nem ismerek?" Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le
rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért szent lesz az, ki
tőled születik: Isten Fiának fogják őt hívni. Lásd, rokonod, Erzsébet is
gyermeket fogant öregségében, sőt, már a hatodik hónapban van, bár
magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen."
Erre Mária így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem szavaid
szerint!" Ezután az angyal eltávozott.
Lk 1,26-38
Elmélkedés:
A nagyböjti időszakban, amikor a megváltás beteljesedésének, Jézus
kereszthalálának megünneplésére készülünk, a mai napon a megváltás
kezdetére figyelünk. Arra az eseményre, amikor Mária, a názáreti lány
megismeri Isten vele kapcsolatos szándékát, tudniillik azt, hogy őt
választotta ki arra, hogy a Megváltó Anyja legyen. Mária az angyali
üdvözletből értesül arról, hogy gyermeke fog születni, s ezt hittel
elfogadja.
A történet számos művészt megihletett. A művészi ábrázolások közül a
számomra egyik legérdekesebb egy kevésbé ismert XIV. századi itáliai
festő, Ambrogio Lorenzetti alkotása. A Siena városában élt művész képe
annyiban tér el a szokásos ábrázolásoktól, hogy Gábor angyal a jobb
kezével olyan mozdulatot tesz, mintha autóstoppos volna, aki kezével int a
közeledő jármű vezetőjének, hogy szívesen venné, ha elvinné őt az úton.
Bocsánat a profán hasonlatért, de ezt a sajátos kézmozdulatot így lehet a
legkönnyebben leírni. A művészettörténeti elemzések szerint ez a mozdulat,
amely egyébként a kor más festményein is előfordul, kérést, könyörgést
fejez ki, azaz Gábor angyal nem csupán közli Máriával az Isten üzenetét,
hanem arra kéri őt, hogy fogadja el azt. Az angyal szinte könyörög, hogy
Mária tegye meg, amit Isten kér tőle a megváltás érdekében. Ehhez hasonló
gondolat egyébként az igehirdetésben is előfordul, gondoljunk csak például
Clairvaux-i Szent Bernát egyik beszédére, amelyben a neves hitszónok az
egész emberiség nevében könyörög Máriának, hogy mondjon igent Isten
akaratára. Mindezek fényében az autóstoppos hasonlat nem is tűnik
rossznak. Gábor angyal természetesen nem a maga számára kér egy ingyen
utazást, hanem az Isten Fia számára. Azt kéri a názáreti lánytól, hogy
„vegye fel őt" arra a nagy utazásra, amelynek köszönhetően eljön a
világba, fogadja őt méhébe, hogy Isten eljöhessen emberi világunkba.
E kitérő után térjünk vissza az evangéliumi történethez, amelyben
meghatározó szerepe és jelentése van a „kegyelem" szónak. Az angyal
„kegyelemmel teljesnek" szólítja Máriát, majd pedig azt állítja, hogy a
názáreti fiatal leány „kegyelmet talált Istennél." A Biblia nyelvezetében
a „kegyelem" mindig egy különleges ajándékot jelent, amelynek forrása
Isten. Isten kiválaszt valakit, akinek sajátos küldetést szán, és
alkalmassá teszi őt arra, hogy teljesítse e küldetést. Az isteni kegyelem
ösztönzi a kiválasztottat arra, hogy szentté legyen, s mindenben
megfeleljen Isten akaratának. A kegyelem teszi Máriát engedelmessé.
Isten ugyanakkor nem csak kegyelmét adja Máriának, hanem önmagát is,
hiszen ez a megtestesülés pillanata. Önmagát adja Máriának, akinek méhében
megfogant a Fiúisten a Szentlélek közreműködése által és önmagát adja a
világnak, a megváltásra váró emberiségnek. Mondhatjuk tehát, hogy
többszörös értelemben kegyelmi pillanatról, kegyelmi eseményről van szó,
hiszen Isten legnagyobb ajándéka az, hogy önmagát adja nekünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Minden reményemet beléd helyezem, Isten Anyja, reményt vesztettek
reménysége. Te mindenkit szívesen megvédsz, aki hozzád esedezik, Te vagy a
keresztények menedéke! Ne vess meg engem, aki bűnös vagyok! Bűnnel
mocskoltam be magamat, amit gondolatban, szóban és tettben követtem el.
Érdemtelen vagyok, mert könnyelműségemmel a bűn szolgájává lettem.
Hallgasd meg tisztátalan ajkam könyörgését. Emlékeztesd szent Fiadat, a mi
Urunkat és parancsolónkat, hogy te az ő édesanyja vagy! Kérd, hogy jóságos
szívét ne zárja be előttem, bocsássa meg bűneimet, és adja meg a
kegyelmet, hogy parancsait hűségesen teljesítsem!
A mai olvasmány és a zsoltár szövege itt olvasható:
http://evangelium.katolikus.hu/teljes/?nap=2015-03-25
A mai evangélium és elmélkedés szövege itt hallgatható meg:
http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20150325.mp3
_______________________________________________
Evangelium minden nap
http://www.evangelium365.hu/
Evangelium@lista.hcbc.hu
http://lista.hcbc.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése